Iván Mándy

Svět budapešťských činžáků, kavárniček, hospůdek, plováren a fotbalových stadionů nikdo neznal lépe než Iván Mándy, jeden z nejvýznamnějších a nejsvéráznějších klasiků maďarské prózy 20. století. Věděl, že k velkým objevům se dá dospět nejen na dalekých cestách. Stačí, když tu část světa, kterou si vybereme, začneme pozorovat pod drobnohledem. Kniha je výběrem z jeho nejlepších příběhů, uhrančivých díky hlubokému porozumění pro city, touhy a představy obyčejných lidí. Jako kdyby Mándy před desítkami let psal i o nás.

Csutak külsőre még mindig az a vékony, szőke fiú, akit az előző kötetekből megismertünk. Ám a tekintete már olyan, akár egy igazi bandavezéré: erőt, határozottságot sugároz. Nem csoda, hogy felfedezi őt egy rádiós rendező. Először csak mellékszerepet oszt rá, ám idővel Csutak lesz a hangjáték sztárja, aki még Baranyai Márta szívét is megdobogtatja. Vajon a fejébe száll a dicsőség? Vagy mégis a régi, szelíd Csutak marad, aki legalább annyi időt tölt a saját álomvilágában, mint a valóságban? A sorozat harmadik kötetében bepillantunk a rádiójáték-készítés kulisszái mögé, megismerjük Kalocsai Tibort, az egyre mélyebbre csúszó gyerekszínészt, és először látjuk Csutakot a félénk, de azért határozott szerelmes szerepében. Csutak az olvasó szeme előtt válik gyerekből fiatalemberré.

Senki sem ismerte nála jobban a budapesti bérházak, presszók, uszodák és focipályák világát, és senki sem tudta nála jobban, hogy a nagy felfedezésekhez nem feltétlenül kell elutazni: elég egy választott világot minél közelebbről szemügyre venni. Mándy Iván a XX. századi magyar próza egyik legjelentősebb, besorolhatatlan, mindig újra és újra felfedezett klasszikusa. Novellái éppolyan feledhetetlenek, mint ifjúsági regényei vagy a Régi idők focija című film alapjául szolgáló írások, mégis ezek a novellák jelentik az életmű esszenciáját. A szerző születésének századik évfordulója alkalmából megjelent könyv Mándy legjobb történeteiből ad válogatást, a kötetet szerkesztő Darvasi Ferenc értelmező életrajzának kíséretében.

Valóban idegenkedett Mándy Iván a levelezéstől? Különbözik a próza- és levélírói nyelve? Nem szeretett különösebben irodalomról beszélni? Törődött az alkotásai sorsával? A külföldi megjelenéssel? Tényleg annyira szerették a pályatársai? Gyakran beszűrődött az élete a prózájába? Általában arról írt, ami a közvetlen környezetében történt? Tetőtől talpig úriember volt? Művész létére egyfajta civil magatartás jellemezte? Csak kávéházban, futballpályán, moziban érezte jól magát? Kizárólag Pest érdekelte, a vidék, a természet viszont hidegen hagyta? Zárt világban élt? Nem tartotta a kapcsolatot a rokonságával? A házasság megváltoztatta? Volt nagy szerelme a felesége előtt? A humora soha, még a legnehezebb években sem tűnt el? Sok kérdés, sok sztereotípia - mindet mérlegre tehetjük Mándy most először kézbe vehető levelezését olvasva, amelyet Darvasi Ferenc bőséges, informatív jegyzetanyaggal és különleges fényképekkel ad közre.

Mándy Iván híres ifjúsági könyve a középkori Angliában játszódik, és a sherwoodi erdő igazságosztójának, Robin Hoodnak a történetét meséli el, aki embereivel szembeszállt a zsarnok nottinghami városbíróval.

Az ifjúság körében máig az egyik legnépszerűbb hős a gazdagokat megsarcoló, szegényeknek védelmet biztosító Robin Hood. Mándy Iván igazi írói bravúrral jeleníti meg a sherwoodi erdő lakóit. Klasszikus kalandregény valódi hősökkel, szerelemmel, humorral fűszerezve.

