András Berkesi

A népszeru író regénye ? a Vallomás ? divatos témáról, az ?ötvenes évekrol? szól. Berkesi az ártatlan áldozatok fizikai-szellemi gyötrelmeinek eleven tapasztalásával mutatja be könyvében a törvénytelenségek rendszerének mechanizmusát, beleszove a börtönnaplók komor, de titokzatosan érdekes izgalmát. A Vallomás súlyos kordokumentum, amely elsosorban azzal haladja meg az ötvenes éveket felidézo eddigi muveket, hogy meggyozoen feltárja az olvasó elott ? miért marad hu osztályához és pártjához kétségek, eszmei megingások dacára, ártatlan szenvedések között is egy kommunista. A Vallomás természetesen nem végso szó a korszak muvészi ábrázolásában, de hiteles, mellozhetetlen mozaikja a majdan összeálló egésznek.

E regény foszereploi Iványiék, egy Lajos utcai bérház lakói. Az apa tizenkilences kommunista, Péter, az idosebb fiú is részt vesz a munkásmozgalomban, Márton a fiatalabb fiú visszahúzódó alkat. Iványiék ellenségeinek egy része is ebbol a házból való# a fehérterrorista rendor ormester, és a nyilas pribékké züllött részeges munkakerülo. A politikai és erkölcsi ellentétek, melyek a ház lakóit szembeállítják egymással, önmagukban is elegendoek lennének egy családregény eseményeihez, de mindig újabb és újabb szereplok kapcsolódnak, újabb és újabb epizódok szövodnek be a történetbe.

A ?széles ívű cselekmény a háború előttől napjainkig vezeti el az olvasót, akit bizonyára nem ér meglepetésként, hogy az író élesen veti föl, és körültekintően igyekszik megválaszolni a hősei sorsában rejlő történelmi és egyben hétköznapi – mindnyájunk mindennapjaihoz tartozó – kérdéseket. Családi-rokoni és munkatársi kapcsolatok, barátság és szerelem fűzi egymáshoz a regény hőseit és hősnőit, akiknek viszonyait mégsem a véletlen alakította csupán, hanem társadalmunk fejlődésének törvényszerűségei is. Maguk a hősök is fejlődnek, változnak: ezért is volna nehéz kiragadni valamely problémát az ábrázoltak közül, s rámondani, hogy „az író ezúttal ezt állította műve középpontjába”… Önfeláldozás és családi zsarnokoskodás, barátság és árulás, szerelem és hűtlenség? Mindez együtt: a hazafiság és a szocializmus, a nemzedékek ellentéte, az érvényesülés módjai és lehetőségei – mindezeket a problémákat hordozzák Berkesi regényalakjai. A cselekmény izgalmas, kalandos, de az író azt szeretné, hogy az olvasó ne csupán izguljon hőseiért, hanem töprengjen, gondolkodjék is sorsuk alakulásán…

Nagyméretu vállalkozás Berkesi András regénytrilógiája, a Siratófal, a Huség és a Különös osz. A korábbi, nagy sikeru Siratófal-ból megismert hosök a két utóbbi regényben az ötvenes évek közepének jelentos emberi, társadalmi sorsfordulóján új, nehezebb, mélyebb konfliktusokkal kerülnek szembe.Különösen igaz ez a regény kommunista hoseinek sorsára: hiszen az igazsághoz hunek maradni a rendszer börtönében, a legnehezebb megpróbáltatások ellenére is különbséget tenni az eszme és az eszmét a gyakorlatban megtagadók között: hihetetlenül kemény próbatétel.Ezt a nehéz próbát kétszeresen is kiállják a regény hosei: a koncepciós perek üldözötteiként, a börtönökben, majd az ellenforradalom elszabadult indulatainak poklában? Ez az a kettos próbatétel, amely szorosabb egységbe fuzi a trilógia jelen két részét.A szerzo hu önmagához. Méltán népszeru fordulatos, izgalmas cselekményszövése, egymással élethalálharcot vívó hoseinek összecsapásai lebilincselik olvasóját. A hiteles történelmi eseményekre épülo cselekmény során oszinte rokonszenvvel kísérhetjük hozzánk is közel kerülo hoseit, Terézt, Iványi Pétert, Keserut, Miticset és a többieket azon a nehéz úton, amely a számvetéstol a belso tisztázáson keresztül a huség újravállalásáig vezet?

