Alexandre Dumas strana 4 z 16

Újabb tíz esztendo telt el a Húsz év múlva eseményei óta: 1660-ban járunk, s a négy daliának, bizony deresedik már a haja. A történelem változatlanul fantasztikus kalandokba sodorja oket, kivált az örökifjú D'Artagnant, a fiatal, tapasztalatlan XIV. Lajos testorkapitányát és bizalmi emberét. Mi mindent nem tesz! Trónra segít egy királyt, megment egy jólszervezett puccstól egy másik királyt ? csak azokat nem tudja megmenteni, akiket legjobban szeret: Porthost és Bragelonne vicomte-ot. Ki ez a Bragelonne? A négyek kedvence: Athos fia, a hajdani vitézség méltó örököse. Az o története rövid és fájdalmas: a király szemet vet szerelmére ? s ki tudna ellenállni a Napkirálynak? Raoul belehal bánatába. A regény igazi hose, D'Artagnan pedig megöregedve is fáradhatatlanul folytatja bátor és fortélyos kalandjainak sorát, közben itt-ott bizony borsot törve a magasra jutott és a király elleni cselszövényt bonyolító Aramis orra alá. A regény végére és élete végére pedig elnyeri méltó jutalmát: a marsallbotot.

„A ?haarlemi tulipántársaság díjat tűzött ki a szénfekete nagy tulipán fölfedezésére – nem merjük azt mondani, hogy létrehozására –, ami akkor megoldatlan probléma volt, sőt megoldhatatlan problémának is látszott, ha tekintetbe vesszük, hogy abban a korban még a természettől fogva sötétbarna fajta sem létezett. Mondogatták is, hogy a díj alapítói akár kétmillióra is szabhatták volna a díjat százezer frank helyett, minthogy a dolog úgyis kivihetetlen. De azért a tulipánkertészeket mégiscsak lázas izgalom fogta el. Némely kertészek átvették magát az ötletet, de megvalósíthatóságában nem hittek; a műkertészek fantáziája azonban olyan élénk, hogy ámbár eleve kilátástalannak ítélték elképzeléseiket, mégsem tudtak többé másra gondolni, mint arra a nagy fekete tulipánra […]. Van Baerle is azok közül a tulipánkertészek közül való volt, akiket magával ragadott az ötlet; Boxtel azok közé tartozott, akiket az üzlet érdekelt.” A XVII. századi Hollandiában játszódó történet véres mészárlással kezdődik: a franciapárti Witt testvéreket Orániai Vilmos hívei – hazaárulás vádjával – felkoncolják. Cornelius van Baerle az egyik Witt testvértől titkos levelet őriz, s emiatt letartóztatják és halálra ítélik. Halálos ítéletét az utolsó pillanatban életfogytiglani fogházra változtatják. A börtönbe Cornelius becsempészi a dédelgetett tulipánhagymát, és nem is sejti, hogy a zord falak egy másik ritka virágszálat is rejtenek: az ördögien kegyetlen porkoláb szépséges leányát, Rosát. Erény és bűn, szerelem és kapzsiság, árulás és hősi halál, uralkodói önkény és igazságtétel – a romantikus regények minden eleme együtt van ebben a jellegzetes Dumas-históriában.

Monte Cristo gróf történetének nem egyszerű olvasói – rajongói vannak szerte a világon. Az ő kedvükért készült el a folytatás, az újabb közönségsiker. Azóta háromszor is magyarra fordították, de már csak rongyosra olvasott példányok léteznek belőle. Ezért adjuk közre ismét egyiket. Igyekeztünk megtartani a korabeli stílust és névhasználatot, és csak annyit változtatni, amennyi a mai olvasó számára feltétlenül szükséges. Ismét előttünk áll Edmond Dantes, a Morell és a Villefort család, a Danglars família, Mercedes és megannyi új hős, jók és gonoszok. Romantikus kalandok és az érzelmek viharzása – mindazt, ami Monte Cristo grófját olyan népszerűvé tette, most A világ ura kínálja nekünk.

