Verena Kast

„Elfogadni tudni a másik halálát annyit jelent, mint elfogadni egy soha viszont nem látást, egy hang és gyengédség megszűntét, melyek hordozói voltak a kapcsolatnak. Belenyugodni az örökös és végleges hiányba.” Polcz Alaine A halál ma már egyre kevésbé tabutéma, de a gyászról és a gyászfolyamatról még mindig nagyon keveset tudunk, pedig egy szeretett személy elvesztése – miközben óriási távlatokat nyit személyiségünk fejlődése előtt – nehéz feladat elé állít bennünket. Sok energiát kíván, hogy a gyásszal járó fájdalmat feldolgozzuk, pedig csak így válik lehetővé, hogy elfogadjuk és új tartalommal töltsük meg megváltozott élethelyzetünket. A neves svájci pszichológus, Verena Kast ma már klasszikusnak számító könyvének új, bővített kiadásában gazdag terápiás tapasztalataiból merítve kínál fogódzókat a gyász feldolgozásához. „Egy szeretett személy elvesztése olyan tapasztalat, amely megmutatja, mit jelent a halál. A halálélmény átgázol rajtunk, letaglóz, elbizonytalanít önmagunkban és mindabban, amit eddig természetesnek tartottunk. Nemcsak világértelmezésünket és énképünket rendíti meg, de – akár tetszik, akár nem – átalakulásra is kényszerít bennünket.”

Tam, kde je světlo, je i stín. V Jungově individuaci jde o protiklad s personou tou stránkou, kterou rádi stavíme na odiv a jejíž prostřednictvím prezentujeme svou bezúhonnost. Čím vyhraněnější persona, tím větší přetvářka a tím více potlačený stín. Stín ale nemusí znamenat vyložené zlo, nýbrž častěji prostě něco, co je méněcenné a nedokonalé. Ten, kdo si neuvědomuje vlastní stín, ho často promítá na druhé třeba na cizince. Integrovat vlastní stín znamená překonat úzkost a paradoxně jí odebrat sílu. Znamená to přijmout vlastní životnost, stát se realističtějším a méně narcistickým. Verena Kastová existenci stínu dokládá na mýtech, pohádkách i příkladech z terapie či z každodenního života. Popisuje individuální i kolektivní stín a způsoby, jak stín přijmout. Výsledkem takového procesu je větší opravdovost, pokora i zodpovědnost za vlastní chyby. Verena Kast vystudovala filozofii a psychologii, působí jako analytička ve švýcarském St. Gallenu a přednáší na institutu C. G. Junga v Curychu. Do roku 1998 byla předsedkyní Mezinárodní společnosti pro analytickou psychologii. Je autorkou řady knižních titulů. V nakladatelství Portál vyšly její knihy Imaginace jako prostor setkání s nevědomím (1999), Krize a tvořivý přístup k ní (2000), Dynamika symbolů (2000), Otcovédcery, matkysynové (2004), Hněv a jeho smysl (2010), Touha po druhém (2011), Úzkost a její smysl (2012), Sny (2013), Truchlení (2015), Závist, žárlivost a jejich smysl (2016).

Tam, kde je světlo, je i stín. V Jungově individuaci jde o protiklad s personou tou stránkou, kterou rádi stavíme na odiv a jejíž prostřednictvím prezentujeme svou bezúhonnost. Čím vyhraněnější persona, tím větší přetvářka a tím více potlačený stín. Stín ale nemusí znamenat vyložené zlo, nýbrž častěji prostě něco, co je méněcenné a nedokonalé. Ten, kdo si neuvědomuje vlastní stín, ho často promítá na druhé třeba na cizince. Integrovat vlastní stín znamená překonat úzkost a paradoxně jí odebrat sílu. Znamená to přijmout vlastní životnost, stát se realističtějším a méně narcistickým. Verena Kastová existenci stínu dokládá na mýtech, pohádkách i příkladech z terapie či z každodenního života. Popisuje individuální i kolektivní stín a způsoby, jak stín přijmout. Výsledkem takového procesu je větší opravdovost, pokora i zodpovědnost za vlastní chyby.

