I. Ferenc József császár

263 császári levél 1840 és 1872 között. E könyv oldalain azok a levelek olvashatók, amelyeket őfelsége Ferenc József császár kora gyermekkorától kezdve édesanyjának, Zsófia főhercegnőnek írt, s melyeket kegyeletből összegyűjtött és megőrzött; emellett Erzsébet császárné és Radetzky néhány, a főhercegnőhöz írott levelét is közreadjuk. Az itt közreadott levelek nem gazdagítják számottevően történelmi ismereteinket, jelentőségük egészen másban áll: egyharmad évszázados ívet rajzolnak fel, amelyben gyermeki éveitől érett férfikoráig fokozatosan kibontakozik előttünk Ferenc József jelleme, megmutatkoznak veleszületett tulajdonságai, akárcsak folyamatos jellemfejlődése, érettsége, és nyomon követhetjük szilárd meggyőződéseinek kialakulását - még politikai szempontból is érdekesek, már amennyire a császár általános politikai kérdéseket feltárt édesanyja előtt. E tekintetben sokszor igazságtalan módon ítélték meg Zsófia főhercegnőt, amennyiben olyan befolyást tulajdonítottak neki fia kormányzati döntéseire, amellyel valójában soha nem rendelkezett, s amelyre valószínűleg még csak nem is törekedett. Valódi hatása inkább abban állt, hogy kisfiát gyermekkorától kezdve olyan felfogásban nevelte, és olyan meggyőződéseket ültetett el benne, amelyek aztán császárrá koronázását követően, mielőtt még saját szilárd elvei és saját gondolatai kialakulhattak volna, hosszú időre meghatározták uralkodói céljait és irányvonalát. Direkt módon azonban láthatóan sem tanácsokkal, sem útmutatásokkal nem avatkozott bele a bel- és külpolitikába. Például egyik Görzben írott levelében Schwarzenberg, a császár első és legbefolyásosabb miniszterelnökének halálakor (1852. április 2.), aki teljesen Zsófia szellemében dolgozott, azt írta, csupán az az aggodalom tartja vissza a Bécsbe való azonnali visszatéréstől, hogy azt hihetik, bele akar bonyolódni a felejthetetlen és pótolhatatlan Schwarzenberg utódválasztásának nehéz feladatába. Akkor - ez a császár uralkodásának negyedik esztendeje volt csupán - talán tett egy csendes kísérletet, hogy egyetlen szóval befolyást gyakoroljon, amennyiben mondott két nevet, akiket ő alkalmasnak ítélt arra, hogy Schwarzenberg örökébe lépjenek. De még ekkor is inkább alig huszonegy esztendős fia iránti aggodalomból vetemedett erre (a császár által egyébként meg nem fogadott) tanácsra. Ferenc József nem volt romantikus vagy szentimentális, távol állt tőle minden póz, igen egyszerű, egyenes, őszinte jellem volt, és nyilván soha nem merült fel benne, hogy olyan érzést nyilvánítson ki, amelyet nem élt át ténylegesen. Elég finom volt ahhoz, hogy az olyan ügyekben, amelyek távol állottak tőle, ne erőszakolja rá a véleményét másokra, s amennyiben nem háríthatta el magától, ítéleteit lehetőleg színtelen formulákba csomagolva mondta el. A különleges összeállítás bepillantást nyújt a császári udvar mindennapjaiba, a császár és közvetlen köre életébe, és számos, eddig nem vagy kevésbé ismert részletet árul el Sisi kapcsán.