Géza Hegedűs strana 2 z 3

Mit is ígér az olvasónak A szépirodalom műfajai? Mindenekelőtt útmutatást az irodalmi műformák élettelien burjánzó dzsungelében, amely gazdagságával és sokszínűségével vonzza, csábítja az olvasót, de áttekinthetetlenségével néha félelmet, szorongást is ébreszt benne.

Az időszámításunk előtti V. század Görögországába, Athénba, az ókor világába vezeti ifjú olvasóit Hegedűs Géza. A görög-perzsa háborúk ideje ez: a halhatatlan Marathónnak, Leónidasz spártai király szállóigévé vált hősiességének, Miltiadésznak és Periklésznek, az ókori tudomány virágzásának kora. A regény a kis-ázsiai Milétoszban kezdődik. Két fiú sétahajózni indul, de a tengeren viharba kerül, és elszakad otthonától. Perzsiába jutnak, ahonnan csak esztendők múlva, élményekben gazdagon, kalandok sorozatán át kerülhetnek Görögországba. Csatákban, veszélyben, munkában és szerelemben, kémek üldözése és filozófiai viták, művészi élmények és világjárás közben bontakozik ki az olvasó előtt az emberiség ifjúkora.

Karácsony ?György nevét évszázadokon át senki sem írta le, senki sem mondta ki. Karácsony Györgynek még a nevét is elfelejtették. Hogyne felejtették volna el, amikor ez az óriástermetű, rettentő erejű parasztember a falvak szegény népéből meg a debreceni nincstelen legényekből gyüjtött komoly haderőt, hogy harcoljon a török hódító ellen és visszaszerezze a hazát, amelynek földjét az urak elvesztették. Az ezerötszázas években, amikor a félholdas hadijelvény egymás után került fel a várak ormára a magyarok zászlói helyett, amikor egymást marta katolikus és protestáns, egymással nézett farkasszemet a Bécsből küldött generális és az erdélyi fejedelem – ez a nagyszerű paraszt azt hirdette, hogy elsősorban minden erővel az idegen hódító ellenében kell harcolni. Utána pedig kerüljön sor arra, hogy a mindenkitől sanyargatott parasztság földet, emberi életet szerezzen magának. Szava elhangzott Debrecentől a tiszaháti falvakig és még annál is messzebb, és megint csak a parasztok voltak, akik megértették s jöttek, gyülekeztek zászlói alá. Amikor pedig kisebb csetepatékban sikerült is megvernie néhány gyengébb török alakulatot, megrettent mindenki, aki csak úr volt a magyar földön és a magyar népen. Akik gyűlölték egymást, egyszerre mind összefogtak a félelmetes fekete ember és paraszti hadai ellen. Hiszen mi lenne, ha a dolgozó szegény emberek tömege foglalná vissza, magának venné vissza az országot? A Karácsony György elleni harcban egymás szövetségese volt a katolikus püspök és a protestáns polgár, a császári zsoldosok generálisa és a főnemesi országbíró s mindezeknek akkor ugyanaz volt az érdekük, ami a szolnoki basának.

A leghuszárabb huszár Ez Hadik András, a magyar történelem legpéldátlanabb katonai karrierjének hőse. Korképet, kalandregényt, jellemrajzot, egy kicsit talán életbölcsességet is akartam egybevegyíteni, amikor ebben a kisregényben megpróbáltam felidézni alakját és életútját, amely ugyanúgy kívánkozik hőskölteménybe, mint anekdotába. A kor, amelyben élt, nyomasztó - a kuruc kor bukása utáni két sötét emberöltő - de a leleményes és bátor férfi története mégis derűs, és ironikus egyénisége, remélem, képes érzékeltetni a felidézett kor kritikáját is. Merőben másfajta történet a Zálogosdi bécsi módra, habár itt sem hiányzik az anekdotisztikus elem. Elindul egy bonyolult ügy, és egészen máshonnét elindul egy tisztességes jogász életútja. Az ügy és a jogász történetesen összetalálkozik, és akkor - Rákóczi felkelésének előestéjén - az derül ki, hogy a becsületes labancnak választania kell, hogy becsületes maradjon-e vagy labanc maradjon. A becsület útja a nép felé, a kurucok közé vezet. Az okosságra kényszerülő bátorság és a bátorságra kényszerülő okosság példázatait szerettem volna megírni ebben a két kisregényben. Talán egy és más sikerült belőle.  Hegedüs Géza

