István Nemere strana 15 z 21

1908. június 30-án Szibéria középső részén, Angara és a Jenyiszej folyók között egy kozmikus katasztrófa játszódott le. Az égből egy hatalmas tűzgömb érkezett, átrepült a tajga fölött, majd felrobbant. A tajga fáit 2200 négyzetkilométeres területen tarolta le – ez csaknem ötször akkora, mint Budapest – és ott minden élet megszűnt. Mi történt? A világ tudósai előbb meteoritra, aztán üstökössel történt ütközésre gyanakodtak, de felmerült a nukleáris robbanás gyanúja is. A kutatásoknak kezdettől fogva volt egy nyugtalanító szála: vajon az eseményekhez nem volt-e köze valamilyen földön kívüli civilizációnak? A dokumentumkötetben a szerző a tőle megszokott stílusban és módon boncolgatja az eseményeket, leleplezi a titkokat és az olvasókkal együtt kerül egyre újabb és újabb rejtélyek elé.

Utólag nem is gondolnánk, milyen sok rejtélyt hagyott maga után az elmúlt század. Az orosz cárok vagy Mata Hari esete éppen olyan, igazából máig feltáratlan titkok, mint a „Nagy Októberi Szocialista Forradalomnak” nevezett katonai puccs igazi háttere vagy a „fáraók átkának” története. De a mai olvasók, hacsak nem nagyon idősek, nem emlékezhetnek a glozeli tudományos botrányra, és roppant keveset tudhatnak az afrikai dogonokat övező hatalmas rejtélyről. A második világháború egyik merényletgyanús halála, vagy az, hogy az atomkémek hogyan lopták el a nukleáris fegyverek titkát Moszkva számára – kevesek előtt ismert ma is. Az űrkorszak hajnalának gigantikus csalása is sokak előtt titok máig, aminthogy senki sem látta még át a Kennedy-gyilkosság rejtelmeit sem. Ami Kínában történt a hetvenes évek elején, az éppen úgy ismeretlen a legtöbb magyar olvasónak, mint az előző pápa meggyilkolása a Vatikán falai között.

A világháborúban japán tengeralattjáró süllyesztett el valahol Ázsiában egy aranyat szállító hajót. Titkosszolgálatok, hazafiak, bankárok és szélhámosok egymástól függetlenül expedíciókat szerveznek, hogy felhozzák a kincset.

A könyv nem regény, hanem erős idegzetű olvasóknak való dokumentumkötet. Minden idők egyik legkegyetlenebb sorozatgyilkosáról szól, aki Magyarország legnagyobb földesurának özvegye volt. Hatalmas birtokán kínzókamrákat készíttetett, és százával ölette meg áldozatait. Véreskezű szörnyeteg, könyörtelen tömeggyilkos…? Vagy csak egy szerencsétlen asszony, akinek tudatát a kicsapongó és elmebajos ősök terhelték meg?

A szerző regényeiben a rendkívüli helyzetekbe került főhősök mindig emberfeletti teljesítményekre képesek – így van ez a gyémántokért harcoló különleges csapat esetében is. A titkosszolgálatokkal és egy egzotikus ország katonáival is szembeszáll az az öt férfi és egy nő, akik otthon az utolsó pillanatban menekültek el a hadbíróság elől. Amikor már nyomon vannak, az sem állíthatja meg őket, hogy talán áruló van a soraikban… Izgalmas cselekmény, pergő események, kemény helytállás – íme a regény rövid tartalma.

Az első világháború vége felé, 1918 tavaszán a Piave-front poklából öt magyar katona megszökik és elindul hazafelé. Egy hamis parancsuk van és állítólag egy tábornok testét tartalmazó koporsó - ezekkel törtetnek Magyarország felé ők, a "halottszállító különleges alakulat". Hosszú az út hazáig, ezernyi vidám és kevésbé vidám kaland és kelepce vár rájuk vasúton, bordélyban, kaszárnyában - hogy aztán a cél előtt egy izgalmas ármány halójába bonyolódjanak...

