Alexandre Dumas strana 4 z 17

A regény egyik legnagyobb mesterének úgabb remekét tartja kezében az olvasó. Feszültség, szerelem, idegekbe markoló bonyodalom ? ahogy ezt Dumas-tól megszokhattuk. Forradalmi napokban, a francia forradalom legvéresebb napjaiban játszódik a cselekmény. Nincsenek már fényuzo szalonok, hol van már ekkor az arisztokratikus pompa ? s a díszleteknek, szemkápráztató külsoségeknek ez a hiánya annál inkább hangsúlyozza a legfontosabbat, a legcsodálnivalóbbat: Dumasnak, a mesemondónak hihetetlen fantáziáját. A királyfeje már a porba hullott, a királyné, gyermekeivel együtt, a Temple kolostorának foglya. Emberpróbáló ido ez, bérgyilkosok, sikátorokban osonó cselszövok ideje, melyben minden merészség, önfeláldozó elszántság és vakmeroség, de minden embertelen brutalitás is elképzelheto? A tét: sikerül-e megszabadítani a királynét?

Edmond Dantés tengerészt igazságtalan vádak alapján életfogytig tartó fegyhazbüntetesre ítélik a világ legbiztonságosabbnak hitt börtönében. If varából eddig még soha senkinek nem sikerült megszöknie. A rabságban barátságot köt a rejtélyes Faria abbéval, aki tanítványáva fogadja, és egy hatalmas kincs lelohelyének titkát is rábízza. Amikor az abbé meghal, Dantés az egyetlen lehetséges menekülési módot választja: bevarrja magát a papnak szánt halottas zsákba, melyet a mit sem sejto fegyorök a tengerbe vetnek. Egy közeli szigeten ér partot, majd felveszi egy csempészhajó, amely hamarosan kiköt Monte Cristo szigetén?.

Monte Cristo gróf történetének nem egyszerű olvasói – rajongói vannak szerte a világon. Az ő kedvükért készült el a folytatás, az újabb közönségsiker. Azóta háromszor is magyarra fordították, de már csak rongyosra olvasott példányok léteznek belőle. Ezért adjuk közre ismét egyiket. Igyekeztünk megtartani a korabeli stílust és névhasználatot, és csak annyit változtatni, amennyi a mai olvasó számára feltétlenül szükséges. Ismét előttünk áll Edmond Dantes, a Morell és a Villefort család, a Danglars família, Mercedes és megannyi új hős, jók és gonoszok. Romantikus kalandok és az érzelmek viharzása – mindazt, ami Monte Cristo grófját olyan népszerűvé tette, most A világ ura kínálja nekünk.

"Emlékezéseim – írta e művéről Dumas – nem igazi emlékiratok. Olyan az egész, mint egy óriási és végtelen beszélgetés.” Ami igaz, ha az elbeszélés könnyed hangját, közvetlen báját, szeszélyesen szétdobált szerkezetét tekintjük. Csakhogy ez a vérbeli mesemondó nem is tudott volna “csak úgy” beszélgetni. Abban is (mert még sok másban) hasonlított Jókaihoz, hogy minden táj, melyen végigutazott, mindjárt háttérül szolgált egy regényének, minden, ami vele történt, automatikusan cselekménnyé vált, mindenkit, akire ránézett, első pillantásával irodalmi hősnek látott. Ezért aztán regényeiben is megőrzött valamit a beszélgetésből, beszélgetéseiben pedig mindig van valami a regényeiből vagy a színdarabjaiból. Így az Emlékeim, habár sok bennük a történelem, mégsem kortörténet, s bármennyi szó esik bennük írókról, színházról és színdarabokról, nem irodalomtörténet. “A mesélés életszükségletem – mondta egyszer. – S mihelyt mesélek, kitalálok.” Egyik legalaposabb ismerője és ismertetője, Hippolyte Parigot, így jellemezte A három testőr íróját: “Dumas nem a világegyetemet tükrözi, hanem önmagát vetíti a világegyetemre.” Az a Dumas, aki önmagát a világegyetemre vetíti, ízig-vérig romantikus alkat, ami így is illik a francia romantika egyik úttörőjéhez. Élete csupa esemény, csupa váratlan fordulat; s ha az élet esetleg adós maradna velük, ő maga indul a kalandok elébe. (Lásd a soissons-i katonai lőszerraktár korántsem veszélytelen “elrablását”.) Mindig tenni vágyik, s lehetőleg jót tenni; mindenkit ismer, és mindenkin segíteni akar. Tele van hittel, lelkesedéssel, ember- és életszeretettel. Az a személyes varázs, mely az Emlékeim lapjairól rabul ejt bennünket, nyilván ugyanilyen erővel áradt belőle magából is. Amerre megfordult, felpezsdítette az embereket, s jó emléket, gyakran egész legendákat hagyott maga után. […] Az Emlékeim Dumas születésével (1802) kezdődik, és 1833-ig tart, s bár szó esik Dumas apjáról, tehát az író születését megelőző eseményekről, s néhol beleszövődnek az elbeszélésbe 1833-nál későbbi epizódok is, a könyv lényegében Dumas gyermek- és ifjúkoráról, első barátairól, első szerelmeiről, első irodalmi sikereiről, a romantika kezdő éveiről és az 1830-as forradalomról szól.

