Patrick Modiano strana 2 z 3

Catherine szemüveget hord, akár a papája. És egy szemüveg néha bonyolulttá teheti az életet: például balettórán, ahol tánc közben le kell venni. Ám a szemüveg különleges lehetőséget teremt arra, hogy viselője két különböző világban éljen: a való életben, amelyet szemüvegen át lát és egy elmosódott, lágy álomvilágban, ahol szemüveg nélkül a körvonalak élességüket vesztik. Catherine arról ábrándozik, hogy édesanyjához hasonló, híres balett-táncos lesz. Papája a "nagy" üzletre vár, a nyárspolgár üzlettárs verseket ír, s a történet többi szereplőjének élete sem mentes titkos vágyaktól, féltve dédelgetett álmoktól. Vajon melyik nehezebb: feltenni a szemüveget és szembenézni a valósággal, vagy megszabadulni a hétköznapok kíméletjen erejétől és a fantáziánk szerint élni? A 2014-ben irodalmi Nobel-díjjal jutalmazott francia szerző finom bölcsességel átszőtt kisregényét A kis Nicolas legendás rajzolója, Jean-Jacques Sempé illusztrálta.

When Patrick Modiano was awarded the 2014 Nobel Prize for Literature he was praised for using the 'art of memory' to bring to life the Occupation of Paris during the Second World War. Born just after the war, Modiano was an angry young man in his twenties when these three brilliant, angry novels burst onto the Parisian literary scene and caused a storm. The epigraph to his ambitious first novel, among the first to seriously question both wartime collaboration in France and the myths of the Gaullist era, reads: 'In June 1942 a German officer goes up to a young man and says: 'Excuse me, monsieur, where is La Place de l'Etoile?' The young man points to the star on his chest.' The Night Watch tells the story of a young man, caught between his work for the French Gestapo, his work for a Resistance cell informing on the police and the black market dealers whose seedy milieu he shares. Ring Roads recounts Serge's search for his father, who disappeared from his life ten years earlier. He finds him trying to survive the war years in the unlikely company of spivs, anti-Semites and prostitutes, putting his meagre business skills at the service of those who have no interest in him or his survival. These brilliant, almost hallucinatory evocations of the Occupation, attempt to exorcise the past by exploring the morally ambiguous worlds of collaboration and resistance.

A dokumentumfilmeket készítő, s ezért sokat utazó Jean milánói szállodájában véletlenül értesül arról, hogy a hotelben megszállt francia nő öngyilkosságot követett el. Az újságban megjelent rövid tudósítást elolvasva rádöbben, hogy ismert az elhunytat, Ingridet és férjét, Rigaud-t. Húsz évvel korábban találkozott velük a Cote d'Azurön. A kedves, segítőkész, gondoskodó Ingrid mély benyomást tett Jeanra, aki kíváncsisága most, Párizsba visszatérve arra késztet, hogy megpróbáljon minél többet megtudni a nő életéről, múltjáról. Kideríti, hogyan ismerkedett meg Rigaud-val az akkor tizenhat éves, zsidó származású Ingrid, és 1942 tavaszától hogyan bújkált hamis iratokkal, csak papíron Rigaud feleségeként, utazásukat "nászútnak" beállítva a francia riviérán. Közben Jean is bújkál, mégpedig önmaga, a saját élete és felesége, Annette elől. A férfi megcsömörlött a munkájától, belefáradt az állandó utazgatásba és abba, hogy a felesége épp az egyik legközelebbi barátjának a szeretője. Ezért Párizs egyik külvárosában szobát bérel egy olyan szállodában, amelyben sok évvel korábban a feleségével együtt laktak néhány hétig. Annette sejti, hol kell keresnie a férjét, kapcsolatba lép vele, s megpróbálja rábírni, hogy térjen vissza hozzá. A regény végén a férfi el is indul hazafelé, de nem tudhatjuk biztosan, hogy végül eljut-e majd az otthonáig... Patrick Modiano francia író. Első regénye 1968-ban jelent meg La place l'Étolie címmel. 1972-ben kapta meg a Francia Akadémia regényeknek járó irodalmi díját, a Les Boulevards de ceinture című alkotásáért, 1978-ban pedig a legrangosabb francia díjat, a Prix Goncourt-t, a Sötét boltok utcájáért. 2002-ben a Kis Bizsuért neki ítélték a Prix Jean-Monnet de Littérature européenne-t, 2010-ben megkapta a rangos Prix Mondial Cino Del Duca nemzetközi irodalmi díjat az Institut de France-tól életművéért, 2012-ben az Európai Irodalom Osztrák Állami Díját, legutóbb pedig, 2014-ben az irodalmi Nobel-díjat. A Tarandus Kiadónál eddig megjelent kötetei: A Kis Bizsu (2014); Augusztusi vasárnapok (2014); Hogy el ne tévedj (2015).