A magyar Szent Korona történetének befejező részét tartja kezében az olvasó. A harmadik kötet talán az előző kettőnél is izgalmasabb, noha ez nem a szerző érdeme: a koronával történtek olyan események az utolsó másfél száz évben, amelyek feszültebbek bármely kriminél, tévésorozatnál. 1849 és 1945 között háromszor elásták, a föld alá rejtették, nehogy rátaláljon egy-egy barbár, idegen hódító. Viselte a két utolsó uralkodó, Ferenc József és az első világháború vége felé IV. Károly. Voltak felfelé ívelő, szép szakaszai azokban a korokban, és voltak szégyenteljes bukásai, hiszen a korona mindig együtt haladt a magyar nép történetével. Az összefonódásnak olykor túl nagy ára volt. A könyv lapjain tanúi lehetünk, hogyan rejtették el Kossuth menekülő hívei, és hogyan nyomoztak utána éveken át a megszálló osztrák hatóságok. Ki árulta el végül a rejtekhelyet? Hogyan került aztán az 1849-es véreskezű zsarnok fejére, akiből pár évtized múltán a „nemzet szeretett atyja” lett? A története nemcsak e tárgy, hanem a körülötte élő és őt éltető emberek története is. Felül- és alulnézetből ismerhetjük meg azokat az időket. Mi történt a koronával a kommunista rémuralom, a Tanácsköztársaság alatt? Hogyan próbálta a trónja vesztett király visszaszerezni? Miért lett hazánk király nélküli királyság, milyen veszedelmeken mentek át a korona és őrzői a második világháború alatt? A közeledő szovjet hadsereg elől kivitték Nyugatra, majd Ausztriában egy benzines hordóban elásták, és nélküle adták meg magukat az amerikai hadseregnek. Hogyan került elő, miért tartották nyolc évig a megszállt Németországban, és hogyan került az Egyesült Államok legjobban őrzött erődjébe? Miféle diplomáciai és egyéb játszmák zajlottak le a 1970-es években, amikor kiderült, hogy Carter elnök kormánya visszaadná azt a magyaroknak? És milyen mesterkedésekkel és szépnek nem nevezhető akciókkal próbálták egyesek megakadályozni, hogy mégis visszakerülhessen a magyar nép tulajdonába?

Magyar nyelven még nem olvashattunk arról, hogyan neveli ki az öngyilkos terroristákat egy Al-Kaidához tartozó iszlám terrorszervezet. Kik azok, akik a szálakat a háttérben mozgatják? Mi indítja őket arra, hogy mindent kockára téve, sokszor életüket is feláldozva, a „hitetlenek” ellen tömeggyilkosságokat kövessenek el? Ugyanakkor arról is olvashatunk, hogy a terroristák ellen hogyan veszik fel a harcot azok, akik maguk is majdnem olyan megszállottak, mint ellenfeleik. Akik egyre inkább profik. A történet szerelmi szála éppen egy antiterrorista rendőrnő és arab barátja között szövődik. Omar megtalálja-e helyét az európai társadalomban, vagy őt is magával rántja a terrorizmus halált hozó örvénye? Allah, a könyörületes és az irgalmas nevében…

A "Bumeráng-akció"-ból megismert magán-antiterrorista különítmény ezúttal Anglia és Franciaország között a Csatorna-alagútban kerül bevetésre, ahová a megnyitás napján terroristák fészkelték be magukat…

Zseniális ötlet: a történelem neves személyiségeinek utolsó napját, óráját vagy éppen a halálát megelőző perceket írta le a szerző igen izgalmasan. Megtudjuk ebből a könyvből, mi állt némelyik halál hátterében, milyen körülmények között érte utol a vég azokat az embereket, akik egykor igen nagy hatást gyakoroltak a történelem menetére? A „Hogyan haltak meg?" kérdésre tizenöt életsors végére tett pont történetét ismerhetjük meg. Napoleon fia, a Sasfiók Giordano Bruno Angliai Erzsébet királyné Beethoven Rodin, a szobrász Julius Caesar, a zsarnok Pizzaro, a hódító Leonardo da Vinci Szokratész, a filozófus Kleopátra királynő Balzac, az író Gandhi, a politikus Bolivar, a felszabadító Semmelweis, az orvos Caravaggio, a festő

Vajon tudunk-e mindent a magyar történelem különös eseteiről? Egy királyunk nyomtalan eltűnéséről, méreggel és más eszközökkel küzdő trónkövetelőkről, némelyik uralkodónk furcsa haláláról, homályos összeesküvésekről? Ebben a könyvben történelmünk első ötszáz évének efféle eseményeiről találunk pontos beszámolókat.