A szavojai herceg regénye hamisítatlan Dumas-alkotás. A mu alapötlete visszanyúl a XVI. századba és a Bourbonok hadakozásai, Richelieu uralma után föllépteti a Valois-kat. Egy talált gyermek kalandos történetének keretében sorra lépnek fel II. Henrik és gyenge kezu fiai, a nagyon befolyásos Guise hercegek, a kálvinizmus elleni küzdelmekben. Franciaországban daliás ideje elevenedik meg, melynek végén találkozunk a különleges gascognei legényekkel, kik a Valois család utolsó igaz védelmezoi? Alexandre Dumas nálunk is igen széles olvasótábora bizonyára örömmel fogadja ezt az izgalmas és kalandos történetet. Szerelem, árulás, hosök és kalandorok lebilincselo kalandjai minden bizonnyal nem okoznak csalódást ezúttal sem.

Ifjabb Alexandre Dumas (1824-1895) szentimentális alkotása (1848) a kurtizánról, akinek a tiszta szerelem esélye is megadatott ? bejárta a világot. Népszeruségét fölöttébb gyarapította Verdi ragyogó operazenéje (La Traviata), neves énekesek, illetve a filmváltozatokban színészegyéniségek kiemelkedo teljesítménye. A regény maga azok közé az irodalmi képzodmények közé tartozik, amelyek érzelmi aureólába fogják és egyszeru, kongruens képlet szerint építik fel világukat. Mindennek és mindenkinek megvan a maga pontosan kijelölt, áttekintheto helye és szerepe, s az egyetlen nóvum, amit e muvek felmutatnak az, hogy valami rosszról kiderül, alapjában véve jó. Szerb Antal felhívja a figyelmet, hogy a Kaméliás hölgy nyomán megindult demi-monde regénydivatra mintegy keseru ellenhatásként nyúl Flaubert magasabb értelmezési hálóval a közkedvelt érzelmes témához.

Az elso rész, a Luisa San Felice nagyívu körkép a Nápolyban uralkodó király zsarnokságáról, kegyetlenkedéseirol, a franciák segítette olasz forradalmárok harcáról, akik életük kockáztatásával szembeszállnak a önkénnyel. Megdöntik a királyságot, és távozásra kényszerítik Ferdinándot aljas híveivel együtt. Az Emma Lyonná-ban tovább forog a történelem kereke: a háttérben a köztársaság kikiáltása, a bosszúra készülo király felkészülése, visszatérte pedig az elso részbol is ismert olasz hazafiak hiábavaló, küzdelmes önfeláldozásának és egy ifjú szerelmespár tovatuno boldogságának, szívszorongató tragédiájának története. Ebbol a regénybol is kiderül Dumas nem múló sikerének titka: neki sikerül termékeny képzeletével kalanddá formálni-kerekíteni a valóságosat, lélegzetelállító iramú, váratlan és regényes fordulatokban bovelkedo regényt formálni, és mesemondás közben egy nagy kort megidézni.

