Éva Szentesi

Ki ez a vagány csaj, aki lazán bemutat a halálnak, kétszer is megnyeri ellene a csatát, és aztán arra teszi föl az életét, hogy felhívja a figyelmet a rákszűrés fontosságára? "Te vagy a felelős a saját testedért!" - mondja. Már eddig is nagyon sok nő életét mentette meg azzal, hogy kiállt a nyilvánosság elé a saját történetével. Bármelyikünkkel megeshet, amit átélt. Akik elolvassák ezt a megrendítően őszinte könyvet, és tesznek is önmagukért valamit, nagyon sok fájdalomtól megkímélhetik magukat, ha komolyan veszik az üzenetét. Ebben a könyvben végigkövethetjük Szentesi Éva gyógyulásának útját. Karcos, önironikus, őszinte írás. Megfog... és nem ereszt. Igazi. Élő. Példa. "Sokkal többet kaptam a ráktól, mint amennyit elvett tőlem."

Ez a könyv legalább annyira szól a férfiakról, mint a nőkről. Míg szereplői az emberi kapcsolatok szövevényességéről mesélnek, a háttérben megjelenik a gyermekkor, ahonnan az elbeszélő érkezik. Egy, a nyolcvanas években felnövő kislány, egy csapongó, bizonytalan, fiatal nő, egy elhagyott feleség, egy szerető, egy takarítónő és négy férfi, akik körül ezeknek a nőknek az élete forog: novellákra szétbontva és összefűzve. Pontosan úgy, ahogy az élet bontja szét és fűzi össze az emberi kapcsolatokat. Szentesi Éva 2011-ben kezdte el írni Rúzs és Tükör című blogját, amelyben rövid feljegyzésekben mesélt arról, milyen szerelmeken, csalódásokon és megpróbáltatásokon keresztül vált felnőtt emberré - egy betegség árnyékában. Ez a novelláskötet a blog záróakkordja és koronája.

2015. május 13-án megkaptam életem legfontosabb eredményét: negatív lett a PET CT eredményem, azaz a teszt szerint a daganat tökéletesen eltűnt a szervezetemből. Azért is volt nagy szó ez, mert az orvosok ennek leginkább nulla, de legfeljebb is maximum egy százalék esélyt jósoltak. Azóta eltelt szinte percre pontosan öt év, az állapotom fontos fordulóponthoz érkezett, s a legfrissebb eredmények még mindig negatívak. Ez a könyv részben ennek az ünneplése, részben pedig egyfajta tudás és élményanyag átadása. Ebben a kötetben benne van mindaz, amit megtanultam a lelkemről és a fizikai valómról a sokszor fájdalmas gyógyulás és testi-lelki rehabilitáció kőkemény évei alatt.

Péterfy-Novák Éva és Szentesi Éva első közös kötetében az olvasók bepillanthatnak a szerzők életébe, barátságába és konyhájába. Hol vidámabb, hol szomorúbb, egyedül vagy éppen közösen megélt történeteket ismerhetünk meg, s az elbeszéléseket a szerzők legkedvesebb receptjei egészítik ki. Balatoni kiruccanás, kisoroszi karácsony, tarját elcsenő macska, romantikus vacsora a horvát tengernél... Hagyományos vasárnapi ebéd, mindenmentes ételek, indiai fogások - ki-ki válogathat ízlése szerint.

A Merkúr a retrográdban nem szokványos szerelmi történet, hiszen ritka, hogy az ember éppen akkor találja meg a szerelmet, amikor éppen életének legnagyobb tragédiájával néz szembe. Szentesi Éva új kötete a sokáig elveszettnek hitt, majd lehetetlen helyzetben megtalált szerelem, a mégiscsak véget érő barátságok és az útkeresés regénye. Látlelet arról, hogyan értelmezi magát egy nő a 2020-as években gyerek nélkül, mit gondol önmagáról, a testéről, az életéről, és hogyan funkcionál egy párkapcsolatban, ha még nem tudott megküzdeni az örökölt anyai mintákkal. Ennek a történetnek a főszereplője bárki lehet: lehet az olvasó, és lehet az író is. Bár Szentesi Éva azt vallja, csak az olvasó hiszi azt, hogy egy regény a szerzőről szól, mert valójában az író mindig az olvasóról ír.

Nyilánszki Mari hétéves. Egy Tisza-menti kisvárosban él, fullasztó, szeretet nélküli közegben. Kopogós cipőről, Barbie babáról és arról álmodozik, hogy az anyukája, amikor nagy ritkán hozzá szól egyáltalán, ne úgy szólítsa, hogy "Mari, fiam". Nem csoda hát, hogy amint tud, elmenekül otthonról. Önmagát és a boldogságot keresi, de vajon képes-e a boldogságra az, akit olyan hosszú ideig csak boldogtalanság vett körül?