Imre Oravecz

,,Nem terveztem, de továbbírom az Alkonynaplót" - értesülhetünk az új kötet egyik naplóbejegyzéséből. Az elmúlt években Oravecz Imre alkotói figyelme a naplóírás felé fordult. Életművében a lírai és az epikai mindig is izgalmasan egészítette ki egymást. Az Alkonynapló II. rövid, mindig a lényegre törő feljegyzései és megállapításai mély, zsigeri rokonságot mutatnak Oravecz Imre létösszegző költészetével. Olvasmányélmények, hétköznapi történések, az idősödő test üzenetértékű tünetei mellett visszaemlékezésekkel, felbukkanó és újraíródó álmokkal és önelemzési kísérletekkel találkozhatunk a lapokon. A 2024-ben megjelent első Alkonynaplófolytatása ékesen bizonyítja, hogy a szerző számára az írás, a rögzítés létszükséglet. 

Az Egy hegy megy eredetileg 2006-ban jelent meg, és a szerző 2000-es évek első éveiben írt rövidprózáit tartalmazza. A kötet írásai, akárcsak a szintetizáló nagy mű, a Halászóember epikus versei, ezúttal is főképp Szajlát, a szülőfalut és környékét járják körül. Oravecz visszaidézi a régi életvilágot, és rezignált realizmussal írja le az új állapotokat. Akad köztük napló, töprengés, portré és visszaemlékezés is. Budapestről indulunk; Oravecz ekkoriban dönt úgy, hogy hazatér egykori otthonába, így olvashatunk a visszatérésről, a házépítésről, a falu egykori lakóiról ugyanúgy, mint a szerzőnek oly fontos kutyákról, amerikai emlékekről és a 9/11-ről, a mezőgazdaság tönkremeneteléről és tönkretételéről, és - a cím szellemében - a föld, az anyaföld állandóságáról és mégis mozgásáról. Vagy épp elhordásáról. Oravecz Imre életművében az epika nem a vers ellentéte, sokkal inkább annak meghosszabbítása, átszerkesztése, így lesz az Egy hegy megy megrendítően személyes, végeredményben lírai olvasmány, 2025-ben némi történeti oxidációval.

Oravecz Imre Alkonynaplója a létezés teljességének katalógusa, az időskor mindennapjainak megörökítése. Hangoltságában és kíméletlen őszinteségében Márai Sándor és Kertész Imre naplóit idézi. Nem feltétlenül az a fontos, hogy az adott napon milyen külső események történtek, a hangsúly a belső tükröződéseken van. Ahogy az Őszi kérdés című naplójegyzetben áll: "Elment a sárgarigó, a kakukk, a gólya, a fecske. Megvárod, míg visszajönnek?" Oravecz Imre most is mindent pontosan rögzít, a létezést elemeire bontja, ugyanakkor nem vész el a részletekben, a lényeges dolgokra összpontosít. Az elmúlásra és az életre, a személyét körülvevő világ állandóságaira és változásaira, a test és a tudat folyamatos párbeszédére. Az egymással szervesen összefüggő emlékekre és álmokra. Arra, ami vele együtt távozik, és azokra, akik utána is itt maradnak. A határban járunk: líra és epika peremén. Az Alkonynapló mintha az időskori remekmű, a Távozó fa továbbírása lenne más modalitásban.

Oravecz Imre Alkonynaplója a létezés teljességének katalógusa, az időskor mindennapjainak megörökítése.Hangoltságában és kíméletlen őszinteségében Márai Sándor és Kertész Imre naplóit idézi. Nem feltétlenül az a fontos, hogy az adott napon milyen külső események történtek, a hangsúly a belső tükröződéseken van. Ahogy az Őszi kérdés című naplójegyzetben áll: ""Elment a sárgarigó, a kakukk, a gólya, a fecske. Megvárod, míg visszajönnek?"" Oravecz Imre most is mindent pontosan rögzít, a létezést elemeire bontja, ugyanakkor nem vész el a részletekben, a lényeges dolgokra összpontosít. Az elmúlásra és az életre, a személyét körülvevő világ állandóságaira és változásaira, a test és a tudat folyamatos párbeszédére. Az egymással szervesen összefüggő emlékekre és álmokra. Arra, ami vele együtt távozik, és azokra, akik utána is itt maradnak. A határban járunk: líra és epika peremén. Az Alkonynapló mintha az időskori remekmű, a Távozó fa továbbírása lenne más modalitásban.

