Dmitry Glukhovsky

2035 Több mint húsz évvel az utolsó háború után a világ romokban hever. Moszkvában a túlélők a metróban, a föld legnagyobb atombombabiztos óvóhelyén húzzák meg magukat. Artyom, aki korábban megmentette a Metró lakóit a "feketéktől", tudja, hogy nem hőstettet követett el, hanem óriási hibát. Mert azok a lények nem szörnyetegek voltak, hanem egy új értelmes faj képviselői... Az öreg Homérosszal együtt, aki meg akarja írni "hőstettének" történetét, Artyom elindul arra az állomásra, ahol valaki állítólag kapcsolatba lépett más túlélőkkel. S amit talál, immár a felszínen, az minden képzeletét felülmúlja... Glukhovsky története, amely az atomháború utáni világot írja le, valójában nagyon is a mi mostani világunkról szól: hidegháborúról, menekültválságról, új diktatúrákról. Dmitry Glukhovsky 1979-ben született; az orosz populáris irodalom legnagyobb sztárja. A Metró 2033 és folytatása a világ számos országában bestseller lett. A Metró 2035, a trilógia záró darabja részben a már korábban elkészült, Metro Last Light című számítógépes játék ötleteiből született meg.

Apokaliptikus regényei után Dmitry Glukhovsky legújabb, publicisztikai írásait összegyűjtő kötetével ezúttal egy fájdalmasan valóságos katasztrófával vet számot. Hogyan juthatott el a hazája odáig, hogy háborút indítson Ukrajna ellen, és miért tűri ezt tétlenül (vagy épp támogatja lelkesen) honfitársainak döntő többsége? Erre az égető kérdésre keresik a választ a Mi egy-egy tünetértékű közéleti eseményt kommentáló, a Putyin-rezsim elmúlt bő tíz évének baljós látleletévé összeálló írásai. Dmitry Glukhovsky sorra veszi mindazokat a pusztító folyamatokat, amelyekről sokan máig nem hajlandók tudomást venni: hogy miképp vált állami ideológiává a patriótaköntösbe bújtatott militarizmus; hogy miképp generált jó előre kollektív háborús pszichózist a mindent átható propaganda; hogy miképp építették le a Kreml aktuális urai szisztematikusan a civil társadalmat, a politikai ellenzéket és a sajtószabadságot... A Mi provokatív és gondolatébresztő olvasmány - kritikájának hitelességét sajátos (és sajnálatos) módon az is bizonyítja, hogy szerzőjét az orosz hatóságok előbb "külföldi ügynöknek" bélyegezték, majd 2023 augusztusában távollétében nyolc év börtönre ítélték. "Olyan emberekre uszítanak rá, akik most a családjukat és az otthonukat védik, és azt követelik tőled, hogy öld meg őket. Öld meg őket, hogy az államod maga alá kaparja a földjüket, és ott is bevezesse a maga kannibalisztikus rendjét."

Több mint húsz évvel az utolsó háború után az egész világ romokban hever. Moszkvában a túlélők a metróban, a föld legnagyobb atombombabiztos óvóhelyén húzzák meg magukat Az egyik periferikus állomást, a Szevasztopolszkáját borzalmas mutánsok fenyegetik, s egyszer csak megszakad az összeköttetés a többi állomással - így pedig, lőszer nélkül halálra vannak ítélve. A titokzatos Hunter és az öreg Homérosz, aki egyre csak egy új eposz megírásáról álmodozik, elindul, hogy kiderítse, mi történt... S miközben lélegzetelállító kalandok során csapnak össze hol a metró szörnyeivel, hol a felszíni világ romjai között élő rémséges lényekkel, hőseink - akikhez a szerelmet kereső Szása, a száműzetésben felnőtt szép fiatal lány is csatlakozik - egyre mélyebben gondolják át e torz világ értelmét és a föld alá bújt, nyomorult emberiség rendeltetését... Dmitry Glukhovsky 1979-ben született; újságíró, tévés műsorvezető - és az orosz populáris irodalom legnagyobb sztárja. A Metró 2033 és folytatása a világ számos országában bestseller lett, és a két regényből népszerű számítógépes játék is készült.

