Barangolások E-kniha

JELES SZÓBELI ÉRETTSÉGI 2150-BEN A MAGYAR IRODALOMBÓL - Kovács János! - Jelen. - Szíveskedjék közelebb gurulni a mikrofonhoz. Álljon be a vetítőtükörbe. - Parancsoljon, értelmességed. - Megállapítom, hogy Kovács János jelentkezett, azonossági vizsgálata jogerős. Jeles osztályvizsgája és szintén jeles írásbeli dolgozata után szóbeli érettségire bocsáttatik a magyar irodalomból. Tanelnök úr ezt tudomásul veszi? - Tudomásul veszem, tanár úr. Tessék kezdeni. - Kovács, az ön szorgalmáról és előmenetelérõl különösen az utóbbi években, mindannyian csak a legnagyobb elismeréssel beszélhettünk. Reméljük, hogy most, mikor középiskolai képzettségéről kell számot adnia, mielõtt az élet iskolájába lép, a kiküldött állami bizottság és főagyú elnökünk (meghajlik) szellemi jelenlétében, nemcsak tulajdon intelligenciájáról és tudásáról tesz majd tanúságot, de ennek az intézetnek hagyományaira és pedagógiai módszerére is kedvező fényt fognak vetni az ön válaszai. - Mindent meg fogok tenni, értelmességed. - Tehát figyeljen. Néhány általános és néhány személyszerű kérdésben fogjuk összefoglalni a huszadik századbeli magyar irodalom lényegét és fõbb irányelveit, ha jól tudom, kiosztott tétele erre a korra vonatkozik. - Igenis, értelmességed. - No, mondja meg - hogy a végén kezdjük -, melyik eseménnyel szoktuk lezárni a huszadik századbeli magyar irodalmat, sok más kulturális és tudományos folyamattal együtt? - Az 1986-os üstököskatasztrófával. - Helyes. Beszéljen erről valamit. - 1986. június 22-én Földünk összeütközött egy gáznemű állapotban lévő üstökös csóvájával, illetve keresztülhaladt ezen a csóván. A végtelenből érkezõ gáztömeg, különleges vegytani összetétele következtében, mindent épen hagyott, csak az akkor divatos betűrögzítő anyagot, az úgynevezett papirost pusztította el mindenütt a világon, tehát minálunk is, semmivé váltak a könyvtárak, lexikonok, anyakönyvi kivonatok, sok száz, sőt sok ezer év felgyűlt anyaga és adaléka, amikből adatainkat és ismereteinket merítettük. Utána elölről kellett kezdeni mindent, új betűrögzítő anyagunk a mézgavas lett, s minden a múltra vonatkozó ismeretet sebtiben kellett összeszedni szájhagyományok alapján, azoknak emlékezőtehetségére utalva, akik a kultúrkatasztrófa után rendelkezésére állottak a tudománynak.   (részlet)