Gábor Méry strana 2 z 2

A nagyvilág legendás helyeit mutatja be a kötet.

"Középkori falképek a Szepességben című munkájukkal Prokopp Mária művészettörténész és Méry Gábor kiadó, fotóművész újabb közös szellemi kalandra vállalkoztak. A 2002-ben megjelent, Gömörország többé-kevésbé ismeretlen, rejtőzködő gótikus templomainak freskóit bemutató könyvük után most a 'mosoly, derű, halk szívesség' Gömörtől északra fekvő vármegyéjében, a Szepességben kalauzolják végig az olvasót. A Szepesség nemcsak gyönyörű tájaival, csodálatos műemlékeivel tűnik ki. Ezer szállal kapcsolódik a magyar művelődés egészéhez is. A Szepesség megelevenedik Jókai, Mikszáth és Krúdy műveiben, innen származik Márai Sándor családja, itt született Illés Endre, valamint a német anyanyelvű irodalmár-polihisztor, Rumy Károly és a híres nyelvész Paul Hunsdorfer (Hunfalvy Pál). Amint a történeti Magyar Királyság egésze, a Szepesség is a XIV-XV. században élte virágkorát. Csodálatos művészeti emlékei közül a kötet bemutatja Kakaslomnic, Szepeshely, Szepesdaróc, Vitfalva, Zsegra, Poprád, Podolin és Lőcse templomainak, kolostorainak falképeit. A Szepesség képzőművészeti kultúrája - a tulajdonviszonyok és az országos méltóságokat viselő birtokosok: a Drugethek és a Szapolyaiak révén - szorosan kapcsolódik az Anjou-luxemburgi udvari kultúrához, amely jellemző volt az akkori Magyar Királyság egész területére. Ennek a kultúrának a magas színvonalát példázza a csütörtökhelyi Szapolyai-kápolna, amelyhez fogható a korabeli Európában legfeljebb Párizsban található (Sainte-Chapelle). A XIV-XV. századi Magyar Királyság e könyvben bemutatott alkotásai kiállják az összehasonlítást Olaszország, Franciaország és a Német-római Császárság korabeli művészeti alkotásaival. E könyv, melyben a művészettörténeti magyarázat és elemzés a gazdag képanyaggal tökéletes egységben jelenik meg, ha akarjuk - művészettörténet, ha akarjuk - útikönyv, de egyúttal valami más is. Aki figyelemmel kíséri Prokopp Mária és Méry Gábor munkásságát, tudja, hogy ők a művészettörténet-írásnál, illetve a fényképezésnél és a könyvkiadásnál többre, másra vállalkoztak: a könyv, amelyet kezünkben tartunk, magában foglalja a múltat, a jelent és a jövőt." (Perényi János)

Kisszeben, Szeben (szlk. Sabinov, ném. Zeben, lat. Cibinium) város a Csergő-hegység délnyugati lábánál, a Tarca folyó völgyében. Az Eperjesi kerület kisszebeni járásának székhelye. A város legértékesebb épülete a Keresztelő Szent Jánosnak szentelt, gótikus stílusú római katolikus templom. A háromhajós plébániatemplom a főtéren áll. Alapjaiban római kori, a XIV. század elején gótikus stílusban átépítették. 1461-ben, amikor a husziták fölégették a várost, leégett a templom is. Főoltárán felirat emlékeztet a nagy tűzre. Az újjáépítés 1484-ben kezdődött. A tűztől leginkább sérült szentélyt 1505-re sikerült helyreállítani. Az 1518-ig késő gótikus stílusban megnagyobbítottáka hosszházat. A templom teljes felújítása reneszánsz kiegészítésekkel 1529-ben fejeződött be. 1846-ban újabb tűz rongálta meg a tornyát. A kisszebenieknek 33 évet kellett várniuk a rendbehozatalra. Fő ok a pénzhiány volt. 1863-ban ismét tűz pusztított. Ezután döntött a gyülekezet a templom teljes felújításáról. 1864-1879 és 1895-1897 során két ütemben folyt a rekonstrukciója. E második szakaszban Schulek Frigyes irányította a munkálatokat. A tornyot 1879-ben állították helyre a késő gótika jegyében. Szerencsére, a beavatkozások nem változtattak építészeti jellegén. A költségekhez az egyház és a hívek mellett a város és a magyar nemzeti hatóságok is hozzájárultak. Az ünnepélyes átadásra 1879. augusztus 20-án, Szent István király ünnepén került sor.

Kisszeben, Szeben (szlk. Sabinov, ném. Zeben, lat. Cibinium) város a Csergő-hegység délnyugati lábánál, a Tarca folyó völgyében. Az Eperjesi kerület kisszebeni járásának székhelye. A város legértékesebb épülete a Keresztelő Szent Jánosnak szentelt, gótikus stílusú római katolikus templom. A háromhajós plébániatemplom a főtéren áll. Alapjaiban római kori, a XIV. század elején gótikus stílusban átépítették. 1461-ben, amikor a husziták fölégették a várost, leégett a templom is. Főoltárán felirat emlékeztet a nagy tűzre. Az újjáépítés 1484-ben kezdődött. A tűztől leginkább sérült szentélyt 1505-re sikerült helyreállítani. Az 1518-ig késő gótikus stílusban megnagyobbítottáka hosszházat. A templom teljes felújítása reneszánsz kiegészítésekkel 1529-ben fejeződött be. 1846-ban újabb tűz rongálta meg a tornyát. A kisszebenieknek 33 évet kellett várniuk a rendbehozatalra. Fő ok a pénzhiány volt. 1863-ban ismét tűz pusztított. Ezután döntött a gyülekezet a templom teljes felújításáról. 1864-1879 és 1895-1897 során két ütemben folyt a rekonstrukciója. E második szakaszban Schulek Frigyes irányította a munkálatokat. A tornyot 1879-ben állították helyre a késő gótika jegyében. Szerencsére, a beavatkozások nem változtattak építészeti jellegén. A költségekhez az egyház és a hívek mellett a város és a magyar nemzeti hatóságok is hozzájárultak. Az ünnepélyes átadásra 1879. augusztus 20-án, Szent István király ünnepén került sor.