A megfelelő nap Oravecz Imre életművében félúton van a Halászóember (1998) költői szintézise és a Távozó fa (2015) című időskori remekmű között. Egyfajta zajlás, átrendeződés figyelhető meg: a Töredékpótlás ciklus mintha a Halászóember kiegészítése lenne, egy másik ciklus, a Madárnapló motívumai pedig a Távozó fa természetmegfigyeléseire rímelnek. A kötet verseiben mindennapos élethelyzetek kapnak egzisztenciális kereteket. Leírások, naplójegyzetek, töprengések váltakoznak a kötet lapjain, hol lírai nagyításokkal, hol epikus távlatokkal. Ez a kettősség teremti meg a kötet egyszerre realista és metafizikus jellegét: az élet és a halál ebben a költészetben mindennapos valóság és filozófiai probléma. A hangoltság alapvetően elégikus, mindezt a költőre jellemző szikár önirónia ellensúlyozza. A Magvető Kiadó A megfelelő nap kiadásával köszönti a nyolcvanéves Oravecz Imrét.

A megfelelő nap Oravecz Imre életművében félúton van a Halászóember (1998) költői szintézise és a Távozó fa (2015) című időskori remekmű között. Egyfajta zajlás, átrendeződés figyelhető meg: a Töredékpótlás ciklus mintha a Halászóember kiegészítése lenne, egy másik ciklus, a Madárnapló motívumai pedig a Távozó fa természetmegfigyeléseire rímelnek.A kötet verseiben mindennapos élethelyzetek kapnak egzisztenciális kereteket. Leírások, naplójegyzetek, töprengések váltakoznak a kötet lapjain, hol lírai nagyításokkal, hol epikus távlatokkal. Ez a kettősség teremti meg a kötet egyszerre realista és metafizikus jellegét: az élet és a halál ebben a költészetben mindennapos valóság és filozófiai probléma. A hangoltság alapvetően elégikus, mindezt a költőre jellemző szikár önirónia ellensúlyozza.A Magvető Kiadó A megfelelő nap kiadásával köszönti a nyolcvanéves Oravecz Imrét.

„Szajla esztendők múltán egyetlen valóságos és pontosan feltérképezett pontja életemnek, ahol álmomban is kiismerem magam. A hely, amelyet halálunk órájáig újra meg újra felkeres a képzelet, ahol együtt van minden, amire az életben csak szükségünk lehet. Számomra ez a hely a képzelet kiapadhatatlannak tetsző forrása. Új képzeteimnek is az ottaniakkal kell először megbirkózniuk." (Oravecz Imre)  Az eredetileg 1998-ban megjelent Halászóember újabb kiadásával az életműsorozat egyik legfontosabb darabja lesz olvasható. A szociografikus igényű, az egykor-volt Szajlát feltérképező költői szintézis alcíme szerint „töredékek egy regényhez"", az életmű központi darabja eleven kapcsolatot létesít Oravecz Imre korábbi lírája és a közelmúltban megírt regényfolyama között is."

„Miért levelek, és miért John? Azért levelek, mert amikor a nyolcvanas évek közepénharmadszorra is hazajöttem az Egyesült Államokból, olyan élmények foglalkoztattak, amelyek rögzítésére ez a közlésforma látszott legalkalmasabbnak. Johnnak meg azért John, mert ez volt kéznél, mert így hozta az élet. Azaz John létező személy, költő, tanár, értelmiségi, akit ismerek, akivel a valóságban is levelezek." Ezekkel a mondatokkal vezeti be Oravecz Imre eredetileg 1995-ben megjelent prózakötetét. Az 1987 és 1995 között született irodalmi levelek voltaképpen bővített naplójegyzetek. Az írások egyszerre engednek bepillantást a költő magánéletébe: verseinek közvetett vagy stilizált személyességével szemben itt közelről látjuk az Amerika után idehaza nehezen boldoguló alkotót és apát. Írásaiban visszatér Kaliforniába, közben pedig rezignáltan veszi tudomásul és rögzíti a rendszerváltozás és az új politikai-társadalmi közeg ellentmondásait és problémáit. A Kedves John. Levelek Kaliforniába így egyszerre lett önéletrajzi vallomás és a rendszerváltozás korrajza.

