Urbis Könyvkiadó strana 5 z 5

A szerző a magyar történelem szinte minden korszakával foglalkozott már. Nemrégen megjelent Tengernek fordítom lovamat című regényében kezdte el a magyar Máté vitéz történetét, ami ebben a könyvben is folytatódik - de külön is élvezhető ez a kalandregény a 13. századból. A tatárjárás vihara miatt külföldre került magyar legény a korzikai szabadságharcosok közé sodródik, majd hajókat szerez és az elnyomó Genova zsoldosaival nem csak a szárazföldön, de a tengeren is felveszi a küzdelmet. Útja aztán Rómába viszi, ahol majdhogynem barátságot köt a pápával és emiatt újabb kalandok részese lesz. A sors nem kíméli ezt a bátor embert, egyik életveszélyből a másikba kerül és sokszor kis híján otthagyja a fogát... Máté, vagy ahogyan Itáliában ismerik: Matteo Ungherese, győztesen kerül ki az összecsapásokból, és már csak egyetlen vágy mozgatja: hogy annyi küzdelmes év és esemény után hazajusson végre Magyarhonba.

A "ősmagyar trilógia" első kötetében megismert Ogur kalandjai folytatódnak. A magyarok már elszakadtak a végnapjait élő Kazár Birodalomtól és a saját életüket élik a négy folyam között, Etelközben. A regény csaknem negyedszázadot ölel fel, mialatt a vezérré választott fiatal harcosból megfontolt öreg férfi válik, ki már a nyolc magyar törzset vezérli. Ha lehet, békében, ha nem lehet, bolgárokkal, besenyőkkel véres harcokban áll ki népéért. Kétszer is jár követségben Bizáncban, megismeri a görögök megosztó taktikáját és tesz is ellene. Közben megtalálja élete párját, ám a boldogságnak is vége szakad egyszer... A regény sok érdekes és fontos tudnivalót ad az olvasóknak: hogyan éltek akkori őseink, milyen szándékok és célok mozgatták őket? Milyen volt a szerelem, a házasság, a család, a halál? Hogyan éltek háborúban és békében, hogyan teltek a hétköznapok? A könyv végén felbukkan egy bátor leány, aki majd a harmadik kötetben Álmos anyjaként lesz fontos szereplője a magyar történelemnek.

Tokió, tavasszal. Sibuja utcáin színes emberáradat hömpölyög, Roppongi fényei lüktető táncot lejtenek, a Meguro partján a megújulás frissességével virágzik a cseresznye. Akiko mégsem a része. A lelke hónapok óta valamiféle szürke homályban, kietlen sivatagban vándorol. Akár egy szellem a létezés határán. Sem a családja, sem a legjobb barátnője nem képes áthatolni a falon, amit maga köré húzott. Csak Kakasi, a rejtélyes zenész, akivel egy alagsori jazzbárban ismerkedik meg. Lila tekintete mintha réseket találna Akiko falán, és a lilaság apránként kúszik a sötétség legmélyére, hol Kakasi trombitajátékán, hol a szavain keresztül. Története egy magának való szaké mesterről, a szerelméről, a háborúról, a kalligráfiáról, ízekről és illatokról, életről és halálról szól. Boris Martinović első kötete egy összetett lélektani regény, melyben mágikus módon fonódnak össze emberi sorsok, finoman árnyalt hangulatok, a valóság jelenetei és a misztikum látomásai. A helyszínek, a szereplők, a képek és a hangulat merőben japán, a szerző mégis egyedi világot alkot, mely bensőséges hangon szól az olvasóhoz.