...Ez a párbeszéd Dubarry grófné, XV. Lajos francia király szeretoje és Richelieu herceg, Franciaország marsallja között zajlott le. De valóban, ki is ez a rejtélyes férfiú, ez a Joseph Balsamo ? mert hiszen róla van szó ?, aki szerepeit állandóan cserélgetve jelenik meg az olvasó elott? Ki ez a szabadkomuves, ez a kétezer esztendos, örökéltu Acharat, ez az alkimista, aranycsináló, magnetizor, múltba látó és jövendomondó lélekidomár, aki párizsi, Szent Kolozs utcai rejtekhelyérol igazgatja a francia forradalom elokészületeit, sakkban tartja Párizs félelmetes rendorfonökét, s látnoki képességu médiumai,a sápatag vidéki bárólányka, Andrée, és a forróvéru, szenvedélyes olasz Lorenza révén a háttérbol irányítja a francia politikát? Dumas-nak a különös figura megformálásához valóságos történeti személy szolgált mintául: az a Cagliostro gróf néven ismert, palermói származású nemzetközi kalandor, aki Európa számos udvarában megfordult, és a legbefolyásosabb körökbol szedte áldozatait. E nem mindennapi személy kalandos, olykor borzongató históriája jó alkalmat ad az írónak, hogy felrajzolja a nagy francia forradalmat megelozo korszak súlyos eseményekkel terhes, zaklatott hétköznapjait is.

1835 május hónapját Dumas Toulonban töltötte, éppen legújabb regényén törte a fejét, mikor az egyik gályán egy gályarab felkeltette érdeklődését, olyannyira, hogy ennek a férfinek, Lambert Gabrielnek megírta a történetét. A történet az opera társalgójában kezdődött: Faverne Henrik gróf éppen nősülni készül, egy gazdag ember lányát szeretné elvenni feleségül, de a leendő após d'Hornoy Olivér bárótól megtudja, hogy Faverne szélhámos. Mivel ez a tény akadályt gördít a házasság útjába, a gróf párbajra hívja a bárót.. Az izgalmakban bővelkedő könyvben persze a párbajokon át a szerelemig minden megtörténik, de az író az utolsó lapokig tartogat meglepetést az olvasónak.

Két kisregény egy kötetben. A Korzikai testvérek furcsa és hátborzongató családi dráma: Két korzikai testvér egyikét Párizsban párbajban megölik, a másik testvér egy újabb párbajban bosszút áll. A szélhámos egy gályarab kalandos, izgalmas élettörténete.

A regény a francia romantika utolérhetetlen népszeruségu írójának egyik legizgalmasabb muve. A filmszeruen pergo cselekményu, váratlan, szellemes fordulatokban gazdag történelmi kalandregény Franciaországban játszódik a XVIII. század elején, amikor a gyermek király helyett a kicsapongó életu, de tehetséges államférfi, Orléans-i Fülöp régens uralkodik. Ellene szo összeesküvést a békétlen bretagne-i nemesek csoportja, s köztük a bátor, daliás ifjú lovag, Gaston de Chanlay, akit hazafiúi érzelme és a családját ért régi sérelem megtorlása hajt, hogy végrehajtsa véres tettét, megölje a régenst. De alighogy útra kel Párizs felé, lépteit máris titkosrendorök hada figyeli, s a tapasztalatlan összeesküvo, aki ráadásul olthatatlanul szerelmes a szépséges, erényes Héléne-be, a régens kolostorban neveltetett lányába, gyanútlanul besétál az agyafúrt, kegyetlen, de zseniális fotanácsadó, Dubois állította kelepcébe. És ekkor dol el, hogy mi nyom többet a latban: a szenvedélyes szerelem vagy az adott szó, a becsület? A romantikus kalandregény utolérhetetlen mestere, Dumas ezúttal is három testorre való izgalommal szolgál.

Egzotikus tájon, a trópusi oserdovel, vulkanikus hegyekkel borított Jáva szigetén játszódik Dumas egyik legizgalmasabb kalandregénye, A jávai orvos. Hosei: egy fiatal holland házaspár, egy misztikus varázserovel rendelkezo orvos és egy fekete párduc. De szó esik a fantasztikus történetben kalózháborúról, osi babonák és a modern tudomány összecsapásáról, buja keleti pompában tobzódó nagyurakról, gyarmatosítók és szigetlakók harcáról...