A Kaliforniai fürj Oravecz Imre bámulatos regényfolyamának, A rög gyermekeinek a második kötete. A tizenkilencedik és a huszadik század fordulója körül tömegek keltek útra Magyarországról, hogy Észak-Amerikában csinálják meg a szerencséjüket. Árvai István is nekivág feleségével és két gyerekével az Új Világnak. Pénzt akarnak gyűjteni, hogy aztán visszatérve önálló gazdaságot építhessenek szülőföldjükön, Szajlán. Csak hát odaát minden másképp alakul: változnak a gazdasági viszonyok, nő a család, egyre nehezebb összekuporgatni bármennyit is, egyre távolabb kerül a visszatérés lehetősége. A Kalifornia fürjben Oravecz Imre fantasztikus részletgazdagsággal meséli el hősei életét - a honvágy és az új hazában történő megkapaszkodás.

Az 1972. szeptember kilencvenkét prózaverse - mozaikszerű fejezetekből álló regénye - egy szerelmi kapcsolat eleven emlékének, és általában a szerelem titkának, fájdalmának és misztikumának ered a nyomába: az én és a te, a te és az ő, a tegnap és a ma, a közel és a távol, a menny és a pokol váltakozik a társas létezés hullámvasútján. Oravecz Imre 1988-ban megjelent könyve a magyar kortárs irodalom megkerülhetetlen klasszikusa, napjainkban pedig francia és olasz nyelvterületen is nagy sikernek örvend.

Az 1979-ben megjelent könyv hangsúlyos eleme a változás és annak természetrajza. A kötet átmenet a pályakezdő Héj és a későbbi nagy művek között. Kitágul a költői világ, megjelennek benne az indián mitológia elemei, a hopi kultúra motívumrendszere és az amerikai utazások emlékei. Mintha a hang is változna - a tárgyias leírások mellett felerősödik a személyes jelenlét szólama. Haikuk és prózaversek. Georg Trakl Budapesten, a szajlai költő pedig az Erie-csatornánál. Oravecz Imre 1943-ban született Szajlán. „Mi az út? Az áhított cél elérésének eszköze, vagy esetleg maga a cél? Úgy tetszik, hogy az utóbbi. Nem visz sehonnan sehova, így nem jutunk rajta sehonnan sehova. Ennek a megállapításnak természetesen semmi köze a lét úgynevezett hiábavalóságának filozófiájához, amellyel tételessé korcsosult gondolkodásunk netán menten meggyanúsít bennünket. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a tény, hogy nem csüggeszt el, hanem ellenkezőleg, fölvidít és megnyugtat. Igen, fölvidít és megnyugtat. Hiszen ha az út maga a cél, akkor egész életünket a cél közelében, hogy ne mondjam: a célban éljük le, és nem teszünk egyebet, mint hogy minden erőnket, figyelmünket, szeretetünket és tiszteletünket a lét törvényeinek fölismerésére, illetőleg a törvényekkel összhangban való cselekvésre összpontosítjuk. Éppen ezért, és nem egyébért, nem közömbös számunkra, milyen úton járunk: jón-e, rosszon-e. De melyik a jó út? A széles? A keskeny? A sima? A rögös? Az, amelyiken jól, a szó szakrális értelmében jól érezzük magunkat. Don Juannak, Carlos Castaneda yaqui indián tanítómesterének szavával élve az, amelyiknek szíve van. Utólag persze könnyű okosnak lenni. A dolog tudniillik korántsem ilyen egyszerű. Már csak azért sem az, mert a régi út föladásának és az új út megtalálásának (miként e könyvben is) megvan a maga útja, amelyen szintén jól kell éreznünk magunkat." Oravecz Imre

