Péter Konok

A történész és blogger Konok Péter rendületlenül mondja a magáét erről a mi mostanság igencsak furán működő országunkról - követőinek és lájkolóinak nagy örömére; másokat meg bizonyára bosszantva, de hát hadd örüljünk és hadd bosszankodjunk, elvégre szabad országban élünk, právdá? Konok szerint ez a fura ország már túl van valamin, de ugyanakkor valamin meg még azért innen van... Hogy min túl és min innen, az derüljön ki a kötetből, amely azért nemcsak politikai publicisztikákat és szatírákat tartalmaz, hanem elragadóan eleven írásokat is a szerző életéről: egy értelmiségi pár mindennapjairól, a gyerekről (akinek meg kellene fogalmaznia a munkafüzetében három sorban a saját hazafiságát), gyáva kutyáról, gőgös macskáról, pisáló békáról, kuvikoló kuvikról, a kocsmáról, ahol magvas beszélgetések zajlanak, Joszif Visszarionovicsról, kinek életéről megejtő részleteket tudhatunk meg, Kádár és Czinege elvtársakról, írókról és zenészekről (Bob Dylanről, Hrabalról, Kerouacról, Brautiganről), ifjúkori kalandokról és álmokról, meg általában arról a keserves, de néha mégis szép dologról, amit életnek nevezünk.

A Mi, németek valójában egy hosszú levél, amelynek szerzője Meissner, a Wehrmacht egykori katonája, a levélírás idején egy elegáns németországi idősotthon lakója. Címzettje pedig az unokája, a Skóciában élő Callum, aki már jó ideje kérleli, unszolja nagyapját, hogy elevenítse fel háborús emlékeit. A levél csak a nagyapa halála után kerül Callumhoz, aki saját reflexióival kiegészítve „közreadja”. A keleti fronton megélt szörnyűségek felidézése nemcsak a nagyapát készteti szembenézésre, de Callumban is felvet alapvető kérdéseket a háború természetéről, a „rossz oldalon” harcoló katona felelősségéről, az embertelen viszonyok között meghozott döntések súlyáról. A négyéves katonai szolgálat pokláról, az élet-halál harc brutális kegyetlenségéről szóló részletes beszámolóból felkavaró történet bontakozik ki, valamint nagyon izgalmas, érdekes – és a két generáció két különböző nézőpontjából megfogalmazott – gondolatok formálódnak bűnről, bűntudatról, felelősségvállalásról.

Hogy miről szól ez a könyv? Mondjuk, hogy Magyarországról. Arról, hogy egy falusi kocsma törzsvendége (jelesül Torony) milyennek látja az országot, amely jobban teljesít, de arról is, hogy mit szól a dolgokhoz a feltsuti kolostor lámája. Meg hogy vajon miért élnek olyan jól vezető politikusaink, mint Marci Hevesen. És hogy mért szeret minket annyira az Állam, hogy ott ül a vacsoraasztalunknál is. És természetesen a migránsokról is szól (akik nem ismerik se az Eddát, se a Mobilt), meg sok minden másról - ott vannak például a kutyákról és macskákról írt remek történetek, ha valakit netán a politika kevésbé érdekel. Vagy az ínycsiklandozó proligasztroblogok. Afféle nemzeti olvasókönyv is lehetne akár, mert benne van a mi mostani életünk szinte mindenestül.Konok Péter politikai blogger, akit naponta sok ezren olvasnak és lájkolnak, de nem olyan egyszerű odamondóember, amilyenek százával tenyésznek a kibertérben. Írásai a leggyakrabban miniatűr politikai szatírák, amelyekben hol ókori római császárok dicső tetteiben, hol Oszi és Dezső párbeszédeiben, hol meg épp csak egy meglesett - vagy vele megesett - utcai történetben ismerhetünk rá a mai Magyarország bizarr jelenségeire.Konok Péternek keserű a humora, de ugyan milyen lehetne manapság az igazi humor? Konok Péter (1969) történész, publicista, fordító. Szakterülete a huszadik századi baloldaliság története, erről két szakkönyvet és számos tanulmányt, cikket publikált. A diktatúrák történeti öröksége nyomot hagy egyéb írásain is. Magát „addikt szöveggyártónak" tekinti, aki, mint mondja, „ön- és társadalomterápiás szándékból" ír. Leginkább blogként használt Facebook-oldalán, illetve más blogokon, folyóiratokban, rádió- és tévéműsorokban igyekszik „kiírni magából a Nemzeti Egyetértés Rendszerét".

