István Nemere strana 21 z 21

A népszerű szerző ezúttal is "történelmi regényt" írt - de ezt ne vegyük szó szerint, bár a tizenkilencedik század közepén játszódó történet lapjain igazi eseményeket és valóban élt személyeket vonultat fel. Arról szól a könyv, hogyan keletkezett Újpest. Miféle "gyarmat" volt ez, és miképpen lett egy magyar főúr birtokaként afféle "Kis-Amerika"? Ahová abban az időben szabadon jöhetett bárki, nemzetiségére, vallására, származására való tekintet nélkül. Az akkor létrejövő "megyeri gyarmat" a Fóton élő Károlyi István birtokán született meg, és a gróf sokat tett azért, hogy a község szabadon fejlődhessen. Megismerjük a korabeli tímárok, asztalosok, kereskedők és tucatnyi más szakma fogásait, gyakorlóit. A szerző hősei nagyrészt olyan valós személyek, akik nevével ma a levéltárak megsárgult dokumentumaiban találkozhatunk. Akik akkoriban ezen a "gyarmaton" megtelepedtek, és afféle úttörőként létrehoztak valamit, ami az 1840-es évek Magyarországán addig nem létezett. De a könyv a reformkor nagy alakjait is felvonultatja: Kossuth, Petőfi, Széchenyi, Deák is megjelennek lapjain. A forradalmat itt mintegy "alulnézetből", a kisemberek szemszögéből láthatjuk. Svábok, zsidók, magyarok, németek, szlávok, cigányok kerülnek izgalmas előzmények után a leendő Újpestre. Károlyi grófot forradalmi tetteiért haditörvényszék ítéli el, ám a község fejlődését már semmi sem állíthatja meg. Az újkori honalapítók példát mutatnak a korszak Magyarországának, miközben élik egyszerre vidám, munkás vagy éppen tragikus hétköznapjaikat. Akik a szerző eddigi műveit olvasták, most egy eddig rejtett oldalát ismerhetik meg: a már csak régi iratokban létező arctalan nevek a keze alatt e lapokon váltak élő, igazi emberekké. Tőle tudhatjuk meg, hogyan jött létre egy példamutató emberi közösség azokban a nehéz, mégis felemelő időkben.

Nemere István új történelmi regénye a honfoglalástól Árpád fejedelem haláláig terjedő időszakot dolgozza fel, részben a rendelkezésre álló szűkös források, részben az írói képzelet alapján. A X. században a Kárpát-medencébe érkező magyar törzsek előtt két sorsdöntő feladat állt: az új hazában való végleges berendezkedés, illetve a határok biztosítása, különös tekintettel a Keleti Frank Királysággal határos nyugati gyepűre. A szerző árnyaltan és átfogóan örökíti meg a történettudományban sokáig csak a "kalandozások korának" nevezett időszak első évtizedeit. Fordulatokban gazdag történetében felmutatva azt az egyre inkább elfogadottá váló tényt, hogy a nyugati hadjáratok legalább annyira szóltak a frankokkal, különösen Arnulf királlyal kötött szövetség katonai kötelezettségeinek teljesítéséről, illetve később, a magyarokkal szemben ellenséges Gyermek Lajos uralkodása idején a nyugati határok megszilárdításáról, mint a puszta zsákmányszerzésről. A nagyrészt sikeres nyugati hadjáratok közepette a hátországban is a magyarság sorsát évszázadokra meghatározó változások kezdődtek, melyek hatásait a szerző a fejedelmi családtól és a vezérektől kezdve a törzsek harcosain, kézművesein és asszonyain át a honfoglalók minden rétegének életében bemutatja.

E rendhagyó kötet által két kiforrott személyiség, két meghatározó ember párbeszédének lehetünk tanúi, akik mindketten egyéni véleménnyel rendelkeznek a világegyetem történéseiről, s egymást kérdezgetve, egymás gondolataira reflektálva engednek bepillantást különleges látásmódjukba. A könyv stílusának köszönhetően úgy érezzük, mintha mellettük ülnénk, mintha mi is részesei lehetnénk a beszélgetésnek, s ők olyan kendőzetlenül mondják el gondolataikat, ami csak szűk körben elképzelhető. Nemere István sokirányú kérdései lehetővé teszik, hogy Szepes Mária világlátása a maga teljességében bontakozzon ki előttünk, ahogyan eddig még nem volt lehetőségünk megtapasztalni. Szó esik a dimenzióváltás valóságáról és lehetőségeiről, a tudat teremtő erejéről, amellyel megalkotjuk hétköznapjainkat és saját, személyes csodáinkat, a Da Vinci-kódról, az ezotéria és a vallás, illetve a régebben ellenfeleknek tartott spiritualitás és tudomány kapcsolatáról. A kötet mindenkinek tud újat mondani, hozzátenni valamit saját gondolatvilágához. Érdemes hát megismerni az ezotéria nagyasszonyának összetéveszthetetlenül egyedi látásmódját és fontos gondolatait, amelyek egy olyan színes személyiség kérdései, hozzászólásai és felvetései nyomán rajzolódnak ki, mint Nemere István.