Ez a regény Berkesi András utolsó írása. Több mint tíz évig dolgozott rajta, próbálta végso formába önteni, ám az anyag valamiért ellenállt, múzsája is cserbenhagyta. Többször félretette az írást, aztán újra és újra elovette, széttépett néhány oldalt, másokat teljesen átírt, majd kedvét vesztve abbahagyta. Néha évekig rá sem nézett. Viszont annál többet beszélt róla, erosködött, hogy hamarosan befejezi, mert ezt a megrendíto történetet feltétlenül meg kell írnia. 1996-ban egészségi állapota megromlott, és akkor, talán félve attól, hogy mégsem lesz képes bevégezni a nagy munkát, újult erovel vetette bele magát a könyv megírásába. És 1997 tavaszán, mindössze fél évvel a halála elott, egy végso nagy erofeszítéssel, betegesen kuszára sikeredett sorokkal befejezte a regényt. Vajon miért ment oly nehezen ennek a könyvnek a megírása Berkesi számára, aki pedig arról volt híres, hogy az irodalomban szokatlan gyorsasággal írta könyveit? A kérdésre nem tudjuk a választ, ennek titkát magával vitte a sírba az utóbbi évtizedek legsikeresebb magyar írója. De ha az olvasó a könyv végére ér lehet, hogy mégis rájön a titokra? Megérdemli-e bármilyen hatalom, hogy olyan tettekre vállalkozzunk érette, amelyeknek eredményeként elveszíthetjük emberségünket, barátaink és környezetünk tiszteletét?

?Az ember igazi valóját a bajban ismerni meg. Nem tudta, hogy hol olvasta, vagy kitol hallotta ezt a megállapítást, de most, hogy eszébe jutott, igaznak találta. Könnyu tisztességesnek, becsületesnek lenni akkor, amikor tisztességünk, becsületünk nincs próbára téve. »Megvetem apámat és mindazokat, akik hozzá hasonló életet élnek. Azt mondtam, hogy különb vagyok, mint ok, és sohasem fogok felzárkózni mögéjük, nem akarok lépést tartani velük. Az o járható útjaik az én számomra járhatatlanok. Elzártam magamtól az embereket, a bajtársakat, mert különbnek tartottam magam. És azok, akiket önmagamnak olyan fölényesen lenéztem, a negyedik napja megszakítás nélkül dolgoznak, vállalják a veszélyt másokért. Ismeretlen emberekért.«?

Berkesi András e regényének egyik helyszíne Berlin, az 1930-as évek végén, és a másik Budapest, a német megszállás idején, 1944-ben. Három gyermekkori barát, egy orvos, egy újságíró és egy lelkész kerül a Gestapo hálójába, s közülük csak egy meri vállalni a küzdelmet az egyéni élet, a boldogság feláldozása árán is. A rendkívül izgalmas, történelmi jelentoségu események során az olvasó megismeri nemcsak a fasizmus ?szürke eminenciásait?, hanem Heydrich és Himmler, a náci titkosszolgálat vezetoinek egymás ellen folytatott ördögi praktikáit, valamint a náci és magyar fasizmusnak egész döbbenetes szövevényét is.

„Az öregasszony harciasan szembefordult unokájával. – Nem titkoltam, és ma sem titkolom. A születésed percében megátkoztalak. – Ha már itt tartunk, drága sámán vagy táltos nagyikám, mondjad már meg nekem, hogy milyen lesz az én jövőm? Az öregasszony nem figyelt a lány kérdésében rejlő gúnyra, lehunyt szemmel, mintha a jövőt fürkészné, sokáig hallgatott, majd megszólalt halk, de gyűlölettől izzó hangon: – A te jövőd a gyilkosok jövője. Újból gyilkolni fogsz, mert ez a sorsod. És úgy fogod végezni, ahogy a gyilkosoknak megíratott. Csúf halállal. Rettenetes csúf halállal.” A szenvedély szörnyű tetteket motiválhat, de csapdába eshet a szenvedélytől vezérelt egyén is, mert tettének következményei őt magát is elpusztíthatják.

