Mario Llosa

"Vajon mikor csesződött el Peru?" - kérdezte több mint fél évszázada Zavalita a Négy óra a Catedralban lapjain. Vajon hogy lehetne testvéri egységbe forrasztani Perut? - kérdezi Tono Azpilcueta Mario Vargas Llosa utolsó regényében, és Zavalitával ellentétben neki nagyon is van válasza: a kreol zene és tánc révén. Csakhogy amíg Tono a reggelire is a feleségétől kell kölcsönkérjen, és néhány elvakult folkloristán kívül senki sem olvassa obskúrus cikkeit, mindez senkit sem érdekel. De amikor egy rendhagyó szólóesten meghallja az eladdig teljesen ismeretlen Lalo Molfinót, minden idők legnagyobb gitárosát, a dolgok éles fordulatot vesznek..."Melyik volt az a pillanat, amikor az ország megroppant és ripityára tört, elválasztva a hegyvidéket a parttól, egyik testvért a másiktól? Nem épp most lenne szükség egy könyvre, amely újraegyesíti Perut? Megírhatná-e ezt a könyvet ő maga a perui lélekről, amelyben minden honfitársa magára ismerhetne, és eszükbe juthatna, mi minden köti össze őket? A busz sötétjében Tono Azpilcueta elmosolyodott és el is szontyolodott magán, mert eszébe jutott ez az annyira jellegzetes perui szokás: hogy az elképzelt dolgokat megvalósult dolgoknak hiszik."Mario Vargas Llosa (1936-2025) Nobel-díjas perui író, a Gabriel García Márquez és Julio Cortázar fémjelezte latin-amerikai boom kulcsfigurája. Spanyolországban Vargas Llosa őrgrófja, Franciaországban a Francia Akadémia tagja, Peruban pedig igazi legenda volt: a hatvanas években írt első regényét nyilvánosan elégették, 1990-ben pedig az elnökségért is elindult. Közben pedig folyamatosan írta pazarabbnál pazarabb regényeit A város és a kutyáktól A beszélőig, A kecske ünnepétől a Pantaleón és a hölgyvendégekig - macsigenga indiánokról, a Trujillo-diktatúráról, és a katonáknak kirendelt örömlányszolgálatról: mindenről, ami volt, van és lehetne.

Román z roku 1969 představuje vrchol Vargas Llosova úsilí o „totální román“. Rámec tvoří rozhovor třicátníka Santiaga Zavaly, novináře frustrovaného vlastním nenaplněným životem i situací ve zkorumpovaném Peru 50. let, s bývalým rodinným šoférem, mulatem Ambrosiem. Do této největší krabičky, odehrávající se v rovině přítomnosti, vložil Vargas Llosa řadu dalších krabiček, kde se čtenář především prostřednictvím dialogů a vnitřních monologů seznamuje se Santiagovou rodinou včetně služebných, s jeho kamarády ze čtvrti, se spolužáky na Univerzitě sv. Marka, s jeho láskami, s novinářskými kolegy i současnou manželkou; přes postavu Santiagova otce senátora pak s politiky a jejich rodinami a milenkami. Šofér Ambrosio slouží jako partner v debatě, který svými otázkami spouští Santiagovy vzpomínky.