Muraközy János, az elfelejtett, különös, kettős életű, XIX. századi romantikus magyar festő Hegedüs Géza legújabb regényének hőse. „Muraközy sorsa felizgatta képzeletemet – vallja az író. – És ezt az életet a maga szélsőséges egyediségében nagyon is jellemzőnek éreztem a múlt század második felének Magyarországára, ahol 48 élő és szeretett emléke szakadatlanul jelen volt 67 sohase lelkesítő, de józanul vállalt valóságában, ez pedig kisebb vagy nagyobb mértékben az egész társadalomra kényszerített valamelyes tudathasadást. Én Muraközy életének gyér számú adataiból, néhány kiválasztott képből és a korszakra jellemzőnek tartott történelmi tényekből szerkesztettem meg a regény vázlatát, kitöltve a tények mögé és köré képzelt érzésekkel, gondolatokkal, cselekménymozzanatokkal.”

"Ábrahám ?vezér, akit Isten barátjának neveztek, az özönvíz látta Sém atya ivadéka volt. A bölcs pásztor-családfő hosszú és felettébb kalandos életében, ha kellett, harcias vitéz volt, ha lehetett, akkor békesség-teremtő.Valamikor négyezer évvel ezelőtt élhetett: a Tigris és Eufrátesz közötti ősvárosok világából indult, és Kánaán pusztaságain vezérelte népét. Évezredek emlékezete szerint ővele kezdődik az Egy-Isten-hit, amelyet szakadatlanul őriz a zsidó, a keresztény és a mohamedán vallás. A zsidó nép és az arab nép egyként őt, Ábrahámot tudta ősapjának. Csodákkal teljes történetét az Ó- Testamentum legelső részében Mózes Első könyvének XII-XXV. fejezete örökítette nemzedékről nemzedékre. – Ebből a bibliai regéből a legrégebbi, pásztorkorszaki hőstörténet bontakozik ki az olvasó előtt. Ábrahám hőstetteit hajdanán bizonyára ugyanúgy vándorénekesek vitték pásztortüzektől pásztortüzekhez, mint a sok mindenben hasonló sumér és akkád eposzokat az asszír és babiloni dalnokok, és a homéroszi énekeket a görög rapszodoszok. – A mai költő megpróbálta elképzelni azt a nagyon régi hőskölteményt, amelynek hősét és kalandjait az Ó- Testamentum őrizte meg és örökíthette miránk. És ahogy elképzelte mai tudással, mai nyelvezettel, de híven az emberiség e nagy közös örökségéhez, fogalmazta krónikás énekké Ábrahám regéjét. – A költő úgy érzi és véli, hogy csupán alázatosan újramondja a mostani olvasónak az immár négy évezredes közös örökséget."

A ?regény megtörtént esemény alapján íródott. Dr. Füleki Bergendy Ákos földbirtokos, államtudományi doktorátust szerzett és diplomát a mezőgazdálkodás tudományából. Ötezer holdat örökölt duhaj apjától, olyan teherrel, ami elviselhetetlen. Bergendy nem akarja, hogy elárverezzék a birtokot, a reménytelen helyzetben nagy bankkölcsönt kér. Kérelmében megemlíti nagyszabású terveit: malmot, sörgyárat, fonó üzemet akar létesíteni. Nyomatékul megemlíti, hogy hamarosan házasságot köt Kunvölgyi Stefániával, aki nemrég örökölt egyetlen bátyjával tízezer holdat tehermentesen. A házasság létrejön, Bergendy megkapja a kölcsönt. Kirí az arisztokraták közül: keményen dolgozik. Feleségével Méneskút faluban él. A jókedélyű asszony igazából nem szeret itt lakni, vágyik a társaság után. Bécsbe utazik ruhát varratni, ilyenkor felkeresi unokabátyját, dr. Franz von Kunvölgyi vegyészprofesszort, Budapesten pedig férje rokonát, Bergendy tanácsos urat. A feleség készfizető kezességet vállal férje bankhitele ügyében, így Ákos megszabadul az adósságtól. Két év múlva vágtató lovas érkezik a körorvoshoz, hogy jöjjön azonnal, baj van. Vacsora után rettenetes görcsös fájdalom tört Bergendy úrra, feleségére, az éppen ott nyaraló Kunvölgyi Tihamérra és a szakácsnéra. Az orvos rohan, hánytatót ad Bergendy Ákosnak, aki a verandát összehányja, de a többieken már nem tud segíteni. A boncolás megállapítja, hogy gombából készült méreg miatt haltak meg hárman. Az orvos tudja, hogy ezt a mérget a bécsi Franz Kunvölgyi professzor kísérletezte ki, de az is kiderül, hogy a professzor már hónapokkal ezelőtt meghalt. Elrendelik a nyomozást, de a legnagyobb titokban…Az izgalmas sztorin túl nagy erénye a munkának a magyar századvég sajátos atmoszférájának felidézése.

