Marcell Jankovics strana 2 z 2

A Kossuth-díjas filmrendező és művelődéstörténész Jankovics Marcell és Méry Gávor fotóművész, a már jól ismert szerzőpáros újabb kötetét veheti kezébe az olvasó.

Mesto Poprad, ktoré sa pozerá na Vysoké Tatry, leží na území Spiša, ktoré v minulosti obývali Sasi. Dnešný Poprad sa v dôsledku socialistického urbanistického plánovania podobá na zbúchanú hliníkovú korunu. Na svojich piatich vŕškoch však má päť drahokamov. Stredovekým jadrom je Poprad a ďalšími drahokamami sú v jeho susedstve situované štyri niekdajšie saské mestečká, ktoré boli v minulosti samostatné, no časom sa stali súčasťou Popradu. Sú to Matejovce, Veľká, Stráže pod Tatrami a Spišská Sobota. Keďže časom tieto mestečká zrástli, dnes majú spoločnú históriu. Na ich minulosť a pozoruhodnosti môžu byť hrdí Sasi, Slováci i Maďari. Najvýznamnejšou pamiatkou Spišskej Soboty je rímskokatolícky kostol a renesančná zvonica. Kostol, ktorý vysvätili na sviatok svätého Juraja a svätému Jurajovi, je najstaršou stavbou mesta. Nachádza sa na námestí šošovkovitého tvaru, ktoré lemujú staré domy. Mesto dostalo svoj názov i patróna, svätého Juraj bojujúceho s drakom, podľa nemeckého pomenovania Georgenberg. Pohraničné mestá, ktoré sa v rannom stredoveku zo strategických dôvodov a kvôli obrane stavali na kopcoch, sú často pomenované podľa niektorého svätca z radov vojakov.

Keď na ceste z Prešova do Levoče vyjdeme z tunela a odbočíme na „gotickú cestu“, ktorá vedie do Levoče, pred očami sa nám objaví jedinečná scenéria. Najprv zazrieme zrúcaninu hradu, ktorý sa týči na pustom vrchu. Na prvý pohľad sa zdá, akoby biele steny boli prirodzeným pokračovaním travertínových kôp, ktoré vykúkajú spoza trávnatého svahu. Potom, trochu obďaleč, si cestovateľ všimne dve kostolné veže v Spišskej Kapitule, ako vykúkajú spoza prstenca opevnenia. Až potom, ak vôbec, mu padne zrak na Spišské Podhradie ukryté v údolí medzi dvomi štítmi. Okrem týchto dvoch úchvatných pozoruhodností sa nám totiž pred očami objaví aj tretia. Cestu lemujú gaštany. Osamelosť tejto gaštanovej aleje pôsobí v pustom kraji veľmi pekne. Spišská Kapitula je sídlom spišského biskupa a kapituly. Nachádza sa západne od Spišského hradu na Martinskom kopci. Dnes sa Spišská Kapitula označuje za „slovenský Vatikán”. Spišský hrad a Spišská Kapitula sa nachádzajú v srdci Spiša a aj v rámci neho v centre niekdajšej Spišskej stolice. Sú to strategicky dôležité miesta. Hrad a mestečko vznikli v 11. – 12. storočí. Ich obyvateľstvo v minulosti plnilo strážnu funkciu nielen pre Spiš, ale aj pre Uhorské kráľovstvo. V hrade sídlil spišský gróf, kastelán, župan, komu aké oslovenie sa páči. Jeho úlohou bolo, aby pomocou „strážcov Gemera”, ktorých usadili v pohraničných sídlach a z ktorých sa neskôr stali „spišskí kopijníci”, ochránil severné hranice krajiny. V stredoveku Spišská Kapitula so svojimi kanonikmi na čele s prepoštom pôsobila takpovediac ako grófova kancelária. Nielen susedstvo týchto dvoch miest vyjadruje ich vzájomnú prepojenosť. Spišskú Kapitolu totiž postavili na kopec pomenovaný podľa svätého Martina, ktorý bol pohraničným strážcom a aj prepoštský kostol a neskoršia biskupská katedrála je pomenovaná podľa svätého Martina. Zároveň v kostoloch okolitých pohraničných sídel môžeme obdivovať nástenné výjavy ďalšieho pohraničného strážcu, kráľa svätého Ladislava.

