Peter Handke

Kniha představuje tři Handkeho divadelní texty z různých období tvorby, jejichž spojníkem je svět mezi samotou a láskou, ostychem z lidí a slávychtivostí, jazykem, filozofií a politikou, mezi snem a světem.

WINNER OF THE NOBEL PRIZE FOR LITERATURE 'Repetition made a great and, as I have since learned, lasting impression on me' W. G. Sebald Filip Kobal, an Austrian teenager, is on the trail of his missing older brother Gregor, who he never knew. All he has is two of Gregor's books: a school copy book, and a dictionary in which certain words have been marked. As he enters Slovenia on his journey, Filip discovers something else entirely: the transformative power of language to describe the world, and the unnerving joy of being an outsider in a strange land. 'One of the most moving evocations I have ever read of what it means to be alive, to walk upon this earth' Gabriel Josipovici

Ako americká popkultúra pomohla rozprávačovi úspešne zvládnuť jeho problémy Známy autor divadelných hier bezcieľne cestuje s jedným kufrom po Amerike. Nie je to preňho len civilizačný šok, ale aj namáhavá cesta k sebe samému po rozchode s Judith. Cez autorovo rozprávanie spoznávame Ameriku 80. rokov, je prítomná v jeho rozhovoroch s Claire a Johnom Fordom, v jeho spomienkach na filmy, knihy a piesne, v ktorých sa odráža americká história. Stretáva Američanov v hoteloch, baroch, na ulici, pozorne si ich všíma, nadchýna ho ich bezprostrednosť a sloboda, úplne odlišná od rakúskej upätosti. Peter Handke je majstrom slova a detailu. V jeho podaní vnímame Spojené štáty všetkými zmyslami do najmenších detailov. Opisy tancujúceho vojaka, ktorého stretol na letisku, Clairinej dcérky alebo mileneckého páru sú v jeho podaní výnimočné a priam dojímavé. Amerika bola pre Handkeho takmer magickým miestom, rozľahlé Štáty mu pripadali ako zasľúbená zem, ktorú treba bezpodmienečne navštíviť. Literárne postavy z Handkeho kníh sa neskôr objavili aj vo Wendersových roadmovies, ktoré sa vyznačujú dlhými zábermi americkej krajiny.

Známy autor divadelných hier bezcieľne cestuje s jedným kufrom po Amerike. Nie je to preňho len civilizačný šok, ale aj namáhavá cesta k sebe samému po rozchode s Judith. Cez autorovo rozprávanie spoznávame Ameriku 80. rokov, je prítomná v jeho rozhovoroch s Claire a Johnom Fordom, v jeho spomienkach na filmy, knihy a piesne, v ktorých sa odráža americká história. Stretáva Američanov v hoteloch, baroch, na ulici, pozorne si ich všíma, nadchýna ho ich bezprostrednosť a sloboda, úplne odlišná od rakúskej upätosti. Peter Handke je majstrom slova a detailu. V jeho podaní vnímame Spojené štáty všetkými zmyslami do najmenších detailov. Opisy tancujúceho vojaka, ktorého stretol na letisku, Clairinej dcérky alebo mileneckého páru sú v jeho podaní výnimočné a priam dojímavé. Amerika bola pre Handkeho takmer magickým miestom, rozľahlé Štáty mu pripadali ako zasľúbená zem, ktorú treba bezpodmienečne navštíviť. Literárne postavy z Handkeho kníh sa neskôr objavili aj vo Wendersových roadmovies, ktoré sa vyznačujú dlhými zábermi americkej krajiny.

WINNER OF THE NOBEL PRIZE FOR LITERATURE 'Portrays the breakdown of a murderer in ways that recall Camus' The Stranger' The New York Times Joseph Bloch, a once-famous goalkeeper turned construction worker, commits a random murder without thought or regret. As he wanders the streets, from hotel to bar, cinema to tram stop, experiencing strange and violent encounters on the way, he finds himself, and everything around him, disintegrating. Told in spare and icy prose, Peter Handke's masterpiece of alienation takes apart our ideas of humanity and reality itself. 'A Kafkaesque crime novel' Los Angeles Times

WINNER OF THE NOBEL PRIZE FOR LITERATURE 'One of Europe's great writers' Karl Ove Knausgaard One evening Marianne, a suburban housewife living in an identikit bungalow, is struck by the realization that her husband will leave her. Whether at that moment, or in years to come, she will be deserted. So she sends him away, knowing she must fend for herself and her young son. As she adjusts to her disorienting new life alone, what she thought was fear slowly starts to feel like freedom. 'Knifelike clarity of evocation... Handke is a kind of nature poet, a romantic whose exacerbated nerves cling like pained ivy to the landscape' John Updike