A történész és blogger Konok Péter rendületlenül mondja a magáét erről a mi mostanság igencsak furán működő országunkról - követőinek és lájkolóinak nagy örömére; másokat meg bizonyára bosszantva, de hát hadd örüljünk és hadd bosszankodjunk, elvégre szabad országban élünk, právdá? Konok szerint ez a fura ország már túl van valamin, de ugyanakkor valamin meg még azért innen van Hogy min túl és min innen, az derüljön ki a kötetből, amely azért nemcsak politikai publicisztikákat és szatírákat tartalmaz, hanem elragadóan eleven írásokat is a szerző életéről: egy értelmiségi pár mindennapjairól, a gyerekről (akinek meg kellene fogalmaznia a munkafüzetében három sorban a saját hazafiságát), gyáva kutyáról, gőgös macskáról, pisáló békáról, kuvikoló kuvikról, a kocsmáról, ahol magvas beszélgetések zajlanak, Joszif Visszarionovicsról, kinek életéről megejtő részleteket tudhatunk meg, Kádár és Czinege elvtársakról, írókról és zenészekről (Bob Dylanről, Hrabalról, Kerouacról, Brautiganről), ifjúkori kalandokról és álmokról, meg általában arról a keserves, de néha mégis szép dologról, amit életnek nevezünk.

Létezett-e olyan, hogy Horthy-rendszer? Kollaboráns vagy németellenes ellenálló volt-e Horthy Miklós? Mi a zsidó? Rémületet keltett-e az erdélyi és a felvidéki szellem? Milyen feminizmus volt a keresztény-konzervatív világban? Miért nem lett olajsejkség Zalából? Hány millió koldus országa volt Magyarország? Bűnös város volt-e Budapest? Amerikanizálódott-e a kultúra? Hová lett a budai világítótorony? Ki volt az igazi Trebitsch? – és így tovább. E kötetben egymás után sorakoznak a legkülönfélébb kérdésekre adott válaszok egy olyan korszakról, amelyről az utóbbi években nemcsak a történészek vitáznak, hanem közéleti diskurzusokban is folyamatosan jelen van.Ezt a könyvet sokféleképp lehet olvasni. Akár hagyományosan, az elejétől a végéig, akár tematikus kérdéscsoportonként: a politika, gazdaság, társadalom, kultúra, mindennapi élet és további egységek szerint, vagy akár tetszőleges kérdéstől elindulva a kereszthivatkozásokat követve, mindig új és újabb kérdésekhez és válaszokhoz jutva. Vagy csak az éppen minket érdeklő kérdést elolvasva, bárhol és bármikor, amikor épp egy kérdés-válasznyi időnk van.De olvashatjuk többféleképpen egyéni beállítódásunk szerint is: saját vagy családi sérelmeink, jó és rossz tapasztalataink, a büszkeség – ki mindenkit és mi mindent adtunk a világnak –, vagy természetes előítéleteink mentén. És mert minden könyvben kérdéseinkre keressük a választ, ez a kötet megkísérli, hogy néhány sokak fejében ott bujkáló kérdést szakszerűen és röviden megválaszoljon a sokféle igazság mögött rejlő történeti valóságot kutatva. Ízelítő a kötet által megválaszolt kérdésekből:Gazdasági felzárkózás, helyben járás vagy lemaradás?Miért írták alá a trianoni békeszerződést?Kutat vagy politizál egy szociográfus?Imitátor volt-e Gömbös Gyula?Mire ébredtek rá a „magyarok”?Német nyomás, befolyás vagy hatás?Méltóságos volt-e a méltóságos úr, tekintetes-e a ténsasszony?Kiket szolgáltak a cselédek?„Mindent vissza” vagy etnikai revízió?Lebbencsleves, puliszka és kenyér: miből állt a szegények étrendje?Fogyott-e a magyar?A „zsidók” jóval gazdagabbak voltak, mint mások?Hová tűnt a száz koronás bankjegy?Milyen kapitalizmus volt a Horthy-korban?Ki mit akart „csinálnil” a zsidósággal, avagy hányféle antiszemitizmus volt?Hol termett a nyilas?Hogyan segítette a természetjárás a munkásöntudatot?Társadalombiztosítás vagy karitatív tevékenység?Kiknek épültek a modern villák a budai hegyoldalakon?Magyarország a béke szigete volt 1944-ig?Könnyen vicceltek-e havi 200 pengő fixszel?Új idők focija: a zsidók tehettek az „egyiptomi csapás”-ról?Mitől volt egyedülálló a pesti kabaré?Hanyas volt a „kettős társadalom”?Mikor ért véget a Horthy-korszak?