Ez ?a rövid életrajz-regény a képzelet szülöt­te, noha úgyszólván minden hely és időbeli adata megfelel a történeti valóságnak. His­tóriai alakok vonulnak fel, akik éltek és való­ban kapcsolatban álltak Mikluho-Maklájjal, de az a mód, ahogy ezek felrémlettek, nem mindenütt felelnek meg egészen azok egy­kori valóságos jellemvonásainak, noha nem is különböznek egészen azoktól.„Esténként olvasni sem bírtam. Sokkal több ez, mintha, mondjuk, te mennél látogatóba Le­onardo da Vincihez, ugyanis Leonardo csupán nagyobb festő, mint te, de nélküle is volna fes­tészet. De nálunk ma minden tudás, minden célkitűzés kerülőút nélkül torkollik Darwinba. Mindaz, amit akarok, csupán meghosszabbí­tásai azoknak az utaknak, amelyeket ő jelölt ki. Szóval ő az, akitől minden kérdésemre vá­laszt remélhettem, tehát fogalmam sem volt, mit kérdezzek tőle. Izgatottan és tétovázva csöngettem be kertes kis házába. Erre oda­bentről kutyaugatás hangzott, és egy nagyon nagy szakállas ember jött kaput nyitni. Meg­mondtam, hogy kit keresek. A nagyszakállas megkérdezte, hogy én vagyok-e Mikluho-Maklaj. Mikor igent mondtam, megragadta a kezemet, és hosszan megrázva mondta:– Nagyon, nagyon örülök. Charles Darwin va­gyok. – Még mielőtt meghökkentem volna, egyenesen betuszkolt a kapun, és a kerten át vezetni kezdett a ház felé.”

Szól ?a muzsika, áll a bál a sárospataki kastélyban – így kezdődött a hasonló című televíziós film, amelynek regényes átírását tartja most kezében az olvasó. A szerző – annyi érdekes történelmi regény írója – izgalmas és romantikus, szép történettel ad választ a nagy kérdésre: vajon elmenekülhet-e bárki a történelem által rászabott szerep elől? Az ifjú házas II. Rákóczi Ferenc még Bécsbe menekül a nép hívó szava elől, de a végső választást el nem kerülheti. A bécsi udvar provokátora börtönbe juttatja (a híresen hírhedt Bécsújhelyre). Rákóczi megszökik, ám ez a menekülése már nem vezethet máshová, csakis a vezérre vágyó felkelő néphez. Hogyan is történt a szökés? Mi késztette a börtön parancsnokát, hogy a számára végzetes ügyben szerepet vállaljon? – A fejedelem ifjúságának páratlanul érdekes epizódja nemhiába foglalkoztatja immár évszázadok óta a történészeket és az írókat! Hegedűs Géza történelmileg igaz, íróilag hiteles, szép és lebilincselően érdekes mesét költ az emlékezetes szökés köré. A könyv a szereplőket és a helyszínt bemutató korabeli illusztrációkkal jelenik meg.

Az első regény, amelynek István a címe, az államalapításról szól, ifjúságának néhány hónapjáról, amikor kénytelen tudomásul venni történelmi feladatát. A feladat tudata formálja azzá a kemény lelkű, tenni tudó emberré, akire szüksége van a történelemnek. A második regény, Az egyetlen út az István halála utáni nagy zűrzavar története, amelyben az emigrációból hazatérő Endre felismeri a kibontakozás egyetlen lehetőségét. Ez a Vata féle pogány lázadás kora. A harmadik regény, a Lovagok a Körös-parton pedig arról szól, hogy több évtizedes belső harcok után hogyan is születik meg végre a rend, hogyan szilárdul meg az az épület, amelyet István és társai építettek. A regény hősei: a kalandos életű és tragikus sorsú Salamon és a lovagi eszményt megtestesítő, legendás hírű László.

