Ferenc Molnár

„[…] most először kezdett derengeni egyszerű gyereklelkében a sejtés arról, hogy tulajdonképpen mi is az élet, amelynek mindnyájan küzdő, hol bánatos, hol vidám szolgái vagyunk.” A több mint száz éve íródott A Pál utcai fiúk immár a magyar irodalom élő klasszikusa. Molnár Ferenc humora, kifinomult karakterábrázolása és a regény témái – hűség, barátság, összetartás – kortalanná, a mai iskolások számára is élvezhetővé és mélyen átélhetővé teszik a történetet. Nem véletlen, hogy A Pál utcai fiúk az egyik legismertebb és legolvasottabb magyar regény külföldön, több országban is kötelező vagy ajánlott olvasmány. A regényből készült, 2016 óta több színházban is hatalmas sikerrel játszott musical a kedvelt kötelező olvasmány népszerűségét új szintre emelte: a zene, a találó szövegek még közelebb hozták a fiatalokhoz a mondanivalót, az összetartozás érzését, amelyre napjainkban óriási szükség van.

A századelőn játszódó történet főhőse Elza. Egy pesti középosztálybeli család eladósorban lévő leánya, aki a társadalmi elvárások ellen flörtökkel és merész olvasmányokkal lázadozik. Szertelen életében tolonganak az udvarlók és a kérők, őt azonban titkon hosszú évek óta az első szerelem tartja érzelmi fogságban. A regény feszültségét ennek a meghatározó érzelemnek a továbbélése biztosítja. A kisregény és a hozzá kapcsolt három novella a romlatlanság alaptételének és az életszerűség ellentételének ütköztetéséből a szerelem sokszínű szintézisét tárja az olvasó elé.

Orsovai úr fiatal, pénztelen pesti zsidó. Kisebb gyógykúrára Abbáziába utalják, ahol megismeri egy amerikai milliárdos lányát, fondorlatos módon magába bolondítja, és elveszi, megszerezve ezzel apósa hihetetlen vagyonát. Az Abbáziából hazatért urak klubjaitól a feleségek szalonjain át a kávéházakig és irodákig mindenhol végigsöpör a hír: friss pénz érkezik Pestre. És a pályaudvaron százak, ezrek tolonganak, persze „minden érdek nélkül"”, hogy fogadják az újdonsült dollármilliárdost. Eladósodott miniszter, korrupt újságíró, a lipótvárosi zsidó kereskedők maffiája, politikusok, üzletemberek és kis slemilek hada tör rá Orsovai úrra, aki ezt mérhetetlenül élvezi, használja és kihasználja. Hogy közben mi lesz a naiv, kedves feleséggel? Az életnyi küzdelem után már csak szórakozásra vágyó apóssal? A néppel? Az országgal? Kit érdekel! Molnár Ferenc, a magyar regény aranykorának egyik legragyogóbb csillaga első bestsellerében a pénzéhes Pest megannyi figurája fosztogatja és kóstolgatja egymást, anyagilag és szexuálisan is. Maró gúnnyal, letehetetlen izgalmakkal fűszerezett, filmszerűen pergő regényét egy éjszaka alatt behabzsolja az ember, és aztán belelapoz a napisajtóba, elolvas pár hírt, majd visszatér Az éhes városhoz, megnézi a megírás évszámát (1912), és nem tudja eldönteni, hogy vajon Molnár Ferenc mégis él, és a mai, friss pénzre vágyó, korrupt és önző Pestről írta-e első bestsellerét, vagy mégis ennyire nem változott volna semmi Magyarországon száz év alatt sem?