"Arturo, tudod, mire jöttem rá mindazok után, ami velem történt? Felismertem az emberi faj egyik elszomorító tulajdonságát. Úgy tűnik, mindannyiunk lelke mélyén egy szörnyeteg lakik." Valós eseményeket feldolgozó, sőt a valósághoz szigorúan ragaszkodó történelmi regény Mario Vargas Llosa új műve. (Már amennyire a "valóság" a politika szövevényében egyáltalán felderíthető.) És mégiscsak részben fikció - s egyben egy fikció története. Hogy Guatemalában 1954-ben az Egyesült Államok segítségével hogyan döntötték meg katonai puccsal a demokratikusan megválasztott kormányt, az ma már csak apró fejezet a történelemben. Ám Vargas Llosa nagy sztorit talált benne - s nemcsak azért nagy sztori ez, mert évtizedekre meghatározta Közép-Amerika sorsát, hanem azért is, mert van benne valami ördögi. Ördögi, ahogy egy hamis történet alapján - hogy Guatemala kormánya a szovjet kommunizmus szálláscsinálója a kontinensen - hatalmas erők lépnek mozgásba, óriási emberi tragédiákat okozva, és kisiklatva egy ország, sőt egy egész földrész természetes fejlődését. S ebből a nagy sztoriból igazi irodalom lett: Vargas Llosa a történelmi tényeket a fantáziájával kibontva hús-vér alakokat teremtett - politikusokat, diktátorokat, propagandistákat, karrieristákat, kegyetlen vagy épp önfeláldozó katonákat és a Nőt, aki, mint talán mindig, most is ott van a háttérben, alakítva az eseményeket vagy legalábbis az eseményeket alakító férfiakat. MARIO VARGA LLOSA (sz. 1936), a 2010-es irodalmi Nobel-díjas, a leghíresebb perui, a latin-amerikai irodalom nagy generációjának egyik legnagyobbja olyan remekművek alkotója, mint A város és a kutyák, a Háború a világ végén, A beszélő, a Pantaleón és a hölgyvendégek, a Négy óra a Catedralban, A Kecske ünnepe, a Szeretem a mostohámat, a Don Rigoberto feljegyzései...

Tiempos recios

„Nezdá se to, ale jedná se o knihu autobiografickou. Popisuje můj vlastní intelektuální a politický příběh, cestu vedoucí od marxismem a sartrovským existencialismem načichlého mládí až k liberalismu ve zralém věku přes přehodnocení demokracie, k němuž mi pomohly knihy spisovatelů jako Albert Camus, George Orwell nebo Arthur Koestler. K pozdějšímu liberalismu mě posunuly jisté politické zkušenosti, ale především myšlenky sedmi autorů, kterým jsou věnovány tyto stránky: Adam Smith, José Ortega y Gasset, Friedrich von Hayek, Karl Popper, Isaiah Berlin, Raymond Aron a Jean-François Revel.“ Mario Vargas Llosa patří mezi nejvýznamnější a nejvýraznější současné autory píšící ve španělštině. V Peru vystudoval literaturu a právo, doktorát z filosofie a literatury získal v Madridu. Později žil v Paříži, Londýně a Barceloně, přispíval do nejrůznějších periodik a vyučoval literaturu. Ve známost vešel v roce 1963 románem La ciudad y los perros (česky jako Město a psi, vyd. 1966), za nějž získal několik cen a došel mezinárodního věhlasu. Stal se zároveň výrazným představitelem takzvaného boomu latinskoamerické literatury. Současně stále zastával politické funkce, což završil v roce 1990 kandidaturou na peruánského prezidenta. Jeho literární dílo je značně rozsáhlé, ovšem velmi ucelené a kompaktní, asi nejvíc ze všech autorů této generace. Charakterizuje je technické experimentování a inovace v oblasti stylistiky a narativních možností. Obdržel mnoho cen, z nichž mezi nejvýznamnější patří Premio Príncipe de Asturias z roku 1986, Premio Cervantes z roku 1994 a Nobelova cena za literaturu z roku 2010.

Felicito Yanaque has raised himself from poverty to ownership of a trucking business. His two sons work for him. He receives a threatening letter demanding protection money. The police don't take him seriously, Felicito refuses to pay up and gets suc ked into a nightmare. He becomes a reluctant public hero. Then his mistress is kidnapped, and matters become seriously complicated. And he finds that his troubles have begun very close to home. His fate is interwoven with the story of Rigoberto, a we althy Lima insurance executive. His boss and old friend, Ismael, suddenly announces that he is marrying his housekeeper, a chola from Piura, to the consternation of his twin sons, a pair of brutal wasters. Ismael escapes to Europe with his new bride, leaving Rigoberto to face the twins' threats, and their claims that he connived with a scheming woman to rob an old man of his fortune. Rigoberto is hounded by the press and TV. Meanwhile, his only son is having visions of a mysterious stranger who may or may not be the devil...