1835 május hónapját Dumas Toulonban töltötte, éppen legújabb regényén törte a fejét, mikor az egyik gályán egy gályarab felkeltette érdeklődését, olyannyira, hogy ennek a férfinek, Lambert Gabrielnek megírta a történetét. A történet az opera társalgójában kezdődött: Faverne Henrik gróf éppen nősülni készül, egy gazdag ember lányát szeretné elvenni feleségül, de a leendő após d'Hornoy Olivér bárótól megtudja, hogy Faverne szélhámos. Mivel ez a tény akadályt gördít a házasság útjába, a gróf párbajra hívja a bárót.. Az izgalmakban bővelkedő könyvben persze a párbajokon át a szerelemig minden megtörténik, de az író az utolsó lapokig tartogat meglepetést az olvasónak.

Újabb tíz esztendő telt el a Húsz év múlva eseményei óta: 1660-ban járunk, s a négy daliának, a hajdani négy hetyke legénynek bizony deresedik már a haja. A történelem azért változatlanul fantasztikus kalandokba sodorja őket, kivált az örökifjú D'Artagnant, a fiatal, tapasztalatlan XIV. Lajos testőrkapitányát és bizalmi emberét. Mi mindent nem tesz! Trónra segít egy királyt, megment egy jólszervezett puccstól egy másik királyt – csak azokat nem tudja megmenteni, akiket legjobban szeret: Porthost és Bragelonne vicomte-ot. Ki ez a Bragelonne? A négyek szemefénye, dédelgetett kedvence: Athos fia, a hajdani vitézség méltó örököse. Az ő története rövid és fájdalmas: a király szemet vet szerelmére – s ki tudna ellenállni a Napkirálynak? Raoul belehal bánatába. A regény igazi hőse, D'Artagnan pedig megöregedve is fáradhatatlanul folytatja bátor és fortélyos kalandjainak sorát, közben itt-ott bizony borsot törve a magasra jutott és a király elleni cselszövényt bonyolító Aramis orra alá. A regény végére és élete végére pedig elnyeri méltó jutalmát: a marsallbotot.

"Emlékezéseim – írta e művéről Dumas – nem igazi emlékiratok. Olyan az egész, mint egy óriási és végtelen beszélgetés.” Ami igaz, ha az elbeszélés könnyed hangját, közvetlen báját, szeszélyesen szétdobált szerkezetét tekintjük. Csakhogy ez a vérbeli mesemondó nem is tudott volna “csak úgy” beszélgetni. Abban is (mert még sok másban) hasonlított Jókaihoz, hogy minden táj, melyen végigutazott, mindjárt háttérül szolgált egy regényének, minden, ami vele történt, automatikusan cselekménnyé vált, mindenkit, akire ránézett, első pillantásával irodalmi hősnek látott. Ezért aztán regényeiben is megőrzött valamit a beszélgetésből, beszélgetéseiben pedig mindig van valami a regényeiből vagy a színdarabjaiból. Így az Emlékeim, habár sok bennük a történelem, mégsem kortörténet, s bármennyi szó esik bennük írókról, színházról és színdarabokról, nem irodalomtörténet. “A mesélés életszükségletem – mondta egyszer. – S mihelyt mesélek, kitalálok.” Egyik legalaposabb ismerője és ismertetője, Hippolyte Parigot, így jellemezte A három testőr íróját: “Dumas nem a világegyetemet tükrözi, hanem önmagát vetíti a világegyetemre.” Az a Dumas, aki önmagát a világegyetemre vetíti, ízig-vérig romantikus alkat, ami így is illik a francia romantika egyik úttörőjéhez. Élete csupa esemény, csupa váratlan fordulat; s ha az élet esetleg adós maradna velük, ő maga indul a kalandok elébe. (Lásd a soissons-i katonai lőszerraktár korántsem veszélytelen “elrablását”.) Mindig tenni vágyik, s lehetőleg jót tenni; mindenkit ismer, és mindenkin segíteni akar. Tele van hittel, lelkesedéssel, ember- és életszeretettel. Az a személyes varázs, mely az Emlékeim lapjairól rabul ejt bennünket, nyilván ugyanilyen erővel áradt belőle magából is. Amerre megfordult, felpezsdítette az embereket, s jó emléket, gyakran egész legendákat hagyott maga után. […] Az Emlékeim Dumas születésével (1802) kezdődik, és 1833-ig tart, s bár szó esik Dumas apjáról, tehát az író születését megelőző eseményekről, s néhol beleszövődnek az elbeszélésbe 1833-nál későbbi epizódok is, a könyv lényegében Dumas gyermek- és ifjúkoráról, első barátairól, első szerelmeiről, első irodalmi sikereiről, a romantika kezdő éveiről és az 1830-as forradalomról szól.