Levoča je situovaná v najsevernejšom regióne niekdajšieho Horného Uhorska a dnešného Slovenska. Nachádza sa v srdci Spiša, na úpätí Vysokých Tatier, na juhozápadnom okraji Levočských vrchov, pri prítoku rieky Hornád, severne od Spišskej Novej Vsi. Spiš sa územne zhoduje s niekdajšou Spišskou župou, ktorá na severe susedila s Poľskom, na západe so Šarišom, na juhu s Gemerskou a Abovsko-turnianskou župou a na východe s Liptovskou župou. V stredoveku túto oblasť obývali predkovia Slovákov, potomkovia Maďarov a aj poľskí a nemeckí prisťahovalci. Spišské mestá, vrátane Levoče, založili nemeckí (saskí) hostia – hospesi. Levoču prvýkrát založili pravdepodobne za vlády uhorského kráľa Gejzu II. (1141 – 1162). Počas tatárskeho vpádu však mesto bolo zničené. Jeho obyvatelia, ktorí ušli, sa neskôr vrátili a okolo roku 1245 na mieste starého mesta založili nové mesto. Prvá písomná zmienka (pod názvom Leucha) je z roku 1249. Významnou pamätihodnosťou mesta je rímskokatolícky farský Kostol svätého Jakuba, ktorý sa nachádza v srdci mesta. Stojí na námestí pri renesančnej radnici. Je postavený v gotickom štýle ako trojloďová pseudobazilika. Jeho vnútorné rozmery sú: dĺžka 49,5 m a šírka 22 m. Výška strednej lode je 19 m. Rozdelenie priestoru na tri lode má pripomínať jednu podstatu Najsvätejšej Trojice. Klenbu, podľa počtu apoštolov, podopiera 12 stĺpov. Pôvodných päť brán malo pripomínať päť Kristových rán. Samotný kostol ako budova predstavuje matku cirkev. Jeho interiér však stelesňuje Pannu Máriu.

A Kossuth-díjas filmrendező és művelődéstörténész Jankovics Marcell és Méry Gávor fotóművész, a már jól ismert szerzőpáros újabb kötetét veheti kezébe az olvasó.

Svätá Alžbeta Uhorská, ktorej 800. výročie narodenia sme si pripomínali v roku 2007, je dcérou uhorského kráľa Ondreja II. a Gertrúdy Meranskej a zároveň sestrou Bela IV. Narodila sa v Blatnom Potoku (Sárospatak). Ako štvorročnú ju zasnúbili s durínskym grófom Hermanom. Malá Alžbeta vyrastala na durínskom dvore. Ibaže o päť rokov neskôr Herman zomrel. Následne sa Alžbeta stala snúbenicou druhorodeného syna, o sedem rokov staršieho Ľudovíta. Za grófa Ľudovíta sa vydala ako 14-ročná. Ako 15-ročná porodila syna, o dva roky neskôr dcéru a o ďalší rok neskôr druhú dcéru. Keď sa jej narodila tretia dcéra, už bola vdova. Alžbeta bola veľmi pobožná a to ju odlúčilo od všetkých okrem manžela. Chudobným pomáhala tam, kde vedela. Počas hladomoru v roku 1225 dala otvoriť sýpky. Dávala piecť chlieb počas celého dňa a rozdávala ho hladujúcim. Vo Wartburgu dala postaviť nemocnicu pre malomocných a aj sama sa zapojila do poskytovania starostlivosti pre nich. Nepohŕdala ani fyzickou prácou, postila sa a trýznila svoje telo. Ich manželstvo z lásky však, žiaľ, trvalo veľmi krátko. V roku 1227 sa Ľudovít vydal na križiacku výpravu, ale ešte po ceste ochorel a zomrel. Zúfalá vdova bez Ľudovítovej ochrany nemohla ďalej ostať na hrade. V roku 1228 so svojimi deťmi odišla z hradu Wartburg a odsťahovala sa do Marburgu. V nasledujúcich rokoch významnú úlohu v jej živote zohrával františkán Konrád z Marburgu, prvý nemecký inkvizítor, ktorého ako spovedníka pre Alžbetu vybral pápež. Alžbeta ešte za Ľudovítovho života sľúbila Konrádovi poslušnosť. Zo svojich vdovských prostriedkov založila v Marburgu chudobinec. Pôsobila tam ako ošetrovateľka. Chodila v šedom oblečení, pretože bola členkou františkánskeho tretieho rádu. Výchovu svojich detí prenechala na príbuzných, ktorí ju považovali za blázna. Ponechala si svoj majetok, no iba z toho dôvodu, aby ho mohla rozdať chudobným. Pritom mala na výber a mohla sa rozhodnúť pre moc, pompu a honosný dvorný život. Cisár Fridrich II. ju požiadal o ruku, ale ona ho odmietla. V roku 1231 ochorela a 17. novembra zomrela. Pochovali ju v Marburgu. V roku 1235, čiže len štyri roky po smrti, ju vyhlásili za svätú. U nás má sviatok 19. novembra, no vo svete 17. novembra.

