Magyar képzőszótár

---

A nemzetközi szótárirodalomban is páratlan mű a magyar nyelv teljes képzőrendszeréről nyújt áttekintést szótárszerű feldolgozásban, az idegen szavakkal átvett, de a magyar szóképzés rendszerétől eltérő képzésmódok kivételével. A Magyar képzőszótárban (rövidítése: MKSz. ) a négy alaptípus (denominális névszóképzők, deverbális névszóképzők, denominális igeképzők és deverbális igeképzők) szerint ábécérendben sorakoznak a magyar nyelv képzői, külön csoportba kerültek a különböző képzőtípusba besorolt képzők eltérő hangalakjuk alapján, a címszavak alatt felsorolva a képzőváltozatokhoz tartozó valamennyi szótározott képzőhordozót. A szótár nem adja meg az alapszavak és származékszavak jelentését, ezért az ilyen jellegű vizsgálatokhoz a használóknak szüksége van a jelen szótár anyagául szolgáló hétkötetes értelmező szótárra (A magyar nyelv értelmező szótára. 1-7. Bp. , Akadémiai, 1959-1966), illetve az annak alapján készült szóvégmutató szótárra (A magyar nyelv szóvégmutató szótára; 199413085), továbbá az értelmező kéziszótárra is (Magyar értelmező kéziszótár; 200903094). A részletes használati útmutatóval ellátott kiadvány végén a képzők oldalszám szerinti, egységes ábécérendes, szófajpárok szerinti, egységesített atergó, valamint szófajpárok szerinti atergó mutatója található, végül részletes statisztikai összesítő (a képzőváltozatok a képzőhordozók száma szerint; megoszlásuk képzőtípusok, az alapszó szófajtípusa, a származékszó szófajtípusa, szófajpárok szerint; illetve a képzőhordozók száma képzőtípusok szerint) zárja a kiadványt, mely leíró nyelvészek, magyar szakos főiskolai, egyetemi hallgatók számára a továbbiakban fontos alapmű lesz. A jelentős kézikönyvet érdemes minden nagyobb nyelvészeti gyűjtemény kézikönyvtári állományába beszerezni.
menej