András Berkesi strana 3 z 3

Buda 1945-ös ostromának utolsó napjaiban, egy romba dolt ház pincéjében hat ember húzódik meg: egy német ornagy, négyen a ház lakói közül és egy szökött munkaszolgálatos. A leomlott falak elzárták oket a külvilágtól, s a pince halálfélelemtol, idegességtol vibráló, forró légkörében metszo élességgel üköznek ki emberi és világnézeti ellentéteik. A napokig tartó összezártság alatt leolvad róluk az udvariasság és jólneveltség máza, s ott állnak egymás elott porén, szörnyu bunökkel terhelten. Kint a városért folyó ostrom utolsó ütközetei dúlnak, ok meg odalent vívják elkeseredett harcukat, és végül is már csak ketten várják, hogy majd az ostrom befejezodése után megmentsék oket.

Nagyméretu vállalkozás Berkesi András regénytrilógiája, a Siratófal, a Huség és a Különös osz. A korábbi, nagy sikeru Siratófal-ból megismert hosök a két utóbbi regényben az ötvenes évek közepének jelentos emberi, társadalmi sorsfordulóján új, nehezebb, mélyebb konfliktusokkal kerülnek szembe.Különösen igaz ez a regény kommunista hoseinek sorsára: hiszen az igazsághoz hunek maradni a rendszer börtönében, a legnehezebb megpróbáltatások ellenére is különbséget tenni az eszme és az eszmét a gyakorlatban megtagadók között: hihetetlenül kemény próbatétel.Ezt a nehéz próbát kétszeresen is kiállják a regény hosei: a koncepciós perek üldözötteiként, a börtönökben, majd az ellenforradalom elszabadult indulatainak poklában? Ez az a kettos próbatétel, amely szorosabb egységbe fuzi a trilógia jelen két részét.A szerzo hu önmagához. Méltán népszeru fordulatos, izgalmas cselekményszövése, egymással élethalálharcot vívó hoseinek összecsapásai lebilincselik olvasóját. A hiteles történelmi eseményekre épülo cselekmény során oszinte rokonszenvvel kísérhetjük hozzánk is közel kerülo hoseit, Terézt, Iványi Pétert, Keserut, Miticset és a többieket azon a nehéz úton, amely a számvetéstol a belso tisztázáson keresztül a huség újravállalásáig vezet?

Szerelmes regényt tart kezében az olvasó, amely emellett mindazokat a történelem teremtette izgalmakat, fordulatokat is kínálja, amelyek meghatározták az 1940-tol 1950-ig terjedo évtizedet. Több nagy sikeru Berkesi-regény foglalkozott már az ellenállás hoseinek kalandjaival, a Horthy-börtönök és Gestapo-akciók, a hírszerzés bemutatásával. De szólt már a szerzo a felszabadulás utáni Magyarország problémáiról, a kommunisták és ellenfeleik küzdelmérol, a koncepciós perek idejének buneirol, a tisztességes emberek belso meghasonlásáról. Ez a regény is beszél minderrol, de ez az izgalmas, feszültségekkel teli történelmi korszak csak a keretét, hiteles hátterét adja egy tragikusan szép szerelem történetének. Szerelem ? három tételben. Háromszor szakítja el egymástól Gábort és Szulitát a vonzalmuknál erosebbnek látszó külso ero. Eloször a leleplezett hazugság ? a társadalmi különbség. Másodszor a Gestapo, harmadszor a törvénysérto perek. De ez már maga a történet, amelyet érdemes elolvasni.

Berkesi András hosei nem akármilyen emberek. Gyermekkori barátságuk kiállta az ellenállási mozgalom, a börtön, a felszabadulás utáni nehéz feladatok, a rendcsinálás, a kitelepítések, az újjáépítés próbáját. Mégis szembekerülnek, sot egyikükre ? úgy tunik ? börtön vár, nemi eroszak, összeférhetetlenség és rágalmazás súlyos vádjai alapján. Vagy talán mégsem a két ember került az évek múlásával egymással szembe? Talán a helytelenül felfogott alternatíva, a ?megyei vagy országos? érdek állította szembe oket? Errol szól a regény négy évtizedet átfogó izgalmas, fordulatos, oszinte története.