A gyereknek a torkában dobogott a szíve. Ó, Istenem, hiszen ha jól felel, akkor felveszik! De ha nem No, akkor megint csak felülhet a szekérre nagyapával és mehetnek haza. De nem, az nem lehet!Terra, terrae kezdte akadozva. Egy pillanatra elhallgatott, aztán tovább folytatta. És egyszerre csak vége volt a deklinálásnak.Félénken nagyapára nézett. Az öregúr szeme ragyogott a büszkeségtől.Jól van, domine Barabás mosolygott a tanár úr. Felveszlek a harmadik osztályba.Miklós azt se tudta, hogyan került ki az utcára. Szólni se tudott örömében. Annál többet beszélt nagyapa.Tudtam, hogy nem hozol rám szégyent! No, ne félj, majd elmondom ám otthon mindenkinek, milyen szépen feleltél!Miklós megállt. Megszorította nagyapa kezét, úgy nézett rá, könyörögve.Anyának mondja el, nagyapa! Neki mondja el először. Aztán a tanító úrnak és a kis Cinegének.Nagyapa mosolyogva bólintott, aztán tovább mentek.Így lett enyedi diák Barabás Miklós.

A kötet a következő elbeszéléseket tartalmazza: A csőszház A trafik A bútorok A villamos A mosoda

A kötet a következő elbeszéléseket tartalmazza: A lift A Mosdók, vécék Strandok, uszodák Magukra maradtak Lány az uszodából

Mándy Iván a 20. századi magyar prózairodalom mára klasszikusává vált alakja, a próza- és drámaírás nagymestere.  Népszerű novellái és regényei mellett ifjúságnak szánt írások és  dramaturgiai munkájának köszönhetõen számos hangjáték is gazdagítja életművét.

Mándy ?Iván az egyik legrangosabb és legnépszerűbb prózaírónk, akinek már az első írásai is varázslatos világot ábrázoltak, a Teleki téri árusok és vagányok, kallódó figurák, a hónapos szobák és kis hotelek lakóinak világát, szegényes életét, amelyben álom és valóság, vágyak, képzelgések és rideg tények szinte szétbogozhatatlanul keveredtek. Az elmúlt fél évszázad során aztán tematikailag és formailag egyaránt tovább gazdagodott, önéletrajzi és más egyéb témákkal bővült, filmtechnikai vágásokra emlékeztető fogásokkal finomodott, prózaírói igényességéből semmit sem veszítve, stílusában, hangulatában és tömörségében mindinkább a lírához közeledett, és minden tekintetben kiteljesedett írói életműve. Regények, novellák és hangjátékok hosszú sora igazolja ezt, és igazolhatják például újabb novelláinak bevezető sorai, amelyekkel azonnal légkört, hangulatot teremt, s amelyekkel azonnal lebilincseli, magával ragadja olvasóit.

Mándy Iván (1918–1995) Baumgarten-, József Attila- és Kossuth-díjas író, drámaíró és dramaturg. Első novellája a Magyarság című lapban jelent meg, 1937-ben. Innentől kezdve folyamatosan jelennek meg írásai. A háború alatt sporttudósítóként dolgozott, de a háború után újra a szépirodalomé a főszerep: az Újholdasakhoz csatlakozott, rövid ideig társzerkesztőként is tevékenykedett a lapnál. 1949 és 1957 között nem publikálhatott, az Újhold is megszűnt, így félig-meddig kényszerből elhelyezkedett a Magyar Rádiónál, ahol leginkább dramaturgként, hangjátékok szerzőjeként tevékenykedett. Ugyanebben az időszakban a Népművelési Intézet munkatársaként vidéken tartott előadásokat. Azonban a „kényszerű csend” időszakában is dolgozott, ezek a művei csak később jelenhettek meg. 1957 után szabadúszó,1989-től a Holmi szerkesztője, 1992-től pedig a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja.