Vígjáték három felvonásban - A házasság „kölcsönös szerződés férfi és nő között, melyben kölcsönösen megállapodnak, hogy a szerződés napjától kezdve nem mondják el egymásnak, hogy kivel van viszonyuk. Aki e szerződést megszegi, akár azáltal, hogy megmondja a másiknak, miszerint ezzel és ezzel viszonya van, akár azáltal, hogy valami más módon tudtára adja, vagy nem ügyel eléggé arra, hogy a másik ne tudja meg: házasságtörést követ el.” (Karinthy Frigyes) S hogy mit tehet az, aki meg akarja akadályozni, hogy házastársa hűtlen legyen hozzá? Ha minden kötél szakad, legjobb, ha úgy intézi a dolgot, hogy saját magával csalják meg. S hogy mit tehet az, aki meg akarja akadályozni, hogy házastársa hűtlen legyen hozzá? Ha minden kötél szakad, legjobb, ha úgy intézi a dolgot, hogy saját magával csalják meg. „Komédiások szerelme és szerelmesek komédiája.” – jellemezte a darabot A Hét című folyóirat munkatársa az 1910-es vígszínházi ősbemutató idején. A testőr Molnár Ferenc majdnem száz éves örökifjú vígjátéka férfiról és nőről, színészről és színésznőről, házasságról, szerelemről és a „zöldszemű szörnyről”, aki – mint tudjuk – rettentően bandzsít.

Kilenc kis helyzetgyakorlat, többnyire humorosak, vagy legalábbis mosolyogtatóak (kivéve az utolsót, mely kimondottan szívfacsaró), gyerekekről, akik olykor felnőttesen viselkednek, máskor meg csak gyerekeskednek. E kedves történetek egyike-másika mintha a Pál utcai fiúk előképe volna (az egyik szinte szóról szóra bele is került), és többségük bizonyítja, hogy Molnár már huszonévesen kivételes írótehetség volt.

Andor: ?huszonnégy éves, jómódú, zsidó apától és keresztény anyától származó csinos, de gyenge akaratú fiatalember. A háború előtti Budapest tipikus figurája. Andor kétségbeesetten hajszolja az örömöket, miközben fiatal testét itallal mérgezi, nőkkel és éjszakázásokkal kínozza. Mégsem képes szabadulni az emlékektől, az életre szóló nagy szerelemtől, Ellától. Az öngyilkossághoz gyáva… de az élethez is. Mikor szegény józsefvárosiak közé megy, elragadja a vágy, hogy soha többé ne térjen vissza a vasalt nadrágok és csipkés női ingek közé, a megmérgezettekhez, akik nem is tudják, hogy alattuk egy új, vad és erős élet rügyezik ellenállhatatlanul és ragadó, tiszta, kemény szépséggel. A számtalan nagy sikerű színpadi mű szerzőjének életműsorozatában Az éhes város után az Andor című regényt jelentetjük meg, mely egy útkereső ifjú nagyszabású és szenvedélyes története, benne a történelmi Budapest utcáival, tereivel, hiteles figuráival, életképeivel. „Molnár Ferenc legművészibb alkotása a Liliom, az Andor az író legbátrabb művészi cselekedete." – Gellért Oszkár

Szindarab - Szabó Irmának, a kilencszázhúszas évek józsefvárosi Hamupipőkéjének nem jelenik meg a jó tündér, „szomorú kis rüsztjét” sem bújtatja üvegcipellőbe soha. Igaz, nem is a királyfi szerelme után sóvárog: ő Sipos Lajost, a szegény, éltes bútorrajzolót kívánja meghódítani. De a mostohának Molnár pesti meséjében is más tervei vannak.

Három felvonásos színdarab - A vörös malom egy emberrontó gépezet. A malom alkotója, Magister bemutatja a gépet a Pokol legfőbb urának, Rexnek. A Földön hosszas keresés után találnak egy bűntelen embert, Jánost, akit beletesznek a Malomba, hogy ott megrontsák, azért, hogy a hazugság, a csalás, az árulás, az erőszak kerítse hatalmába. A kísértés eszköze a pénz, a politika, valamint Mima, a végzet asszonya képében a szerelem és az erotika. A Malom működik, a kérdés az, marad-e valami jó Jánosban a kísérlet végére, vagy végleg elromlik?