1798-ban vagyunk, Nápolyban. Fülledt s forradalommal terhes a levego. Összefognak a nápolyi hazafiak legjobbjai, hogy ? életük kockáztatása árán is ? szembeszálljanak az önkényuralommal. A fenyegetett zsarnok ilyenkor akár magával az ördöggel is szövetkezik, hogy hatalmát megvédje: ezúttal haramiákkal, gyilkosokkal, és a hírhedt prostituáltból királyi kegyencnové lett Lady Hamiltonnal. Mi keresnivalója van ebben az izgatott kavargásban a bájos, üde Luisának? Gyermekkora óta alig tette ki lábát a pálmakertes ház paradicsomi védettségébol. Hogy kerül mégis a viharos események forgatagába, milyen erok, milyen szenvedélyek sodorják magukkal? Megrendíto, tiszta, szép szerelem keretében tárja elénk Dumas e forrongó esztendok esményeit s bennük a szépséges Luisa San Felice végzetes sorsát. A regény befejezetlennek látszik, de Dumas Emma Lyonna címu muvében írja tovább és fejezi be ennek az izgalmas korszaknak és hoseinek fordulatokban gazdag történetét.

A három testor és D'Artagnan meglett emberek immár: 1648-ban járunk; ez az az év, amelyben véget ér a harmincéves háború, amikor gyozelemre jut Cromwell és az angol forradalom; ebben az évben tör ki Párizsban a Fronde-felkelés, és szerveződik meg a Barikádok napja. Vajon miféle újabb kalandot kínál hőseinknek a történelem kavargása? Vállalkoznak-e újabb kalandokra? Hogyan élnek, mi történt velük az elmúlt húsz év alatt? Bizony, nagyon is másként élnek, mint A három testor idején: Athos, a fia, a késobbi Bragelonne vicomte nevelésének szenteli életét, Aramis egyházi öltözékben keresi a titokzatos szerelmi és politikai kapcsolatokat, Porthos úri vígságban unatkozik hatalmas birtokán; csak D'Artagnan maradt meg testőrnek. De éppen az ő kalandvágya, fortélyos mesterkedése, furfangos észjárása indítja újabb kalandok elébe mindnégyüket: az egyetlen testőrt és három elválaszthatatlan jóbarátját.

Újabb tíz esztendő telt el a Húsz év múlva eseményei óta: 1660-ban járunk, s a négy daliának, a hajdani négy hetyke legénynek bizony deresedik már a haja. A történelem azért változatlanul fantasztikus kalandokba sodorja őket, kivált az örökifjú D'Artagnant, a fiatal, tapasztalatlan XIV. Lajos testőrkapitányát és bizalmi emberét. Mi mindent nem tesz! Trónra segít egy királyt, megment egy jólszervezett puccstól egy másik királyt – csak azokat nem tudja megmenteni, akiket legjobban szeret: Porthost és Bragelonne vicomte-ot. Ki ez a Bragelonne? A négyek szemefénye, dédelgetett kedvence: Athos fia, a hajdani vitézség méltó örököse. Az ő története rövid és fájdalmas: a király szemet vet szerelmére – s ki tudna ellenállni a Napkirálynak? Raoul belehal bánatába. A regény igazi hőse, D'Artagnan pedig megöregedve is fáradhatatlanul folytatja bátor és fortélyos kalandjainak sorát, közben itt-ott bizony borsot törve a magasra jutott és a király elleni cselszövényt bonyolító Aramis orra alá. A regény végére és élete végére pedig elnyeri méltó jutalmát: a marsallbotot.

Idősebb Alexander Dumas Magyarországon egyik kevéssé ismert művét tartja kezében az olvasó. A groteszk műfaj egyik első műve a címszereplő – Pamfil Marseilleből, nagy kapitány – különleges kalandjait meséli el, összefonódva a szerző és baráti körének nem kevésbé különös történeteivel. A fordulatos és mulatságos történeteket olvasva még az afrikai tigrist is meg lehet bocsátani a szerzőnek.