Thérse, a magányos, fiatal lány megpillant a párizsi metróban egy sárga kabátos nőt, aki különös módon hasonlít évek óta eltűntnek hitt anyjára. A nyomába ered, s e szokatlan keresés közben fölidézi maga előtt a múltját, s igyekszik megválaszolni a nyitva maradt kérdéseket: Mi volt hazugság, és mi igaz? Az anyja valóban meghalt-e Marokkóban, ahogyan azt eddig tudta, vagy mindvégig itt élt Párizsban, s csak karrierje miatt hagyta el lányát, akit boldogabb időkben Kis Bizsunak hívott? S vajon e boldogabb idők gazdagsága honnan származott? Ki volt az anyja tulajdonképpen, és kivé lett ő maga? Jóvá tudja-e tenni a múlt hibáit? A szép, törékeny lány igyekszik eligazodni az emlékezetében megmaradt nevek és helyszínek kavalkádjában, s kikapaszkodni valahogy múltja sötét árnyai közül.

'Brisk, smart, witty, elliptical ...Recalls the directors of the New Wave ...Bracing and brilliant'Independent When Patrick Modiano was awarded the 2014 Nobel Prize for Literature he was praised for using the 'art of memory' to bring to life the Occupation of Paris during the Second World War. Born in 1945, Modiano's brilliant, angry writings burst onto the Parisian literary scene and caused a storm. His first, ferociously satirical novel, La Place de l'Etoile, was remarkable in seriously questioning both Nazi collaboration in France and the myths of the Gaullist era. The Night Watch tells the story of a man caught between his work for the French Gestapo and for a Resistance cell. Ring Roads recounts a son's search for his Jewish father, who disappeared ten years previously. These brilliant, almost hallucinatory, evocations of the Occupation attempt to exorcise the past by exploring the morally ambiguous worlds of collaboration and resistance.

Egy férfi barangol Párizs utcáin. Ismerős környéken jár - az előtt a ház előtt valamikor napokon át várt egy lányra, aki soha nem bukkant fel. Ott egy kávézó, ahol kora reggelente mindig ugyanazzal a fiatal nővel találkozott. Két sarokkal arrébb egy okkultista irodalmat árusító könyvesbolt, amelyben ő is gyakran megfordult. Az ismerős helyek megannyi emléket idéznek fel egy ködbe vesző, elmosódott múltból. Egy hajdani, a világban elveszetten ődöngő, önmagát kereső fiatalember találkozását hat nővel. Kik voltak ezek a nők, és mit jelentettek a fiú számára? Nem tudni. Csak a címüket és ötüknek a nevét őrzi egy notesz. A hatodik névtelen marad, mert gyilkosságot követett el, és fiú segített neki a fegyver eltüntetésében és a menekülésben. A fiú, aki maga is szüntelen szökésben volt az élete, a valóság elől. Ám ez a hat cím és öt név most, évtizedek elteltével olyan, mint egy irányjelző tábla, amelyet követve az eltűnt idő nyomába eredhet, és feltámaszthatja a múltat. És akkor talán arra is rájön, kicsoda ő valójában. Az irodalmi Nobel-díjas Patrick Modiano legújabb, titokzatos alakokkal benépesített, sejtelmes hangulatú regényében a hatvanas évek Párizsának helyszínei és szereplői elevenednek meg. Mint egy éber álomban, úgy tűnnek fel az egykori fiatalember életének mozaikszerű epizódjai az emlékezés egy-egy röpke pillanatra felvillanó fényében, hogy azután rögtön újra alámerüljenek a feledés homályába. Vajon mindez csak a képzelet játéka? Vagy az emlékezet káprázata? A lenyűgöző atmoszférájú, az álom és a valóság határmezsgyéjén mozgó regényben Párizs korabeli térképén egy emberi életút rajzolódik ki, és egy emberi sors rejtélye vár megoldásra.

