András Berkesi

Arcom ?felrepedt az ütésektől, erősen vérzett. Ájulás környékezett, amikor Viktor is rám ugrott, könnyes arcát véres arcomhoz szorította, és csókolni kezdett, ajkával a szájamat kereste. Én meg védekeztem, fejemet jobbra-balra forgattam. Hányinger fogott el, nemcsak Viktortól undorodtam, hanem az egész életemtől. Viktor hisztériás rohamot kapott: „Nem akarsz szeretni, nem akarod, hogy a tiéd legyek?” Nem! – kiáltottam. – Gyűlöllek! – Közben Halmos mintha eksztázisba esett volna, a sliccemet kezdte kigombolni. Erőm utolsó maradékával lerúgtam magamról, nekizuhant a komódnak. „Gyűlölsz?” – hallottam Viktor hangját. Tiszta szívemből! – hörögtem. „Akkor pusztulj el, hogy soha senki ne szerethessen!” Két kezével megragadta a torkomat, és fojtogatni kezdett. Nem hittem volna, hogy nőies ujjai ilyen acélos szorításra képesek. Már fulladoztam, amikor kapálódzó kezem a bronz állólámpához ért. Megragadtam, és ütöttem. Nem tudom, hányszor találtam el a fejét, de éreztem, hogy szorítása ernyed, aztán ledől a testemről.

Berkesi András irodalmi riportokkal, novellákkal eloször 1957 után jelentkezett. A hatvanas években sorra jelentek meg Berkesi újabb regényei: kémtörténetek, illetoleg a huszadik századi magyar történelmet megeleveníto muvek. Ezekben az években lesz rendkívül népszeru, regényei nem egy esetben százezren fölüli példányszámban látnak napvilágot. Igen termékeny író, az 1956 utáni idoszak egyik legterjedelmesebb életmuvét alkotta meg. A kritika általában a szórakoztató irodalom közelebbrol meg nem határozott kategóriájába sorolta muveit. A 20. századi magyar történelem az író átírásában számos vonatkozásban más, mint a valóságos, különösen az egykori uralkodó osztályok viselkedését, gondolkodásmódját ismeri kevéssé, ezeket a figurákat démonikusra torzított vonásaikkal ábrázolja. A regények világképe a gonosz és a jó polarizáltan szembeállított értékei szerint épül fel: valaki vagy gazember, vagy pedig öntudatos szocialista hos, illetoleg az igaz út felé haladó tévelygo. Poétikai szempontból Berkesi regényei az elbeszélés múlt századi konvencióját követik, valóságfelfogása a klasszikus realizmussal rokon. Az elbeszélésmód megszokottsága, áttekinthetosége, a krimiszeruség és világképének egyszerusége feltehetoen nagymértékben hozzájárulnak népszeruségéhez.  ,Egy elbeszélést, egy kisregényt és egy regényt fuz össze ebben a kötetben a mufaji hasonlóság: mindhárom az ?izgalmas olvasmány? kategóriájába tartozik, amelynek a ?60-as, ?70-es évek Magyarországán Berkesi András volt az egyik legjobb muveloje. Minden írásában politizál, a szereplok politikai tevékenységének konspiratív, illegális jellege, a szükségképpen rejtvényszeru cselekmény adja természetes módon az izgalom ?keretét?. A ?Hídavatás? , ? egy cattarói matróz rövid története ? mintegy intonálja a kötet élén mindazt a szemléletbeli újdonságot, amit a két utána következo Berkesi-történet tartogat az olvasó számára?

Nem könnyu 1956 októberérol írni, hiszen a fo kérdések tisztázása után még ma is számtalan nyugtalanító gondolatot kavar fel az emberek agyában. Mi történt akkor Magyarországon? Mi történt és miért? Mennyi emberi tragédia zajlott le, mennyi könny hullott ezekben a napokban! S mindez miért? Izgalmas, megrendíto és elgondolkodtató olvasmány ez a könyv, ugyanakkor egyszerre elnagyolt és bonyolult, mint maga az élet.

