Lajos Grendel

Grendel Lajos prózaíróként vált a kortárs magyar irodalom megkerülhetetlen alakjává, ám életművének jelentős részét nem szépirodalmi művek, hanem cikkek, esszék, tanulmányok, kritikák, előadások és közéleti írások alkotják. A Tóth László szerkesztésével induló Grendel Lajos-életműsorozat legújabb darabja, a Visszatérni – immár Filep Tamás Gusztáv gondozásában – ezekből ad minden korábbinál teljesebb képet: az 1966 és 1991 között született írásokat gyűjti egybe, köztük számos olyan szöveget, amely eddig soha nem jelent meg könyv alakban. A kötet nem pusztán irodalomtörténeti dokumentum, hanem egy gondolkodói pálya alakulásának lenyomata is. A fiatal szerző első publikációitól az 1970-es és 1980-as évek kritikai elemzésein, kisportréin, közművelődési jegyzetein és irodalmi tárgyú tanulmányain át a rendszerváltozás éveinek közéleti megszólalásaiig követhető benne Grendel szemléletének formálódása. Írásaiban az esztétikai értékközpontúság soha nem válik el a közösségi felelősségtől: a csehszlovákiai magyar irodalom, a kisebbségi lét, a kulturális önismeret és a társadalmi változások kérdései egymást megvilágítva jelennek meg. Az 1991-ig terjedő időhatár egy korszak lezárását is jelzi. Grendel ekkorra már nemcsak íróként, hanem független értelmiségiként is megszólalt, aki a diktatúra végső éveiben és a „bársonyos forradalom” idején nyíltan vállalta közéleti felelősségét, majd tudatosan tért vissza az irodalmi-kulturális élethez. Ez a kötet nélkülözhetetlen kiegészítése a Grendel-életműnek: feltárja az epikai művek mögött álló elemző, vitázó, értelmező és közösségéért felelősséget érző szerző gondolkodásmódját.

Grendel Lajos (1948-2018) elbeszéléseinek (Összegyűjtött elbeszélések, 2023) és naplójegyzeteinek, illetve naplójellegű írásainak, publicisztikájának (Naplók könyve, 2024) kiadása után Vallomások könyve címmel ezúttal a Kossuth-díjas írónkkal - a magyar széppróza 1980-2020 közti meghatározó alakjával - készült interjúkból adunk közre egy, a teljességre legkevésbé sem törekedhető válogatást. Utóbbi azért sem lehetett célunk, mert élete során, már rögtön első regénye, az Éleslövészet (1981) megjelenése óta - mely egy csapásra ismertté tette a nevét mind a szakma, mind az olvasók körében - számos interjú készült vele, melyek felkutatása még a jövő feladata lehet, nem beszélve széles körű szlovák nyelvű recepciója kapcsán a szlovákul, illetve könyvei idegen nyelvű kiadásai s azok külföldi bemutatói alkalmából a további nyelveken készültekről. Ezért válogatásunk csak a magyar nyelven megjelent interjúira korlátozódik, melyekkel viszont igyekeztünk végigkövetni az életét és életműve egyes állomásait, szakaszait. Ugyanekkor kötetünk végére iktattuk a tudomásunk szerint 2017-ben kezdett s a halála évében, 2018-ban befejezett, azóta előkerült és egészében itt közölt önéletírását is, melyet özvegye, a hagyatékát gondozó Grendel Ágota által szerkesztett formában, kéziratként adunk közre... Mint azonban az ilyen, a mienkhez hasonló köteteknél általában lenni szokott, esetünkben is elkerülhetetlenek voltak az egyes interjúk, önvallomások közti óhatatlan átfedések és (ön)ismétlések, melyek azonban tanulságosak is lehetnek, és az interjúk készítői érdeklődésének algoritmusa mellett rámutathatnak az emlékezet működésének mechanizmusaira is. A Vallomások könyve a 2022-ben megjelent Összegyűjtött elbeszélések és a 2023-ban kiadott Naplók könyve című kötetekkel megkezdett életműkiadás folytatása.

