Frigyes Karinthy

Karinthy a kapcsolatok megannyi színét (és fonákját) bemutatni képes virtuóz, aki a női nemhez való ellentmondásos viszonyát utánozhatatlan szellemességgel örökíti meg ebben a kötetben (is), amely elbeszéléseiből és humoreszkjeiből ad közre egy válogatást. Ez a könyv a lelki zivatarok, a harc, a viszonzatlan rajongás, a méltatlan szerelmek és az emberi gyarlóság albuma, amelyből banalitásukban is halálos emberi drámák, semmiért lobbant perzselő szenvedélyek szikráznak föl. S amikor nem fokozható tovább értetlenségünk abban, milyen hát a nő és milyen a férfi, az író csak annyit üzen: páratlan társak a szerelem nevű életre-halálra vívott küzdelemben. Az író igazságvágyától hajtva a "mosoly vészbírósága elé állítja a nő-férfi viszonyt". Humora magával ragadó, s mi jót derülünk a szomszédra ráillő vitriolos megjegyzéseken. De ki kacag még rajtunk kívül? Alighanem a falon túlról hallik a nevetés...

Karinthy Frigyes pályáján középponti helyet foglal el a novellisztika. A megannyi műfajban és műnemben alkotó író keze alatt az elbeszélés folytonosan új meg új alakot ölt: lehet néhány skiccből felvitt anekdota, bibliai parabola, önéletrajzi vallomás, tömörre húzott kisregény, sci-fi történet, abszurd jelenet és esszé. Közben a motívumok és fordulatok néhol a klasszikus humoreszkek helyzeteit idézik, csak éppen vérfagyasztó variációkkal; másutt szerzőjük költészetével mutatnak rokonságot. Válogatásunk az 1912-ben megjelent Esik a hó című kötettől kezdve az 1936-os Nevető betegekig igyekszik keresztmetszetet adni Karinthy elbeszélő művészetéből.

Karinthy legismertebb, legnépszerűbb műve mindmáig az Így írtok ti. Ez a mű hozta meg számára az ismertséget, ezzel a könyvével aratta első igazi, nagy sikerét. A kávéházi játékokból, nemzedéktársainak kigúnyolásából alakult karikatúrasorozat idővel tudatos enciklopédiává bővült, s nemcsak a magyar szerzők arcképcsarnoka teljesedett ki, hanem világirodalmi és műfaji tematikával is gazdagodott. Máig ható sikerének titka, hogy Karinthy a célba vett írói egyéniség egész karakterét, az alkotói modor és modorosság torzképét rajzolta meg. Kötetünk a Még mindig így írtok ti méltán híres gyűjteményén túl a korabeli lapokban megjelent közlések legjobb gúnyrajzait is tartalmazza.

A Mennyei riport című regény az Utazás a koponyám körüllel egy esztendőben születik és jelenik meg. Talán ez lehet az oka annak, hogy sem a kritika, sem a közvélemény nem figyelt rá érdemeinek és értékeinek megfelelően. Holott a Mennyei riport Karinthynak talán a legizgalmasabb műve. Köztudott, hogy tudományrajongó volt. Egész életében a felfedezések, a technikai találmányok érdekelték. Ha látott valahol egy újszerű fűnyírógépet, rögtön megvásárolta, amit persze semmire sem használhatott bérházban lévő lakásában. A misztikum iránti érdeklődése legalább olyan erőteljesen munkálkodott benne, mint a tudomány iránti vonzódása. És a misztikum, mint valami zenei motívum, végighúzódik egész életművén, és éppenséggel a Mennyei riportban teljesedik ki.

Az olvasó bizonyára csodálkozik, hogy annyi szomorú tapasztalat ellenére s miután örökre megfogadtam, hogy többé nem kelet útra: ezerkilencszáztizennégy júliusában mégis elhagytam feleségemet és gyermekeimet, hogy a Bulwark sorhajón mint seborvos induljak a Balti-tenger vizeire. Lesznek olyanok, akik állhatatlansággal vádolnak ezért: hiszen már első utam végeztével, miután Lilliputból szerencsésen megmenekültem, rá kellett jöttem légyen, hogy igazi angol alattvaló jobban teszi, ha sohase lépi át határtalanul szeretett hazánk határait, mert hiszen csak oktalan és céltalan keserűséget okoz magának, nem gondolva meg, hogy egyszer mégis csak vissza kell térnie forrón szeretett szülőföldjére.

