Aszlányi Károly

E nyáron kezembe kerültek régi iskolai dolgozataim, melyeket átolvastam és most közreadok, némi módosításokkal. Meggyőződésem hogy akkor jobban írtam, mint ma, s ezért lehetőség szerint meghagytam mindent eredeti formájában.Kedves gimnazista olvasóim e dolgozatokat lehetőleg ne használjátok puskának, mert e következményekért nem vállalok felelősséget. S viselt dolgaim e krónikája nem is követendő példa: nem voltam én éppen jó gyerek.De éppen annyival vagyok ma jobb, amennyivel öregebb lettem.

Aszlányi ?Károly a magyar irodalom nagy ígérete volt: a Nemzeti Színházban bemutatták egy vígjátékát, több regényét filmre vitték. A sok hűhó Emmyért főszerepét Szeleczky Zita és Jávor Pál játszotta. Humoros könyveiben és virtuóz detektívhistóriáiban talán egy elmélyültebb írói munkára készülődött, lehetett volna új Karinthy, magyar Swift. Fanyar iróniája, pompás stílusa férfikorában remekművek írására predesztinálta. Alig volt harmincéves, amikor riportútra indult a felvidékre, s a jeges úton megcsúszó autó tragikus véget vetett egy fényes életpályának. Sok élvezetes könyv, vígjáték, szórakoztató história maradt utána, köztük ez a bájos és hangulatos detektívhistória amelyet 1932-ben, huszonnégy évesen vetett papírra. (Furkó Zoltán)

A két világháború közti időszakot méltán tarthatjuk a magyar ponyva aranykorának, amikor is több tucat kiadó százával, ezrével jelentette meg azon műveket, melyeknek az egyszerű szórakoztatáson túl nem igen voltak magasabb rangú célkitűzései. A zömében nyugati mintára íródott kalandregények között azonban időről-időre felbukkant jó néhány gyöngyszem, akik nélkül valljuk be, a magyar nyelvű irodalom szegényebb volna. A műfajt vitathatatlanul legnagyobb zsenije természetesen Rejtő Jenő volt, azonban az ő kortársai között nem kevesen vannak olyanok, akik e műfaj keretein belül a legmagasabb szakértelemmel „termelték” a western, idegenlégiós, detektív vagy épp szerelmes történeteket. E mindig is népszerű műfaj, mára klasszikussá vált darabjaiból állítottuk össze sorozatunkat.

A regény története valójában nem túl bonyolult: Egy szegény nincstelen fiatalember keresi annak módját, hogy pénzhez jusson, illetve egzisztenciális alapot teremtsen magának. Minden áron, minden eszközzel. Egy gazdag ember barátsága, talán megoldást jelenthet a számára. Mindeközben az sem árt, ha a szerelem is beköszönt az ember életébe. A fiatalon elhunyt Aszlányi Károly összetéveszthetetlenül könnyed, humoros stílusával a legprofánabb történetből is izgalmas, szórakoztató regényt tudott varázsolni. Nem véletlenül volt kora egyik legnépszerűbb írója, akiben sokan Karinthy Frigyes örökösét látták. Ez a kevésbé ismert műve jól példázza, hogy a tehetség egyszerű eszközökkel is, milyen nagyszerűen tudja szórakoztatni a könnyed, derűs órákra vágyó olvasóközönségét.