Mándy Iván a 20. századi magyar prózairodalom mára klasszikusává vált alakja, a próza- és drámaírás nagymestere. Népszerű novellái és regényei mellett ifjúságnak szánt írások és dramaturgiai munkájának köszönhetően számos hangjáték is gazdagítja életművét.

Mándy Iván (1918–1995) Baumgarten-, József Attila- és Kossuth-díjas író, drámaíró és dramaturg. Első novellája a Magyarság című lapban jelent meg, 1937-ben. Innentől kezdve folyamatosan jelennek meg írásai. A háború alatt sporttudósítóként dolgozott, de a háború után újra a szépirodalomé a főszerep: az Újholdasakhoz csatlakozott, rövid ideig társzerkesztőként is tevékenykedett a lapnál. 1949 és 1957 között nem publikálhatott, az Újhold is megszűnt, így félig-meddig kényszerből elhelyezkedett a Magyar Rádiónál, ahol leginkább dramaturgként, hangjátékok szerzőjeként tevékenykedett. Ugyanebben az időszakban a Népművelési Intézet munkatársaként vidéken tartott előadásokat. Azonban a „kényszerű csend” időszakában is dolgozott, ezek a művei csak később jelenhettek meg. 1957 után szabadúszó,1989-től a Holmi szerkesztője, 1992-től pedig a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja.

„Komiszul ?éltünk. – Állapította meg egy interjúban Mándy Iván e kötetben szereplő, s az ötvenes években keletkezett írásainak a személyes-életrajzi, s egyben történelmi hátteréről. – Álmunkákat végeztünk, átírtunk, lektoráltunk, meg 'előadtunk'. Mások rossz hangjátékait írtam át a rádiónak, főként gyerekhangjátékokat, ezek voltak még az adott anyagban a legártatlanabbak. Persze, ami rossz volt, átírás után is rossz maradt… És előadásokat tartottunk. Milyenek voltak ezek az előadások? Borzalmak voltak. Hidegrázást kaptam előtte és közben, s utána. Mert ráadásul figyelték is, hallgatták is ezeket az előadásokat, nemcsak az egyszerű hallgatók, hanem az egyéb hivatalos hallgatók is. Például egyszer elmentem egy iskolába, tudom, akkor a Különös házasság volt az a Mikszáth-regény, amiről beszélni lehetett, mivel antiklerikálisnak minősítették. Én nem erről beszéltem, hanem a Gavallérokról, amit én a legjobb Mikszáth-írásnak tartok. Nagyszerű írás, nagyszerű kisregény. Nahát engem szépen följelentettek. Úgyhogy egy jó darabig nem tarthattam előadásokat.”

"- ?A trónörökös nagyon szerette ezt a fürdőt…– Csak nem azok ott?– Mit képzelsz! Rudolf soha nem húzott volna fel egy ilyen trikót! … A tábornok bent volt az előszobában. Egy képet nézett a szekrény mellett. Előkotorta öreg, drótkeretes szemüvegét, úgy hajolt a képhez. – Város, valamilyen város. Azért egy domboldal mégiscsak más, domboldal présházzal.– Présház az nincs – János hátrább húzódott.… Itt szállt meg a svéd király – magyarázta apa. – Ágyba kérte a reggelijét. Kávé, vaj, dzsem, tojás. …A nő felnézett az ágyról. – Mit csinál a hajammal? – kérdezte elnyúlt, panaszos hangon.János ujjai megmerevedtek. A nőt nézte, ahogy hever az ágyon. A vörös hajat a szekrény tetején.– Egészen összekócol! – hallatszott az ágyról.– Micsoda hajzuhatag! – Apa állt az ajtóban. Hóna alatt a hegedű.– ó, a feleségem haja! – Ferenczi Aurél kijött a szobából. Odament Jánoshoz, letépte kezéről a hajat. – Valaki azt mondta, hogy Erzsébet királynőé volt ilyen. …Oszlopokban jött a füst. Szélrohamok hajtották. Átszállt a kiégett ablakokon, a szobákon.János a kavargó eget nézte. Közben egy hangot hallott valahonnan mélyről.– Egy könyv… Nekem volt egy könyvem."