Grendel Lajos (1948-2018) pályáját kezdetétől élénk közéleti érdeklődés jellemezte, s a változtatás, jobbítás szándéka olykor kemény vitákra és társadalmi szerepvállalásokra késztette, miközben alapvetően mindvégig sikerült megőriznie írói-alkotói autonómiáját, önállóságát, integritását. Úgy érezte, "abszurdisztáni" világban él - ennek felismerése, tudatosítása egész életművét, különösen naplóit, naplószerű feljegyzéseit meghatározta. Tudatosan vezetett naplóval először a rendszerváltás hónapjaiban, éveiben, 1989-tol, 1990-tol találkozunk életművében, mely műfaj - tekintve, hogy kötetünk első írása 1989-es keletű, az utolsók pedig a halála évében születtek - egy híján három évtizedet fog át. Jelen kötet az író életében megjelent naplók mellett a hagyatékban fellelhető, kéziratosnak tekinthető naplótöredékeket is tartalmazza. A Naplók könyve írásai műfajilag meglehetősen széles skálán mozognak: a lírai jegyzettől a szatirikus hangvételű karcolaton, glosszán, tárcán, paródián, kiselbeszélésen, közéleti- politikai elemzéseken, pamfleteken, kinyilatkoztatásokon, hitvallásokon, írói-irodalmi reflexiókon és műelemzéseken, filozófiai okfejtéseken vagy aktuális olvasmányai kijegyzetelésén, ismertetésén keresztül egészen élete apró-cseprő eseményeinek sietős rögzítéséig. A kötet összeállítása, szerkesztése során tágan értelmeztük a napló műfajt, hogy minél színesebb és sokrétűbb képet festhessünk Grendel Lajos életművének hátteréről és gondolkodásáról. A Naplók könyve az MMA Kiadónál 2023-ban megjelent Grendel Lajos Összegyűjtött elbeszélései folytatásának tekinthető.

A (cseh)szlovákiai magyar irodalom Kossuth-díjas, a múlt század utolsó két évtizedétől haláláig a magyar széppróza meghatározó alkotója, a hetvenöt éve született Grendel Lajos (1948-2018) novellistaként kezdte pályáját az 1970-es években. S bár novelláskötet volt első megjelent könyve is, a Hűtlenek (1979), az átütő sikert első regényeivel érte el (Éleslövészet, 1981; Galeri, 1982; Áttételek, 1985), melyekkel felzárkózott kora magyar prózájának az élvonalához. Következő elbeszéléskötetében (Bőröndök tartalma, 1987) azonban már novellistaként is megtalálta a rá később is jellemző hangját, melyet újabb regények és publicisztikakötetek után még egy követett: Az onirizmus tréfái 1993-ban. Ezután, bő két évtizeden keresztül egészen a 2010-es évek közepéig újból a regényíró, illetve a publicista és az irodalomtörténész vette át a terepet a novellistától, akinek már csak 2016-ban jelent meg új kisprózakötete Rossz idők járnak címmel. Jelen kötetünk Grendel Lajos novelláit, elbeszéléseit öleli fel - így az életében napvilágot látott novelláskötetei anyagán kívül, Függelékként, az azokból kimaradt, csupán folyóiratokban megjelent kisprózai opusait is: az 1970-es A teniszlabdától a 2018-as Szűz Mária eligazítja Pírit című elbeszéléséig. A kötetet szerkesztette, a szövegeket gondozta és az utószót írta Tóth László.

Posledný autorský výber Lajosa Grendela (1948-2018) obsahuje romány, ktoré prvýkrát vychádzajú v slovenčine v preklade Karola Wlachovského: Théseus a čierna vdova (1991), Posledné ráno (2013), Cesta doprázdna (2014), Padlí anjeli (2017). Súčasťou výberu sú aj nové, prepracované preklady diel Einsteinove zvony (1992) a Láska na diaľku (2012). Štýlovo rozdielne romány (historická alúzia, ironická absurdita, psychologická sonda) sceľuje autorov pohľad za clonu javovej skutočnosti všedného života. Jeho prvoradým zámerom je odhaliť odvrátenú tvár verejného a súkromného života (kariéra, politika; sex, rodina), v ktorom sa napriek beznádeje predsa len blysnú autenticky a zmyselne prežité nevšedné a zmysluplné dni. Doteraz vo vydavateľstve Marenčin PT vyšli tri zväzky súborného diela Lajosa Grendela: Newhontská trilógia (2017), Odtienené oblomky (2017) a Obsažné batožiny (2018).

