József Nyírő strana 4 z 4

Harghitay József papnövendék már a regény első lapjain megrázó vallomást tesz, miszerint nem a várható anyagi előnyökért akar pap lenni, hanem értük, a mezítlábasokért, rongyosokért, a föld barmaiért, akik reménységükben minden karácsonykor szájuk leheletével melengetik Jézuska lábait, és elalszanak a templomban, mert végre egy kis pihenéshez jutottak. Azon túl, hogy a kedves Olvasóban mindjárt felmerül, hogy aki ilyen gyönyörű sorokat tud papírra vetni, miért akar pap lenni, további igen nagy kérdés, hogy vajon a korabeli egyháznak ilyen papokra van-e szüksége? Az is súlyos kétségek forrása, hogy milyen jövő várhat egy ilyen daliás termetű, életerőtől duzzadó, ámde a cölibátus korlátai közé szorított fiatalemberre a felszentelés után? Képes lesz-e saját elvei és hitvallása szerint élni, vagy sokra hivatott, de utat tévesztett, amolyan erdélyi Amaro atyaként bukik el a rá leselkedő kísértések hínárjaiban, aki mögött a hívek sokatmondóan és álszent sajnálkozással néznek össze? Nyirő József önéletrajzi ihletésű regénye igen érdekfeszítő olvasmány, és az izgalmakról nemcsak a saját lelkiismeretével vívott belső háborúja, hanem a történelmi Magyarországot térdre kényszerítő első világégés eseményei is gondoskodnak. Azt mindenesetre elárulhatjuk, hogy e küzdelem eredményeként a magyar irodalom gazdagabb lett egy kiváló íróval és egy nagyszerű regénnyel

Nyirő József a "Székelyek"-kel egy olyan művet adott a mindenkori olvasó kezébe, amely ha önmagában nem is elegendő a székelység napjainkig ívelő sorstörténetének megértéséhez, a székely lélek megértésének mindenképp az alfája. Ha napjaink olvasójának néhol vadnak és kegyetlennek is tűnik az a világ, amely Nyirő tolla alatt életre kel, egy olyan erkölcsi világrend, világkép és létértelmezés bontakozik ki ezekből a novellákból, amelyek kétségtelenül a megmaradást, a szól legnemesebb értelmében vett életet szolgálják.

A székely író ismeretlen vagy alig ismert elbeszélésének közzététele egyfajta összegzés. A novella Nyirő Józsefnél több, mint irodalmi műfaj: alkotói módszer. A teljes gyűjtemény 110 ízes, fordulatos, székely tájnyelven alkotott prózai írást tartalmaz. A múlt évben kiadott I. rész 54, a most megjelenő kötet 56 elbeszélésből áll.

II. József császár és idősebb Wesselényi első pillantásra ismerősök amint kilépnek a história ködéből a művészet verőfényébe. Két egymástól teljesen idegen világ csap össze személyükben, s mindegyik önmagában hordozza tragikumát.

Nyirő József e kitűnő történelmi regényében a sokat próbált székelység talán legnagyobb tragédiájának állít emléket. Annak a tragédiának és annak a kornak, amely végzetesen befolyásolta a százötven évvel későbbi, nagy trianoni számvetést is...

A székely író ismeretlen vagy alig ismert elbeszélésének közzététele egyfajta összegzés. A novella Nyirő Józsefnél több, mint irodalmi műfaj: alkotói módszer. A teljes gyűjtemény 110 ízes, fordulatos, székely tájnyelven alkotott prózai írást tartalmaz. A múlt évben kiadott I. rész 54, a most megjelenő kötet 56 elbeszélésből áll.

Bizonyára nincs olyan magyar ember a világon, még a legmegveszekedettebb kozmopolita nézeteket vallók között sem, akiben legalább egyszer életében ne merült volna fel a kérdés: hogyan veszíthettük el Erdélyt? Mert az nem kérdés, hogy nem is annyira elvették tőlünk, mint inkább elveszítettük. Elveszítettük, mint egy pénztárcát, miközben részeg fővel hazafelé tántorogtunk a Monarchiához címzett kaszinóból, s amikor ránk virradt a reggel, másnaposan, sajgó fővel meredtünk magunk elé, és dühösek voltunk az egész világra, mely megcsalt és meglopott bennünket. A hogyanra NyirŐ József izgalmas regénye, a "Néma küzdelem" adja meg a választ, mely megrázó egyéni és közösségi sorsokon keresztül ábrázolja azt a korszakot, amely a Trianonhoz vezető út utolsó szegmensét kikövezte. Nyirő József e műve 1944-ben jelent meg először, mintha a szerző előre megérezte volna, hogy Erdély hovatartozása hamarosan ismét "forró téma" lesz. Az lett. Olyannyira, hogy hideg fővel még ma sem könnyű olvasni róla...