"Ransom ?aludni szeretne. Ez kétségtelen. Szemei leragadnak, fájnak. Szíve bódultan, kergén dobog. Hét napja nem aludt ágyban. Csak ülve vagy állva aludt.Ha valakinek elkezdenek lefelé menni a dolgai, akkor mennek lefelé. Ez olyan igaz, mint a szentírás. Az is bizonyos, hogy balszerencsének vannak változatai, mint ahogy egy vörös hajú nőnek szeszélyei vannak. Némelyik embert a bűnbe kergeti, másikat az éhhalálba.Ezek azonban nem a legborzalmasabbak. Az álmatlanság mindennél kínosabb. És Ransom Cherryre ezt rótta ki a balszerencse.Pénzt csak egy helyről várhatott: a Saint Louis Tribune riportázs-szerkesztőjétől. Mr. Wellings Collate volt ez az úr. Hajlandó volt pénzt adni Ransom Cherrynek egy szenzációért, ami pénzt ér. De a szenzációk természetüknél fogva elkerülik a peches embert, és elkerülték így Ransom Cherryt is. Már akkor látnia kellett, hogy a közeljövő nem sok jót tartogat a számára. De várakozását felülmúlta az a gyorsaság, amellyel ügyei tragikus fordulatot vettek."A harmincas években más, neves írókhoz hasonlóan Aszlányi Károly is írt bűnügyi regényeket, nyugatias hangzású álnév leple alatt. Így született Az álmos riporter is, amelynek sziporkázó szövege, nyelvi leleményei előbb-utóbb szállóigékké válnak.

Aszlányi regényének – mely nagyon régen nem jelent meg, így könyvritkaságnak számít – főhőse egy testi és szellemi tartalékait felélt fiatalember, aki minden lehető és lehetetlen pillanatban álomba zuhan: utcai esőben és kávéházi fülledt melegben, a bútorkereskedő mintatermében és egy asszony mellett az ágyban – s tíz, száz és talán ezer helyzetben még. A talaját vesztett mérnök, Tóth Flórián sorsának alakulását követhetjük nyomon az ázott utcákon át: a selyemfiú és az öntudatos munkanélküli kettéhasadt énjét, a szegény fiatalember és a grófnő szerelmét, vagy éppen a rácsimpaszkodó modern amerikai bakfissal folytatott viszonyát.Vajon szerencse és szerencsétlenség forgandósága, az erő hiánya és a gyöngeség az oka a nyomorúságnak, vagy pedig valami általánosabb, kívülálló ok?Aszlányi megszokott elegáns stílusa, derűs, szellemes és aforisztikus mondatai között bontakozik ki egy sajátos hajléktalansors a XX. század 30-as éveiből.

Féltve ?őrzött kincse a Széchényi Könyvtárnak a könyv, amit az olvasó a kezében tart. R jelzés (reserve, tartalék) alatt tartják nyilván, fokozott védelmet élvez. Néhány évvel ezelőtt ugyanis botrányos lopássorozatot lepleztek le a Széchényi Könyvtárban: a tettes ezerszám lopta a két világháború között megjelent detektívregényeket, ponyvákat, vadnyugati és légióstörténeteket, s jó pénzért eladta az ócskapiacon. Az Ecseri úti piac a megmondhatója, mekkora keresletet tartott fenn évtizedeken keresztül a nosztalgia.Mert az olvasó nosztalgiát érez a húszas-harmincas évek lektűrirodalma iránt, annak ellenére, vagy talán éppen azért, mert időközben egy emberöltővel és sok történelmi és társadalmi leckével bölcsebb lett. Elnéző iróniával idézőjelbe teszi ezeket az olvasmányokat, amelyekben egyértelműen győz az igazság, és megkönnyebbülten nekilát a kikapcsolódásnak. Mellesleg nem is mindig lektűrről van szó, hanem klasszikus krimikről, kriminális klasszikusokról. A Nosztalgia Regények első kötete mindjárt meglepetés: nemigen tudta még maga a jogtulajdonos sem, hogy az egykor (s ma ismét) oly népszerű Aszlányi Károly Kirk van Hossum álnéven krimiket, krimiparódiákat is írt.

… valahányszor új regényt akarok írni a szegényekről, akiké a mennyeknek országa, mindig találkozom a HÉT POFONNAL, amint különböző díszes álöltözetben jön szembe azután kényszeríti, hogy foglalkozzam vele. Eddig mindig sikerült valami kifogással sikátorokon s átjáróházakon megszöknöm előle.De most itt ül velem szemben s meséli, hogyan villanyozta fel angol, német, amerikai s másnemű olvasóit történetének frappáns fordulataival…