Öt magyar király, akik különböző okokból legendásnak számítanak már. De ne tévesszen meg minket a legenda – főképpen a hírnevessé felnőtt, ily módon „legendás” uralkodókról van szó e könyvben. Olyanokról, akikről századok, vagy akár ezer év múltán is tudja mindenki (vagy tudni véli), hogy ki volt az a király, mit tett és miért jó érzés emlékezni rá, emlegetni nagy tetteit. Még akkor is, ha közelről nézve nem is volt ám olyan fényes, olyan jóságos… A szerző alaposan elmélyedt a magyar történelem különböző korszakaiban és itt tárja az olvasók elé kutatásainak eredményét. Ahogyan máskor is: élvezetes stílusban, meglepő fordulatokkal, friss, huszonegyedik századi szemlélettel tekint vissza a véreskezű szent király, István életére. László, a sikerek királya, a maga idejében nagyhírű ember volt – de miért is...? És ott van IV. Béla, a tatárjárás idejének uralkodója, aki legendás vereségek után legendás honépítőként mutatkozott meg. Vajon csakugyan igazságos volt-e Mátyás király, akinek életéről eddig sehol sem olvasható, meglepő dolgok derülnek ki e lapokról? És a legendás királyok sorának végén ott áll Ferenc József, aki hatvannyolc évig ült a magyar trónon, és ezalatt számos okból vált legendás királlyá – de itt is érdemes megkaparni kissé a csillogó felszínt...

A regény abba a korba viszi el az olvasót, amikor a magyarok még a kazár birodalomban éltek, de már érett a szakítás. Ogur, egy magyarokból, türkökből, kabarokból, obiugorokból és más népek fiaiból összeverődött sajátos kis "szabadcsapat" élén vándorol a nagy füves pusztákon, maga és harcosai nemegyszer tűznek össze a kazár hatalommal is. Egy nagy összeesküvés nyomára bukkanak, ezért menekülnek és bújdosnak, egy ideig egy mocsárban élnek, majd eljutnak a kazárok új fővárosába, a Volga parti Etelbe. A zsarnok kazár uralkodó, a kagán kegyetlensége felháborítja a szövetséges népeket, és ekkor már Ogurnak is jut szerep az elnyomott népek lázadásában. A regény a magyar történelemnek abban a korszakában játszódik, amikor őseink még nem tudták, hogy egyre nyugatabbra fognak vándorolni, hogy aztán nem egészen száz évvel később nekivágjanak a Kárpátok hágóinak...

"A tervek szerint „A Turul nemzetsége" bemutatja az Árpád-házi királyok 400 évét. A nagy sikerű előző kötet, az Árpád és fiai után ebben a részben a szerző és olvasói még abban a homályos korszakban járnak, amelyről nagyon kevés forrás maradt fenn. A magyar kalandozások koráról annyit tudunk, hogy előbb Árpád fia Zolta volt a fejedelem, őt követték a „trónon" Fajsz és Taksony. Miféle emberek voltak, milyen személyes tragédiákat éltek át? A leendő magyar királyok ősei éppen úgy születtek, szerettek, harcoltak és haltak, mint oly sok más ősünk azokban az időkben. Mégis volt bennük valami több, ami a Turul nemzetség tagjaiként és Árpád leszármazottaiként arra ösztönözte őket, hogy másoknál jobbak legyenek. Mindegyik a Hon és népe javáért dolgozott, akkor is, ha olykor hibáztak, elrontottak valamit, vagy éppen ellenkezőleg, sok akadályt legyűrve törekedtek előre azokban a zűrzavaros időkben. Ahogyan azt a szerzőtől megszoktuk, a képet sokkal szélesebbre nyitja. Nem csupán Árpád leszármazottaival találkozik az olvasó ezeken a lapokon, a német király vagy a bizánci császár is feltűnik a maga emberi valóságában. És nem csak az uralkodók, a magas rangúak történetét ismerhetjük meg. Egy korabeli magyar kovácsmester és egy révész-fogadós családja révén követhetjük az akkor élt egyszerű emberek kalandos életét is."