Kisfiú lépdel az utcán, „csendes arccal, jóságos mosollyal”: király ő, a meghódított városba vonul be, serege élén, a palota erkélyéről királynő integet; kisfiú lépdel az utcán „sápadtan, de felemelt fejjel, hátratett kezekkel, lassan, nagyon lassan”: keze vaslánccal hátrakötve, előtte hóhér, ő a halálra ítélt Lelkiismeret. Tizenhárom éves korában játssza Karinthy ezt a „két játék”-ot, ő lépdel így, „a képzeletnek emberfölötti önkívületében” a pesti utcán; a Liget környékének kínosan egyenes, szürke házsorai a semmibe süllyedtek, egyedül van, kívül azon a világon, amely mások számára látható. 

A Tanár úr kérem Karinthy Frigyes (1887–1938) karcolatfüzére, melyet 1916-ban adtak ki először . A mű egyfajta „emlékezés” a gyermekkorra, Karinthy diákéveire, az egyik legnépszerűbb magyar (ifjúsági) irodalmi mű.

„Nem tudom, de nekem a feleségem gyanús. Ma este, mikor hazajöttem, egy kardot találtam otthon a szobában, de a feleségem megmagyarázta, hogy hogyan esett be véletlenül az utcáról a kard, mikor lent elmentek a katonák, hát ami igaz, az igaz, nagy szél volt ma.”

Swift mesteri tollából megszületett nagy hírű, angol seborvos, Gulliver kel újra életre Karinthy Frigyes Capillária című kisregényében. Gulliver ezúttal, hatodik csodás utazása során a nők országába, a tenger alatti világba vezeti az olvasót, ahol nők és férfiak külön társadalmat alkotnak, s ezzel egyszersmind az érzelmi és értelmi világ végzetesen kettéválik, s mindkettő önmaga karikatúrájává torzul. A századeleji divatos elméletek – a nő és a férfi viszonyáról – kerülnek ezúttal a szatíra tollára, miközben világosan kitetszik, hogy nem a nemek különbözésében van a mélyen gyökerező ellentét, hanem abban a társadalomban, amely a nőnek csak másodlagos szerepet juttatott. Jót mulatunk a polgári társadalom rovására Gulliver hatodik útjáról olvasva, amelynek szelleme e regényt bevezető mottóban tömören így jelentkezik: „Férfi és nő hogy érthetnék meg egymást? – hisz mind a kettő mást akar – a férfi a nőt, a nő a férfit.”

Karinthy költői életműve nem túl terjedelmes: a kötet az „igazi” verseken kívül tartalmazza műfordításait, valamint az Így írtok ti című kötet remek verses paródiáit, parafrázisait is. Az eredeti költemények tulajdonképpen nem revelálnak igazán nagy költőt, Karinthy sok verse egyszerűen csak verses novella, néha csak verses humoreszk (Együgyű mese; Mariska és Károly bácsi; Karácsonyi karének; Tomi; Érdi erdő stb.). Ambiciózusabb, költőibb alkotásai közül is sok haloványabb utánérzése nagy novelláinak, allegorikus látomásainak, különös, groteszk szimbólumainak.

A regény valóságosan megtörtént eseményekről, személyes tapasztalatokról szól: saját agyműtétének körülményeit beszéli el az író. Művészetének általánossá, egyetemes emberi élménnyé emeli az operációt, a betegség történetét.

Karinthy saját agytumoráról számol be a tőle megszokott humorral.

Halála után előkerült Karinthy néhány notesze. Ide jegyezte fel legelőször ötleteit: az első villanásokat. Egyik ilyen jegyzete: „A humor – a teljes igazság”. Ennek a tételnek ragyogó megvalósítása Karinthy fiatalkori, híres könyve, a Tanár úr kérem.

Száz humoreszk.

Kisebb gyűjtemény az író humoreszkjeiből.

Karinthy a humoreszk legnagyobb magyar mestere. Ezek a későbbek is utolérhetetlen humorról tanúskodnak.