"A sziamangok, (Hyolabates syndactilus F. Cuv.) tudvalevően a nagy és hosszúkarú gibbon-családhoz tartoznak. Az antropomorf-majmoknak ez a negyedik s legkisebb alkatú csoportja a gorillák méltósága, a csimpánzok humora és derűs életfelfogása s az orángután mélyreható pesszimizmusa mellett a szürkeséget, kispolgári opportunizmust, gyakran alattomos gyűlöletet képviseli. Ennél a fajtánál találjuk először a hipokrízis és a megalkuvás első jeleit, amit az is bizonyít, hogy az emberszabású majmok között egyedül a gibbon képes társaséletre.Ha még azt a néhány közkeletű igazságot elmondjuk a sziamangokról, hogy: 18 dorsolumbál csigolyájuk, 13 pár bordájuk s – ellentétben a többi gibbonnal – gégezacskójuk van, viszont farkuk és pofazacskójuk nincsen: akkor az olvasó már szinte többet tud róluk, mint Brentford tudott, amikor közéjük került."

Az 1938-ban tragikusan fiatalon elhunyt írót sokan úgy emlegették, hogy humora Karinthyéval vetekszik. E két ifjúsági regénye egyértelműen beleillik kiadónk Klasszikusok fiataloknak sorozatába, s mint ahogy a többi klasszikust, ezt is élvezettel forgathatják gyermeklelkű felnőttek is. A Felfedezők öttagú társasága fogalom a suliban. Némi töprengés után vakációjuk két hetét osztálytársuk, a „báró” papájának sápvári birtokán töltik.Ennek során mozdonyt vezetnek, porrá zúznak egy autót, találkoznak az ősök szellemével, megverik az urasági inast és még számtalan kalandban van részük. Ezután döntenek úgy, hogy a téli szünetet is együtt töltik, ezúttal egy alpesi síparadicsomban. Itt sem kerülik el őket az izgalmak, és újra találkoznak a „báró” húgával, Xénia baronesszel. És ez – nem véletlenül – újabb galibákat okoz…

„Ha nem tévedek, május hetedikén a budapesti első kerületi anyakönyvvezető előtt köttetett meg az a házasság Jean T. Laffit és Tóth Flórián között, amelyről dr. Ismerős azt mondta, egy makk felsőt csapva le partnerei elé: Már ennek a házasságnak az előzményei is olyanok voltak, mint egy regény. Mások érdekesnek találták, hogy egy pesti fiatalember amerikai nőt vett el feleségül, aki nem lehet más, mint filmszínésznő. Holott más volt.”

?Ha a bestseller szó nem lenne pejoratív hangzású, szívesen neveznénk szatírikus-bestseller-írónak. Szatírikusnak, és nem komikusnak vagy humorosnak. És ez a különbségtevés rangot kívánna adni írásainak. Irodalmi rokonsága kiterjedt és változó értékû. Sok elõdjétõl tanult, különösen az angol humortól és az amerikai filmburleszktõl. Aszlányi jellegzetesen a harmincas évek írója. És tipikusan közép-európai jelenség, még pontosabban: pesti humorista? ? írta a szerzõrõl Szalay Károly. Aszlányi Özöngáz címû regénye 1936-ban jelent meg. A megromlott emberiséget az Isten újra büntetni kénytelen: ezúttal ? különös szeszély folytán ? víz helyett gázzal, vagyis az emberre saját fegyverével sújt le. De nem, senki ne gondoljon mérgesgázra: ez a gáz szelíd, s mint kiderül, ez nagyobb csapás mindennél. Az Özöngáz a ?Nagy Európai Gázháború? történetének monumentális regénye, amely nem utópia, hanem figyelmeztetés. Nevetés közben is gondoljunk olykor erre.

Hiszen vannak régi dolgok Sápvárott, volt itt egy, Mátyás-kastély is, azt mondják, csakhogy nehéz megtalálni a helyét. De minek jött akkor újságíró is?! Megírnivaló is akad (majdnem azt mondtam: a Hlavánszkyné esete, például? de nem szóltam semmit). De akkor minek jött a régész? Pedig hát itt volt mind a kettõ. S miért jöttek motorbiciklin, amikor vonaton is jöhettek volna?! Reggel is jöhettek volna, de õk délután jöttek. Félóra múlva róluk beszélt minden sápvári lakos, kivéve a súlyos betegeket és természetesen a siketnémákat. (Volt kettõ.) Csak vasárnap este láthat az ember olyan tömeget a Fõtéren, amekkora e napon összegyûlt. Pedig hát hétfõ volt. A babonásabbak azt mondták: ez a hét izgalmas lesz, mert izgalmasan indul.