Bardejov môže za svoje dnešné znovuzrodenie ďakovať práve tomu, že nad ním zastali časy. Oživenie prišlo po migrácii obyvateľstva v 20. a 21. storočí. Po páde režimu sa začal rozvíjať turizmus. Z týchto skutočností vyplývali pre Slovensko nové možnosti. Bardejov zažil znovuzrodenie v dôsledku komplexnej stavebnej rekonštrukcie. Spolu s nádherne opravenou historickou časťou, mestskými hradbami a baštami, s námestím v centre a s Bazilikou svätého Egídia je Bardejov od roku 2000 súčasťou Svetového dedičstva. Gotická Bazilika svätého Egídia stojí na konci severnej časti námestia. Je postavená vo východo-západnom smere. História tohto kostola spadá do štyroch dejinných období. Prvý kláštorný kostol postavili cisterciáni na prelome 12. a 13. storočia. Možno prežil tatársky vpád, alebo ho aspoň po odchode Tatárov prestavali, pretože v spomínanej kráľovskej listine sa už uvádza aj názov kostola – Kostol svätého Egídia. Druhá stavebná etapa spadá do obdobia vlády Anjouovcov. Z kráľovskej listiny z roku 1320, ktorá oslobodzuje nemeckých usadlíkov od platenia daní, vysvitá, že „Civitas Bardpha” má svojho kňaza a svoj kostol, ktorý nemôže byť iný než Kostol svätého Egídia. Názov tohto kostola sa spomína aj v listine Ľudovíta Veľkého z roku 1352. Panovník v nej povolil usporiadať raz do roka trh, a to na sviatok patróna kostola a mesta, čiže na sviatok svätého Egídia (1. september).

"Az ortodox és a katolikus egyház ma is legnépszerűbb szentjét -bár manapság nem éppen életszentsége és legendás csodái miatt szereti őt a nagyvilág- előző kötetünkben már bemutattam. Ezért itt csak röviden sorolnám a vele kapcsolatos alapvető tudnivalókat, bővebben szólnék viszont arról, ami őt ténylegesen Bakabányához, általában pedig a bányászathoz, bányavárosokhoz köti. Erről ugyanis jelzett, "A szepesszombati Szent György-templom" című albumban nem esett szó." (a Szerzők)

A szepeshelyi Szent Márton-székesegyház - jórészt a XV. században fölemelkedő Zápolyáknak, szepesi grófoknak majd az ország nádorainak köszönhetően telis-tele van műkincsekkel. Jóllehet hajdani tizenhárom gótikus szárnyas oltára közül ma már csak négyet láthatunk többé-kevésbé eredeti formájában, és főoltára is csak részleteiben idézi meg a fényes múltat, a műemlékekben és műtárgyakban gazdag szepességi környezetből is kiválik a környékbeli szárnyas oltárok eszmeiségéből kitűnő magyaros különösségével. Itt indult virágzásnak a történelmi okokból idő előtt elhervadt gondolat: a szent magyar háromkirályok: István, Imre és László kultusza.

"A hármas tagolásnál nincs stabilabb, állandóbb állapot, maga a tökély, lebegjen a Szentháromság vagy egy 3 lábú szék példaként a szemünk előtt. Mégis a három a fejlődés számra. A négyes labilis rendszer, mégis, mint olvassuk, "kizárja a fejlődést". Szerencsére azért "önmagán belül nem". De mi van "önmagán belül"? "3+1". Ezt szántam blikkfangnak, és -reményeim szerint- ez eredeti a könyvemben. Arra a következtetésre jutottam ugyanis, hogy a négyes rendszerek visszatérő sajátosságaként a négy tag közül az egyik más, mint a többi. És éppen ez a negyedik az, amitől a négyes rendszereken belüli fejlődés elkerülhetetlenül beindul." (A szerző)

A tartalomból: A világot nyitó mese - A kilenc sárkányfej meséje: A Minden Ajtót Nyitó Varázskulcs; Sosemvolt birodalom; A világot betakaró szoknya; A csudafélős királylány; Az égforgató csodagyűrű; Az igazmondó sárkánylány; A fűhajú lány; Az önmagát író mesekönyv; A kétarcú király; A visszavarázsolt Varázsló - ...és más mesék: Tükörország tükörmeséje; A kalandvágyó esőcsepp; Az Üveghegyen innen és túl; Télbe varázsolt birodalom; Levéltündér álma; Az ezerarcú felhőlány; Fémország fémszívű vitéze; Labdaváros lakói; A világot záró mese.