„Hol a határ a két, időben és térben egymástól távoli kultúra között? Nem tudom. De talán-talán nem is fontos. Csak azt tudom, hogy szeretném, ha nem volna határ. Ha egybemosódna a kettő. Ha az ottból itt, a régmúltból közelmúlt, a fennsíkos arizonai sivatagból - ott különben addig nem jártam - dimbes-dombos Mátrán túli táj, ha a hopi földművesből magyar paraszt lenne és viszont. Magából Oraibiból, ebből a valóságos és jelképes faluból pedig Szajla, ahol születtem, és amely nélkül számomra Oraibi elképzelhetetlen. Szeretném pedig azért, mert úgy látom, hogy a különbözőségek ellenére mind anyagi, mind szellemi tekintetben egységes a világ, és ez az egységesség bennünk ölt testet, bármely pontján élvezzük vagy szenvedjük is azt a megismételhetetlen, egyszeri és rövid földi valamit, aminek közönségesen és egyszerűen élet a neve." „Ahol elhallgat a szó, ott a némaság beszél, ahol elhallgat a némaság, ott a Teremtő beszél." Nyolcadik koan

Az Ókontri Oravecz Imre monumentális regényfolyamának záró kötete. Az ókontri, amely a régi emigráns magyarok magyar-angol keveréknyelvén óhazát jelent, egy Kaliforniából az 1930-as években Magyarországra költöző második nemzedékbelinek lesz az otthona. Míg a második kötet, a Kaliforniai fürj a kivándorlás, az Amerikába való beilleszkedés rögös története, addig a záró darab a „visszatérésé" és a szajlai újrakezdésé. A rög gyermekei című trilógia első kötete (Ondrok gödre) 1857-ben kezdődik, az új regény pedig 1956-ban ér véget, így lesz a három könyv, száz esztendőt felölelve, az igazi realista regények érvényével a magyar társadalomtörténet forrásértékű dokumentuma. Egyetlen család és több nemzedék otthonvesztésének és otthontalálásának, mindennapjainak és ünnepeinek, nyelvváltásainak és hallgatásainak pontos, lírai an megkapó krónikája.

A Kaliforniai fürj Oravecz Imre bámulatos regényfolyamának, A rög gyermekeinek a második kötete. A huszadik század fordulója körül tömegek keltek útra Magyarországról, hogy Észak-Amerikában csinálják meg a szerencséjüket. Árvai István is nekivág feleségével és két gyerekével az Új Világnak. Pénzt akarnak gyűjteni, hogy aztán visszatérve önálló gazdaságot építhessenek szülőföldjükön, Szajlán. Csak hát odaát minden másképp alakul: változnak a gazdasági viszonyok, nő a család, egyre nehezebb összekuporgatni bármennyit is, egyre távolabb kerül a visszatérés lehetősége. A Kaliforniai fürjben Oravecz Imre fantasztikus részletgazdagsággal meséli el hősei életét - a honvágy és az új hazában történő megkapaszkodás stációit.

Negyvenöt éve, 1972-ben jelent meg először Oravecz Imre első, nagy hatású verseskötete, a Héj. A könyv a rendszerváltás után teljesebb lett: visszakerültek azok a szövegek, amelyeket annak idején a cenzúra húzott ki, és Oravecz részben át is dolgozta művét. Visszapillantva láthatjuk a fiatal Oravecz Imre merre és miképpen nézett előre lírájában: hogyan kísérletezik a formákkal és talál hangot, hogyan lesz ez a költészet egyszerre képi és fogalmi.

Az Ondrok gödre Oravecz Imre regényfolyamának, A rög gyermekeinek az első kötete, a nagy családregény nyitánya. Az Oravecz költészetében mitikussá lett Szajlán játszódó történetben az Árvai család polgárosodását követhetjük nyomon. Oravecz bámulatos részletgazdagsággal ábrázolja a természet és a civilizáció összefüggéseit, a paraszti lét teljességét: hétköznapokat és ünnepeket, születést és halált, szerelmet és magányt, közte pedig a sors ismétlődéseit, az élet lehetőségeit - a helyben maradás és a kivándorlás dilemmáját.