Kniha představuje unikátní výbor obrazů z archivu Institutu C. G. Junga v Curychu, který obsahuje více než 4 500 originálních maleb a kreseb vytvořených pacienty buď samotného C. G. Junga, nebo jeho spolupracovníků (J. Jacobiové) v letech 1917 až asi 1955. Výpravná kniha přibližuje téměř 200 reprodukcí, které tematicky rozděluje (hrozba, mandaly, tělesnost a sexualita, zmatek a zničení apod.) a dává je do kontextu Jungova psychologického myšlení a jeho terapeutické praxe. Ta v pacientech podporovala metodou aktivní imaginace léčebnou a transformační sílu tvořivosti, díky které vznikala terapeuticky i esteticky pozoruhodná díla. Průlomová publikace odkrývá nejen dosud málo známé aspekty Jungovy terapeutické práce, ale představuje také mimořádnou výtvarnou paralelu k jeho Červené knize. Doprovodné texty jsou dílem předních znalců díla C. G. Junga i u nás známých Vereny Kastové, Ingrid Riedelové aj.

Závist a žárlivost představují společensky zakázané pocity. Proto se je snažíme potlačovat nebo promítat na druhé. Verena Kastová je přesvědčena, že se tím připravujeme o skvělou příležitost, jak rozvíjet svůj potenciál a uvědomit si vlastní hranice. Závist a žárlivost totiž ohrožují naši sebehodnotu a izolují nás. Společně s nimi potlačujeme vlastní tvořivost. Utlumujeme svou energii. Autorka se zabývá tím, jak tyto pocity vznikají a přitom rozebírá teorii Melanie Kleinové. Popisuje různé mezilidské interakce (například rivalitu mezi sourozenci). Hledá příčiny závisti a žárlivosti (třeba ve strachu z opuštění). Nabízí terapeutické možnosti a dává podněty, jak se závistí a žárlivostí zacházet. Kniha je dalším z autorčiných pokusů najít skrytý smysl ve zdánlivě ryze negativních emocích. Verena Kast vystudovala filozofii a psychologii, působí jako analytička ve švýcarském St. Gallenu a přednáší na institutu C. G. Junga v Curychu. Do roku 1998 byla předsedkyní Mezinárodní společnosti pro analytickou psychologii. Je autorkou řady knižních titulů. V nakladatelství Portál vyšly její knihy Imaginace jako prostor setkání s nevědomím (1999), Krize a tvořivý přístup k ní (2000), Dynamika symbolů (2000), Otcové–dcery, matky–synové (2004), Hněv a jeho smysl (2010), Touha po druhém (2011), Úzkost a její smysl (2012), Sny (2013), Truchlení (2015).

"Néha úgy érzem, nincs a világon még egy olyan szerencsétlen balek, mint én, aztán kiderül, hogy más nők is ugyanebben a cipőben járnak. Minden gondolatomat megoszthatom velük, beszélgetek az emancipációról, arról, hogy mennyire irtózom a macsó viselkedéstől... Összeköt bennünket közös női mivoltunk, így egyszerre megint erősnek érezhetem magam." Verena Kast neves svájci pszichoterapeuta - A személyiség születés és A gyász című könyvek szerzője - ebben a kötetében a barátnőség minden vonatkozásáról őszintén ír. Szól a konfliktuskezelésről, az irigységről, a vetélkedésről és a féltékenységről, valamint általában az emberi kapcsolatok, így a barátság fontos értékeiről: az egymásra figyelésről, a megbízhatóságról, a gyöngédségről az örömről és a szolidaritásról.

Autorka ve své knize vychází z klinické zkušenosti z práce s depresivními klienty, kteří až příliš nedostatečně prožili okamžiky ztráty. Truchlení je podle Vereny Kastové téma, které bývá málo zpracováváno, uvážíme-li dopad, který má pro naše psychické zdraví. Naše sebevědomí a sebeobraz vycházejí podstatnou měrou z našich vztahů k druhým lidem. Smrtí blízkého člověka proto dochází k otřesení našeho sebeobrazu i obrazu okolního světa. Truchlení představuje emoční proces, díky němuž se můžeme se zemřelým rozloučit, můžeme zpracovat problémy zaniklého vztahu a můžeme integrovat tolik z jedinečných vlastností našeho protějšku, jež nám umožní žít s novým porozuměním sobě i okolnímu světu. Verena Kast vystudovala filozofii a psychologii, působí jako analytička ve švýcarském St. Gallenu a přednáší na institutu C. G. Junga v Curychu. Do roku 1998 byla předsedkyní mezinárodní společnosti pro analytickou psychologii. Je autorkou řady knižních titulů. V nakladatelství Portál vyšly její knihy Imaginace jako prostor setkání s nevědomím (1999), Krize a tvořivý přístup k ní (2000), Dynamika symbolu (2000), Otcové – dcery, matky – synové (2004), Úzkost a její smysl (2012) či Sny (2013).