Géza fejedelem még él, de már csak napjai vannak hátra.Koppány a hatalomátvételre készül – az ősi jusson.Asztrik tanítana, de István herceg Méhecske (felettébb szemrevaló böszörmény leányzó) után koslat.Pázmán lovag parancsot kap, hogy a föld alól is, de Esztergomba vigye Istvánt.Sarolta aggódik a fiáért, de özvegyasszonynak még túl fiatal lenne, s Koppány húsz évvel előtte már kérte a kezét.A bajor Gizella elindul a kolostorból, hogy egy leendő király menyasszonya legyen.A régi és az új rend hívei gyülekezőben: elkerülhetetlen az összecsapás. Mi már tudjuk a végeredményt, de Hegedüs Géza tollából olvasva az események és a jellemek újjászületnek.

„Nyolc ?év rövid szakasznak tűnik, ha az ember élete nyolcadik évtizedéből néz vissza rá. De nyolc év sokszínű és sokmozzanatú körképet adhat egy korról, amely feltartóztathatatlanul világégésbe torkollott. Ez a könyv tartalma szerint önéletrajzi részlet: ezt éltem át én 1932 és 1940 között. A benne felsorakoztatott tények szerint azonban kerek történelmi regény, amelyben a vallomásokat tevő egyes szám első személy csupán tanú – ha tetszik, narrátor – a magyar polgári értelmiség út- és tévútlehetőségeinek felidézésében. Szó esik itt a magánélet különböző formáiról, törekvéseiről és színházi próbálkozásairól, egyetemi tanulnivalókról és értelmetlenül kötelező párbajszabályokról, ügyvédi irodák hol bűnközeli, hol mulatságos, hol lélekfásítóan unalmas ügyeiről… És mindennek cselekménybeli középpontjában egy történettudósnak készülő fiatal jogászdoktorról, aki egyenes irányban tart afelé, hogy író legyen. Persze ez vagyok én, aki saját élményeim által vallok az átélt történelemről.- a magyar polgárság egyik jellemző rétegének – társadalomtörténete. Majd írtam fejlődéslélektani regényt saját serdülőkori éveim emlékei alapján. Ez A tegnap alkonya megint más, ezt minden kalandosságával együtt a háború előtti évek dokumentumregényének érzem, amelynek legalábbis alanyi hitelességet ad, hogy én így éltem át. Ez a személyes szempont némiképp lírává teszi, de amit láthattam, az a történelem epikája, és ahogy beletántorogtunk a háborúba, az a nagy közös dráma volt. – Nos hát komorságaival is, vidámságaival is erről szól ez a könyvem.”

„Kérem ?az olvasót – írja Hegedüs Géza-, hogy ezt a regényt semmiképpen se tekintse afféle szabványos-szabályos történelmi regénynek, még ha teljes egészében bele is illeszkedik nemzeti történetünk oly fontos mozzanataiba, mint a hazai felvilágosodás szellemi áramlata és a Martinovics-per tragikus eseménysorozata. Két hőse – Őz Pál, a forradalmár és Ürményi József, a személynök – hiteles történelmi alak, s felsorakoznak mellettük a kor valóban élt és így élt, így halt fiataljai. És mégsem mondanám, hogy ez a történet, a Martinovics-féle mozgalom regénye, inkább azt, hogy regény a Martinovics-mozgalom korából, amely szeretne minél többet érzékeltetni, az olvasó számára személyes élménnyé tenni abból a kora hajnali világból, ábrándokból, indulatokból, törekvésekből, amelynek múltunk egyik legvonzóbb korszakává teszi a XVIII. század végső negyedét. De még többet is kívánna a regény írója: érzékeltetni próbálta, hogy nemzedékének ifjúkorában mit jelentett ennek a felvilágosodott nemzedéknek felismert emlékezete.”