Nagyon kalandos sors jutott Máténak, egy szegény magyar kisnemes fiának. A történet 1241- ben kezdődik, amikor a tatárok megtámadják a Magyar Királyságot. Úgy hozzák a véletlenek, hogy a huszonéves fiatal férfinak Béla király egyik lányát kell kimentenie a vad hódítók elől. Hát bizony Máté "tengernek fordítja lovát" és olykor csatába bocsátkozva az üldöző tatárokkal, jut el az Adria partjára. Onnan aztán kaland kalandot követ, hősünk hamarosan a tengeren találja magát, majd kalózok bukkannak fel és a szeszélyes sors Korzika szigetére veti... Többet nem árulunk el a történetből, legyen elég annyi: van még benne sok meglepő fordulat. Vajon a magyar legény túlélhet- e a szigetlakók között, akik akkor éppen a gyűlölt megszálló hatalom, Genova ellen harcolnak? Máté visszavágyik a hazájába, de a sors ellen akkor még nem sokat tehet. A fiatalember életét a tatárok támadása változtatta meg, nekik "köszönheti", hogy elárvult és kifutott a világba. A könyv egy hosszúra tervezett regényfolyam indító kötete. A korzikai szabadságharcos története remélhetőleg hamarosan folytatódik.

A világ és Magyarország történelmét számos párbaj tette változatossá, olykor meg is változtatta az események menetét. A könyv lapjain a szerző utánajár a sajátos intézmény történetének a legrégebbi időktől a huszadik századig, de a legtöbb helyet az utolsó másfélszáz év magyar párbajhősei foglalják el. Katonai, politikai és egyéb párbajokról olvashatunk, amelyek hősei a történelemkönyvek lapjairól ismert politikusok, sőt államférfiak, de szép számmal akadtak olyan írók és költők is, akik fegyverrel álltak ki másokkal szemben. Volt olyan nagyon híres magyar író, aki párbajban elkövetett emberölésért kapott börtön-büntetése alatt írta első regényét, volt, aki profi katonatiszteket tudott megszégyeníteni karjával és kardjával, és volt, hogy egy párbaj egy csata, vagy netán háború sorsát döntötte el.

A Lidércfény Nyomozóiroda csapata, röviden a LINYI, két lányból és két fiúból áll. Sára, Gréti, Marci és Bence tizenhárom évesek, akik a nyári vakáció végét a Bakony egyik kis falujában töltik. A nyugalmas nyaralás, a semmittevés nem áll közel hozzájuk, és amikor hírét ... Folytatás ›› veszik, hogy valahol a közelben van egy hegyi barlang, ahol száz évvel korábban értékes kincset rejtettek el, de azóta sem a barlangot, sem a kincset nem találják, máris mozgásba lendül a csapat. Nyomozni kezdenek, hogy kiderítsék, hol van a barlang, ehhez azonban másokat is be kell avatniuk a tervükbe. Ám ennek ára van: amikor végre célegyenesbe érnek, valakiről kiderül, hogy nem igazi csapatjátékos, és a kincset csak magának akarja. Ezt a LINYI nem hagyhatja annyiban! A(z) Lidércfény Nyomozóiroda: A Setét-barlang kincse (Könyv) szerzője Nemere István.

A sikeres belbudai építőipari vállalkozót súlyos bűncselekménnyel vádolják, s már hónapok óta előzetesben van. A trauma olyan erős, hogy nem tud nem gondolni a halálra. Naponta százszor eszébe jut, hogy jobb lenne meghalni. Ehelyett sok kis halál az osztályrésze az egy igazi halál helyett: ahogyan felesége, Dr. Illés Fruzsina ígérte. Illés professzornőt tanítványai "jégcsap-anyunak" csúfolják. Gézával tizenhét éve élnek együtt, a gyerekek miatt, bár a férfi még abban sem biztos, hogy ők valóban tőle származnak. Amikor a nála húsz évvel fiatalabb Katalin ráérez súlyos magányára, Géza nem tud ellenállni a kísértésnek. Aztán elkövet egy még nagyobb hibát: egy veszekedés hevében beismeri, hogy szeretője volt. Másnap délelőtt drága limuzinok kanyarodnak be a Sándor-villa gondosan nyitva hagyott kapuján. Fruzsina és barátnői - Orsolya, Gerda és Vanda - nagyon különböző egyéniségek ugyan, de egy dologban egyetértenek. Abban, hogy minden férfi disznó... Nemere aki 1974-ben egy krimivel jelent meg az irodalom hazai színpadán, a szuperintelligens, de bosszúra éhes asszony archetípusát rajzolja meg ebben a trilógiában.

