Péterfy Éva

2025 februárját Nápolyban töltöttük. Én fényképezőgéppel a nyakamban reggeltől estig róttam az utcákat, Éva közben felkereste azokat az embereket, akiknek a sorsa és a története párhuzamos lett a miénkkel. Én voltam a magányos utazó, ő pedig a kapcsolatépítő, így alakult ki ez a könyv. Én a napi kalandjaimról és felfedezéseimről naplót vezettem, ő pedig beszélgetett azokkal az emberekkel, akikkel a kíváncsiság összehozta. Az olvasó tehát ebben a kötetben háromféle dolgot talál, felfedezőutam fényképeit, Éva interjúit és az én naplómat. - Péterfy Gergely Az íróházaspár legújabb közös könyve Nápolyba kalauzolja az olvasót. Az album lenyűgöző elevenséggel mutatja meg Dél-Itália megszokhatatlanul színes és lüktető nagyvárosát, Odüsszeusz, a görögök és rómaiak, normannok, Anjouk és Aragonok, Habsburgok, spanyol Bourbonok és Márai Sándor világát a tengerpart villáitól a nyomornegyedek pincelakásaiig, a katedrálisok szobraitól a nápolyi népszórakoztatás bizarr rítusaiig. Péterfy Gergely fényképeit az író nápolyi naplója és Péterfy-Novák Éva interjúi egészítik ki.

A Nevers-vágás az a titkos, kivédhetetlen kardvágás, amelyre a Paul Féval regényéből készült A púpos című legendás francia filmből (főszerepben Jean Marais) generációk emlékeznek. Olyan vágás, amelyet a legváratlanabb pillanatban kapunk valakitől, akit közel engedtünk magunkhoz. A kötetben olvasható novellák olyan történeteket mesélnek el, amelyekben az emberi indulatok és ösztönök okoznak végzetes sebeket. A szocializmus évtizedeitől a máig ívelő elbeszélések barátságok, házasságok, szerelmek hétköznapi konfliktusain keresztül mutatják be, hogyan élünk ebben a kiismerhetetlen világban. Péterfy-Novák Éva novelláskötetében ezúttal is a rá jellemző éleslátással, érzékenységgel és humorral mesél azokról a pillanatokról, amelyekről mások hallgatnak.

Az Egyasszony szerzőjének novellái a körülöttünk lévő világról szólnak: nőkről és férfiakról, anyákról és lányaikról, felesé- gekről és férjekről, gyerekekről és felnőttekről, gyerekkorról, felnőtté válásról, szerelemről, megcsalásról és csalódásról Nagykörúton innen és túl. Péterfy-Novák Éva éles szemmel fedezi fel a repedéseket a kirakatüvegen, és szókimondóan, humorral és empátiával tárja azokat olvasói elé.

Miskolc, 1920-as évek. A nyolcéves Károly és a négyéves Anna szüleit szinte egyszerre viszi el a spanyolnátha, a gyerekek pedig árvaházba kerülnek. Rideg és szeretet nélküli apácák gondoskodnak róluk, a fiúk között pedig farkastörvények uralkodnak: aki erősebb, az éjszaka leple alatt bármit megtehet a többiekkel. A testvérpárt néhány év múlva nevelőszülők veszik magukhoz, de vajon képesek-e elfelejteni mindazt, ami az árvaházban történt velük? Hatvan évvel később, szintén Miskolcon az ötéves Eszter elhidegül imádott édesapjától, miután anyja figyelmezteti, hogy vigyázzon vele. A kislány csak nagyapjára, Tatusra számíthat, aki mindennél jobban szereti unokáját, s akiben Eszter mindenki másnál jobban bízik. Péterfy-Novák Éva regényében megrázó kérdéseket tesz fel: mi lesz egy megnyomorított gyermekből? Hogyan válik szörnyeteggé egy felnőtt? És vajon meg lehet-e törni a generációkon átívelő családi mintákat?