Hegedűs ?Géza most Vergilius ifjúságáról írt regényt, s mivel Vegilius életének éppen erről a korai szakaszáról, tanulásáról, első költői próbálkozásáról, vagyis az Aeneis megírásáig eltelt időszakról ugyszólván alig van adatunk, Hegedűs Géza azt az első pillanatban meghökkentő módszert választotta, hogy az Aeneis egyes lírai betétjéből, például Dido és Aeneas szerelméből következtet vissza a költő életére, feltételezve, hogy aki ilyen szépen és megdöbbentő hűséggel meg tudott írni ilyen élményeket, annak korábban, valamilyen vonatkozásban át kellett élnie ezeket. Ez a módszer lehetővé teszi az író számára, hogy – bár történelmi adatok nem igazolják – fiatal korában elvigye hősét Görögországba, egy nagy szerelem élményét feltételezze ott, összehozta őt görög földön későbbi barátaival stb. hiszen a költő életének ezt a szakaszát homály fedi. De a feltételezett görögországi szerelmen kívül minden más egyéb szempontból hűen ábrázolja a kort Hegedűs Géza., nyelvileg egy bizonyos fajta modernséggel, mely közelebb hozza a mához a klasszikus ókort anélkül,hogy a regénynek történelmi ízeit eltüntetné.

„Az ?a májusi riadó azóta kísért. Hétéves voltam, plakátokat bámultam, indulókat hallottam, felnőttek izgatott szavaiból bontakozott elém a történelem. Azután teltek-múltak az évtizedek, nemzedékemmel együtt éltem át a vészeket és reménységeket, és közben újra meg újra felderengtek azok a régi plakátok, régi indulók, annak a májusi riadónak a hangulata. Sokat kellett nekem is átélnem és megértenem, hogy kétségtelenné váljék: azt az utat járjuk, azt az utat kell járni, amelyen ők indultak el. Gyermekkori emlékeim és későbbi tapasztalataim vegyültek el a megtanult történelemmel, hogy segítségükkel próbáljam felidézni a hőstörténetet. Képeket láttam magam előtt, zenéket hallottam a csöndben is, alakok formálódtak képzeletemben: a valóság képei, zenéi, alakjai. És mintha egy újmódi hősköltemény egyik énekét kellene megírnom kellett, mert belülről követelődzött , úgy ültem le, hogy szavakba fogalmazzam olyan emberek kalandjait, akik akkor voltak ifjak, amikor én kisgyermekként plakátokon, énekekben, felnőttek izgatott beszédét ellesve találkoztam azzal a májusi riadóval. Regény? Azt hiszem, hogy az, de mégis sok köze van a hőskölteményhez is. Legalábbis így remélem.”

"Lírai ?verseskötet előtt vajmi fölösleges a költőnek ennen magáról beszélnie, hiszen az alanyi hangvételű és tárgyú költemények amúgy is önjellemzések, még akkor is, ha esetleg régi költőket vagy klasszikus drámahősöket idéznek. Ezekhez elöljáróban alighanem elegendő néhány lexikonba való adat eddigi utamról.1912-ben születtem, tehát az élet nyolcadik évtizedében járok. Jogásznak és történésznek indultam, s lettem író-költő-tanár-ismeretterjesztő. Több, mint nyolcvan különböző műfajú kötet van már mögöttem, s még néhány elkészülten vár megjelenésre. Ez a mostani kötet a nyolcadik verseskönyvem, vagyis körülbelül minden tíz írói kötetre esik egy költői. (ámbár jó néhány színpadra vagy még inkább rádióra írt drámai művem is verses szövegű, ha ezt a formai megoldást igényli a téma vagy a feldolgozási mód). Úgy szoktam mondani, hogy az én számomra a vers a szöveg ünnepi köntöse. És kora ifjúságom óta igyekeztem a verselés mesterségbeli tanult szakembere és tanítója lenni; történetesen a verstannak is foglalkozás szerinti tanára vagyok, s van egy eléggé népszerű ismeretterjesztő könyvem „A költői mesterség”-ről. Hiszem, hogy a versformák eszköztára az emberiség nagy értékű és szakadatlanul hasznos öröksége, amely összeköti a jelen követelte és esetleg jövendőket előkészítő kifejeznivalót a szakadatlanul tovább ható emberi évezredekkel, hazai évszázadokkal és személyesen megélt évtizedekkel. Azt se bánom, ha költészetemről valami olyasfélét mondanak, hogy ez egy szépirodalomba tévedt történész és verstantanár lírája"