Até papnői, a bosszúálló istennők a bűnügyi sorozat második könyvében már öten vannak. Dögösek, okosak és veszedelmesek. Most először, a Fruzsina férjét öngyilkossági kísérletbe hajszoló budai úrihölgyek gyilkosságra szánják el magukat, de a rendőrség csak egy baleset ügyében indít vizsgálatot, mert semmilyen bizonyíték nem utal másra. Még Rumba Viktor, a Nemzeti Nyomozó Iroda századosa is tehetetlen a női szolidaritás, a gonoszság és a szigorú titoktartás e nagy kombinációjával szemben. Ráadásul nincs is abban a helyzetben, hogy lecsapjon a klánra, hiszen hivatalból nem is foglalkozhatna az üggyel. Ám amikor rádöbben, hogy egyik legközelebbi munkatársa is részt vesz az összeesküvésben, a nyomozó mégiscsak ötödik sebességre kapcsol.

A Zsigmond-trilógia könyveiben megismert Zádor fia Zádor kalandjai egy új sorozatban folytatódnak. Hősünk, aki Luxemburgi Zsigmondot szolgálja az 1390-es években, most már mint gróf kerül elénk, kit őfelsége minduntalan nagyon különleges feladatokkal bíz meg. Amikor a nagy nikápolyi csatavesztés után Zsigmond külföldre menekül, távollétében Zádornak a király ellen szövetkező főurakat kell szemmel tartania. A fiatal gróf előtt lassan feltárulnak azon idők magyar és külföldi politikai játszmái, az idegen és hazai érdekek ütközése, számos úr emberi gyarlósága, árulása, sőt összeesküvése Zsigmond ellen. Zádor előbb egyedül, aztán már Zsigmond aktív részvételével küzd a déli liga és az idegen uralkodót pártoló urak ellen. Elsőnek sejti meg, hogy az urak legszívesebben megölnék a királyt - és azt kérdi: miért ne teremtsünk ehhez egy jó alkalmat? Tervét őrültségnek tartják, elsősorban maga a király, ám végül mégis megvalósítják. Az "orvok", az idegen bérgyilkosok, akiket a déliek Zsigmond ellen küldenek, vajon sikerrel járnak-e? Megölik-e a magyar királyt, vagy...? Hősünk mindent megtesz azért, hogy a Magyar Királyságot tovább vezethesse az erőskezű uralkodó. Hogy az ünneplő tömeg a tereken ismét kiálthassa: Vivat Sigismundus Rex! Éljen Zsigmond király! - akkor is, ha Zádor maga ezért nagy árat fizet.

A Turul nemzetség történetének ötödik könyve részben István király, részben az utódai idején játszódik. István nagy reményeket fűz fiához, Imréhez, aki azonban odavész, és onnantól Istvánnak nagy gondja van: ki örökölje utána a trónt? A magyarokat keresztény hitre térítő, és ezáltal a Hon szabadságát fenntartó uralkodó rossz döntést hoz, s mérhetetlenül sok baj szakad az országra. A méltatlan utódok, a trónkövetelők miatt testvérháborúk dúlnak, a hazát idegen seregek pusztítják és magyar ont magyar vért. A regényből megismerjük Orseolo Péter, Aba Sámuel, majd Vászoly és fiai, András, Levente és Béla alakját, jellemét, szándékait, sorsát. A magyar történelem válságos időszaka ez. A "vérzivatar korában" kétségessé válik, hogy Magyarhon keresztény ország marad-e, vagy visszatérnek a pogány idők, szerte mindenhol ismét felhangzik a táltosdobok tompa zaja, tovább égnek a templomok és gyilkolják a papokat. Ezenközben német támadásoknak van kitéve a királyság, egyik háború a másikat éri. Ráadásul az urak széthúznak, nem mindenkinek egyformán fontos az ország szabadsága vagy rabsorsa. Megmarad-e a Hon, ha a német birodalommal kerül szembe? István halála után sok dolog megváltozik e földön, új emberek kerülnek elő, új vezérek állnak a tömegek élére, s kevés köztük az, kinek nem maga felé hajlik a keze... A sorozat előző részeiben megismert egyszerű emberek, a dunai átkelő révészei, a kovácsmesterek, valamint családjaik sorsa tovább bonyolódik. Ők azok, akik soha nem ülnek főurak asztalánál, nem találkoznak királyokkal és hercegekkel, ám szenvedő elviselői az úri szándékoknak és a háborúknak. Majdnem a teljes pusztulás lesz a sorsuk - azonban túlélik, noha a történelmet mindig alulról látják és "odalent" élik át. És túlélik, akiket az életük ideköt ehhez a nagy hegyek, folyók és óriási erdők között elnyúló földdarabhoz, amit egyszerűen Magyarhonnak neveznek és annak éreznek.