WINNER OF THE NOBEL PRIZE IN LITERATURE, 2014 Haunted by the fate of Dora Bruder - a fifteen-year-old girl listed as missing in an old December 1941 issue of Paris Soir - Nobel Prize-winning author Patrick Modiano sets out to find all he can about her. From her name on a list of deportees to Auschwitz to the fragments he is able to uncover about the Bruder family, Modiano delivers a moving survey of a decade-long investigation that revived for him the sights, sounds and sorrowful rhythms of occupied Paris. And in seeking to exhume Dora Bruder's fate, he in turn faces his own family history. Translated by Joanna Kilmartin 'Absolutely magnificent' Le Monde

Kdo vlastně byla a kam se poděla Dora Bruderová? Těžko říct, jestli příběh, který čteme, je realita, nebo přelud, jestli se vynořil z autorovy paměti, nebo je výtvorem imaginace. Pátráme v rozostřených tvářích z amatérských fotografií, uhadujeme jejich osudy, touláme se neznámými ulicemi, vstupujeme do cizích domů a bytů. Z nalezených předmětů se pokoušíme dozvědět něco o životě jejich někdejších majitelů. Přítomnost má význam pouze tehdy, lze-li v ní nalézt zbylé stopy minulosti. Cestou kulisami času narážíme vždy na ta samá období – na léta okupace a na Paříž šedesátých let 20. století. Výchozím bodem románu Dora Bruderová je drobný inzerát z roku 1942 – v okupované Paříži hledají rodiče svou patnáctiletou dceru. Rekonstrukce dívčina života a jejího zmizení je skutečnou skládankou, řešení se však nedočkáme, neboť k úplnému obrazu vždy chybí několik dílků.

,,Keď som mala sedem rokov, volali ma Zlatíčko." Usmial sa. Určite mu to pripadalo ako pôvabné milé meno pre dievčatko. Jemu určite tiež jeho mama dala nejakú prezývku, ktorú mu večer šepkala do ucha pred bozkom na dobru noc. Pusík. Pinky. Pipuš. ,,Nie je to tak, ako si myslíte," vravím. ,, Bolo to moje umelecké meno." Nadvihol obočie. Nerozumel. V tom čase si aj moja matka dala umelecké meno: Sonia O´Dauyé. Po nejakom čase prestala používať falošný šľachtický titul, ale na malej pozlátenej menovke na dverách bytu naďalej zostalo: GRÓFKA SONIA O´DAUYÉ. ,,Vaše umelecké meno? "

Guy Roland je muž, který ztratil paměť a snaží se rekonstruovat vlastní minulost. Jako bývalý soukromý detektiv využívá postupů policejního pátrání a z dokumentů, fotografií, adres, rozhovorů skládá po střípcích historii jednoho života. Na své pouti proti toku času dospívá do období německé okupace Francie, která osudově rámuje bezvýznamné životy lidí, s nimiž ho minulost spojuje. Životní příběhy postav, jimiž je románový děj zalidněn, dostávají za těchto podmínek takřka tragické rozměry, a nezřídka tragédiemi i končí. Na detektivním půdorysu románu rozvíjí Modiano svá osobitá témata, jimiž se zabývá v celém dosavadním díle: téma paměti a zapomnění, minulosti, bezdomoví, identity osobnosti. Nevzrušeně a nepateticky se snaží vytyčit hranici mezi zaměnitelným a jedinečným v životě člověka. PATRICK MODIANO patří k nejvýznamnějším francouzským prozaikům poválečného období (narodil se roku 1945). Hned prvním románem La place d’etoile, který publikoval jako dvacetiletý, mimořádně zaujal čtenáře i kritiku. Dosud vydal dvacet osm románů a obdržel několik literárních cen, z nichž nejvýznamnější byla Goncourtova cena roku 1978 za román Ulice Temných krámků. Ten byl v češtině vydán počátkem osmdesátých let, stejně jako další tři autorovy tituly: Takoví hodní hoši, Mládí a Rodný list, po dlouhé pauze vyšla v roce 2007 Dora Bruderová. V roce 2014 byla Patricku Modianovi udělena Nobelova cena za literaturu.