Jármai átvette a levelet és olvasni kezdte."Miniszter úr!Mint olyan magyar, aki kényszerű okokból távol él a szülőhazájától, írom Önnek ezt a levelet, s csupán azért, mert szívem magyarul dobog. Nem nézhetem tétlenül, hogy egyes hazai és külföldi kalandorok miképpen lopják el és csempészik külföldre a pótolhatatlan magyar műkincseket és milliókat érő irodalmi emlékeinket. Tudomásomra jutott, hogy a magyar származású francia kalandor, Otto Dürfilger megbízásából egy Varga Zsolt nevű, többszörösen büntetett előéletű, volt amerikai katona meg akarja szerezni a híres Endrődy-kódexeket.Kérem a Miniszter urat, védje meg ezeket a pótolhatatlan értékeket a kalandoroktól.Bécs, 1962. márciusTisztelettel Egy magyar hazafi"

1969 nyarán Viktor Mennel külföldi üzletember holttestét kifogják a Balatonból. Először közönséges balesetre gyanakodnak, a rutinvizsgálatok azonban kiderítik: gyilkosság történt.Salgó Oszkár nyugalmazott elhárító is Emődön tartózkodik éppen – kora tavasztól késő őszig élvezi a horgászás örömeit – , s az esemény fölkelti érdeklődését. Nyomozni kezd ő is, majd amikor egyre gyanúsabb jelekre bukkan, fölhívja telefonon Kara Ernőt, az elhárító szolgálat egyik vezetőjét.Salgó és Kara jól ismert a magyar olvasóközönség és a mozinézők előtt is.Salgó különös egyéniség, embernek is, nyomozónak is. Türelmes, nyugodt, megvárja, amíg olyan helyzetbe kerül a bűnöző, hogy akarva-akaratlan elárulja magát. Persze ezt a helyzetet mindig ő készíti elő; mert sok a gyanúsított, de közülük csak egy a gyilkos. Bizonyíték pedig semmi. Sikerül-e az öreg elhárítónak kiprovokálnia a gyilkosból a vallomást? Sok egyéb izgalmas és megfejthetetlennek látszó rejtély mellett erre is válaszol a regény.

Arcom ?felrepedt az ütésektől, erősen vérzett. Ájulás környékezett, amikor Viktor is rám ugrott, könnyes arcát véres arcomhoz szorította, és csókolni kezdett, ajkával a szájamat kereste. Én meg védekeztem, fejemet jobbra-balra forgattam. Hányinger fogott el, nemcsak Viktortól undorodtam, hanem az egész életemtől. Viktor hisztériás rohamot kapott: „Nem akarsz szeretni, nem akarod, hogy a tiéd legyek?” Nem! – kiáltottam. – Gyűlöllek! – Közben Halmos mintha eksztázisba esett volna, a sliccemet kezdte kigombolni. Erőm utolsó maradékával lerúgtam magamról, nekizuhant a komódnak. „Gyűlölsz?” – hallottam Viktor hangját. Tiszta szívemből! – hörögtem. „Akkor pusztulj el, hogy soha senki ne szerethessen!” Két kezével megragadta a torkomat, és fojtogatni kezdett. Nem hittem volna, hogy nőies ujjai ilyen acélos szorításra képesek. Már fulladoztam, amikor kapálódzó kezem a bronz állólámpához ért. Megragadtam, és ütöttem. Nem tudom, hányszor találtam el a fejét, de éreztem, hogy szorítása ernyed, aztán ledől a testemről.