Az egész világ romokban hever. Az emberiség majdnem teljesen elpusztult Moszkva szellemvárossá változott, megmérgezte a radioaktív sugárzás, és szörnyek népesítik be. A kevés életben maradt ember a moszkvai metróban bújik meg - a Föld legnagyobb atombombabiztos óvóhelyén. A metró állomásai most városállamok, az alagutakban sötétség honol, és borzalom fészkel. Artyomnak az egész metróhálózaton át kell jutnia, hogy megmentse a szörnyű veszedelemtől az állomását, sőt talán az egész emberiséget. Dmitry Glukhovsky 1979-ben született; újságíró, tévés műsorvezető - és az orosz populáris irodalom legnagyobb sztárja. 2007-ben elnyerte a "Legjobb európai debütálás" díjat. A Metró 2033 azóta a világ számos országában bestseller lett, és népszerű számítógépes játék is készült belőle.

"Apokaliptikus regényei után Dmitry Glukhovsky legújabb, publicisztikai írásait összegyűjtő kötetével ezúttal egy fájdalmasan valóságos katasztrófával vet számot. Hogyan juthatott el a hazája odáig, hogy háborút indítson Ukrajna ellen, és miért tűri ezt tétlenül (vagy épp támogatja lelkesen) honfitársainak döntő többsége? Erre az égető kérdésre keresik a választ a Mi egy-egy tünetértékű közéleti eseményt kommentáló, a Putyin-rezsim elmúlt bő tíz évének baljós látleletévé összeálló írásai. Dmitry Glukhovsky sorra veszi mindazokat a pusztító folyamatokat, amelyekről sokan máig nem hajlandók tudomást venni: hogy miképp vált állami ideológiává a patriótaköntösbe bújtatott militarizmus; hogy miképp generált jó előre kollektív háborús pszichózist a mindent átható propaganda; hogy miképp építették le a Kreml aktuális urai szisztematikusan a civil társadalmat, a politikai ellenzéket és a sajtószabadságot... A Mi provokatív és gondolatébresztő olvasmány - kritikájának hitelességét sajátos (és sajnálatos) módon az is bizonyítja, hogy szerzőjét az orosz hatóságok előbb ""külföldi ügynöknek"" bélyegezték, majd 2023 augusztusában távollétében nyolc év börtönre ítélték. ""Olyan emberekre uszítanak rá, akik most a családjukat és az otthonukat védik, és azt követelik tőled, hogy öld meg őket. Öld meg őket, hogy az államod maga alá kaparja a földjüket, és ott is bevezesse a maga kannibalisztikus rendjét."""

V Moskvě probíhá slavnostní přehlídka kozáckého vojska. Nový car osobně vybírá nejstatečnější muže, aby je poslal na temná území, která kdysi bývala součástí velkého Ruska, dokud je neovládla vzpoura a všechny bývalé ruské země nepodlehly tajuplné smrtelné klatbě. Průzkumná četa má zjistit, co se na Stanovišti skutečně děje. Netuší, že je zde čeká skutečné Dantovo peklo… Velkolepé vyvrcholení příběhu o Stanovišti, ze kterého přichází Smrt, aby rozpoutala apokalypsu…

V Moskvě probíhá slavnostní přehlídka kozáckého vojska. Nový car osobně vybírá nejstatečnější muže, aby je poslal na temná území, která kdysi bývala součástí velkého Ruska, dokud je neovládla vzpoura a všechny bývalé ruské země nepodlehly tajuplné smrtelné klatbě. Průzkumná četa má zjistit, co se na Stanovišti skutečně děje. Netuší, že je zde čeká skutečné Dantovo peklo… Velkolepé vyvrcholení příběhu o Stanovišti, ze kterého přichází Smrt, aby rozpoutala apokalypsu…

Dmitry Glukhovsky orosz író, újságíró, rádiós és televíziós műsorvezető 1979-ben született Moszkvában. Az orosz populáris irodalom legnagyobb sztárja lett a Metró 2033 című regényével, mely 2005-ben jelent meg először nyomtatásban, s amellyel elnyerte a "Legjobb európai debütálás" díjat. A 2015-re trilógiává bővülő történet azóta a világ számos országában bestseller lett, milliós olvasóközönséggel, és népszerű számítógépes játék is készült belőle. A Metró 2003 a nukleáris holokauszt víziója, miután az emberiség nagy része elpusztult, és az egész világ romokban hever. Moszkva szellemvárossá változott, megmérgezte a radioaktív sugárzás, és szörnyek népesítik be. Az életben maradtak a föld legnagyobb atombombabiztos óvóhelyén leltek menedékre: a moszkvai metróhálózatban. Az egykori állomások városállamokká váltak, a túlélők az erőforrások megszerzése érdekében, különféle eszméktől hajtva, továbbra is gyilkolják egymást. A fiatal Artyomra vár a feladat, hogy a metróhálózaton átjutva megmentse békés állomását, sőt talán az egész emberiséget. Az alagutakban azonban nemcsak sötétség honol...

