A láthatatlan fény

---

Két kamasz...
A II. világháború sötétsége...
És a halványan pislákoló humánum,
amely megmutatja az egyedüli kiutat:
a láthatatlan fényt.

Marie-Laure LeBlanc, a Természettudományi Múzeumban dolgozó zseniális lakatosmester lánya hatéves korában megvakul. Az apja elkészíti számára Párizs tökéletes makettjét, hogy a lány tájékozódni tudjon a fények városában. Ám mire elkészül a miniatűr várossal, a nácik lerohanják Franciaországot és megszállják Párizst...

Werner Pfennig egy német árvaházban él és különös képességgel bír: mindenféle rádiót képes megjavítani és megszólaltatni. Tehetségére hamar felfigyelnek, s Werner egy náci katonai iskolában találja magát, ahol kénytelen szembesülni a rendszer embertelenségével...

A náci invázió elől Marie-Laure apjával egy távoli, tengerparti kisvárosba menekül, nagyapja egykori házába, nem utolsósorban azzal a megbízatással, hogy elrejtsék a Lángok Tengerének hívott és sötét legendákkal övezett gyémántot, amelyet a megszállók égre-földre keresnek. A háború azonban hamarosan utoléri őket, és Marie-Laure retteg a hírhedt gyémánt átkától...

Anthony Doerr lírai szépségű regénye két kamasz gyermek egymásba fonódó sorsán keresztül mutatja be a II. világháború embertelen poklát, a látható sötétséget, amelyből a szilánkokra tört, halványan pislogó humánum mutatja az egyedüli kiutat: a láthatatlan fényt.

Anthony Doerrt 2007-ben a Granta című brit irodalmi folyóirat a huszonegy legjobb fiatal amerikai regényíró közé választotta, 2011-ben pedig megnyerte a Sunday Times novellapályázatát. Neve azonban A láthatatlan fény című regénnyel vált világszerte ismertté. A kötet nagyon jó kritikai visszhangot váltott ki, jelölték a rangos National Book Awardra, hosszú ideig szerepelt a New York Times sikerlistáján, s a lap a 2014-es év tíz legjobb regénye közé is beválasztotta. 2015-ben pedig az Andrew Carnegie- és a Pulitzer-díjat is elnyerte.
Doerr az Idaho állambeli Boise-ban él feleségével és két fiával. A láthatatlan fény az első magyarul olvasható műve.

"Anthony Doerr a világot úgy szemléli, mint egy tudós, ám úgy érzékeli, ahogy egy költő. Sok mindenhez ért, s mindennek tetejébe olyan szépen ír, olyan magával ragadó képeket és jeleneteket alkot, hogy sorait olvasva másként gondolunk az olyan jelentős dolgokra, mint a szerelem, a félelem, a kegyetlenség, a kedvesség, az emberi szív számtalan vetülete." (J. R. Moehringer)

"Ez a történet egy ékkő, s úgy van összerakva, mint egy antik zsebóra: a sok különböző szál tökéletesen fut össze benne. Doerr stílusa és képei lenyűgözőek. Régóta nem olvastam regényt, amely ennyire magával ragadott. A történet még most is itt él bennem." (Abraham Verghese)

"A természet törvényeinek szépsége és a szörnyű célok, amelyekre a háború felhasználja őket; az emberi szív törékenysége és szívóssága; a pillanat megváltoztathatatlansága és az idő gyógyító ereje - a regény finoman érzékelteti a világ ellentmondásait. A nyelvezete épp olyan leleményesen megszerkesztett, mint a regény lakatosmesterének makettjei, a helyszíneket is épp olyan érzékletesen idézi meg. Impozáns és felemelő regény." (M. L. Stedman)
menej