Katalin Dezsényi

Alice Walker 1982-ben megjelent Pulitzer-díjas, Steven Spielberg által 1987-ben megfilmesített levélregényének üzenete időn és téren átívelő. A túlélés legelemibb, örök érvényű szabályára tanítja meg az olvasót: soha ne add fel! A történet főhőse, az afroamerikai gettó patriarchális, szexista szabályainak fogságában vergődő Celie a kiúttalanságból kezdetben a spiritualitás világában próbál megnyugvást és feloldozást keresni. Az események sodrában azonban két szeretett nő hatására fokozatosan felismeri az egyház fehér férfiak által uralt álszent, képmutató világát. Ráébred, hogy az emberi lét értelmét nem kizárólag a túlvilágban, hanem esetleg a jelenben is érdemes megtalálni. Celine emberi, női, szexuális és kreatív öntudatra ébredése izgalmas és megrázó olvasmány. Walker klasszikusa biztos iránytűt ad mindazok kezébe, akik úgy érzik, hogy reménytelennek tűnő helyzetükből nem találják a kiutat. A mű 1987-ben Kedves Jóisten címen jelent meg az Európa Könyvkiadó gondozásában.

Alice Walker (Georgia, 1944. február 9. – ) amerikai író, költő. A feminista mozgalom egyik fő képviselője. A Nemzeti Könyvdíj (National Book Award) első női afroamerikai nyertese. Művei eddig több mint 15 millió példányban keltek el. Bíborszín című, 1982-ben megjelent, Pulitzer-díjas, Steven Spielberg által 1987-ben megfilmesített levélregényének üzenete időn és téren átívelő. A túlélés legelemibb, örök érvényű szabályára tanítja meg az olvasót: soha ne add fel! „Lehetek szegény, lehetek nigger, lehetek csúnya, és meglehet, hogy főzni se tudok, mongya egy hang mindenkinek, aki odahallgat. De itt vagyok.” A történet főhőse a szexista szabályok fogságában vergődő Celie. A kiúttalanságból kezdetben a spiritualitás világában próbál megnyugvást és feloldozást keresni, aztán felismeri az egyház fehér férfiak által uralt álszent, képmutató világát. Ráébred, hogy az emberi lét értelmét a jelenben is érdemes megtalálni. Emberi, női, szexuális és kreatív öntudatra ébredése izgalmas és megrázó olvasmány. A főhős minden értelemben vett önmagára találását nyelvileg is végigkísérhetjük, köszönhetően az értő fordításnak.

Chaim Potok a legnagyobb huszadik századbeli amerikai zsidó írók – Henry Roth, Saul Bellow, Bernard Malamud, Isaac Bashevis Singer és Philip Roth – körébe tartozik. Sárospataki származású, ő maga már New Yorkban született 1929-ben. Tizenhat éves korától foglalkozott prózaírással, angol irodalomból és filozófiából doktorált. Mint felszentelt ortodox rabbi, a koreai háborúban tizenhat hónapig szolgált tábori papként, jó ideig a frontvonalban. Hét regényt írt, valamint a zsidóság történetét a Vándorlások című összefoglaló munkájában. Első regénye, A kiválasztott National Book Award-jelölt volt, és számos közönségdíja mellett megjelenése óta négymillió példányban fogyott világszerte, 39 hétig szerepelt a The New York Times bestsellerlistáján. Az Ígéret Athenaeum Prize-ot kapott, az Asher Lev ajándéka pedig a National Jewish Book Awardot nyerte el. Irodalmi és oktatói munkássága évtizedek óta inspirálja az ortodox és neológ zsidó, valamint nem zsidó értelmiségieket. A kiválasztott a kelet-európai közösség sajátos életformáját továbbörökítő New York-i haszidok különös világában játszódik, s a vallásos zsidóság két nemzedékének, az apjával és ugyanakkor önmagával viaskodó fiúnak állít szívbe markoló és felejthetetlen emléket. A műből film, musical és színdarab is készült az évek során.

Ha netán az ember egy lángoló felhőkarcolóból kényszerül kiugrani, nem árt, ha aznap a madáreledeles trikóját viseli, mert akkor a madarak rászállnak, és a levegőben tartják. Ugyancsak életet menthet az olyan toronyház, amely képes liftként a földbe süllyedni, hogy még akkor is épségben le lehessen jutni a legfelső emeletéről, ha nekirepül egy utasszállító. Ha pedig mégis bekövetkezne a legrosszabb, hasznos lehet egy speciális csatornarendszer, amely a párnákból egy hatalmas víztározóba vezetné a könnyeket, mert akkor a rádióban beolvasott vízállás alapján mindenki tudná, hányan sírták álomba magukat bánatukban. Talán nem véletlen, hogy ilyen egyszerre mesébe illő és baljóslatú találmányokról ábrándozik Oskar Schell, a Rém hangosan és irtó közel kilencéves főszereplője, aki a 2001. szeptember 11-i terrortámadásban veszítette el imádott édesapját. De mi mást tehetne egy szülőjének hiányával küszködő, fékezhetetlen fantáziájú kisfiú? Nos, például nagyszabású nyomozásba kezdhet: mert miután Oskar apja holmijai között egy "Black" feliratú borítékra bukkan, benne egy kulccsal, elhatározza, hogy felkeresi New York összes Black családnevű lakóját, és kideríti, miféle titkot őriz a kulcshoz tartozó zár.

Van, amikor kiég az ember.Van, amikor csak valami hiányzik.Van, amikor az ember csak egy percnyi nyugalomra vágyik, hogy elmerengjen.A lélek teljességre törekszik, bátorításra, a kérdései megválaszolására.A belső iránytű megmutatja az ember saját válaszait, de ezek a rövid történetek új lehetőséget sugallhatnak.12 egyperces ad lehetőséget arra, hogy az olvasó elgondolkozzon azon, mit adhat egymásnak két lélek, mi az elengedés, jó-e, az, ha minden az elvárásaink szerint történik. Vajon mi a magyarázata az egy testben lakó több személyiségnek, vagy mitől lehet bátor az ember. Van-e igaz szerelem, és az élet vajon véget ér-e az öregséggel? Az én válaszaim ebben a kötetben rejlenek.

A foltos kalandor, Mázli kutya, hirtelen egyedül marad - a gazdája eltűnik, úgy, mintha elfelejtette volna őt. A foltos eb, ezért elindul megkeresni az otthonát, de helyette egy új kalandba cseppen - a sintértelepen köt ki. Hogy onnan hová is jut, és milyen barátokra tesz szert, az első három mesében kiderül.

"Persze az intézetről egészen más leírást kell adni, egy szót se a magas hangú, velőtrázó sikolyról, amit elmenőben, az egyik rácsos ablak mögül hallottak, s amitől remegni kezdtek, és a fogukat csikorgatták."

Nem véletlen, és nem plágium, hogy nagyanyám, Várnai Zseni önéletrajzi regényének címét kölcsönvettem nagynéném, Heilig Éva holokauszt-túlélõvel készített interjúmhoz. Õ is egy volt azok közül, akik végigszenvedték Auschwitz és Bergen-Belsen borzalmait, akik csodával határos módon életben maradtak, sõt, elég erõt éreztek magukban ahhoz, hogy egy új világban, Izraelben új életet kezdjenek. Sikertörténet Heilig Éva élete, tanulhatnak s erõt meríthetnek belõle mindazok, akik ma már hírbõl sem ismerik, és sajnos történelemkönyvbõl se tanulják a múlt borzalmait.