A ?széles ívű cselekmény a háború előttől napjainkig vezeti el az olvasót, akit bizonyára nem ér meglepetésként, hogy az író élesen veti föl, és körültekintően igyekszik megválaszolni a hősei sorsában rejlő történelmi és egyben hétköznapi – mindnyájunk mindennapjaihoz tartozó – kérdéseket. Családi-rokoni és munkatársi kapcsolatok, barátság és szerelem fűzi egymáshoz a regény hőseit és hősnőit, akiknek viszonyait mégsem a véletlen alakította csupán, hanem társadalmunk fejlődésének törvényszerűségei is. Maguk a hősök is fejlődnek, változnak: ezért is volna nehéz kiragadni valamely problémát az ábrázoltak közül, s rámondani, hogy „az író ezúttal ezt állította műve középpontjába”… Önfeláldozás és családi zsarnokoskodás, barátság és árulás, szerelem és hűtlenség? Mindez együtt: a hazafiság és a szocializmus, a nemzedékek ellentéte, az érvényesülés módjai és lehetőségei – mindezeket a problémákat hordozzák Berkesi regényalakjai. A cselekmény izgalmas, kalandos, de az író azt szeretné, hogy az olvasó ne csupán izguljon hőseiért, hanem töprengjen, gondolkodjék is sorsuk alakulásán…

Nagyméretu vállalkozás Berkesi András regénytrilógiája, a Siratófal, a Huség és a Különös osz. A korábbi, nagy sikeru Siratófal-ból megismert hosök a két utóbbi regényben az ötvenes évek közepének jelentos emberi, társadalmi sorsfordulóján új, nehezebb, mélyebb konfliktusokkal kerülnek szembe.Különösen igaz ez a regény kommunista hoseinek sorsára: hiszen az igazsághoz hunek maradni a rendszer börtönében, a legnehezebb megpróbáltatások ellenére is különbséget tenni az eszme és az eszmét a gyakorlatban megtagadók között: hihetetlenül kemény próbatétel.Ezt a nehéz próbát kétszeresen is kiállják a regény hosei: a koncepciós perek üldözötteiként, a börtönökben, majd az ellenforradalom elszabadult indulatainak poklában? Ez az a kettos próbatétel, amely szorosabb egységbe fuzi a trilógia jelen két részét.A szerzo hu önmagához. Méltán népszeru fordulatos, izgalmas cselekményszövése, egymással élethalálharcot vívó hoseinek összecsapásai lebilincselik olvasóját. A hiteles történelmi eseményekre épülo cselekmény során oszinte rokonszenvvel kísérhetjük hozzánk is közel kerülo hoseit, Terézt, Iványi Pétert, Keserut, Miticset és a többieket azon a nehéz úton, amely a számvetéstol a belso tisztázáson keresztül a huség újravállalásáig vezet?

Mondja, monsieur Kovácsy, hogyan tudna ön Magyarországra utazni? – kérdezte Legrand.– Csakis illegálisan, felügyelő úr. A saját nevemen nem utazhatok. Nagyon jó volna tudni, vajon mi szerepel rólam a magyar határőrség fekete mappájában.– Mi az a fekete mappa?– Ez egy kézikönyv féleség, ami ott van minden útlevelet vizsgáló határőrnél. Megnézi az útlevelet, aztán a könyvet, hogy szerepel-e benne a beutazó neve.– Akkor is ha az útlevelébe bele van pecsételve az érvényes vízum?– Azt, hogy jelenleg hogy van, nem tudom… De akárhogyan is változott az ellenőrzés, nekem át kell mennem. Van még másféle törlesztenivalóm is…

1969 nyarán Viktor Mennel külföldi üzletember holttestét kifogják a Balatonból. Először közönséges balesetre gyanakodnak, a rutinvizsgálatok azonban kiderítik: gyilkosság történt.Salgó Oszkár nyugalmazott elhárító is Emődön tartózkodik éppen – kora tavasztól késő őszig élvezi a horgászás örömeit – , s az esemény fölkelti érdeklődését. Nyomozni kezd ő is, majd amikor egyre gyanúsabb jelekre bukkan, fölhívja telefonon Kara Ernőt, az elhárító szolgálat egyik vezetőjét.Salgó és Kara jól ismert a magyar olvasóközönség és a mozinézők előtt is.Salgó különös egyéniség, embernek is, nyomozónak is. Türelmes, nyugodt, megvárja, amíg olyan helyzetbe kerül a bűnöző, hogy akarva-akaratlan elárulja magát. Persze ezt a helyzetet mindig ő készíti elő; mert sok a gyanúsított, de közülük csak egy a gyilkos. Bizonyíték pedig semmi. Sikerül-e az öreg elhárítónak kiprovokálnia a gyilkosból a vallomást? Sok egyéb izgalmas és megfejthetetlennek látszó rejtély mellett erre is válaszol a regény.