"Az meglett ember, akinek szívében nincs se anyja, apja, ki tudja, hogy az életet halálra ráadásul kapja s mint talált tárgyat visszaadja bármikor - ezért őrzi meg, ki nem istene és nem papja se magának, sem senkinek." Ennél a József Attila-idézetnél nehéz lenne pontosabban és szebben megfogalmazni Verena Kast könyvének mondanivalóját. A neves svájci pszichoterapeuta az önálló személyiség születésérőről ír, arról a küzdelemről, amely a szülőkről való leváláshoz vezet, és arról a bátorságról, hogy merjünk másoktól különbözni, merjünk újra meg újra elszakadni, és új dolgokba fogni. Hogy merjük a személyiségünket építően, szabadon a saját életünket élni. Ez a kötet korábban Apák-lányok, anyák-fiúk címmel jelent meg a sorozatban.

"A szeretett lény akkor is létezik, amikor már meghalt." (Gabriel Marcel) "Egy szeretett személy elvesztése olyan tapasztalat, amely megmutatja, mit is jelent a halál. A halálélmény átgázol rajtunk, letaglóz bennünket, elbizonytalanít önmagunkat és mindazt illetően, amit eddig természetesnek tartottunk. Nem csupán világértelmezésünket és énképünket rendíti meg, de - akár tetszik, akár nem - átalakulásra is kényszerít bennünket. Szinte soha nem tudatosodik bennünk oly velőbe hasítóan, mint épp egy szeretett személy elvesztésekor, hogy magunkat mennyire a más személyekhez és dolgokhoz fűződő viszony alapján értjük meg. Láthatóvá válik számunkra, hogy két ember kapcsolata közös világot teremt, s a halál élménye azzal is együtt jár, hogy a világnak épp ez a közös átélése foszlik semmivé. Ily módon a világhoz fűződő új viszony kialakításának a gyászmunka lényeges mozzanatává kell válnia." (Verena Kast) A halál lassan megszűnik tabutéma lenni. A gyászról és a gyászfolyamatról azonban még mindig nagyon keveset tudunk, pedig egy szeretett személy elvesztése - miközben óriási távlatokat nyit személyiségünk fejlődése előtt - nehéz feladatot ró ránk. A gyásszal járó fájdalom feldolgozása teszi lehetővé, hogy megváltozott helyzetünket elfogadjuk, és új tartalommal töltsük meg. Így érkezhetünk el - az életben folytonosan ismétlődő búcsúzások kényszerében - önmagunk megvalósításának új szakaszához, egy új azonosságtudathoz. A neves svájci pszichoterapeuta, Verena Kast - A személyiség születése és A jó barátnő Magyarországon is népszerű szerzője - ebben a könyvében sok éves terápiás tapasztalatából merítve kínál fogódzókat és megszívlelendő szempontokat a gyász feldolgozásához.

"A szeretett lény akkor is létezik, amikor már meghalt." (Gabriel Marcel) "Egy szeretett személy elvesztése olyan tapasztalat, amely megmutatja, mit is jelent a halál. A halálélmény átgázol rajtunk, letaglóz bennünket, elbizonytalanít önmagunkat és mindazt illetően, amit eddig természetesnek tartottunk. Nem csupán világértelmezésünket és énképünket rendíti meg, de - akár tetszik, akár nem - átalakulásra is kényszerít bennünket. Szinte soha nem tudatosodik bennünk oly velőbe hasítóan, mint épp egy szeretett személy elvesztésekor, hogy magunkat mennyire a más személyekhez és dolgokhoz fűződő viszony alapján értjük meg. Láthatóvá válik számunkra, hogy két ember kapcsolata közös világot teremt, s a halál élménye azzal is együtt jár, hogy a világnak épp ez a közös átélése foszlik semmivé. Ily módon a világhoz fűződő új viszony kialakításának a gyászmunka lényeges mozzanatává kell válnia." (Verena Kast) A halál lassan megszűnik tabutéma lenni. A gyászról és a gyászfolyamatról azonban még mindig nagyon keveset tudunk, pedig egy szeretett személy elvesztése - miközben óriási távlatokat nyit személyiségünk fejlődése előtt - nehéz feladatot ró ránk. A gyásszal járó fájdalom feldolgozása teszi lehetővé, hogy megváltozott helyzetünket elfogadjuk, és új tartalommal töltsük meg. Így érkezhetünk el - az életben folytonosan ismétlődő búcsúzások kényszerében - önmagunk megvalósításának új szakaszához, egy új azonosságtudathoz. A neves svájci pszichoterapeuta, Verena Kast - A személyiség születése és A jó barátnő Magyarországon is népszerű szerzője - ebben a könyvében sok éves terápiás tapasztalatából merítve kínál fogódzókat és megszívlelendő szempontokat a gyász feldolgozásához.