Bohózat három felvonásban - A doktor úr című darab (1902) a szerző legelső színpadi alkotása, mégis valódi mestermű. Megismerhetjük benne Dr. Sárkányt, híres és gátlástalan ügyvédet, a doktor urat, akinek semmi sem számít, csak saját dicsősége és karrierje. Üzleti, és részben szellemi partnere egy tizenkilencszer felmentett, minden hájjal megkent, de mégis szeretetre méltó, az igazságot kimondó, céljainak elérése szempontjából meghökkentően gátlástalan tolvaj, Puzsér. Izgulhatunk, hogy vajon siker koronázza-e az önmagában is bizonytalan Sárkányné flörtjét a korrupt rendőrtiszttel. Mindezek mellett tanúi lehetünk egy angyali humorral ábrázolt, nyiladozó szerelemnek, az ilyenkor elengedhetetlen félreértéseknek, és még számtalan váratlan fordulattal tarkított élethelyzetnek, amelyek végül meghozzák a várva-várt megoldást.

A zenélő angyal főhőse Irma, egy gazdag bankár elkényeztetett, unatkozó lánya. Velencei luxusnyaralása közben beleszeret egy művelt, rokonszenves, ám rangján aluli fiúba, apja titkárába. A társadalmi különbség önmagában is megakadályozná a kapcsolat kialakulását, de a fiú nem is viszonozza Irma érzelmeit. Ő csupán szolgálatot teljesít a lány mellett, elkíséri sétáira, megmutatja a város szépségeit. A titkár Juditba, a bankárné mellett dolgozó ápolónőbe szerelmes. Irma kétségbeesett vetélytársként tudja, hogy a másik lány az igazi ellenfele. Ádáz harc indul a gazdag és a szegény lány között, amelyben csak a gazdag lánynak vannak hatékony fegyverei. Végül tisztességtelen lépésre szánja magát Irma: olyan helyzetet teremt, amelyben a szegény lányt közönséges lopással vádolhatják. Vajon győz-e az igazság, s ki fogja vesztesként, boldogtalanul elhagyni Velencét?

Molnár Ferenc 1918-ban megjelent talán legsikeresebb elbeszélése.

Emlékek: – nem napló, nem a háború története – egyesztendei haditudósítói vergődés emlékei. Utazások, tapasztalatok, tudósítások, képek, hallomások, beszélgetések vezérekkel és közkatonákkal, tanúvallomások egészen kicsiny és igen nagy eseményekről. Valakinek a siető sorai, aki újságot írni ment a harctérre – nem mindig mehetett oda, ahová indult, csak sodródott ide-oda a fronton és a front mögött a többivel együtt –, sok csodálkozással, sok fehéren maradt lappal a jegyzőkönyvében, öregedő szívében az egyre szótlanabb érzelmek végtelenségével. Valakinek a töredékes feljegyzései, aki az írott betű háborús szerepei közül azt választotta, hogy a magyar katona emberi dicsőségének történetéhez anyagot segítsen összehordani, négy ország földjéről és földje alól. Eljövendő, szabadabb és szebb szavak anyagát.

Vígjáték három felvonásban "Csupa gyönyörűség ez a hibátlan mestermunka, amelyen sem hézagot, sem foltot nem találni. Nem pontosan az élet, mert annál sokkal színesebb, olyan, amilyen csak mese tud lenni. Tehát ő, aki a hercegi háznál a két fiút tanítja, a férfi, aki alárendelt állásban lehajtja fejét, de a lelkét magasan hordja. Tudós is egy kicsit és költő is, aki mellében egy hangtalan dalt dalol a reménytelenség boldog boldogtalanságáról. Az elérhetetlen – a hercegkisasszony, aki, hogy a fenséggel észrevétesse magát, rámosolyog valakire, aki a közelben férfi, s mert legközelebb van, a nevelőre. A tanártól egy éjszakára meggyúl a tűzzel játszó herceglány is: a hattyú, aki kijött az ezüstös tóból a szárazföldre. De csak a partra, ameddig az éjszaka kalandja ér… Íme, mese a hattyúról, akinek a szárazon elvész a varázsa, és kiderül rokonsága a libával. Élet, és mégis mese." (Losonczy Zoltán)