BBajkó ?Andris szerszámkészítő lakatost váratlanul őrizetbe veszi a rendőrség, s ő súlyos kövekezményekkel járó beismerő vallomást tesz. Vádolja önmagát, még csak meg sem keresi a módját, hogy a bíróság majdan enyhítő körülményeket találjon számára.Bajkóék régi barátja, az író, nem nyugszik bele ebbe a fájdalmas fordulatba. Jól ismeri a családtagokat, szereti, becsüli a fiút, és nem tudja elhinni róla azt a sok rosszat, amivel befeketítette magát a kihallgatások során. Nem nyugszik: vajon mi rejtőzhet e különös bűnügy hátterében? Nyomozni kezd, megkeresi a fiút, hogy tőle talán megtudja az igazat, Andris azonban barátságtalan és zárkózott, meglátogatja az idős nagyanyját, akit Andris eltart, Bajkó Béla egyetemi tanárt és másokat, akik együtt éltek, kapcsolatban voltak vele, mielőtt ez a szörnyűséges esemény bekövetkezett volna az életében.És a hétköznapinak látszó bűnügy hátterében kirajzolódik egy családi és történelmi dráma, mondhatni, tragédia, amelynek kései megszenvedője a fiatalember.

?? Én most nagyon racionálisan megkérdezem magát, a nagy humanista állam humanista megbízottját, hogy ha beadnám a derekamat, meddig kéne a hazámat elárulni. A halálomig? ? Nem, mérnök úr, nem a haláláig szól a szerzodése. Meghatározott ideig. Mondjuk három-négy évig. Azután mi lehetoséget adunk rá, hogy a családjával együtt az Egyesült Államokba költözzön, és ott folytathassa mérnöki munkáját. ? Világos beszéd. És mi történik akkor, ha nem vállalom a feladatot? ? Akkor Kisibaja professzor nem végzi el május huszonkettedikén a mutétet. ? Mondja, Weber, maga nem gondol arra, hogy feljelenthetem, például elmondom Basir Ben Hasszánnak, a kombinát elhárító fonökének, hogy az IFPCW szumbatrai megbízottja, Mike Weber valójában a CIA ügynöke? ? Kedves mérnök úr, téved, ha azt hiszi, hogy ezt a lehetoséget kihagytuk a számításból. De én úgy gondolom, Szabolcsi András mérnök szereti annyira a lányát, hogy egy ilyen információ közlésével nem akadályozza meg a mutét elvégzését. Gondoljon a lányára! És még valamit, mérnök úr, ha nem áll be a sorba, van még egy megoldás. ? Éspedig? ? Fobe loheti magát.?

– Piszkos ügy! – mondta a főhadnagy. – Közönséges kivégzés. Szerencsétlenek teljesen szénné égtek, ráadásul az orvosszakértő megállapította azt is, hogy Sándort és Krisztát egészen közelről, célzott lövésekkel tarkón lőtték. A tűzoltó szakértők véleménye szerint a holttesteket, a bútorokat és a padlás faszerkezetét alaposan meglocsolták benzinnel, és aztán felgyújtották a házat. Aki csupán pillanatnyi és önző érdekből hazája, osztálytársai, családja ellen fordul, és megtagadja vállalt eszméit, az nem menekülhet, előbb-utóbb lesújt rá a sors keze – hirdeti új regényével a szerző.

Egy , római-parti rejtélyes haláleset döbbenti rá Osze Miklós fiatal esztergályost arra, hogy ha a múltját nem számolja fel, élete zsákutcába jut. Erre azonban önmaga ereje nem elég, hisz gyermekkora óta hazugságra nevelték, és amikor a hullámok összecsapni készülnek feje felett, önkéntelenül is újra ehhez a módszerhez folyamodik. A tisztességes emberek közössége és elveszettnek hitt szerelme azonban utánanyúl, és nem engedi a züllés mélyére zuhanni.

E regény foszereploi Iványiék, egy Lajos utcai bérház lakói. Az apa tizenkilences kommunista, Péter, az idosebb fiú is részt vesz a munkásmozgalomban, Márton a fiatalabb fiú visszahúzódó alkat. Iványiék ellenségeinek egy része is ebbol a házból való# a fehérterrorista rendor ormester, és a nyilas pribékké züllött részeges munkakerülo. A politikai és erkölcsi ellentétek, melyek a ház lakóit szembeállítják egymással, önmagukban is elegendoek lennének egy családregény eseményeihez, de mindig újabb és újabb szereplok kapcsolódnak, újabb és újabb epizódok szövodnek be a történetbe.