Berkesi András tudatosan vállalja, hogy társadalmi regényei mellett idonként ennek a ?láthatatlan világnak? a harcát, összefüggéseit is ábrázolja, és megismertesse az olvasókkal. Ebben a regényében is arra hívja fel a figyelmet, hogy a múlt mennyire szervesen összefügg a jelennel, s hogy a múltban elkövetett gyengeségeinket és hibáinkat ? ha nem számoljuk fel ? az ellenség szándékainak és céljainak megfeleloen felhasználhatja, s ebbol emberi tragédiák születhetnek. A Sello a pecsétgyurun kalandregény, de Berkesi sajátos, szenvedélyesen moralizáló írói alkata ebben a mufajban is megtalálja az új kifejezési formát. A sodró áradatú események, kalandok közben alakjait igyekszik minél árnyaltabban ábrázolni, cselekedeteik érzelmi és lélektani rugóit csakúgy, mint a társadalmi-politikai összefüggéseket minél világosabban feltárni. Ezzel a módszerrel nemcsak lebilincseloen izgalmas, érdekfeszíto olvasmányt nyújt regényével, hanem tisztán és világosan hangsúlyozza legfobb mondanivalóját, nevezetesen azt, hogy hite szerint a legnagyobb bun a nép, a társadalom ellen elkövetett buncselekmény, a szocialista haza elárulása.

Berci bácsi az ajtó mögött állt ezredesi egyenruhában, és minden szót tisztán hallott. Hát ezeket most megtréfálja, határozta el. Mert Borbásék is szeretnek tréfálkozni. Néha egészen vad tréfákat találnak. Kunhegyi mesélte, hogy az elmúlt télen valamelyik kávéházban voltak. Kunhegyi szórakozottságában elveszítette a ruhatári céduláját. Amikor kimentek a ruhatárba, magyarázkodni kezdett. A ruhatárosnő persze nem ismerte őt. Borbásék kicsit távolabb beszélgettek, de úgy, hogy a ruhatárosnő meghallja. Azt mondta Borbás: Nézzétek azt az ősz hajú szivart. Tegnap este ezzel a trükkel szerzett magának egy télikabátot a New Yorkban. Micsoda ravasz ürge! Ebből aztán akkora kalamajka lett, hogy rendőrt hívtak. Persze a végén jót nevettek. Most visszaadja a kölcsönt. Megtréfálja őket. Csak Polyákék vegyék a lapot. Így hát Berci bácsi máris azonosult szerepével, és ezredes lett.

A népszeru író regénye ? a Vallomás ? divatos témáról, az ?ötvenes évekrol? szól. Berkesi az ártatlan áldozatok fizikai-szellemi gyötrelmeinek eleven tapasztalásával mutatja be könyvében a törvénytelenségek rendszerének mechanizmusát, beleszove a börtönnaplók komor, de titokzatosan érdekes izgalmát. A Vallomás súlyos kordokumentum, amely elsosorban azzal haladja meg az ötvenes éveket felidézo eddigi muveket, hogy meggyozoen feltárja az olvasó elott ? miért marad hu osztályához és pártjához kétségek, eszmei megingások dacára, ártatlan szenvedések között is egy kommunista. A Vallomás természetesen nem végso szó a korszak muvészi ábrázolásában, de hiteles, mellozhetetlen mozaikja a majdan összeálló egésznek.

E regény foszereploi Iványiék, egy Lajos utcai bérház lakói. Az apa tizenkilences kommunista, Péter, az idosebb fiú is részt vesz a munkásmozgalomban, Márton a fiatalabb fiú visszahúzódó alkat. Iványiék ellenségeinek egy része is ebbol a házból való# a fehérterrorista rendor ormester, és a nyilas pribékké züllött részeges munkakerülo. A politikai és erkölcsi ellentétek, melyek a ház lakóit szembeállítják egymással, önmagukban is elegendoek lennének egy családregény eseményeihez, de mindig újabb és újabb szereplok kapcsolódnak, újabb és újabb epizódok szövodnek be a történetbe.

?...Bárdi kényelmesen elobbre lépett, tovább rágta a gyufaszálat. Robi bosszankodott, hogy miért boszíti fel Bárdi a fegyvereseket. ? ?Felesleges hosködés? ? gondolta. A géppisztolyos a szakállasra nézett, aki egy dossziéból papírlapokat szedett elo. Horváth ? arcán a részegek bárgyú mosolyával ? nekitámaszkodott az ajtófélfának, és dudorászott. A fegyveres férfi arcáról eltunt a mosoly. Ingerülten Bárdi elé lépett. A szakállas, mintha álomból ébredt volna, elfordult. ? Mi van, bajtársam? ? kérdezte halk, fuvolázó hangon. ? Ez a nyomorult már megint kötekedik ? válaszolt a géppisztolyos, aztán ismét Bárdi felé fordult. ? Köpd ki a szádból! Robi már nem bírta idegekkel. ? Százados elvtárs! Ne, minek csinálja? ezt? a? Bárdi a fiúra nézett, majd ismét a felkelo felé fordította fejét, s anélkül, hogy a szemét levette volna a fegyveres arcáról, a lába elé köpte a gyufaszálat? A fegyveres olyan mozdulatot tett, mintha meg akarná ütni, de a szakállas megfogta a karját...?