Molnár Ferenc a könnyed szellemeség és a fölényes bravúrok világhírű mestere az 1920-as évektől kezdve sok időt töltött külföldi fürdőhelyeken, talán a Karlsbadban eltöltött idő és az ott látottak, hallottak adták az ötletet az Olympia megírásához. A színhely egy monarchiabeli fürdőváros, talán éppen Karlsbad? Ha egy magyar huszár öt nyelven beszél, kitűnő táncos, pompásan lovagol, és remekül bridzsel; biztos lehet felőle, csak idő kérdése, hogy a nagy szerelmi kihívás mikor teríti le… Nem érdemelne sok szót az ilyen történet, ha a leselkedő veszély nem egy látszatra gőgös, rideg, fennhéjázó nőben öltene testet, aki ráadásul társadalmilag is hozzáférhetetlen: a tórnörökösné első udvarhölgyét pletykák nem övezhetik, erkölcsileg feddhetetlen kell, legyen. Mi végre volna azonban a környezete, ha nem azért, hogy gombolyítson körülötte annyi talányt, ármányt és intrikát, amennyi szükséges a felsőbb körökben kötelező unalom elviseléséhez, de kevesebb annál, amennyi végzetes lehet.

Bármi köttetett is az égben, előbb-utóbb próbára teheti egy lángra gyúló szív. Pláne ha az a szív az egykor mindent elsöprő első szerelem, aki egy este váratlanul éppen a szemközti asztalhoz ül le az étteremben. Ezzel pedig kezdetét veszi a zűrzavaros menjek vagy maradjak menete, amelyben egy szempillantás alatt tűnik el a határ valóság és káprázat között.   A feleség vágytól és reménytől hajtva, a férj féltékenységtől vezérelve sodródik a végeláthatatlan érzelmi adok-kapok közepette, amely során nyerni csak akkor tud bárki, amikor a másik mindent elveszít.   Kilátástalan és embert próbáló. Vagy éppen felpezsdítő? Ez is csak a házasság velejárója? Egy kikerülhetetlen játszma?  De vajon kiállja-e a próbát a kapcsolatuk, lehet-e igazán komoly döntést hozni csupán néhány óra leforgása alatt? És lehet-e egyáltalán szabadulni egy álomtól, ami ennyire húsbavágó?   Molnár Ferenc a lendületes történetben páratlan finomsággal ötvözi a sziporkázó humort a  fájdalmas igazsággal.

Egy csirkefogó élete és halála - Külvárosi legenda hétben - Változhat-e ?az ember, vagy örökre rabjai vagyunk saját gyarlóságainknak? Lehet-e harcolni a kiszolgáltatottság ellen, vagy a végzet elkerülhetetlen? Molnár Ferenc hőse, Liliom kiváló lehetőséget biztosít arra, hogy ezeket a kérdéseket feltegyük az ő személyén, s történetén keresztül, s próbáljunk rájuk a magunk szájízének megfelelő válaszokat keresni. Találni valószínűleg nem fogunk. Nem az a fontos, hogy az ember milyen véghez ér el – hisz mindegyikünk közös vége a halál – sokkal inkább az, hogy amíg élünk, hogyan élünk, milyen körülmények mentén hozzuk meg döntéseinket? Molnár Ferenc számára a világsikert színpadi szerzőként Az ördög (Vígszínház, 1907) és a Liliom (Vígszínház, 1909) hozza meg. Hatalmas színműírói életművének egyik leghíresebb, legsikeresebb drámája a Liliom, a melegszívű hintáslegény és az egyszerű, de a hintáslegénybe egy életre szerelmes cselédlány megható, szentimentális története. A nyomorult kiscselédeken élősködő ligeti csavargó tizenhat évvel halála után visszatérhet egy órára a földre, hogy megsimogathassa gyerekét. De ahelyett, hogy megsimogatná, maga sem tudja hogyan, ráüt a kezére. Molnár darabja a 20-30-as évek Budapestjét, a kabaré atmoszféráját idézi. Bohócos vásári komédia, de tragédia egyben, ám burleszk is, kiszolgáltatottság, ám diadal: maga az élet.