"Umbria a magyar olvasó számára Olaszország legismertebb, legotthonosabb régiója, hiszen az Utas és holdvilág legszebb fejezetei játszódnak itt. De milyen ma Umbriában élni? Melyek a jellegzetes umbriai ételek, milyenek a borok, az emberek, az utcák, milyen a városok hangulata? És egyáltalán, miért élünk mi ott és milyen tapasztalatokat szereztünk az elmúlt négy évben, mióta Todiba költöztünk? Ezt mind megtudhatja ebből a könyvből az olvasó, sőt, a saját szemével meg is láthatja, hiszen legkedvesebb fotóinkat (és barátaink legkedvesebb fényképeit) gyűjtöttük össze benne. Ez a könyv, amelyben három umbriai város, Todi, Assisi és Foligno szerepel, egyszerre útirajz, írói napló, történelmi kalandozás, gasztronómiai esettanulmány, szakácskönyv és útikönyv: írói és élet-élvezői tapasztalataink az umbriai dolce vitáról. De van benne néhány irodalomtörténeti jelentőségű felfedezés az Utas és holdvilág hátteréről és végre lehull a lepel arról is, hogy tulajdonképpen mi is az az Umbriai Magyar Köztársaság..."

Péterfy-Novák Éva és Szentesi Éva első közös kötetében az olvasók bepillanthatnak a szerzők életébe, barátságába és konyhájába. Hol vidámabb, hol szomorúbb, egyedül vagy éppen közösen megélt történeteket ismerhetünk meg, s az elbeszéléseket a szerzők legkedvesebb receptjei egészítik ki. Balatoni kiruccanás, kisoroszi karácsony, tarját elcsenő macska, romantikus vacsora a horvát tengernél... Hagyományos vasárnapi ebéd, mindenmentes ételek, indiai fogások - ki-ki válogathat ízlése szerint.

Péterfy-Novák Éva és Szentesi Éva első közös kötetében az olvasók bepillanthatnak a szerzők életébe, barátságába és konyhájába. Hol vidámabb, hol szomorúbb, egyedül vagy éppen közösen megélt történeteket ismerhetünk meg, s az elbeszéléseket a szerzők legkedvesebb receptjei egészítik ki. Balatoni kiruccanás, kisoroszi karácsony, tarját elcsenő macska, romantikus vacsora a horvát tengernél... Hagyományos vasárnapi ebéd, mindenmentes ételek, indiai fogások - ki-ki válogathat ízlése szerint.

Egy fiatal vidéki lánynak a 80-as évek derekán mozgás- és értelmi sérült gyermeke született. Bántalmazó férje oldalán küzdött kitartóan a családja boldogságáért, de harca kudarcra volt ítélve... Azóta eltelt több mint harminc év, a lányból asszony lett, de nem sikerült feldolgoznia az átélteket. Ezért kezdett blogot írni, amit rövid időn belül százezrek olvastak. Péterfy-Novák Éva története a veszteség utáni továbblépésről és az elfogadás folyamatáról szól - egy olyan korban és közegben, mely sem a hibát beismerni, sem a mássággal együtt élni nem akar. „Borzongtam, és nem tudtam letenni. Őszinte bátorsága erőt ad az élet elfogadásához. Ez nem egy asszony sorsa, ez mindannyiunk sorsa!" - Jakupcsek Gabriella. „Egy férfiélet kevés megérteni a nőt, az anyaságot, a szeretettel vegyes vesződést, a törődésben való megsemmisülést. Számomra ez a történet arra hivatott, hogy ebben segítsen." - Kiss Tibi. „Feldolgozhatatlannak vélt fájdalomról olyan regényt írni, amely az életet ünnepli, szinte lehetetlen feladat. Évának sikerült." - Rácz Zsuzsa. „Ez a könyv hű tükre a valóságnak. Se letenni, se elfelejteni nem lehet." - Mácsai Pál. „Megyünk tovább, ruhát kell venni neki, szép, fehér ruhát. Az eladó kedves, kérdezi, hány éves a kislányuk? Hét, mondom neki, de kicsit sovány, nem szeret enni. Szép, fehér ruha, olyan, mint a menyasszonyi, állítólag ilyen illik. Az eladó viccel, hogy biztosan a legszebb lesz az ünnepségen. Ez nem kérdés, mondom, fasza kis ünnepség lesz. Kérdezi, hogy cipőt kérünk-e. Riadtan nézünk egymásra, kérünk? Bólintok. Hányas a lába? Nem tudom. Zsuzsi soha nem viselt cipőt. Azt sem tudom, hogy egy hétévesnek mekkora lába van. Uramisten, mit gondol majd ez a nő, milyen megveszekedett anya vagyok én, hogy nem tudom, hányas lába van a gyerekemnek?"