Két diszkrét vagy szerény? hősről szól Mario Vargas Llosa új regénye: az egyik, Felícito Yanaqué egy szegénysorból jött szállítási vállalkozó, aki nem hagyja, hogy megzsarolják, és védelmi pénzt kelljen fizetnie; a másik, Ismael Carrera, fittyet hányva társadalmi osztályának és főképpen az örökségre ácsingózó fiainak elvárásaira, idős korában feleségül veszi a cselédlányát. Mindkét döntés szövevényes bonyodalmakat és vad indulatokat szabadít el; és szegény don Rigoberto, aki már nyugalomba akar vonulni, és csak az esztétikai (és szerelmi) örömöknek kíván élni, akarata ellenére az események egyik főszereplője lesz. Újból Peruban vagyunk tehát, ahol Vargas Llosa tüneményes pályafutása indult, s ahol első, fergeteges könyvei játszódtak; és újból találkozhatunk az életmű több felejthetetlen alakjával: nemcsak a testi szerelmet művészi fantáziával gyakorló Don Rigobertóval és fiával, Fonchitóval (aki, mint emlékszünk, annak idején, még kisfiúként elcsábította mostohaanyját), hanem Lituma őrmesterrel is, aki próbálja megtalálni a zsarolókat.

A modern képzőművészet újra és újra azt a trükköt adja el, amivel a zseniális Marcel Duchamp valamikor új útra terelte a képzőművészetet... A futball, ez a csodálatos játék, amely mindig magas szinten magában hordozta az esztétikumot, most a hordaember hordaösztöneihez való ... Folytatás ›› visszatérés eszközévé vált... A vallás manapság gyakran csak látványosság, máskor pedig a demokráciát fenyegető veszély... A szex érzelemmel és szenvedéllyel teli, szertartásos játékból puszta időtöltéssé változik... És így tovább: a Nobel-díjas perui író szomorúan, gúnyosan vagy dühösen sorolja és elemzi a hanyatlás jeleit: szerinte az "igazi" kultúra - amely még a lét legfontosabb kérdéseivel foglalkozott, s amely nem elandalítani, hanem gyakran felrázni akarta az embert - meghalt, vagy legalábbis haldoklik, és mindent elönt a felszínes látványosság, a light kultúra, a szórakozás. Vargas Llosa minden viszolygása mellett példás kíváncsisággal figyeli ezt az új "kultúrát", melyben az írott szó egyre jelentéktelenebb szerepet játszik a filmekhez, tévéműsorokhoz, videojátékokhoz, mangákhoz, rock-, pop- és rapkoncertekhez képest... - s melyben ő maga kihalóban lévő dinoszaurusznak érzi magát. Egy kíváncsi, dühös és viszolygó dinoszaurusz: Mario Vargas Llosa, a latin-amerikai irodalom élő klasszikusa! A(z) A látványcivilizáció (Könyv) szerzője Mario Vargas Llosa.

Hős vagy áruló? Korának kiemelkedő alakja vagy elvakult fanatikus? Egy új, humánusabb erkölcs bajnoka vagy erkölcstelen, perverz alak? Ki volt, milyen ember volt valójában a kalandos életű Roger Casement, az ír történelemnek ez a legendás alakja - akinek nevét hazájában évtizedeken át mégis alig említették? Pedig az ír szabadságharc hőse volt, az 1916-os húsvéti felkelés egyik előkészítője... előtte pedig, brit diplomataként, az egyik első európai politikus, aki feltárta és leleplezte a gyarmatosítás szinte felfoghatatlan kegyetlenségeit. 1903-ban utazott először Afrikába - Kongóba - fiatal diplomataként. Az európaiak civilizációs törekvéseiben hívő, naiv fiatalember fokozatosan szembesül a gyarmatosítók önző céljaival és az őslakossággal szemben elkövetett rémtetteikkel. Majd Brazíliában szolgál konzulként, és itt is a saját szemével látja, ahogy a nyersgumi-kitermelés érdekében az amazóniai őslakókat kíméletlenül kizsákmányolják: rabszolgasorban tartják, verik, megalázzák, megcsonkítják, halálra dolgoztatják... Uralkodókkal, államokkal, legyőzhetetlennek látszó nagyvállalatokkal, helyi kiskirályokkal száll szembe, hogy mindezen változtasson, vállalva a halálos veszedelmet... s közben hol óvatosan, hol vakmerően keresi a személyes boldogságát és a test gyönyöreit. És a bennszülött vagy félvér fiúkkal átélt kalandjait - vagy csak fantáziáit - leírja a naplójában... Kalandokkal és rémségekkel teli regény Vargas Llosa új műve, melyben a Nobel-díjas író a szokásos szenvedélyével szembesít bennünket történelmünk máig sem igazán feldolgozott borzalmaival éppúgy, mint az emberi lélek és a test félhomályos alvilágával...

