Ulpiusház Könyvkiadó strana 2 z 29

A húszas évek Barcelonájában egy titokzatos idegen felkeres egy reménytelenül szerelmes fiatal írót. Visszautasíthatatlan ajánlatot tesz neki: rengeteg pénz, és talán egyéb jutalmak is várják, ha megbeszélt időre megírja a Könyvet, amely mindenek feletti hatalommal bír. Az író elvállalja a munkát, és ezzel ördögi csapdába kerül; hidegvérű gyilkosok, kegyetlen kopók, áruló barátok és csalfa szerelmek kísérik temetőkön és kísértetkastélyokon át, hogy végtére is leleplezze azt, aki a szálakat mozgatja.

Kegyetlen, felkavaró könyv - csak tizennyolc éven felülieknek! A neves francia újságíró és haditudósító, Jean Hatzfeld hátborzongató és megrendítő dokumentumregényében maguk a gyilkosok vallanak sorozatos rémtetteikről. A többnyire bozótvágó késekkel és furkósbotokkal felfegyverkezett hutu parasztok úgy mentek nap mint nap a mocsárban rejtőzködő tutszik felkutatására, akárha csak munkába indultak volna. A szisztematikus mészárlás végét sípszó jelezte, utána következett a fosztogatás, majd a "jól megérdemelt" pihenés és szórakozás a falu kocsmájában. Hatzfeld vagy egy tucat gyilkost szólaltat meg, egy baráti banda tagjait, akik a könyv születése idején már valamennyien börtönbüntetésüket töltötték.

A Gyöngyharmat Palkó, a Szikra Ferkó alkotója ezúttal a Trianon előtti és utáni erdélyi társadalmat örökíti meg regényében. A Nagy Mesélő magyarokról, románokról, zsidókról és németekről ír - nem a nemzeti, hanem az emberi vonásokat tartva szem előtt. Olyan békebeli történet ez - még ha háborús időkről szól is -, amelyben a mesék a valóságban folytatódnak. Keller Frigyes, a szép szál iparoslegény 1877-ben elindul bajor földről, hogy ellesse a külhon tímármestereinek fortélyait. Erdélyben aztán megállapodik, hat fia születik, akik a cserzőkád mellett tanulják ki apjuk mesterségét, hogy Európa-szerte elismert bőrgyáros famíliát alkossanak. A legenda szerint Kelleréknek még a bőrük alatt is pénz lapul, pedig a valóságban szerencséjük éppúgy forgandó, mint Erdély sorsa a századfordulón. Hol nőket szédítenek és kártyáznak a kaszinóban, hol ipari kémkedésre adják a fejüket, és körömszakadtig harcolnak a gyárért, a családért, akár egymással is...

A Reváns a mai magyar párkapcsolati valóság látlelete egy érzékeny író/nő szemével. De ennél is több. Tisza Kata szókimondó stílusa, megdöbbentő őszintesége pőrére vetkőztet mindahányunkat, hogy kicsit szégyenkezve, néhol helyeslőn bólogatva, máskor felháborodva olvassunk férfiakról, nőkről, rólunk. Éjjeli sms-t küldő nős főnökök, tisztaságmániás expasik, bekattant pszichológusok, kiégett sztárok és kalandvágyó irodalmárok mind arra várnak, hogy revánsot vegyenek. Hát tessék...

Minden élet, akár a hópehely: távolról egyformának tűnik, de rejtélyes erők egyszerivé és megismételhetetlenné formálják” – vallja Orhan Pamuk. Megismerhetjük-e a mások szívében lakozó szeretetet és fájdalmat? Ez a kérdés foglalkoztatják Kát, a költőt, amikor tíz év frankfurti távollét után hazatér Isztambulba. Elfogadja egy liberális lap felkérését, hogy oknyomozó riportot írjon a távoli Kars városában zajló különös halálesetekről. Saját gyermekkori vágyainak a felidézése is vezérli: amint tudomást szerez róla, hogy elvált asszonyként ott él egykori osztálytársa, a gyönyörű Ipek, újra feltámadnak régen elfojtott érzései, s közben lassan feltárul előtte a város valódi arca. Vallási és politikai viták mérgezik az emberek életét, a fennálló államhatalom és a növekvő iszlám párt befolyása alatt vallási fanatikusok szállnak szembe a modernizáció híveivel. Letartóztatások, üldöztetések, gyilkosságok követik egymást, sokan a kurd nacionalistákat okolják, többen pedig politikai tőkét próbálnak kovácsolni a forrongásból… Pamuk ebben a művében elemi erővel ábrázolja a modern világ nyers brutalitását és elvakultságát, és minden szenzációéhes híradásnál felkavaróbban irányítja rá figyelmünket a kor és a térség aktuális problémáira. Az idén Nobel-díjjal jutalmazott Orhan Pamuk Törökország legnevesebb szerzője. A mindössze 54 éves író munkásságát García Márquez, Umberto Eco és Franz Kafka írásművészetéhez hasonlítják méltatói. A több mint negyven nyelven megjelenő és legnevesebb irodalmi díjakkal kitüntetett szerző politikai nézeteinek is gyakran ad hangot, míg műveiben „Európa és az iszlám Törökország egymásra talál”. A fehér vár, Az új élet és a Hó című regényeit már magyarul is olvashatjuk.

