Aszlányi Károly

Kalandos vakációnk a nyáron kellemes és szórakoztató volt. Nagyon jól tudtuk, hogy egy nyolcnapos sítúra a tiroli Alpokban sokkal komolyabb és nehezebb vállalkozás. Éppen ezért Müllert itthon akartuk hagyni. Müller alapító tagja a Felfedezők Társaságának és nagyon jó fiú, nagyon szeretjük. De amelyik vállalkozásban a Müller keze benne van, az a vállalkozás botránnyal végződik. Márpedig háromezer méter magasan a legkisebb botrány egy lavina. Szüleink amúgyis nehezen egyeztek bele, hogy Tirolba menjünk. De mindannyian ezt kértük karácsonyi ajándékul. Azonkívül Kecskéssy tanár úrral megyünk, aki az ország egyik legelső sípedagógusa.

… valahányszor új regényt akarok írni a szegényekről, akiké a mennyeknek országa, mindig találkozom a HÉT POFONNAL, amint különböző díszes álöltözetben jön szembe azután kényszeríti, hogy foglalkozzam vele. Eddig mindig sikerült valami kifogással sikátorokon s átjáróházakon megszöknöm előle. De most itt ül velem szemben s meséli, hogyan villanyozta fel angol, német, amerikai s másnemű olvasóit történetének frappáns fordulataival…

Ősszegyűjtött novellák, versek, cikkek

Akivel Emmi megtörtént, utólag se talál magyarázatot – akár az ember, aki a fejére esett. Emmi lop, csal, bánt, komisz és hazudik és jó vele lenni. És mégis, Emmi itt van a nyakunkon a sok más baj mellett, amiről jobb nem beszélni – itt van mindig, mint ráadás, vagy talán minden baj eredő oka. És veszekszünk vele ebédnél, reggel és este, a hálószobában, utcán és tribünökön, mint az a két légy, amely ugyanabban a levesben fuldokolt; mert ahelyett, hogy magába szállt volna, a levesbe szállt. Szeretni annyit tesz, mint lehetetlent kívánni felebarátunktól. És nem szeretni annyi, mint lehetetlent kívánni önmagunktól.

E nyáron kezembe kerültek régi iskolai dolgozataim, melyeket átolvastam és most közreadok, némi módosításokkal. Meggyőződésem hogy akkor jobban írtam, mint ma, s ezért lehetőség szerint meghagytam mindent eredeti formájában.

"A sziamangok, (Hyolabates syndactilus F. Cuv.) tudvalevően a nagy és hosszúkarú gibbon-családhoz tartoznak. Az antropomorf-majmoknak ez a negyedik s legkisebb alkatú csoportja a gorillák méltósága, a csimpánzok humora és derűs életfelfogása s az orángután mélyreható pesszimizmusa mellett a szürkeséget, kispolgári opportunizmust, gyakran alattomos gyűlöletet képviseli. Ennél a fajtánál találjuk először a hipokrízis és a megalkuvás első jeleit, amit az is bizonyít, hogy az emberszabású majmok között egyedül a gibbon képes társaséletre. Ha még azt a néhány közkeletű igazságot elmondjuk a sziamangokról, hogy: 18 dorsolumbál csigolyájuk, 13 pár bordájuk s – ellentétben a többi gibbonnal – gégezacskójuk van, viszont farkuk és pofazacskójuk nincsen: akkor az olvasó már szinte többet tud róluk, mint Brentford tudott, amikor közéjük került."

A nyájas olvasó talán nem tudja, hogy a nyarat Sápváron töltöttük, mi, a Felfedezők Társasága, Merezsényi, Üsti, Müller és én. A sápvári kastély a báró apjának tulajdona, aki őseitől örökölte aztat. A báró a társaságunk ötödik tagja, de ő csak a vakáció végén lett azzá, odáig csupa hazugságok sültek ki róla és minden. A vakáció nagyon szép volt és összekovácsolt bennünket, még Müllerrel is, aki eltörte a lábát, de azért nagyon jól mulatott. Röviden elmondom a nyári felfedezéseket azoknak, akik még nem hallottak róla. Vadásztunk, de nem lőttünk semmit, autót vezettünk, de az autó porrátört alattunk, elindítottunk egy mozdonyt, de nem bírtuk megállítani. Volt bál is, amelyen táncoltam Xéniával, de aztán kibékültünk. Mindenféle érdekes dolgot fedeztünk fel.