"A lejtős, hínárral borított part csupa mozgás. Emberi alakok nyüzsögnek rajta. A majdnem egészen a mocskos partig elnyúló erdőből bukkannak elő, és mennek a víz, a zöld, mérgezett víz felé, nem félnek tőle, nem haboznak, nem érzik a bűzét, nem szédülnek, nem kételkednek, nem érintik bele a lábukat, hanem egyszerűen belegázolnak, egyik a másik után - és egyre mélyebbre merülnek benne, derékig, mellig, nyakig, úszni meg sem próbálnak, és semmi nem mutatja, hogy lennének fájdalmaik, pedig a zöld folyadéknak már legelső érintésre marnia kell a bőrüket. Végül teljesen elborítja őket a víz, eltűnnek benne... Egyik a másik után..." A nem túl távoli jövőben járunk, az egykoron hatalmas Oroszhon már csak halovány árnyéka egykori önmagának. A főváros és a fellázadt régiók közötti polgárháborút követően az ország romokban hever, a távkommunikáció és -közlekedés lehetőségei minimálisra szűkültek, a túlélők többsége vonatállomásoknál kiépített erődökben meghúzódva folytat mindennapos küzdelmet a tömegpusztító fegyverek toxikus utóhatásaival. A "Széthullás" után Moszkóviára zsugorodott birodalom keleti határa a Volga mentén húzódik; az immáron hajózhatatlan, mérgező vizű folyó egyetlen megmaradt (és ezáltal kiemelt stratégiai fontossággal bíró) hídját ez egykori jaroszlavli abroncsgyár helyén létesített Poszt vigyázza. Mi lehet vajon a másik oldalon? - pontosan senki sem tudja. A kínzó kérdés Jegort, a Poszt parancsnokának tizenhét éves mostohafiát sem hagyja nyugodni. A reménytelen szerelemtől és zenészi ambícióktól fűtött rebellis kamaszt egyre jobban vonzza a halálos ködbe burkolózó vasúti híd, amely talán a kiutat jelentheti számára a helyőrség szürke féléletéből. Dmitry Glukhovsky legújabb könyve a Metró-trilógia világát kitágító posztapokaliptikus kalandregény, mely ugyanakkor egy égetően aktuális kérdést is tartogat olvasójának: milyen hosszú távú, talán jóvátehetetlen károkat okoz korunk egyre erősödő pszichológiai hadviselése; az az új, gyilkos erejű propaganda, amely a világ egy részén már elfoglalta az igazi politika helyét?

Rusko v blízké budoucnosti. Po válce jsou celé oblasti zamořené a řeky otrávené. Jednotlivá města nemají téměř žádný kontakt s vládou v Moskvě. Mladý Jegor pobývá na základně v Jaroslavli už několik let. Jeho nevlastní otec Polkan, mu ztěžuje život a krásná Michelle o něj nemá zájem. Jegor sní o světě za železničním mostem, na druhé straně řeky. Po tomto mostě však nikdo nepřešel desítky let. Až do dnešního dne...

Rusko v blízké budoucnosti. Po válce jsou celé oblasti zamořené a řeky otrávené. Jednotlivá města nemají téměř žádný kontakt s vládou v Moskvě. Mladý Jegor pobývá na základně v Jaroslavli už několik let. Jeho nevlastní otec Polkan, mu ztěžuje život a krásná Michelle o něj nemá zájem. Jegor sní o světě za železničním mostem, na druhé straně řeky. Po tomto mostě však nikdo nepřešel desítky let. Až do dnešního dne...