A kapus félelme tizenegyesnél (1970) Handke korai, egyik legismertebb írása: bűnügyi elbeszélés. A történet egyszerű, és a mű szempontjából voltaképpen másodlagos: Josef Bloch, egykori híres futballkapus és szerelő egy őszi pénteki napon felmond a munkahelyén, egy építkezésen, miután úgy hiszi, elbocsátották. A hétvégén végigcsatangol Bécsen, ismeretséget köt egy mozipénztárosnővel, Gerdával, akit első közösen eltöltött éjszakájuk után - látszólag minden különösebb indíték nélkül - megfojt. Ezután felkeresi egy korábbi ismerősét, Herthát, aki vendégfogadót bérel egy elhagyatott kis községben. Elmegy egy futballmérkőzésre, ahol egy ismeretlennel beszédbe elegyedik, elmondja neki, milyen kilátástalan a kapus helyzete tizenegyesnél. Az elbeszélés azzal fejeződik be, hogy a csatár a mozdulatlanul várakozó kapus keze közé lövi a labdát. A tizenegyesrúgás az igazság pillanata lenne? Csak az a kapus védheti ki a tizenegyest, aki tökéletes nyugalommal várja a lövést? A klasszikus bűnügyi írások és a realista próza nyomdokait követő leírás mögött Josef Bloch története egy, a szokványos és "normális" társadalmi életből kihullott, identitását vesztett, pszichózisban szenvedő ember válságának lélekrajza, amit leginkább Bloch viszonya a nyelvhez - nyelvi válsága - fejez ki. Az elbeszélés egyes szám harmadik személyben távolságtartással tudósít az eseményekről és Bloch állapotáról, mégis mindig Bloch perspektívájából. Blochot észlelései többnyire megzavarják, ilyenkor igyekszik megmagyarázni, értelmezni cselekedeteit, reakcióit.

A kapus félelme tizenegyesnél (1970) Handke korai, egyik legismertebb írása: bűnügyi elbeszélés. A történet egyszerű, és a mű szempontjából voltaképpen másodlagos: Josef Bloch, egykori híres futballkapus és szerelő egy őszi pénteki napon felmond a munkahelyén, egy építkezésen, miután úgy hiszi, elbocsátották. A hétvégén végigcsatangol Bécsen, ismeretséget köt egy mozipénztárosnővel, Gerdával, akit első közösen eltöltött éjszakájuk után - látszólag minden különösebb indíték nélkül - megfojt. Ezután felkeresi egy korábbi ismerősét, Herthát, aki vendégfogadót bérel egy elhagyatott kis községben. Elmegy egy futballmérkőzésre, ahol egy ismeretlennel beszédbe elegyedik, elmondja neki, milyen kilátástalan a kapus helyzete tizenegyesnél. Az elbeszélés azzal fejeződik be, hogy a csatár a mozdulatlanul várakozó kapus keze közé lövi a labdát.  A tizenegyesrúgás az igazság pillanata lenne? Csak az a kapus védheti ki a tizenegyest, aki tökéletes nyugalommal várja a lövést?  A klasszikus bűnügyi írások és a realista próza nyomdokait követő leírás mögött Josef Bloch története egy, a szokványos és „normális" társadalmi életből kihullott, identitását vesztett, pszichózisban szenvedő ember válságának lélekrajza, amit leginkább Bloch viszonya a nyelvhez - nyelvi válsága - fejez ki. Az elbeszélés egyes szám harmadik személyben távolságtartással tudósít az eseményekről és Bloch állapotáról, mégis mindig Bloch perspektívájából. Blochot észlelései többnyire megzavarják, ilyenkor igyekszik megmagyarázni, értelmezni cselekedeteit, reakcióit.

Hra P. Handkeho v roce 1966 působila jako jeden z největších skandálů evropského divadla, neboť v ní nabourává veškeré konvence správně napsaného dramatu i divadelních postupů, skryta je v ní silná kritika života šedesátých let. Cílem hry však není pouhá provokace, zkoumá především funkci divadla ve společnosti, pro kterou vzniká.

Hra P. Handkeho v roce 1966 působila jako jeden z největších skandálů evropského divadla, neboť v ní nabourává veškeré konvence správně napsaného dramatu i divadelních postupů, skryta je v ní silná kritika života šedesátých let. Cílem hry však není pouhá provokace, zkoumá především funkci divadla ve společnosti, pro kterou vzniká.