Josef Lewkowicz

Kilencvenhat éves vagyok, készen állok találkozni Istenemmel, amikor magához szólít. Iszonyatos dolgokat láttam: rituális akasztásokat, vaktában lelőtt embereket, kimondhatatlan kegyetlenséget, a kannibalizmus romlottságát." Josef Lewkowicz tizenhat éves volt, amikor egy számmá redukálták. Lengyelország náci megszállása után a Krakkó-płaszówi koncentrációs táborba terelték, ahol ő lett a 85314-es számú rab. Sóbányákban robotolás; erőltetett menetek; és halál mindenütt: halál az éhezés, betegségek, verés, a nácik fegyverei és a szövetségesek bombái által. Josef hat koncentrációs tábort élt túl, mire 1945 májusában kiszabadították az ebenseei táborból. Ekkorra a tizennyolc éves fiú minden közeli és távoli hozzátartozója halott volt. Az elégtételre vágyó túlélő a szélrózsa minden irányába szétszóródott náci gyilkosok igazságszolgáltatás elé juttatására tette fel az életét. Legnagyobb zsákmánya a Schindler listájában is megörökített płaszówi mészáros, Amon Göth volt. Ezután több száz, a holokauszt során árvává vált zsidó gyermeken segített, majd Montrealban alapított családot. Josef hosszú évtizedeken át hallgatott a holokauszt során átéltekről és azutáni tetteiről; csak a rémségek elfelejtésére vágyott. Azonban kilencvenhat évesen úgy vélte, meg kell szólalnia, hogy mindez ne történhessen meg újra. Ez a könyv az ő tanúságtétele, és a holokauszt egyik legfontosabb, eddig ismeretlen története.

V šestnácti letech se Josef Lewkowicz stal vězněm číslo 85314 a postupně poznal nelidské podmínky v šesti nacistických koncentračních táborech včetně Osvětimi a Mauthausenu, Po konci války zjistil, že je jediným přeživším z původně stopadesátičlenné rodiny, Následně se přidal k vojenské policii a sehrál klíčovou roli při identifikaci vůdců SS, Poznejte jeden z posledních, dosud nevyprávěných příběhů holokaustu, Příběh o nezlomném duchu, neotřesitelné víře a neobyčejné odvaze jednoho muže tváří v tvář zlu,

„Kilencvenhat éves vagyok, készen állok találkozni Istenemmel, amikor magához szólít. Iszonyatos dolgokat láttam: rituális akasztásokat, vaktában lelőtt embereket, kimondhatatlan kegyetlenséget, a kannibalizmus romlottságát."Józef Lewkowicz tizenhat éves volt, amikor egy számmá redukálták. Lengyelország náci megszállása után a Krakkó-płaszówi koncentrációs táborba terelték, ahol ő lett a 85314-es számú rab. Sóbányákban robotolás; erőltetett menetek; és halál mindenütt: halál az éhezés, betegségek, verés, a nácik fegyverei és a szövetségesek bombái által. Józef hat koncentrációs tábort élt túl, mire 1945 májusában kiszabadították az ebenseei táborból. Ekkorra a tizennyolc éves fiú minden közeli és távoli hozzátartozója halott volt.Az elégtételre vágyó túlélő a szélrózsa minden irányába szétszóródott náci gyilkosok igazságszolgáltatás elé juttatására tette fel az életét. Legnagyobb zsákmánya a Schindler listájában is megörökített płaszówi mészáros, Amon Göth volt. Ezután több száz, a holokauszt során árvává vált zsidó gyermeken segített, majd Montrealban alapított családot. Józef hosszú évtizedeken át hallgatott a holokauszt során átéltekről és azutáni tetteiről; csak a rémségek elfelejtésére vágyott. Azonban kilencvenhat évesen úgy vélte, meg kell szólalnia, hogy mindez ne történhessen meg újra. Ez a könyv az ő tanúságtétele, és a holokauszt egyik legfontosabb, eddig ismeretlen története.