Flora Tristánová a Paul Gauguin. Dvě osobnosti, které zavrhly měšťácké pohodlí a jistoty a jejichž údělem se stalo hledání ráje. Dva revolucionáři, kteří urputně a bezohledně šli za svým ideálem. Dva vizionáři, kteří za svůj sen neváhali položit život. V románu Ráj je až za rohem žijící klasik hispanoamerické literatury Mario Vargas Llosa líčí životní osudy legendárního francouzského malíře a jeho u nás méně známé babičky, jež byla významnou sociální reformátorkou a předchůdkyní levicového feminismu, a nabízí tak mnohovrstevnatý pohled na téma utopií v 19. století. A vzdává mimo jiné hold své vlasti, neboť společné kořeny obou hrdinů se nacházejí v Peru. Překlad Jan Hloušek a Jiří Holub

A Szeretem a mostohámat című bájos kisregényben ismerhettük meg Fonchitót, a mostohaanyját elcsábító, angyalarcú, démoni fiúcskát, aki most újra betoppan a családi botrány óta a férjétől külön élő dona Lucreciához… A festőművésznek készülő kis Fonchito, aki önmagát a zseniális Egon Schiele reinkarnációjának tekinti, újra meg újra az érzékiség hálójába csalja az érett szépasszonyt, de az utolsó pillanatban mindig visszakozik: a csábítás ördögi trükkjei ezúttal azt a célt szolgálják ugyanis, hogy a fiúcska jóvátegye korábbi vétkét, s újra összeboronálja mostohaanyját az apjával, don Rigobertóval. Maga a kerettörténet ezúttal csak az elbeszélés vázát adja egy megejtő szépségű, fékezhetetlen fantáziával megalkotott, bravúros erotikus regényhez, melyben föltárul előttünk a felesége elvesztése miatt szenvedő don Rigoberto lelkének, tudatának és tudattalanjának minden rezdülése. A napközben egy biztosítóigazgató szürke életét élő don Rigoberto éjszakánként megalkotja a maga álmokból, ábrándokból, fóbiákból, dühöngésekből, az erotikát testgyakorlattá silányító modern kor elleni kifakadásokból és legfőképpen az ezernyi alakban, pózban és pikáns helyzetben elképzelt dona Lucreciából szőtt külön világát. Don Rigoberto szerint az igazi erotikát lassan elpusztítja a mai tömegtársadalom szabadossága és a pornográf kultúra, amely a fantáziát kiszorítva segédeszközökkel szerszámozza fel az embert. De amíg marad a földön akár csak néhány homo ludens, azaz játékos ember, addig Mario Vargas Llosa káprázatos regényének minden bizonnyal lesznek olvasói.

V románu se prolíná několik dějových, časových i prostorových rovin, postavy přecházejí z jedné do druhé a čtenáři se musejí velmi soustředit a k textu se vracet, přesto se však napínavá a objevná kniha čte jedním dechem. Výrazným dějištěm je město Piura s tajemným "zeleným domem", stojícím na hranici pouště. Druhá dějová linie postupuje po řece Maraňón k Amazonce napříč pralesem a líčí příhody místního bandity, násilníka a zloděje Fushíy, který si na amazonských ostrovech vydržuje harém ukradených indiánských dívek. Další příhody se odehrávají v misijních stanicích, v indiánských osadách a malých městech v Amazonii i na peruánském pobřeží.

Peruánsky spisovateľ Mario Vargas Llosa (Arequipa 1936) patrí k tým latinskoamerickým spisovateľom, ktorí najväčšmi ovplyvnili svetovú literatúru druhej polovice 20. storočia. Medzi jeho najoriginálnejšie prózy nesporne patrí román Rozprávač, ktorý je umelecky i faktograficky pôsobivým ponorom do problematiky spolužitia vyspelej prozápadnej peruánskej spoločnosti a domorodých amazonských kmeňov. Autor si v ňom kladie mnoho otázok, no tie najzávažnejšie sa dotýkajú možnosti harmonického spolužitia rozdielnych komutín a prežitia pôvodných indiánskych kultúr, ktoré v plynutí času postupne zanikajú. Knihu preložil Roman Brat.