Ágnes Bálint

"Szilvi és Tatuska olyan jól megértik egymást, hogy csuda!" - mondogatja mindig Szilvi édesanyja. A kislány és nagyapja között valóban különleges a kapcsolat: együtt szépítgetik a kertet, jókat beszélgetnek, s néha elgyalogolnak ahhoz az iskolához, ahová Szilvi szeptembertől járni fog. Közösen szerzik be a szükséges tanszereket, és azt is megbeszélik, hogy Tatuska fogja majd Szilvit az első napon iskolába kísérni. Csak az a baj, hogy a kislány már nagyon türelmetlen. Hogyan bírja ki azt a két hónapot az első becsengetésig? Tatuska megtalálja a megoldást. Különleges meglepetést készít: papírdarabokból, régi üvegcsékből, gyufásskatulyából és más holmikból apró iskolát épít a kislánynak a faliszekrényben...

"Az én gyerekszobám a Duna volt" - így kezdődik a könyv, s így is folytatódik, szeretetteljes emlékezéssel. Bálint Ágnes mesekönyveit évek óta gondozza a kiadó. Ebben a kötetben is a szerző természet- és gyermekismerete mutatkozik meg a jóízű visszaemlékezések során, melyek a mesék alapszövetét adják. A rövid történetek hangulatvilágát hűen közvetítik Szimonidesz Kovács Hajnalka rajzai a kis olvasóknak.

Bálint Ágnes Duna mellett játszódó történeteinek szereplői Vivike, a vízitündér, Valdi, a vízimanó, valamint barátaik, a békák, darazsak, tücskök és egyéb kis rovarok. Kalandjaik során úgy adnak ismereteket az évszakokról, az életről, a világról, hogy közben nem akarnak mást, mint elmesélni a vízitündér és a vízimanó egymásra találását és szerelmét. A kötet új formában való kiadása tisztelgés a szerző előtt, akinek ez volt az utolsó könyve. A kedves történetek Pásztohy Panka elbűvölő illusztrációi által elevenednek meg.

Manófalvi Manó, a madárijesztők barátja egy szép napon födél nélkül maradt. Szerencsére talált a mezőn egy jókora sütőtököt, aminek a cinkék már kivájták a belét. Csinosan berendezte, dundi szalmazsákot készített magának, jó kis karosszéket, és lámpagyújtás után vidáman olvasott újságot. Egyszer csak csámcsogást hallott kintről. Egy induri-pinduri malac rágta a házat. Ugye ti már tudjátok, ki volt ez az induri-pinduri kismalac? Hát Mazsola! Aki persze ott is maradt mindjárt a kis tökházban. Bálint Ágnes humoros, vidám meséjét most Nagy-Kálózy Eszter előadásában ismerhetik meg a gyerekek.

Manófalvi Manó, a madárijesztők barátja egy szép napon födél nélkül maradt. Szerencsére talált a mezőn egy jókora sütőtököt, aminek a cinkék már kivájták a belét. Csinosan berendezte, dundi szalmazsákot készített magának, jó kis karosszéket, és lámpagyújtás után vidáman olvasott újságot. Egyszer csámcsogást hallott kintről. Egy induri-pinduri malac rágta a házat. Ugye ti már tudjátok, ki volt ez az induri-pinduri kismalac? Hát Mazsola! Aki persze ott is maradt mindjárt a kis tökházban, és ha meghallgatjátok a mesét, megtudhatjátok, mi minden történt Mazsolával, aki még a tévében is szerepelt. Bálint Ágnes humoros, vidám meséjét Bródy Vera bábfigurái teszik még vonzóbbá minden gyerek számára.

Minden kisgyermek nagy izgalommal várja, hogy első osztályba lépjen. Rengeteg új élmény vár rá, amelyek feldolgozásában nagy segítséget jelent, ha elmesélheti, lerajzolhatja az átélt eseményeket. Lufi történeteit meghallgatva a kisiskolás megoszthatja szüleivel a saját élményeit, és a varázsnapló feladatait követve rögzítheti is azokat. Ez a napló egyben a kisiskolás emlékeinek őrzőjévé is válik, a szülők, a felnőtté cseperedő kisdiák, és a csillagmanók legnagyobb örömére!

Tévé-Maci különleges mackó: szeret mosdani, fogat mosni és énekelni. A kedvenc dala így kezdődik: "Méz, méz, méz..." Este mindig jókedvűen bújik ágyba, mert a legjobb barátja, Valérka is vele alszik.