Az élet halhatatlanságára utaló faluregény a munka, a családiasság, az összetartás eposza. A regény a székely falu idilli képét rajzolja meg, a csavaros eszű és mindig tréfálkozó Bojzás Küs Dani és Péter Anikó szerelmének hátteréül. Dani jókedvű, mó kás, furfangos, tréfacsináló kolontos, igazi Uz Bence-féle góbé. Az ő legénnyé serdülése, szerelme, házasságkötése, apává válása adják a regény vezérfonalát, amelyet vidám és szomorú történetek váltakozva tarkítanak, ahogyan Dani küzd a mindennapi k enyérért és megélhetésért, vagy éppen a román hatalom helyi képviselőivel. Nyirő az egyszerű falusi élet mindennapjaiban kívánja felmutatni az élet szépségeit és erejét. A mű középpontjában - címének megfelelően - a halhatatlan életáll, a szület és és halál körforgása, amely örök és elpusztíthatatlan. A regény amolyan könnyű, szórakoztató olvasmány, a szereplők állandóan tréfálják egymást, a konfliktusok vígjátékba illően megoldódnak, csupán az utolsó oldalakon komorul el a történet, amikor kitör a háború és Danit behívják katonának. A tragikumot sejtető vég ellenére az író mégis azt mondja, hogy az egyes ember elpusztulhat, a nemzet, a székely-magyar nép elpusztíthatatlan. Nyirő írói eszköztárának egész gazdagsága felvonul: remek je lenetező képessége és dramaturgiai hajlama, panteista életimádata, mélyen átélt istenhite, a székely népi misztika ismerete, természetet megszemélyesítő hajlama, pazar élőnyelv-imitációja, finom lélektani megfigyeléseinek árnyaltsága, nyelvi jellemáb rázoló tehetsége, természetfestő ereje, melyek kifogyhatatlan mesélőkedvvel és népszeretettel párosulnak.

Ez a könyv még azok számára is legenda, akik nem olvasták. Szimbóluma valaminek, ami maga is szimbólum. Uz Bence igen különleges lény, aki megtestesíti és képviseli mindazt, amit az ember a székely talpraesettségről, furfangról, mentalitásról és attitűdről gondol. A regény valamennyi fejezete egy-egy epizód Uz Bence, a havasi pásztor életéből. Ez a csavaros eszű székely góbé, akinek azonban nemcsak az esze, de a szíve is a helyén van, a székely nép sorsát megtestesítő valóságos nemzeti hős. Csendőrrel és turistákkal, városi vadász urakkal és adóvégrehajtóval történt mulatságos esetei, vagy az övéivel, az elesett emberekkel való megindító történetei mind-mind adalékok a kisebbségi sors szorításában vergődő székelység népkarakterológiai képéhez. Ezeknek az édes-bús meséknek a háttere a havas vadregényes erdősége, ahol „szerelmek, tragédiák, az élet ezerféle változása zajlik le”. Ez Uz Bence birodalma, amelynek minden szegletét úgy ismeri, akárcsak a saját tenyerét, együtt lélegzik ezzel a tájjal, belőle nő ki, és nemcsak benne, de vele él. Nevettető kalandok, ízes székely nyelvjárás, hatásos nyelvi fordulatok, lebilincselő tájleírások, néhol balladás hangvétel jellemzik az elbeszélésfüzért, mely egy olyan író tollából származik, aki maga is a székely nép szülötte és a természet szerelmese, a természeté, amelynek kemény, de igazságos törvényei vannak – és örök, akárcsak Uz Bence figurája. „Bence nem pusztulhat el, hiszen szereti minden: az emberek, a vadak, az erdő, a csillagok, a holdacska és maga az Isten is. Különösen az Isten…”

Ez a könyv még azok számára is legenda, akik nem olvasták. Szimbóluma valaminek, ami maga is szimbólum. Uz Bence igen különleges lény, aki megtestesíti és képviseli mindazt, amit az ember a székely talpraesettségről, furfangról, mentalitásról és attitűdről gondol. A regény valamennyi fejezete egy-egy epizód Uz Bence, a havasi pásztor életéből. Ez a csavaros eszű székely góbé, akinek azonban nemcsak az esze, de a szíve is a helyén van, a székely nép sorsát megtestesítő valóságos nemzeti hős. Csendőrrel és turistákkal, városi vadász urakkal és adóvégrehajtóval történt mulatságos esetei, vagy az övéivel, az elesett emberekkel való megindító történetei mind-mind adalékok a kisebbségi sors szorításában vergődő székelység népkarakterológiai képéhez. Ezeknek az édes-bús meséknek a háttere a havas vadregényes erdősége, ahol „szerelmek, tragédiák, az élet ezerféle változása zajlik le”. Ez Uz Bence birodalma, amelynek minden szegletét úgy ismeri, akárcsak a saját tenyerét, együtt lélegzik ezzel a tájjal, belőle nő ki, és nemcsak benne, de vele él. Nevettető kalandok, ízes székely nyelvjárás, hatásos nyelvi fordulatok, lebilincselő tájleírások, néhol balladás hangvétel jellemzik az elbeszélésfüzért, mely egy olyan író tollából származik, aki maga is a székely nép szülötte és a természet szerelmese, a természeté, amelynek kemény, de igazságos törvényei vannak – és örök, akárcsak Uz Bence figurája. „Bence nem pusztulhat el, hiszen szereti minden: az emberek, a vadak, az erdő, a csillagok, a holdacska és maga az Isten is. Különösen az Isten…”

"Nyirő elbeszélő művészetének megvan az a nagy ereje, amely mindjárt magához ragadja az olvasót. Semmi külön feladatot nem ad neki, nem zavarja meg rejtélyeivel. Írásainak nincsenek külön titkai. Belteljesen kibomlik mindaz, amit történetei nyújtanak . Könnyű, varázslatos, kristályos és szivárványos folyású magyar beszéde könnyedén kap föl szárnyaira, s amikor letesz, érezzük, hogy mindent láttunk, amit meg akart mutatni nekünk."