A regény hose, Jutka mondja el élete regényét, két szerelmének történetét. Nem szokványos szerelmi történetrol van szó, hiszen az o életébe beleszól a történelem és a politika, amikor elso szerelme kegyetlen gyilkosság áldozata lesz 56-ban, a forradalom ? Berkesinél még: az ellenforradalom ? napjaiban. Berkesi erkölcsi kérdéseket boncolgat, a Játék a tisztességgel mégis társadalmi regény, amely a személyi kultusz örökségével is foglalkozik.

„Sokan ?úgy vélik, azért nevezte el a nép Alkonydombnak, mert ezen a vidéken, bárhonnan nézi is az ember a nap járását, mindig a domb mögött tűnik el. De van olyan legenda is, hogy a Rákóczi-felkelés idején azon a vidéken zsellérlázadás volt. Ezek a lázadók csatlakoztak Vak Bottyán dunántúli hadseregéhez. Később a császáriak elfogták a lázadó zsellérek vezérét, és azon a dombon kínozták halálra. Vallatás közben a lázadó, hogy kínjait feledje, valami népdalt gajdolt… Egyik sora, ha jól emlékszem úgy szólt valahogyan: "Bealkonyult már énnekem, édes hazám, érted éltem.” Azóta hagyomány a megyében, hogy a lázadókat az Alkonydombon végzik ki, és ott is kaparják el őket a domb aljában." Berkesi Andrásnak a felszabadulás 25. évfordulójára kiadott új regénye a Zala megyei Alkonydomb körüli legendákat a közelmúlt évtizedei emlékeivel, az emlékekben élő emberek legendás múltjának idézésével egészíti ki. Itt, az Alkonydomb aljában végeztek ki 1919-ben harminc vöröskatonát, abban a reményben, hogy kivégzésük a proletárdiktatúra alkonyát is jelenti. Csakhogy megfeledkeztek arról: sokan, rengetegen lesznek, akik megérik az alkonydombi virradatot is, és ott fognak állni azok mellett, akik mint utódok 1945-ben folytatták apáik, elődeik küzdelmét a szabadságért. Berecz Sándor, a regény egyik központi alakja is itt, az alkonyomb alján találja meg soha nem ismert édesapját, igaz emberré magasult emlékét, de el kell veszítenie ennek ellenében édesanyját, aki iszonyatos bűnének terhével a tisztább, emberségesebb életet ígérő felszabadulás után már amúgy sem tudott volna élni… A végig izgalmas, feszült légkörű regényben Berkesi András egy rendkívül jelentős történelmi korszakot mutat be. A gyorsan pergő cselekménysorral bizonyítja: 1945 szinte törtvényszerű következménye volt mindannak, ami 1919-ben kezdődött. Egyúttal olyan belső, lelki folyamatokat is érzékeltet, különösen az anya súlyos tragédiába torkolló életútjának végigkísérésével, amelyek nagyon sok ember sorsának lettek meghatározói.

"Persze sok mindent nem érthetsz. Ez természetes, hiszen még sok dolog nem világos előtted. Nem is tudom, hol kezdjem a továbbiakat, hogy teljesen érthető legyen a kép. Valószínűleg még azzal sem vagy tisztában, hogy miért lettem Pista felesége, ha Koltai Pétert ennyire szerettem. Nem tagadom, hosszú ideig magam sem tudtam. De már azon a bizonyos májusi beszélgetésen éreztem, hogy Péter iránt érzett szerelmem átalakult, és úgy tűnt fel, hogy az ő érzelmei is megváltoztak. Amikor erről beszélgettünk, furcsa magyarázatot adott. Nagyon szeret, úgy érzi, sohasem fog mást megszeretni, de mivel jövője teljesen bizonytalan, nem akarja sorsomat a magáéhoz kötni. Lehet, hogy nem bírja sokáig azt a lelkiismereti nyomást, amely alatt áll, és jelentkezik. Biztosan börtönbe zárnák. És akkor mi történne velem? Higgyem el, ezért nem vesz el feleségül, és ezt szerelemből teszi. Megnyugtatott, hogy mást sem vesz el, mert nagyon jól tudja, hogy hazugságra nem szabad boldogságot építeni. Vitatkoztam vele."