A dokumentumfilmeket készítő, s ezért sokat utazó Jean milánói szállodájában véletlenül értesül arról, hogy a hotelben megszállt francia nő öngyilkosságot követett el. Az újságban megjelent rövid tudósítást elolvasva rádöbben, hogy ismert az elhunytat, Ingridet és férjét, Rigaud-t. Húsz évvel korábban találkozott velük a Cote d'Azurön. A kedves, segítőkész, gondoskodó Ingrid mély benyomást tett Jeanra, aki kíváncsisága most, Párizsba visszatérve arra késztet, hogy megpróbáljon minél többet megtudni a nő életéről, múltjáról. Kideríti, hogyan ismerkedett meg Rigaud-val az akkor tizenhat éves, zsidó származású Ingrid, és 1942 tavaszától hogyan bújkált hamis iratokkal, csak papíron Rigaud feleségeként, utazásukat "nászútnak" beállítva a francia riviérán. Közben Jean is bújkál, mégpedig önmaga, a saját élete és felesége, Annette elől. A férfi megcsömörlött a munkájától, belefáradt az állandó utazgatásba és abba, hogy a felesége épp az egyik legközelebbi barátjának a szeretője. Ezért Párizs egyik külvárosában szobát bérel egy olyan szállodában, amelyben sok évvel korábban a feleségével együtt laktak néhány hétig. Annette sejti, hol kell keresnie a férjét, kapcsolatba lép vele, s megpróbálja rábírni, hogy térjen vissza hozzá. A regény végén a férfi el is indul hazafelé, de nem tudhatjuk biztosan, hogy végül eljut-e majd az otthonáig... Patrick Modiano francia író. Első regénye 1968-ban jelent meg La place l'Étolie címmel. 1972-ben kapta meg a Francia Akadémia regényeknek járó irodalmi díját, a Les Boulevards de ceinture című alkotásáért, 1978-ban pedig a legrangosabb francia díjat, a Prix Goncourt-t, a Sötét boltok utcájáért. 2002-ben a Kis Bizsuért neki ítélték a Prix Jean-Monnet de Littérature européenne-t, 2010-ben megkapta a rangos Prix Mondial Cino Del Duca nemzetközi irodalmi díjat az Institut de France-tól életművéért, 2012-ben az Európai Irodalom Osztrák Állami Díját, legutóbb pedig, 2014-ben az irodalmi Nobel-díjat. A Tarandus Kiadónál eddig megjelent kötetei: A Kis Bizsu (2014); Augusztusi vasárnapok (2014); Hogy el ne tévedj (2015).

Thérse, a magányos, fiatal lány megpillant a párizsi metróban egy sárga kabátos nőt, aki különös módon hasonlít évek óta eltűntnek hitt anyjára. A nyomába ered, s e szokatlan keresés közben fölidézi maga előtt a múltját, s igyekszik megválaszolni a nyitva maradt kérdéseket: Mi volt hazugság, és mi igaz? Az anyja valóban meghalt-e Marokkóban, ahogyan azt eddig tudta, vagy mindvégig itt élt Párizsban, s csak karrierje miatt hagyta el lányát, akit boldogabb időkben Kis Bizsunak hívott? S vajon e boldogabb idők gazdagsága honnan származott? Ki volt az anyja tulajdonképpen, és kivé lett ő maga? Jóvá tudja-e tenni a múlt hibáit? A szép, törékeny lány igyekszik eligazodni az emlékezetében megmaradt nevek és helyszínek kavalkádjában, s kikapaszkodni valahogy múltja sötét árnyai közül.

Jean fiatalkora egyik helyszínén sétálva visszaemlékezik mindarra, ami akkoriban, húsz éve történt: szerelmére, Dannie-ra és az ő titokzatos életére, rejtélyes barátaira. Emlékezésében segítségére van fekete notesza, amelybe mániákusan jegyzeteli az élete során fölbukkanó neveket, helyszíneket, telefonszámokat. Jegyzetei és egy jóakarója dokumentumai segítségével igyekszik összerakni a múlt eseményeit, megérteni, mi miért történt, és hová lett. Ki volt tulajdonképpen Dannie? Mi az őt körüllengő baljós titok nyitja? Kik voltak a barátai, akik valamiféle összeesküvés részeseinek tűntek? Egy egész életnek kellett eltelnie ahhoz, hogy Jean visszatérhessen a kezdetekhez, és megfejtse az eltűnő emberek és megszűnő dolgok értelmét, hogy a homályba vesző részletek hirtelen világossá váljanak.