Posledný autorský výber Lajosa Grendela (1948-2018) obsahuje romány, ktoré prvýkrát vychádzajú v slovenčine v preklade Karola Wlachovského: Théseus a čierna vdova (1991), Posledné ráno (2013), Cesta doprázdna (2014), Padlí anjeli (2017). Súčasťou výberu sú aj nové, prepracované preklady diel Einsteinove zvony (1992) a Láska na diaľku (2012). Štýlovo rozdielne romány (historická alúzia, ironická absurdita, psychologická sonda) sceľuje autorov pohľad za clonu javovej skutočnosti všedného života. Jeho prvoradým zámerom je odhaliť odvrátenú tvár verejného a súkromného života (kariéra, politika; sex, rodina), v ktorom sa napriek beznádeje predsa len blysnú autenticky a zmyselne prežité nevšedné a zmysluplné dni. Doteraz vo vydavateľstve Marenčin PT vyšli tri zväzky súborného diela Lajosa Grendela: Newhontská trilógia (2017), Odtienené oblomky (2017) a Obsažné batožiny (2018).

Autorský výber z kratších próz Lajosa Grendela. „Tri literárne batožiny“ sa vlastne zhodujú s tromi etapami (rozhranie tvoria roky 1989 a 2014) autorovho prístupu k vnímanej a zažitej realite života a jeho obrazu v tvare literárnej fikcie s výrazným, ale premenlivým podtextom: obrazným, symbolickým, metaforickým, filozofickým, existenciálnym, žoviálnym, humorným, ironickým, absurdným.

Autorský výber z kratších próz Lajosa Grendela. Tri literárne batožiny sa vlastne zhodujú s tromi etapami (rozhranie tvoria roky 1989 a 2014) autorovho prístupu k vnímanej a zažitej realite života a jeho obrazu v tvare literárnej fikcie s výrazným, ale premenlivým podtextom: obrazným, symbolickým, metaforickým, filozofickým, existenciálnym, žoviálnym, humorným, ironickým, absurdným.

Trilógiu Odtienené oblomky tvoria romány Ostrá streľba (1981), Odkundesi (1982) a Odvodeniny (1986), za ktorý autor dostal Cenu Zväzu slovenských spisovateľov za najlepšiu prózu (1986). V prózach sa autor zamýšľa nad esenciou dejín, autentickým bytím a nad miestom človeka v histórii na území strednej Európy pri Dunaji so zmiešaným slovenským a maďarským obyvateľstvom od čias tureckého polmesiaca až po dnešok. V Ostrej streľbe nositelia príbehu dejiny strácajú pod nohami a nosia ich v sebe spolu so svetom, v ktorom žijú. V Odkundesoch autentický život vylučuje neschopnosť človeka vymaniť sa zo vzťahov menšinového etnického a prostredia a v Odvodeninách hlavná postava žije „odvodeným“ životom, lebo mu ho zhora a zvonka manipuluje (totalitný) režim.

Newhontskú trilógiu tvoria tri romány U nás doma, v New Honte (2001), Hromadný hrob pri New Honte (1999) a Kráľ Matej v New Honte (2005). Autor v nich rozpráva s prísadou humoru, irónie, paródie, ale aj grotesky a absurdity o pomyselnom meste a kraji New Hont niekde medzi Tekovom a Hontom. V prírodnom a spoločenskom prostredí sa staré (Hont) spája s novým (New), čo poznačuje charakter Newhonťanov, najmä z akéhosi hontianského „záhoria", pomyselnej dediny Pohorného. Pohorniaci s predponou „po“ v mene sú svojrázne po/mýlení, po/rábajú tak i onak to aj ono, po/žívajú si tak aj onak (hlavne za tmy) A keď sa po/milujú, život sa im nezdá ani taký po/...tý...