Aszlányi Özöngáz című regénye 1936-ban jelent meg. A megromlott emberiséget az Isten újra büntetni kénytelen: ezúttal – különös szeszély folytán – víz helyett gázzal, vagyis az emberre saját fegyverével sújt le. De nem, senki ne gondoljon mérgesgázra: ez a gáz szelíd, s mint kiderül, ez nagyobb csapás mindennél. Az Özöngáz a „Nagy Európai Gázháború” történetének monumentális regénye, amely nem utópia, hanem figyelmeztetés. Nevetés közben is gondoljunk olykor erre.

Amit ?érdemes tudni Üsthy Brúnóról, hogy egy minden tekintetben kiváló fiatalember, híres autóversenyző, a Tourist Trophy győztese. Ő volt Tölgyessy Miklós feleségének első udvarlója, akiről sok egyéb pozitív tulajdonsága mellett az is kiderül, hogy figyelmes és igyekvő volt, na és persze őrjöngve szerette Uzonyiék lányát, a későbbi Tölgyessynét. T. Miklós gondos anyósa mindezen információkat úton-útfélen igyekszik szeretett vejébe sulykolni, akit mindezzel lassan az őrületbe kerget: Igyekezzék, Miklós, olyanná válni, mint Brúnó volt… Jobb boldog férjnek lenni, fiam, mint boldogtalan ideálnak.”

Aszlányi Károly igazi ponyvaregénye

Aszlányi regényének főhőse egy testi és szellemi tartalékait felélt fiatalember, aki minden lehető és lehetetlen pillanatban álomba zuhan: utcai esőben és kávéházi fülledt melegben, a bútorkereskedő mintatermében és egy asszony mellett az ágyban – s tíz, száz és talán ezer helyzetben még. A talaját vesztett mérnök, Tóth Flórián sorsának alakulását követhetjük nyomon az ázott utcákon át: a selyemfiú és az öntudatos munkanélküli kettéhasadt énjét, a szegény fiatalember és a grófnő szerelmét, vagy éppen a rácsimpaszkodó modern amerikai bakfissal folytatott viszonyát.

Aszlányi Károly a magyar irodalom nagy ígérete volt: a Nemzeti Színházban bemutatták egy vígjátékát, több regényét filmre vitték. A sok hűhó Emmyért főszerepét Szeleczky Zita és Jávor Pál játszotta. Humoros könyveiben és virtuóz detektívhistóriáiban talán egy elmélyültebb írói munkára készülődött, lehetett volna új Karinthy, magyar Swift. Fanyar iróniája, pompás stílusa férfikorában remekművek írására predesztinálta. Alig volt harmincéves, amikor riportútra indult a felvidékre, s a jeges úton megcsúszó autó tragikus véget vetett egy fényes életpályának. Sok élvezetes könyv, vígjáték, szórakoztató história maradt utána, köztük ez a bájos és hangulatos detektívhistória amelyet 1932-ben, huszonnégy évesen vetett papírra.

"Mr. Fogg arcán valósággal kéjes öröm terjengett erre az elképzelésre. Titokban abban reménykedett, hogyha Don Gomez elvenné Fennyt, az a lány kicsikarná tőle, hogy visszavonja a vérbosszút, - és akkor ő maga is, netán... esetleg... pofonvághatná Don Gomezt, vagy ilyesmi. De a spanyol nem mutatott semmi hajlandóságot Fenny irányában."

Pénz a láthatáron + A gazdag ember Ponyvaregények

Hiszen vannak régi dolgok Sápvárott, volt itt egy, Mátyás-kastély is, azt mondják, csakhogy nehéz megtalálni a helyét. De minek jött akkor újságíró is?! Megírni való is akad (majdnem azt mondtam: a Hlavánszkyné esete, például… de nem szóltam semmit). De akkor minek jött a régész? Pedig hát itt volt mind a kettő. S miért jöttek motorbiciklin, amikor vonaton is jöhettek volna?! Reggel is jöhettek volna, de ők délután jöttek. Félóra múlva róluk beszélt minden sápvári lakos, kivéve a súlyos betegeket és természetesen a siketnémákat. (Volt kettő.) Csak vasárnap este láthat az ember olyan tömeget a Főtéren, amekkora e napon összegyűlt. Pedig hát hétfő volt. A babonásabbak azt mondták: ez a hét izgalmas lesz, mert izgalmasan indul.

"Leila felugrott: felrántotta az ablakot. De az ucca üres, csöndes, kihalt volt. Becsukta. A hang bentről jött, de lehetetlen volt megállapítani, hogy honnan. Ennek a hangnak legborzalmasabb tulajdonsága az volt, hogy tompa és fátyolos rezgésének nem volt iránya - és ereje sem volt, amiből meglehetett volna állapítani, honnan jön."