Két kisregény egy kötetben. A Korzikai testvérek furcsa és hátborzongató családi dráma: Két korzikai testvér egyikét Párizsban párbajban megölik, a másik testvér egy újabb párbajban bosszút áll. A szélhámos egy gályarab kalandos, izgalmas élettörténete.

Idősebb Alexander Dumas Magyarországon egyik kevéssé ismert művét tartja kezében az olvasó. A groteszk műfaj egyik első műve a címszereplő – Pamfil Marseilleből, nagy kapitány – különleges kalandjait meséli el, összefonódva a szerző és baráti körének nem kevésbé különös történeteivel. A fordulatos és mulatságos történeteket olvasva még az afrikai tigrist is meg lehet bocsátani a szerzőnek.

1853-ban jelent meg az idősebb Dumas hatalmas életművének egyik szórakoztató darabja, a kisemberekről, nagy időkről szóló Ange Pitou. Sok Dumas-műhöz hasonlóan ez is történelmi regény a maga módján, az ancien régime utolsó napjaival kezdődik, és a francia királyi pár bebörtönzése előtt fejeződik be. A sorsdöntő eseményeket Dumas a mindenkori kalandregényszerzők kedvelt módszerével ábrázolja: képzeletbeli kisemberek mikrosorsával, látszólagos véletlenekkel veszi körül, ragyogtatja fel a többé-kevésbé ismert történet részleteit, de azért megszerezve olvasóinak azt az örömet, hogy beléphetnek vele a francia királyné hálószobájába is. Romantikus, heroikus, felemelő és hátborzongató, másfelől humoros, kalandos, naiv bájú jelenetek sorozata ez a kellemes regény, s csemegéül még mély életismerettel is szolgál. „ A politikában nincs abszolút bűn: az ember aszerint jó vagy gonosz, hogy sérti-e azoknak az érdekeit, akik megítélik” – jegyzi meg például Dumas derült bölcsességgel.

Marguerite Gautier, vom Luxus verwöhnte Mätresse zahlungskräftiger Herren der Gesellschaft, lernt mit dem jungen Armand Duval die echte Liebe kennen. Um seinetwillen ist sie bereit, ihr unmoralisches Leben aufzugeben, um mit ihm ein einfaches Leben auf dem Lande zu beginnen. Wäre da nur nicht Armands Vater, der um die Familienehre fürchtet ...

Ali Pacha was written in the year 1840 by Alexandre Dumas. This book is one of the most popular novels of Alexandre Dumas, and has been translated into several other languages around the world.This book is published by Booklassic which brings young readers closer to classic literature globally.

Countess de Saint-Geran was written in the year 1840 by Alexandre Dumas. This book is one of the most popular novels of Alexandre Dumas, and has been translated into several other languages around the world.This book is published by Booklassic which brings young readers closer to classic literature globally.

Karl Ludwig Sand was written in the year 1840 by Alexandre Dumas. This book is one of the most popular novels of Alexandre Dumas, and has been translated into several other languages around the world.This book is published by Booklassic which brings young readers closer to classic literature globally.

The Vicomte of Bragelonne: Ten Years Later (Le Vicomte de Bragelonne ou Dix ans plus tard) is a novel by Alexandre Dumas, pere. It is the third and last of the d'Artagnan Romances following The Three Musketeers and Twenty Years After. It appeared first in serial form between 1847 and 1850. Louise de la Valliere is the third volume.

Marquise Brinvillier was written in the year 1840 by Alexandre Dumas. This book is one of the most popular novels of Alexandre Dumas, and has been translated into several other languages around the world.This book is published by Booklassic which brings young readers closer to classic literature globally.

Martin Guerre was written in the year 1840 by Alexandre Dumas. This book is one of the most popular novels of Alexandre Dumas, and has been translated into several other languages around the world.This book is published by Booklassic which brings young readers closer to classic literature globally.