Amit érdemes tudni Üsthy Brúnóról, hogy egy minden tekintetben kiváló fiatalember, híres autóversenyzõ, a Tourist Trophy gyõztese. Õ volt Tölgyessy Miklós feleségének elsõ udvarlója, akirõl sok egyéb pozitív tulajdonsága mellett az is kiderül, hogy figyelmes és igyekvõ volt, na és persze õrjöngve szerette Uzonyiék lányát, a késõbbi Tölgyessynét. T. Miklós gondos anyósa mindezen információkat úton-útfélen igyekszik szeretett vejébe sulykolni, akit mindezzel lassan az õrületbe kerget: Igyekezzék, Miklós, olyanná válni, mint Brúnó volt... Jobb boldog férjnek lenni, fiam, mint boldogtalan ideálnak.? S még csak haragudni sem lehet Uzonyinéra, aki mindezt nem rosszindulatból teszi. Egy általa jól kigondolt elmélet szerint a boldog és tartós házasság titka, ha a férjet egy láthatatlan fantommal, egy mumussal való állandó rivalizálás kényszere éberré, figyelmessé teszi, és a kapcsolat elején jellemzõ szenvedélyességét és kedvességét konzerválja. Aszlányi Károly Szilveszter címû regényének fõhõse tehát egy Üsthy Brúnó nevû mumussal küzd mind a mai napig...

?A legszebb feladat, amit el tudok képzelni, ebbõl a sziklából szavakat csiholni! Vajon mit mondhat, amikor õszinte? Vajon mikor õszinte? Most forró teát itatnak vele, hidegbe csavarják, aláíratnak vele ?&nbsp#szerzõdéseket és fényképeket&nbsp#?, rángatják ide-oda és nem hagyják lélegzetet venni.Érzem, hogy most engem figyel.Egy szõke fürtöm elõrehull, amint a papírra hajlok. Megdördül a világbajnok hangja, közvetlenül mellettem.? Hadd lássuk, mit írt rólam az újságnak, kisasszony?Vérvörös lettem és görcsösen szorítom a papirost. De mindenki rám néz és ha nem mutatom meg az interjút&nbsp#?&nbsp#kidobnak. Ha megmutatom, akkor is kidobnak.Corner elveszi a papirost. A papiroson ennyi áll:?Jemmy Corner. Jemmy Corner. Jemmy Corner.?Úgy tesz, mintha olvasná. Évtizedekig tartó másodpercek telnek el. Jeff bele akar nézni a papirosba. Jemmy durván ellöki. Durván? Nem. Gyöngyéden. Hozzám gyöngéden.Amikor visszaadta az ?interjút?, csak annyit mondott:?&nbsp#Szeretném, ha ezt leközölné a lapja, változtatás nélkül.?

"Amíg majd egyszer meg nem írom Nagy Vazul szenzációs nyomozásainak történetét a nagyközönség számára, addig a felügyelõt inkább csak kollégái és az újságírók ismerik. Ezek viszont azt állítják róla, hogy a gondolatai is szögletesek. Szerintük Nagy Vazul képtelen szavakban kifejezni magát s ha nagyon fontos és sürgõs közölnivalója van, addig keresgél megfelelõ kifejezéseket, amíg a dolog elveszti aktualitását és a hallgatóság is eltávozik. Vazul azt állítja, hogy ez azért van így, mert gondolatai olyan masszívak, hogy nem bízhatja gyönge szavakra õket." A szerzõrõl: Aszlányi Károly (1908-1938) szépreményû író, színdarabjaival, regényeivel és humoros írásaival is sikeres volt, mielõtt életének és írói karrierjének véget nem vetett egy csupán harminc éves korában bekövetkezett tragikus autóbaleset.