Faludi György

A "Pokolbéli víg napjaim", mely először angol nyelven jelent meg, nemzetközi elismerést hozott Faludy György számára. A "Magyar Gulágként" emlegetett könyv a második világháború és az '56-os forradalom közötti sötét korszak legmegrendítőbb irodalmi dokumentuma. Ám nem kevésbé megrázó a folytatás, a "Pokolbeli napjaim után" sem, mely a forradalomról, a menekülésről és a hontalanság első éveiről mesél. A harmadik kötet, "A Pokol tornácán" Angliába, Máltára, Kanadába, az Egyesült Államokba, Marokkóba, Horvátországba, Erdélybe, s végül Magyarországra röpíti az olvasót. Faludy a tőle megszokott személyességgel nyújt bepillantást egy negyed évszázad eseményeibe, kalandjaiba, derűs és borús pillanataiba.

Mindig a fennálló irodalmi rend ellen lázadt, sosem publikált a Nyugatban. Az őt híressé tevő átköltéseket legkiválóbb kortársainak hada ítélte el; fordítási, az antik formákat elvető és helyesírási tanait a hivatalos literatúra mindig elvetette. Életútja is többször elsodorta az irodalmi élet fősodrából. Mindezek ellenére mégis folyamatosan népszerű volt az olvasók körében, ifjúságától haláláig a közönség szeretete övezte. Ez a születésének századik évfordulójára megjelent válogatás eddig ismeretlen verseit gyűjti össze: kéziratban maradt, újságokban megjelent, ám kötetbe soha sem sorolt, valamint ifjúkori kötetekben szunnyadó költeményeket nyújt át az olvasóknak.

"Az utókor az előző generációk könyveiben is csak önmagát keresi, s nemcsak a saját világszemléletével nézi őket, hanem a saját világszemléletét kívánja bennük felfedezni" - írja Faludy György a kötet előszavában. Ennek megfelelően fordítás helyett Heine válogatott verseit és Németországának szokottnál is szabadabb átköltését tartja kezében az olvasó, aki bizonyára nem csalódik majd az új, átdolgozott kiadásban, ha elfogadja a Költőfejedelem hitvallását: "Minden fordítás hamisítás, és minden átköltés is hamisítás."

"Kecskeméten, egy kiállítás megnyitása után nemrég negyven-ötven emberrel, nagyrészt fiatallal ültem együtt. Vacsora után megkértek: szóljak hozzájuk. Miről? Azt felelték: a világról." - Faludy György pedig éveken át mesélt olvasóinak a világról azokon a hasábokon, ahol ezeket a sorokat írta. Jegyzetei sokoldalúak: szó esik bennük politikáról, irodalomról, kulturális kérdésekről, környezetvédelemről, történelmi aktualitásokról. A kötet Faludy György esszéinek immár második gyűjteménye, az 1991-1994-es időszakból. Az itt közölt írások nem visszaemlékezések, jóval inkább saját koruk naprakész kommentárjai - természetesen Faludy elmaradhatatlan anekdotáival, példaértékű történeteivel fűszerezve.

A Pokolbeli víg napjaim nem kevésbé megrázó folytatása a forradalomról, a menekülésről, a hontalanság első éveiről mesél. A költő megpróbáltatásai nem érnek véget a recski táborból való szabadulással: a vörös zsarnokság igáját nyögő Magyarországon újabb meg újabb megpróbáltatások várnak a a nyughatatlan költőre. A forradalom extázisát a menekülés követi, s mire Faludy megtalálná a helyét világban, újabb tragédia taglózza le: felesége halála. Tíz zaklatott év történetét meséli el a megrendítő irodalmi kordokumentum.

Angol nyelven jelent meg először és nemzetközi elismerést hozott Faludy számára. A "Magyar Gulágként" emlegetett könyv a második világháború és az 1956-os forradalom közötti sötét korszak legmegrendítőbb irodalmi dokumentuma. Az Andrássy út 60. és Recsk poklát megjárt költő sorsát 1953-ig, a táborból való szabadulásáig kísérhetjük figyelemmel. Kortörténeti jelentősége mellett a Faludyra oly jellemző irónia és elemi őszinteség teszi a könyvet lebilincselő olvasmánnyá.

Faludy György Rotterdami Erasmusról írt életrajzi regénye Londonban jelent meg 1970-ben, majd három évvel később németül is kiadóra talált. Az eredeti kézirat viszont elveszett a költő odusszeuszi vándorlásai során, így a magyar olvasóközönség a mai napig nem találkozhatott a regénnyel. Pedig a maga nemében páratlan műről van szó - Faludy a szó leghagyományosabb értelmében vett biográfiát írt, mégis egy kalandregény lebilincselő izgalmasságával volt képes bemutatni Erasmus életét. A művet most az angol kiadás alapján Szőcs Noémi Imola fordította magyarra, a szöveget a Költőfejedelem tanítványa, Orbán János Dénes gondozta.