Príbeh o nenaplnenej láske a vyrovnávaní sa s minulosťou nazvaný Láska na diaľku akcentuje potrebu čistých medziľudských vzťahov, návrat k tradičným hodnotám a potrebu široko chápanej ľudskosti.

A regény (1982) szereplői hősei és antihősei a szerző első könyvében, az Éleslövészetben megismert kisváros tipikus és különc figurái: szlovákiai magyarok és szlovákok, akik értelmes életről, létbiztonságról, tiszta érzelmekről ábrándoznak egy olyan történelmi korban – a 20. század közepén –, amikor ez lehetetlen. Életük megalázó kompromisszumok, személyes kudarcok, háborúk, ki- és áttelepítések jegyében zajlik. A szerző arra a sokszor megmosolyogtató, sőt groteszk küzdelemre hívja föl a figyelmet, amellyel regényhősei személyiségük integritását és szabadságát próbálják megőrizni.

A szabadság szomorúsága, amely a Grendel Lajos művei című sorozat második novellás kötete, csaknem harminc év (1969-1997) elbeszéléseiből válogat, közülük több is először jelenik meg könyvalakban. Az író itt összegyűjtött írásaiban elsősorban a lét felfokozott átélésének élményét, az ebből eredő létállapotokat fürkészi, miközben megpróbál eligazodni a valóság, az erkölcs, a szabadság és az idő egymást keresztező, egymásba nyúló filozófiai folyosóinak útvesztőjében. A történetekben hétköznapi problémák sorát boncolgatja, amelyek az ismétlődés, a lényegtelenség, a megoldhatatlanság és a sorsszerűség kategóriái felől épülnek fel. Grendel, a lírikus prózát íróktól eltérően, az ún. objektív próza művelésére tesz kísérletet. Figyelmét a drámai pillanatok megragadására, az elbeszélés cselekményének határeseteire összpontosítja.

Grendel Lajos: A tények mágiája (Mészöly Miklós időskori prózája) című könyve tiszteletadás a nemrégen elhunyt szerző kései opusa előtt, méltatás, értelmezés és kritikai olvasat. A kései művek első alkalommal válnak körültekintő elemzés tárgyává, amely nem téveszti szem előtt az életmű egészét, a szerzői ars poeticát és az irodalomtörténeti összefüggéseket sem. Az értekezés értékes észrevételeket tartalmaz a magyar próza hagyománya és jelenkora, valamint Mészöly elbeszélő művészetének kapcsolatáról. Egyben polémiát kezdeményez a „szövegirodalmi” beállítottságú kritikai szempontrendszerrel, amely alkalmatlan e nagy hatású opus bonyolult belső rendszerének feltárására. Thomka Beáta

Miközben a sajtó, rádió, tévé, közélet habzó gyűlölettel és sunyi lapítással hol máglyára küldené a volt (?) ügynököket, hol elmismásolná a puszta létüket is, Grendel megírja az ügynökök drámáját. Páratlan teljesítmény, még csak megközelítőleg sem vállalkozott senki hasonlóra. Holott mint minden nagyszerű dolog, ez is végtelenül egyszerű. Csak annyi, hogy akár Pilinszky, azt mondja: az ügynök lappangó démonitása, bármilyen sötét dolgokat művelt is, nem tevékenységében rejlik, hanem a sorsában. (Pályi András)

A szerző eddigi műveiben is az egyén és a társadalom viszonyát, a kiszolgáltatott ember erkölcsi kérdéseit, a kisebbségi lét alaphelyzeteit és életstratégiáit ábrázolta. Ennek a regénynek az élményanyagát az 1989. évi rendszerváltás eseményei adják, amelyeknek Grendel aktív részese volt. Ám nem csupán a forradalmi események sajátos alulnézetből ábrázolt képe a mű – amely időközben német, francia és szlovák fordításban is megjelent –, hanem egyben szatirikus-ironikus leszámolás is a szocializmussal, negyven év történelmi zsákutcájával.