Ki ne ismerné Kukorit, a naplopó kakast, és az ő párját, a szorgalmas Kotkodát, aki legszívesebben egész nap csak kapirgálna? Kettőjük szórakoztató kalandjairól mesél ez a képes mesekönyv, amely a sikeres rajzfilmsorozat alapján készült. Megtudhatjuk belőle, miért nincs Kukorinak és Kotkodának városi lakása, kiderül, vajon tényleg végtelen-e a végtelen giliszta, és az is elválik, Kukori-e a legjobb bébicsősz.

Ismeritek Kukorit, a naplopó kakast? És az ő párját, a szorgalmas Kotkodát, aki legszívesebben egész nap csak kapirgálna? Kettőjük szórakoztató kalandjairól mesél ez a képes mesekönyv, amely a sikeres rajzfilmsorozat legvidámabb epizódjai alapján készült. A történetekben feltűnik Kukori szélhámos barátja, Kopasznyakú kakas is, aki méltó társa Kukorinak a munkakerülésben. De hiába a két jómadár minden ravaszsága - a derék Hápogi szomszéd vagy a pimasz Szöcske segítségével Kotkoda szinte mindig megleckézteti a széltoló kakasokat.

A lélektan, a történelem és az irodalom különleges találkozásának dokumentuma ez a könyv. A lélektané, amely az ember megismerését tûzi ki célul (és eközben folyamatos önreflexióra készteti és önismerettel ajándékozza meg), a történelemé, amely idõbe, térbe, társadalmi és kulturális kontextusba ágyazza az embert, és az irodalomé, amely a maga sajátos útján az emberi lélekbe tud hatolni. E három terület gyümölcsözõ dialógusából születettek a könyv számos elméleti kérdést tárgyaló és gyakorlati példát bemutató fejezetei. A Pszichobiográfia és irodalom címû munka számot tarthat mindazok figyelmére, akik általában a lélektan, az irodalom vagy a történelem iránt érdeklõdnek, továbbá mindazokéra, akiket az irodalompszichológia, a pszichobiográfia, a huszadik század elsõ felének magyar irodalma, valamint e tudományterületek kapcsolódási lehetõségei érdekelnek. A könyv az egyetemi oktatás számára (mind magyar, mind pszichológia szakon) hiánypótló szakirodalomnak tekinthetõ. A szerzõ irodalomtörténész és pszichológus, munkássága e két tudomány határterületeinek kutatására irányul. Interdiszciplináris szemléletmódja jelen könyvét is átszövi, éppúgy, mint az a törekvése, hogy mindkét tudományterület képviselõit megszólítsa, együttgondolkodásra és vitára ösztönözze.

Ma az a bölcs, aki hallgat Németh Lászlóról, nem az, aki beszél. Bálint Ágnes mégis arra vállalkozik, hogy új diskurzust indít a huszadik század e megkerülhetetlen személyiségérõl. Pszichobiográfiát ír, ami egyesíti a történelem, az irodalomtörténet és a modern pszichológia eszköztárát abból a célból, hogy hiteles rekonstrukciót készítsen hõsérõl. Úgy véli, hogy az ily módon animált, újra lélekkel felruházott alak képessé válik arra, hogy magáért beszéljen. A könyv a családi örökség részletes lélektani elemzésébõl kiindulva mutatja be a gyermek Németh László fejlõdését, majd a Télemakhosz-sorsú ifjú hosszas bolyongását a serdülõkor útvesztõjében, végül a fiatal író elsõ szárnypróbálgatásait. Részletesen elemzi Németh László gyermekkori fantáziajátékát, a családi tudattalanban rejtõzõ "fantom" révén átélt ifjúkori neurotikus problémáit, és a Babitscsal vívott szimbolikus ödipális küzdelmeket. A mû a harmincas évek elején saját mûvészi útjára lépõ Németh László bemutatásával zárul. A pszichohistorikus elkötelezettségû szerzõ vallja, hogy - mûvész és mûve elválaszthatatlanul feltételezik egymást. A kreativitás genezisét kutatja az életút során, s a mûvek lélektani értelmezése révén mutat rá az élet és az alkotás egymást kölcsönösen meghatározó voltára. Úgy véli, azáltal, hogy új perspektívába állítja az írót és alkotásait, egyúttal új válaszok keresésére ösztönzi az irodalomtörténeti kutatást is. A könyv egyszerre szól az irodalomtudomány és a pszichológia szakmai közönségéhez, és olvasmányos stílusa, világos gondolatvezetése révén a szélesebb, érdeklõdõ nagyközönséghez.