Ebben a dokumentumkötetben a szerző csak valóban megtörtént eseteket ismertet. Semmi sem kitalálás, mert az élet egy-egy tudományos, vagy annak hitt felfedezés körül maga is produkál izgalmas kalandokat. Az író nem csupán a csaló tudósokat nevezi meg és idézi fel tetteiket, de odacsap a „szent tudomány" maradi, vaskalapos intézményeinek és egyes vezetőinek is, és mindazoknak, akik hatalmukkal visszaélve kényszerítenek tudósokat csalásra, hamis eredmények közlésére. Azokról is szó esik a könyvben, akik ideológiai vagy politikai okokból és azok lehetőségeivel élve tapossák el vetélytársaikat, kollégáikat. Végül szerepelnek azok is, akik a nagy karrierért, vagy dicsőségre vágyva csapták be a világot, aztán csúnyán lebuktak. Önök nem is sejtik, milyen sokan voltak, vannak és lesznek! Ma már nem felejti ki az író éppenséggel a legújabb trend, az „ipari tudomány" kufárait és lelkiismeretlen kihasználóit, akik csábításának gyakran a jobb sorsra érdemes kutatók sem tudnak ellent állni... Ők mind „megkapják a magukét" ezeken a lapokon. A koronavírus kezelésének anomáliái éppen úgy helyet kaptak benne, mint a vírussal kapcsolatos csalások és csalódások is... Sok titokról hullik le a lepel, vérlázító hazugságokra derül fény. Aki ezt a könyvet elolvassa, már soha többé nem fog ugyanúgy tekinteni a tudományra és annak művelőire, mint annak előtte. De bizonyára többre fogja értékelni a becsületes, a csalás útjaira soha nem tévedt tudósokat.

Kossuth Lajos a magyar történelem ikonikus alakja. Élete csaknem egy teljes évszázadot ölelt fel és nagyon sok esemény tarkította ezt az amúgy sem szokványos életfolyamot. A fiatal ügyvéd előbb a vármegyéjében tűnt fel, hogy nem sokkal később az országgyűlés aktív szemlélőjeként és eseményeinek krónikásaként ismertesse meg magát. Lett belőle politikai újságíró, társadalomnevelő újító, reformer és szenvedélyes hazafi, ki ezért éveket töltött börtönben. Aztán lett szabadságharcos, bár nem olyan szenvedélyes és fejjel a falnak rohanó, mint számos neves kortársa. Végül akarva-akaratlanul forradalmárrá lett, majd egy szabadságharcot és egy országot vezetett hazánk kormányzójaként. Trónjától fosztotta meg a Habsburgokat, akik ezért rettenetes bosszút álltak a nemzeten, és rajta is. Élete második felében többé nem láthatta hazáját, három világrészben volt száműzött. Mégis olyan politikus volt, akivel a Világost követő évtizedekben még számoltak Európában. A szerző nem hallgat el semmit az életéből: a kicsinységeket vagy vétkeket sem. Úgy tárja elénk történelmünk egyik legnagyobb alakját, hogy a nagysága mellett nem csak rokonszenves vonásai mutatkoznak meg. Egy ember küzdelmes életéről olvashatunk, amely olyannyira összefonódott Magyarország tizenkilencedik századi történetével, hogy azokat lehetetlen szétválasztani, hiszen Kossuth a száműzetés évtizedeiben is fontos szereplője volt a magyar közéletnek, beleszólt az itthoni politikába. Nem árt feleleveníteni, mi mindent tett a magyarokért, amikor mások – milliók! – a kisebb ellenállás, a meghódolás, a kibékülés felé mentek el. Egyedül Kossuth maradt az, aki volt.

A múltban és a jövőben játszódó fantasztikus regények és novellák mestere, Nemere István ezúttal olyan űrhajót talált ki, amellyel merész utasai elkalandozhatnak a múltba és a jövőbe egyaránt. A tér- és időjármű azonban szerencsétlenül jár és utasainak egy része odavész. Ám nem mindenki pusztul el, és az időhajó új világokról hoz hírt, megváltoztatva utasainak életét is. Az „Időhajó” az utóbbi évek egyik legizgalmasabb regénye, amelyben már megtaláljuk korunk merészebb fizikusainak feltételezéseit is. Az időutazás igenis lehetséges, mondja a tudomány, és Nemere hősei útra kelnek, hogy ezt bebizonyítsák – akár az életük árán is.

A könyv a magyarság sokat vitatott kezdeteiről, származásáról, vándorlásairól és letelepedéséről szól. A szerző igyekszik leszámolni a hiteltelen, „tudományos” vagy annak látszó eredet-történetekkel és legendákkal. Hiteles krónikások, régészeti adatok és más kutatások fényében, röviden és élvezetes stílusban ismerteti őseink hosszú vándorlását.

Kilenc szerelmes királynő, császárnő története. Mindnyájan valós személyek voltak (Kleopátrától Mária Lujzáig), és mindegyik életét megváltoztatta a szerelem, sőt némelyik az életét is adta érte…