A magyarság történelmének a mondák világában gyökerező első fejezetei elevenednek meg a Jankovics Marcell bábáskodása alatt készült rajzfilmsorozat kockáin. A részletes beszámolót adó epizódoknak hála, nyomon követhetjük népünk egykor volt hányattatásait, megismerhetjük régmúltunk ... Folytatás ›› gyakorta emlegetett alakjait - tisztább képet kapva a közismert és kevésbé emlegetett legendákról, eseményekről. A némi humorral fűszerezett történetek Mádi Szabó Gábor ízes tolmácsolásában kerülnek képernyőre. 1. Álmos vezér 2. A Fehér Ló mondája 3. Szentgalleni kaland 4. Lehel kürtje 5. Botond 6. Istvánt királlyá koronázzák

Kisszeben, Szeben (szlk. Sabinov, ném. Zeben, lat. Cibinium) város a Csergő-hegység délnyugati lábánál, a Tarca folyó völgyében. Az Eperjesi kerület kisszebeni járásának székhelye. A város legértékesebb épülete a Keresztelő Szent Jánosnak szentelt, gótikus stílusú római katolikus templom. A háromhajós plébániatemplom a főtéren áll. Alapjaiban római kori, a XIV. század elején gótikus stílusban átépítették. 1461-ben, amikor a husziták fölégették a várost, leégett a templom is. Főoltárán felirat emlékeztet a nagy tűzre. Az újjáépítés 1484-ben kezdődött. A tűztől leginkább sérült szentélyt 1505-re sikerült helyreállítani. Az 1518-ig késő gótikus stílusban megnagyobbítottáka hosszházat. A templom teljes felújítása reneszánsz kiegészítésekkel 1529-ben fejeződött be. 1846-ban újabb tűz rongálta meg a tornyát. A kisszebenieknek 33 évet kellett várniuk a rendbehozatalra. Fő ok a pénzhiány volt. 1863-ban ismét tűz pusztított. Ezután döntött a gyülekezet a templom teljes felújításáról. 1864-1879 és 1895-1897 során két ütemben folyt a rekonstrukciója. E második szakaszban Schulek Frigyes irányította a munkálatokat. A tornyot 1879-ben állították helyre a késő gótika jegyében. Szerencsére, a beavatkozások nem változtattak építészeti jellegén. A költségekhez az egyház és a hívek mellett a város és a magyar nemzeti hatóságok is hozzájárultak. Az ünnepélyes átadásra 1879. augusztus 20-án, Szent István király ünnepén került sor.

Kisszeben, Szeben (szlk. Sabinov, ném. Zeben, lat. Cibinium) város a Csergő-hegység délnyugati lábánál, a Tarca folyó völgyében. Az Eperjesi kerület kisszebeni járásának székhelye. A város legértékesebb épülete a Keresztelő Szent Jánosnak szentelt, gótikus stílusú római katolikus templom. A háromhajós plébániatemplom a főtéren áll. Alapjaiban római kori, a XIV. század elején gótikus stílusban átépítették. 1461-ben, amikor a husziták fölégették a várost, leégett a templom is. Főoltárán felirat emlékeztet a nagy tűzre. Az újjáépítés 1484-ben kezdődött. A tűztől leginkább sérült szentélyt 1505-re sikerült helyreállítani. Az 1518-ig késő gótikus stílusban megnagyobbítottáka hosszházat. A templom teljes felújítása reneszánsz kiegészítésekkel 1529-ben fejeződött be. 1846-ban újabb tűz rongálta meg a tornyát. A kisszebenieknek 33 évet kellett várniuk a rendbehozatalra. Fő ok a pénzhiány volt. 1863-ban ismét tűz pusztított. Ezután döntött a gyülekezet a templom teljes felújításáról. 1864-1879 és 1895-1897 során két ütemben folyt a rekonstrukciója. E második szakaszban Schulek Frigyes irányította a munkálatokat. A tornyot 1879-ben állították helyre a késő gótika jegyében. Szerencsére, a beavatkozások nem változtattak építészeti jellegén. A költségekhez az egyház és a hívek mellett a város és a magyar nemzeti hatóságok is hozzájárultak. Az ünnepélyes átadásra 1879. augusztus 20-án, Szent István király ünnepén került sor.

A magyarság történelmének a mondák világában gyökerező első fejezetei elevenednek meg a Jankovics Marcell bábáskodása alatt készült rajzfilmsorozat kockáin. A részletes beszámolót adó epizódoknak hála, nyomon követhetjük népünk egykor volt hányattatásait, megismerhetjük régmúltunk ... Folytatás ›› gyakorta emlegetett alakjait - tisztább képet kapva a közismert és kevésbé emlegetett legendákról, eseményekről. A némi humorral fűszerezett történetek Mádi Szabó Gábor ízes tolmácsolásában kerülnek képernyőre. 1. lemez: 1. Álmos vezér 2. A fehér ló mondája 3. Zentgalleni kaland 4. Lehel kürtje 5. Botond 6. Istvánt királllyá koronázzák 2. lemez: 7. Zotmund 8. Vértes 9. Korona és kard 10. Szent László utolsó győzelme 11. Jankula 12. Kemény Simon 13. Mátyást királlyá választják