V26 Könyvkiadó

Vicomte D'Alarcone, az előkelő francia arisztokrata, büszkeségből belép a francia idegenlégióba, ahol kilométerköveket fest, majd megmenti De La Motte tábornok leányát. Amikor civilben és hívatlanul megjelenik a tábornok estélyén, példátlan botrány kerekedik: a Szahara pokoli helyőrségébe száműzik, ahol lázadás tör ki, de ő úr marad a pokolban is - és végül megkapja a becsületrendet és Yvonne kezét.

Robin csendes, visszahúzódó fiúként élt, mígnem megtudja: a Tigrisnek, a vadnyugat rettegett banditájának a vére csörgedezik ereiben. Mikor elindul, hogy kiszabadítsa börtönbe zárt apját, pusztulás és halál jár a nyomában. De vajon ő a gyilkos, vagy maga a Tigris tért vissza, hogy igazságot osszon – esetleg valaki más, akinek rejtettek az indítékai? Robin harcol. Önmagáért, a becsületért – és egy lányért, akinek tekintete nem megvetést, hanem hitet tükröz, és aki mellett ő is megtalálhatja a boldogságot. A Tigrisvér hamisítatlan vadnyugati kalandregény: az önazonosság és a szerelem története egy világban, ahol néha csak az marad talpon, aki utoljára már nem hajlandó visszaütni.

Ha csak arról lenne híres a Pilote képregényújság, hogy ebben a lapban közölték először Asterix és Obelix, Blueberry hadnagy, Valérian és Laureline kalandjait, és hogy itt vált iga-zán ismertté Lucky Luke és Iznogoud, Moebius, Gotlib és Enki Bilal, már érdemes lenne megírni a magazin történetét. De a Pilote ennél sokkal többről szól, hiszen harmincéves létezése alatt meghatározó szerepet játszott a francia képregény fejlődésében. A Pilote 1959 és 1989 közötti szerkesztőinek és alkotóinak a munkája nagyban járult hozzá ahhoz, hogy a képregény felnőtté váljon, fontos tömegkulturális jelenségként tekintsenek rá, és a művészeti ágak között is kellő elismerést kapjon.

Futball- és képregénytörténeti szempontból is egyedülálló kiadvány a Focisuli, ami most több, mint négy évtized után kerül az Olvasók kezébe. A Magyar Labdarúgó Szövetség Utánpótlás Bizottsága 1981-ben az egyik első hazai képregényfüzetként azzal a céllal, hogy a tizenévesek körében népszerűsítse a sportot – egyben szórakoztató formában tanítsa is a játék szabályait, mesterfogásait. A szakmai hátteret Dalnoki Jenő (1932-2006), egykor az Aranycsapat tagja, a Helsinki Olimpia aranyérmese, a magyar edzők egyik legnagyobbika biztosította, aki ekkor az ifjúsági válogatott kapitánya volt. A rajzokat Fazekas Attila készítette – ő maga is szenvedélyes futballista, aki még ma, hetven felett sem szakított a sport művelésével. A képregényben két jó barát, az általános iskola harmadik osztályába járó Rugó és Dugó történetét ismerjük meg, akik szenvedélyesen szeretnek focizni – abban, hogy ezt jól is csinálják, Zoli bácsi, az edző segít nekik. A sikert persze nem adják ingyen, sokat kell gyakorolni, tanulni, ám – ahogy a füzet előszavában Dalnoki írja – megéri: „ha barátaitokkal, szüleitekkel sokat focizok, megtanuljátok a Focisuli ’leckéit’, nem is olyan sokára akár ti is felhúzhatjátok a címeres mezt...” Legyen újabb generációk számára is kalauz a sikerhez ez a legendás képregény!

"Mi történik, ha a világ legszerencsétlenebb kasszafúrója egyszer csak örököl, átműtteti az arcát, és egy Nobel-díjra hajtó gyilkos író veszi át az életét? 13. Pác Tivald, a balszerencse hivatalos reklámarca előbb Hondurasban keveredik egy hamis gyémántbalhéba, majd az arc- és személycsere után már, mint Walter Benjamin vág neki az amerikai vadnyugat poros utcáinak. Új élete legalább annyira zűrös, mint a régi – csak most már mexikói kések, kísérteties nők és pácolt bölények is vannak benne. Az üldözöttből üldöző, majd ismét üldözött lesz – de hogy miért némultak el a revolverek, és ki a titokzatos Prentin, aki háttérből mozgatja a szálakat, arra csak az válaszolhat, aki végigkacagja vele ezt a kalandregényt. Rejtő mesél, a revolverek pedig hallgatnak. De aztán megszólalnak azok is… A légiós- és detektívregények mellett a két háború közötti az amerikai szerzők, mint Max Brand mellett a hazai ponyvairodalom jelesei is sorra szállították az elvetemült banditákról, tüzes lányokról, titkos aranybányákról, s persze a vasöklű, biztoskezű revolverhősökről szóló vadnyugati történeteket. Közéjük tartozott Rejtő Jenő is, aki vadnyugati a regényeit Gibson Lavery néven jegyezte. A néma revolverek városa kivételt jelentett. A modernizálódó vadnyugat itt csak a háttér; a rejtői humor tobzódik, a cselekmény őrült vágtában száguld előre - míg az utolsó titokra is fény nem derül. A magyar képregény 1956 utáni újjászületése egy vadnyugati-indiános képregénnyel vette kezdetét: ez a Winnetou volt – Zórád Ernő rajzaival. Emlékezetesek Cooper Az utolsó mohikánjából, s Mark Twain Az indiánok földjén című regényéből készült feldolgozásai is. A modern western kiadása is a képregényben kezdődött el: Max Brand a Tűznyelővel 1967-ben egy Zórád által készített történettel tért vissza, majd 1969-ben Rejtőtől a Tigrisvér következett – majd 1971-ben A néma revolverek városa, melyet Zórád a karikatúra eszközeivel állított az olvasók elé. Ebből válogattuk kötetünk illusztrációit."