Jármai átvette a levelet és olvasni kezdte."Miniszter úr!Mint olyan magyar, aki kényszerű okokból távol él a szülőhazájától, írom Önnek ezt a levelet, s csupán azért, mert szívem magyarul dobog. Nem nézhetem tétlenül, hogy egyes hazai és külföldi kalandorok miképpen lopják el és csempészik külföldre a pótolhatatlan magyar műkincseket és milliókat érő irodalmi emlékeinket. Tudomásomra jutott, hogy a magyar származású francia kalandor, Otto Dürfilger megbízásából egy Varga Zsolt nevű, többszörösen büntetett előéletű, volt amerikai katona meg akarja szerezni a híres Endrődy-kódexeket.Kérem a Miniszter urat, védje meg ezeket a pótolhatatlan értékeket a kalandoroktól.Bécs, 1962. márciusTisztelettel Egy magyar hazafi"

„Sokan ?úgy vélik, azért nevezte el a nép Alkonydombnak, mert ezen a vidéken, bárhonnan nézi is az ember a nap járását, mindig a domb mögött tűnik el. De van olyan legenda is, hogy a Rákóczi-felkelés idején azon a vidéken zsellérlázadás volt. Ezek a lázadók csatlakoztak Vak Bottyán dunántúli hadseregéhez. Később a császáriak elfogták a lázadó zsellérek vezérét, és azon a dombon kínozták halálra. Vallatás közben a lázadó, hogy kínjait feledje, valami népdalt gajdolt… Egyik sora, ha jól emlékszem úgy szólt valahogyan: "Bealkonyult már énnekem, édes hazám, érted éltem.” Azóta hagyomány a megyében, hogy a lázadókat az Alkonydombon végzik ki, és ott is kaparják el őket a domb aljában." Berkesi Andrásnak a felszabadulás 25. évfordulójára kiadott új regénye a Zala megyei Alkonydomb körüli legendákat a közelmúlt évtizedei emlékeivel, az emlékekben élő emberek legendás múltjának idézésével egészíti ki. Itt, az Alkonydomb aljában végeztek ki 1919-ben harminc vöröskatonát, abban a reményben, hogy kivégzésük a proletárdiktatúra alkonyát is jelenti. Csakhogy megfeledkeztek arról: sokan, rengetegen lesznek, akik megérik az alkonydombi virradatot is, és ott fognak állni azok mellett, akik mint utódok 1945-ben folytatták apáik, elődeik küzdelmét a szabadságért. Berecz Sándor, a regény egyik központi alakja is itt, az alkonyomb alján találja meg soha nem ismert édesapját, igaz emberré magasult emlékét, de el kell veszítenie ennek ellenében édesanyját, aki iszonyatos bűnének terhével a tisztább, emberségesebb életet ígérő felszabadulás után már amúgy sem tudott volna élni… A végig izgalmas, feszült légkörű regényben Berkesi András egy rendkívül jelentős történelmi korszakot mutat be. A gyorsan pergő cselekménysorral bizonyítja: 1945 szinte törtvényszerű következménye volt mindannak, ami 1919-ben kezdődött. Egyúttal olyan belső, lelki folyamatokat is érzékeltet, különösen az anya súlyos tragédiába torkolló életútjának végigkísérésével, amelyek nagyon sok ember sorsának lettek meghatározói.

Szenvedély, szerelem, a vagyon mániákus féltése, a regényben politikai és emberi indulatok is összecsapnak, s ahogy Berkesi Andrásnál lenni szokott, izgalmas fordulatokkal vezeti regényét a drámai megoldásig.

Igazi, vérbeli politikai kriminek indul Berkesi András új regénye. 1942 karácsonyán a kémelhárítók letartóztatnak egy csendes, istenfélő, szorgalmas könyvkötőmestert, és brutálisan megkínozzák. Eközben tűnik el értékes gyűrűje és később maga az iparos is, akiről elterjed a hír, hogy agyonlőtték. No, de ne vágjunk az események elébe, ne rontsuk meg a krimikedvelők örömét. A politikainak induló történet szinte észrevétlenül alakul át, és a rendőrségen belül kibontakozó bűnügyi kalandregénnyé válik – aminek izgalmát és feszültségét ezúttal az szolgálja, hogy nem kopók és bűnözők, hanem becsületes és becstelen rendőrök küzdenek egymással.