Levente Csender

"Hihetetlen megtapasztalni, hogy akit valóban szeretek, abban megbízok, annak a kezébe merem tenni az életem, rá merem bízni a becsületem, a munkám, a hivatásom, mindenem. Akit nem szeretek, azzal nem indulok el, azzal nincsen közös tervem, álmom, jövőm. A szeretet a forrása mindennek, a bizalomnak is." Öt hét Böjte Csaba ferences szerzetessel. Több ezer kilométer utazás Erdélyben, útközben beszélgetések az életről, halálról, hitről, szolidaritásról és nagyon sok mindenről, ami a ma emberét foglalkoztatja. Így lett a kilométerekből belső utazás, és így született meg útközben Csaba testvér füveskönyve. Kipróbált gondolatok, amelyek megtisztítják az ember lelkét, öntudatra ébresztik, megvigasztalják, reményt, kapaszkodót adnak az egyre zajosabbá váló világunkban. Elmélkedések a ma emberéről, örök érvényű és friss gondolatok, gyakorlati tanácsok arról, hogy milyennek kellene lennünk, hogy boldogabbak legyünk, és mit kellene cselekednünk, hogy ez a világ jobb és élhetőbb legyen. Csender Levente, József Attila-díjas író, Csaba testvér gondolatainak formába öntője

Három év utazás, beszélgetés és kutatómunka eredményeként született meg az eddigi legátfogóbb, legizgalmasabb, számos titkot fölfedő életrajz a 65 éves Csaba testvérről és a 30 éves dévai Szent Ferenc Alapítványról. Kicsoda valójában Böjte Csaba? A könyv szerzője elmegy hozzá Dévára, és felteszi neki ezt a kérdést. A válasz újabb kérdéseket szül, ezekből hosszú beszélgetések lesznek, amelyekből elkezd kirajzolódni az ember. Közösen utaznak Erdélyben, bejárják Csaba testvér házait, beszélgetnek a gyerekekkel, nevelőkkel, felkeresik Csaba testvér gyerekkori barátait, a fiatalkor helyszíneit, ahol tizenévesen hippiként meg akarták változtatni a világot, de legalább egy harapásnyi szabad levegőhöz akartak jutni a Ceausescu-diktatúra fojtott levegőjében. Elmennek Hargitafürdőre a kaolinbányába, ahol a föld gyomrában kemény fizikai munkával kereste kenyerét a fiatal Böjte Csaba, miközben az apja nyomdokain költőnek készül. Látja-érzi, hogy nem úgy mennek a dolgok Romániában, ahogy menniük kéne, s akkor eszébe jut, hogy áldozatot kell hoznia, lemond a saját családról, pedig ott a lehetőség, és meghozza a döntést, hogy ferences szerzetes lesz, a lány meg szerzetes nővér, és aztán soha többé nem találkoznak. Mint a mesében. Hat év teológia Gyulafehérváron, beöltözés ferences szerzetesnek titokban. Rendszerváltás, ifjúsági lelkészség Désen, Kolozsváron, aztán egy újabb nagy fordulat: Déva. 1992: összeomlott bányavidék, munkanélküliség, nyomor, fantomblokkok, utcagyerekek. Lakat leverése a romos ferences kolostorról, az első gyerekek befogadása, harc a román hatalommal, hatóságokkal, menteni, ami menthető. Óvoda- és iskolaalapítás a kolostorban, tanítás, nevelés, integrálás válogatás nélkül, emberfeletti vállalások, válaszok keresése a kor kihívásaira, közben fejlődés, a dévai Szent Ferenc Alapítvány létrehozása 1993-ban, szervezés, kollégák, nevelők, önkéntesek kiválasztása, kilenc évig törvényen kívül, aztán törvényesen. Így telik el harminc év szakadatlan küzdelemben, aminek az eredménye egy kiépült hálózat bentlakásos és napközis otthonokkal, egy kisvárosnyi megmentett, felnevelt utcagyerek, mára már ezernél is több unoka. Közben jelölés Nobel-békedíjra, egy botránysorozat karaktergyilkossági kísérlettel, megtépázott hírnév, próbatételek. Izgalmas és fordulatos életút, olykor kíméletlen és igazságtalan, de az ő meggyőződése az, hogy jó úton jár, és erről az útról nem téríti le senki és semmi - Böjte Csaba ettől hiteles, karizmatikus ember, aki nem adja fel.