Tisícročná Moskva je zo všetkých strán spoľahlivo chránená stanovišťami a kozáckymi vojskami. Za tromi obrannými kruhmi a za múrmi Kremľa stojí palác, v ktorom Gosudar Imperátor vyznamenáva tých najlepších z najlepších, najodvážnejších z odvážnych, výkvet dôstojníckeho zboru, oporu a nádej monarchie. Vyvolené kozácke jednotky čoskoro budú musieť opustiť čisté ulice hlavného mesta, vyzdobené na oslavu dňa archanjela Michala, a vydať sa na výpravu do temných miest, ktoré boli kedysi súčasťou veľkého Ruska. No skôr než sa dostanú za mútne vody Volgy a nepreniknuteľný opar nad ňou, musia zistiť, kam zmizli predchádzajúci prieskumníci a prečo sa odmlčali stanovištia na hranici. Pozná niekto odpoveď? A ak áno, stihne varovať ostatných? Autor série o moskovskom metre sa v druhom diele Stanovišťa vracia do jedinečného postapokalyptického sveta a ďalej rozvíja príbeh o hriechu a jeho odčinení, o zodpovednosti a ľudskej bezohľadnosti. Z ruského originálu The Oustpost II preložil Martin Sliz.

Tisícročná Moskva je zo všetkých strán spoľahlivo chránená stanovišťami a kozáckymi vojskami. Za tromi obrannými kruhmi a za múrmi Kremľa stojí palác, v ktorom Gosudar Imperátor vyznamenáva tých najlepších z najlepších, najodvážnejších z odvážnych, výkvet dôstojníckeho zboru, oporu a nádej monarchie. Vyvolené kozácke jednotky čoskoro budú musieť opustiť čisté ulice hlavného mesta, vyzdobené na oslavu dňa archanjela Michala, a vydať sa na výpravu do temných miest, ktoré boli kedysi súčasťou veľkého Ruska. No skôr než sa dostanú za mútne vody Volgy a nepreniknuteľný opar nad ňou, musia zistiť, kam zmizli predchádzajúci prieskumníci a prečo sa odmlčali stanovištia na hranici. Pozná niekto odpoveď? A ak áno, stihne varovať ostatných? Autor série o moskovskom metre sa v druhom diele Stanovišťa vracia do jedinečného postapokalyptického sveta a ďalej rozvíja príbeh o hriechu a jeho odčinení, o zodpovednosti a ľudskej bezohľadnosti.

Píše se rok 2034. Před mnoha lety jaderná válka zpustošila převážnou část světa. Lidé přežili jen v nepředstavitelně rozlehlých sítích metra ve velkoměstech. Dole v podzemí vytvořili novou jedinečnou civilizaci. Existence této civilizace je však nyní ohrožena. Na odlehlé stanici Sevastopolskaja se odehrává cosi záhadného. Její obyvatelé jsou zneklidněni, protože ze severního tunelu – jejich jediného spojení s vnějším metrem – k nim přestaly pronikat jakékoliv zprávy. Všechny průzkumné skupiny, které tam vyslali, beze stopy zmizely. V této situace se tajuplný velitel Hunter, který se na Sevastopolské objevil teprve před několika týdny, rozhodne, že přijde té záhadě na kloub…

Ruská satira má hluboké kořeny. Již sám název této knihy je ironickým odkazem na podobnou sovětskou tradici malých, povětšinou oslavných próz.Autor však píše o zcela jiné vlasti, než byla ta sovětská, a jeho povídky mají leckdy podobu politických thrillerů. Z různých úhlů rentgenuje ruskou „demokracii“ z počátku 90. let minulého století, odkrývá panoptikum lidských typů, počínaje společenskou smetánkou přes realitu zbohatlického života „nových Rusů“, vztahy uvnitř vědecké komunity nebo myšlenkově deviantně účelové prostředí reklamní agentury.Svůj sociální ostrovtip a sžíravý sarkasmus ale nemilosrdně cílí i do prostředí „obyčejných“ lidí.Pro druhé vydání je kniha rozšířena o dvě nové povídky.

Ruská satira má hluboké kořeny. Již sám název této knihy je ironickým odkazem na podobnou sovětskou tradici malých, povětšinou oslavných próz.Autor však píše o zcela jiné vlasti, než byla ta sovětská, a jeho povídky mají leckdy podobu politických thrillerů. Z různých úhlů rentgenuje ruskou „demokracii“ z počátku 90. let minulého století, odkrývá panoptikum lidských typů, počínaje společenskou smetánkou přes realitu zbohatlického života „nových Rusů“, vztahy uvnitř vědecké komunity nebo myšlenkově deviantně účelové prostředí reklamní agentury. Svůj sociální ostrovtip a sžíravý sarkasmus ale nemilosrdně cílí i do prostředí „obyčejných“ lidí. Pro druhé vydání je kniha rozšířena o dvě nové povídky.