"Ha választanod kellene az esztétikai vakság és a morális vakság között, te melyiket választanád?" Mélyen felkavaró, zseniális regény egy kivételes tehetséggel megáldott, érzékeny fiúról, aki a lélek két birodalma - a ladovi (lubavicsi) haszid közösség Isten-vezérelte világa, és a művészet ugyancsak fanatikus, magányos és felőrlő világa - közt vergődik. És mindkettő tántoríthatatlan hűséget követel tőle.Chaim Potok az amerikai- és a világirodalom egyik legnagyobb alakja. Rabbi, irodalmár, filozófus. Regényei tudás, szépség és szeretet különös ötvözetei, melyek számos országban vezették hónapokig a bestsellerlistákat."A nevem Asher Lev. Az az Asher Lev, akiről az újságokban és a képeslapokban olvasnak, akiről annyi szó esik a vacsora- és koktélpartikon, a Brooklyni Feszületről elhíresült, legendás Lev.    Vallásos zsidó vagyok. Igen. Hívő zsidók természetesen nem festenek feszületeket. Ami azt illeti, hívő zsidók egyáltalán nem festenek - úgy, ahogyan én. Szerfölött kemény szavakat írnak és mondanak rólam, vádakat koholnak ellenem: áruló vagyok, hitehagyott, öngyűlölő, a családom, a barátaim, a népem szégyene; másfelől, a keresztények szent és sérthetetlen eszméinek kigúnyolója, a nem zsidók által kétezer éve mélységesen tisztelt létformák istenkáromló kufárja. Nos, semmi efféle nem vagyok. Mindazonáltal teljes őszinteséggel megvallom, hogy vádlóim egészében véve nem tévednek: bizonyos szempontból csakugyan mindegyik vagyok...""Potok elismerten a családi élet és az amerikai zsidó érzésvilág felülmúlhatatlanul megindító krónikása" - Times Book Review"Életigenlő... lelket tápláló... mélyen szántó könyv emberségről, vallásról, művészetről." - Wall Street Journal

A pompás humorú, mélységesen emberi történet az amerikai Délen játszódik. Memphis Jeruzsálemnek is nevezett negyedében él egy világtól elzárkózó, mélyen vallásos és mereven hagyománytisztelő zsidó közösség, melyben emberemlékezet óta nem változik semmi. Isten és a vallás szeretetét szép lassan a szabályok és törvények lélektelen betartása váltotta fel, és a helyi nőegylet tagjai azon fáradoznak, hogy ez így is maradjon. Ám egy szép napon megérkezik Batséba, a frissen megözvegyült fiatalasszony kislányával, Ayalával, és minden a feje tetejére áll. Mert igaz ugyan, hogy Batséba betért, ezzel együtt lelkesebben és hangosabban énekel a sulban, ötletesebben, nagyobb örömmel üli meg az ünnepeket, többet tud felvett vallásáról, mint azok, akik világéletükben ebben éltek, és akik számára mindez - bár ezt maguknak sem merik bevallani - már fárasztó taposómalommá, unott megszokássá vált. És Batséba friss szelleme megosztja a nők közösségét. A titkon lázadók végre ki merik nyilvánítani véleményüket, a nőegylet vaskalapos vagy éppen opportunista hölgyei pedig kíméletlenül lesik, mikor követ el hibát Batséba. Kisebb, bár szokatlan kihágásait - például a mikve használatát, bár nincs férje - először még elnézik, ám amikor tanárként összebarátkozik a már amúgy is nehezen kezelhető középiskolás lányokkal és a közösség szemefényével, a rabbi huszonkét éves fiával, Yoseffel, Batséba számára többé nincs pardon. A fel-fellobbanó gyanakvás pletykahadjárattá dagad, csakhogy az idő kerekét már nem lehet visszafordítani, és a szelet vető közösség végül kénytelen vihart aratni. Tova Mirvis első regényében megértő szeretettel, felejthetetlen átéléssel ábrázolja a két tábort. Kitűnő jellemábrázolása elevenen vetíti elénk e közösség ellentmondásoktól korántsem mentes világát, és fájdalmas szépséggel világít rá a belülről fakadó változás elmaradásának tragikus következményeire. A(z) A betért Könyv szerzője Tova Mirvis.