Thérse, a magányos, fiatal lány megpillant a párizsi metróban egy sárga kabátos nőt, aki különös módon hasonlít évek óta eltűntnek hitt anyjára. A nyomába ered, s e szokatlan keresés közben fölidézi maga előtt a múltját, s igyekszik megválaszolni a nyitva maradt kérdéseket: Mi volt hazugság, és mi igaz? Az anyja valóban meghalt-e Marokkóban, ahogyan azt eddig tudta, vagy mindvégig itt élt Párizsban, s csak karrierje miatt hagyta el lányát, akit boldogabb időkben Kis Bizsunak hívott? S vajon e boldogabb idők gazdagsága honnan származott? Ki volt az anyja tulajdonképpen, és kivé lett ő maga? Jóvá tudja-e tenni a múlt hibáit? A szép, törékeny lány igyekszik eligazodni az emlékezetében megmaradt nevek és helyszínek kavalkádjában, s kikapaszkodni valahogy múltja sötét árnyai közül.

Szól a telefon. Jean Daragane hosszas hezitálás után fölveszi. Egy ismeretlen férfihang közli vele, hogy megtalálta elhagyott telefonos noteszát, és visszaadná. A másnapi találkozón a férfi, Gilles Ottolini bevallja, hogy végiglapozta a noteszt, és s zeretne információt kérni az abban szereplő Guy Torstelről, akinek a nevével egy régi gyilkosság kapcsán találkozott, amelyről könyvet szeretne írni. Ám Daragane nem emlékszik Torstelre. Következő nap Ottolini barátnője átad Daragane-nak egy dosszié t a gyilkosságról összegyűjtött anyag fénymásolatával. A lapokat olvasgatva lassanként emlékek merülnek föl a múlt ködéből, és Daragane felidézi gyermekkorának azt az időszakát, amelyben Torstel csupán mellékszereplő volt, ám most, hogy végigtekint a z életén, mégiscsak kulcsfigurának bizonyul. Miért van az, hogy bizonyos emberek, akiknek a létezéséről sem tudunk, akikkel csak egyszer találkozunk, és nem látjuk őket soha többé, a háttérben meghúzódva ilyen fontos szerepet játszanak az életünkben? Patrick Modiano francia író. Első regénye 1968-ban jelent meg La place de l'Étoile címmel. 1972-ben kapta meg a Francia Akadémia regényeknek járó irodalmi díját Les Boulevards de ceinture című alkotásáért, 1978-ban pedig a legrangosabb francia díj at, a Prix Goncourt-t a Sötét boltok utcájáért. 2002-ben A Kis Bizsuért neki ítélték a Prix Jean-Monnet de Littérature européenne-t, 2010-ben megkapta a rangos Prix Mondial Cino Del Duca nemzetközi irodalmi díjat az Institut de France-tól életművéért , 2012-ben az Európai Irodalom Osztrák Állami Díját, legutóbb pedig, 2014-ben az irodalmi Nobel-díjat. Hogy el ne tévedj című kötete a legutóbb megjelent írása.

Jean fiatalkora egyik helyszínén sétálva visszaemlékezik mindarra, ami akkoriban, húsz éve történt: szerelmére, Dannie-ra és az ő titokzatos életére, rejtélyes barátaira. Emlékezésében segítségére van fekete notesza, amelybe mániákusan jegyzeteli az élete során fölbukkanó neveket, helyszíneket, telefonszámokat. Jegyzetei és egy jóakarója dokumentumai segítségével igyekszik összerakni a múlt eseményeit, megérteni, mi miért történt, és hová lett. Ki volt tulajdonképpen Dannie? Mi az őt körüllengő baljós titok nyitja? Kik voltak a barátai, akik valamiféle összeesküvés részeseinek tűntek? Egy egész életnek kellett eltelnie ahhoz, hogy Jean visszatérhessen a kezdetekhez, és megfejtse az eltűnő emberek és megszűnő dolgok értelmét, hogy a homályba vesző részletek hirtelen világossá váljanak.