Méhes György, a nagysikerű Kolozsvári milliomosok, Gina és Orsolya szerzője idén májusban ünnepli kilencvenedik születésnapját. Ez alkalomból jelentetjük meg önéletrajzi ihletésű művét, amely kivételesen pontos és hiteles képet fest a második világégés idejének erdélyi társadalmáról, a háború sújtotta magyarság életlehetőségeiről, és egy, a világra tág szemmel néző fiatalember sorsdöntő lépéseiről. Megismerhetjük az ifjú Méhes gondolatait házasságról, a korszak irodalmi életéről, vagy éppen a mindent átható politizálásról, és arról, hogy bizony szeretet, emberség, és nem utolsó sorban szerencse is kell a háború túléléséhez, ahol végképp elválik, ki miféle ember.

Maros András a fiatal írónemzedék jeles tagja, aki két sikeres novelláskötet után végre regénnyel jelentkezik. A Limonádé friss és fanyar ízű mű: egy fiatal srác beavatásának, és "édes életre" nevelésének (nevelődésének?) története. Tibor a gyászosan szürke Budapestről a bosszúra éhes, megkeseredett Kedvesnének köszönhetően "kivándorol" Amerikába, és megrészegülve a floridai napfénytől és a kertváros különös lakóitól, napok alatt búcsút vesz a lébecolós kamaszléttől. Egy nap a trió bajba kerül, Tibor nyakába komoly gondok szakadnak, de George Kedvestől nemhogy atyai biztatást nem kap, a muzsikus rátestálja egy megfakult házasság és egy kiöregedett művész problémáit is... Mintha a Diploma előtt és az Amerikai szépség világa hatná át e nagyon is magyar regényt.

Merham takaros tengerparti település az 1950-es évek Angliájában. Olyasforma város, ahol mindenki tudja, hol a helye (aki pedig nem, azt nyomban helyre teszik). A háborúban, a Londonra hulló német bombák elől sok más kisgyerekkel együtt evakuált, nehézsorsú Lottie Swift Merhambe a tiszteletreméltó Holden családhoz kerül, amely befogadja őt, s a háború után is náluk marad. Náluk nevelkedik, és imádja Merhamot. Nem úgy Holdenék lánya, Celia, akit bosszant a városlakók kisszerűsége, szűklátókörűsége. Amikor egy csapat bohém költözik be az art deco stílusban épült, lakatlan tengerparti házba, az Arcadiába, a lányokat – akik később szerelmi riválisok lesznek – legalább annyira vonzzák a kísértései, mint amennyire meghökkentik Merham polgárait. Olyan események láncolatát indítják el, amelyeknek múlhatatlan és tragikus következményei lesznek. Most, mintegy ötven esztendővel később, az Arcadia ismét életre kel, s lakói újból viharos érzelmeket korbácsolnak fel. Az események többeket is arra késztetnek, hogy elgondolkodjanak a saját életükön, és feltegyék a kérdést: valaha is magunk mögött hagyhatjuk-e a múltunkat.

Lucy Snowe felcseperedvén magára marad. A szegénység elől külhoni állásba menekül: angoltanár lesz Villette lányiskolájában, ahol két férfi is rabul ejti a szívét, akik úgy különböznek egymástól, akár a tűz és a jég. Ám vetélytársai is akadnak; a jóképű doktorral a szép és önző Fanshawe kisasszony kokettál, miközben Paul tanárurat a tehetős Paulina és az iskolát vezető Madame Beck is kiszemeli magának. Szerelmi ábrándok és csalódások, viharos érzelmek és a józan ész vetekedésének romantikus krónikája a Villette. Akárcsak világhírű párja, a Jane Eyre, gazdag élményforrásból táplálkozik Charlotte Brontë utolsó műve a Villette is, melyet Virginia Woolf az írónő legkitűnőbb regényének tartott.

"Most már amíg élek, azért fogok küzdeni, hogy egyetlen gyermeket se tehessen rabbá a tulajdon apja. Ne hurcolhasson idegen országba. Hogy a gyermeknek is joga legyen a teljes emberi szabadságra." Betty Mahmudi világraszóló sikerkönyve, a Lányom nélk ül soha több mint negyven országban, több tízmillió olvasót avatott be Betty és lánya, Mahtab szívszorító történetébe, nemrég pedig nálunk is a sikerlisták élére ugrott. A Lányom nélkül soha 2. a történet világsikerű folytatása. Egy anya vallomása, k ét kibékíthetetlen világ harca, egy elveszett és megtalált boldogság története. Igazi, hiteles és megrázó mű, amely az első részhez hasonlóan felhívja a világ figyelmét arra a problémára, mely nők millióinak az életét teszi pokollá.

A Franciaországba emigrált világhírű albán író - akárcsak az Ulpius-ház gondozásában megjelent előző két könyvében, a Kettétört április-ban és A háromlyukú híd-ban - most is a bennünket körülvevő realista, hétköznapi világot szövi át - a szó szoros értelmében - szürrealista álommá. Az Álmok Palotája a diktatúrák működési mechanizmusának könyörtelen leleplezése, nem véletlen hát, hogy megjelenésekor rögtön évekre betiltották. A történelmi parabolában ősi regék, mitikus idők emlékei keverednek kafkai víziókkal, s a végletekig fokozott parancsuralmi rendszer ördögi modellje tárul elénk, melyben a birodalmi gépezet észrevétlenül bedarál mindenkit, a jó szándékúakat, a naivakat, az ártatlanokat egyaránt. Mark-Alem, a regény főszereplője azt hiszi, hogy az Álmok Palotájában majd szép csendesen meghúzhatja magát. Csakhogy ez a diktatúrákban aligha lehetséges, s amikor szembekerül az álommal, amely egész családja sorsát megpecsételi, kiderül, hogy nincs menekvés, és ő maga is a gátlástalan manipulációk áldozatául esik. A számtalan irodalmi díjjal jutalmazott és többször is Nobel-díjra jelölt albán író könyveit már negyven országban adták ki. Kritikusai Kertész Imrével, Milan Kunderával, Umberto Ecóval, Günter Grass-szal, José Saramagóval együtt az európai irodalom vezető alakjai közé sorolják.

Szögezzük le mindjárt: ez nem regény. Csupán egy nagyon könnyed sorozat, ha úgy tetszik: "szappanopera" olyan kérdésekről, amelyek foglalkoztatják a mai nőket, de amelyeket legfeljebb csak a legjobb barátnőikkel beszélnek meg. Három nő, egy férfi: Flóra, Móni, Hanna és Márk. Igazi, jó barátok. Csetlenek-botlanak az életben, jól ismerik már az érzelmi hullámvasutat: néha lent vannak, máskor pedig a csúcsra repülnek... Ők a Vénusz-lakók, akiknek története akár párkapcsolati kézikönyvként is olvasható, hiszen majdnem minden ballépés felsoroltatik benne, amelyet elkövethetünk a szerelemben. Elvégre így vagyunk teljesek: Mars és Vénusz, férfi és nő - még ha vannak is egymással harcaik, még ha nem értik is meg maradéktalanul egymást, azért jól tudják, ha humorral tekintenek saját magukra, akkor csatákat veszíthetnek ugyan, de a háborút megnyerik.

A kamasz Michael Berg hosszú betegségből lábadozik, amikor megismerkedik a nála húsz évvel idősebb Hannával. Szenvedélyes szerelem szövődik a "fiúcska" és a nő között, amelyben a testi gyönyör éppolyan fontos kapocs, mint a könyvek szeretete. Évekkel később Michael megdöbbentő részleteket tud meg Hanna múltjáról, és kénytelen szembenézni a náci kegyetlenségekkel, egy új generáció szemével. Bernhard Schlink minden idők egyik legsikeresebb regényének szerzője, a német irodalom ünnepelt csillaga. A felolvasó az összes neves nemzetközi díjban részesült, világszerte hétmillió példányban adták el, harminchét nyelven.

Salsa és sör, rumbatök és autóroncs, fegyverek és dominó. A New York-i Spanyol Harlemben lüktet az élet, és minden, de minden Willie Bodegáról szól. Ő az Isten, a Király, a Keresztapa. A piti dealerek, a napfürdőző nyugdíjasok, a graffiti festők, a latin szépségek, az utcakölykök álma, bálványa, vezére. Mindenkinek segít, mindent lerendez. Cserébe csak lojalitást kér, és hallgatást. Csukott ajtókat, behúzott ablakokat, ha eljön az éjszaka. Megszállottan kergeti az álmait. Hiszi, szinte vallásosan hinni akarja, hogy egy napon a drogbevételekből fölemeli a latin negyed nyomorgó népét. Akik körülveszik, csupa különleges arc: Nazario, a minden hájjal megkent ügyvéd, Chino, a regény tehetséges ifjú narrátora, Sapo, a drogárus, Nene, a hatvanas évek dalainak szerelmese, és a sok-sok latin-amerikai menekült. A salsa hercege a New York-i Spanyol Harlem ellentmondásokkal teli világába repít, hogy néhány órára kiszakítson bennünket kelet-európai mindennapjainkból. Hogy beleélhessük magunkat egy örökös újrakezdésre született, érzéki negyed álmokat hajszoló huszonéveseinek világába.