Péter Popper strana 4 z 4

A modern korban a technika ugrásszerű fejlődése a kontroll illúzióját is megteremtette a civilizált ember számára. A fejlett eszközök, az információk és a lehetőségek tengerében úgy tűnhet, magabiztosan uraljuk, irányítjuk életünket - egészen az első komolyabb krízishelyzetig, ami "kifordítja sarkaiból a világot". Ezekben az átmeneti, de annál ijesztőbb és fájdalmasabb periódusokban a mindennapok addigi rendje felborul, a megszokott és biztonságosnak hitt keretek leomlanak. Ilyenkor még a legerősebb, legöntudatosabb emberen is eluralkodik a tehetetlenség és a kiszolgáltatottság érzése. A valódi válság mindig új időszámítást nyit az egyéni történelemben: utána már sohasem lesz pontosan úgy, ahogy előtte volt. Ez a folyamat azonban nem csak tragédiát hozhat, hiszen a megoldott krízisek hatására jönnek létre a legnagyobb és legelőnyösebb változások. A krízis - esély azok számára, akik kreatív eszközökkel tudnak élni a megújulás érdekében. Még a legszörnyűbb helyzet is orvosolható valamiképpen, ehhez pedig minden segítséget igénybe kell venni. E kötet tanulmányai is ezt a célt kívánják szolgálni, az élet legkülönbözőbb területeiről vett példákon keresztül szemléltetve a megoldás lehetőségeit.

Amor Fati, ez a bölcs nietzschei gondolat, ami erről a könyvről elsőre eszébe juthat az embernek. Szeresd a szükségszerűt, szeresd a sorsodat. A könyv fejezeteiből első pillantásra kiderül, milyen széles spektrumokon keresztül közelíti meg a szerző, az embert és sorsát, helyzetét a világban. Természetesen a tudományosság igénye nélkül. Nem hirdet osztatlan igét, sem bizonyosságot. Úgy ír, mint egy mesélő, mint egy olyan ember, akit minden érdekel, és úgy, ahogy azt mindig is vallotta magáról. Ő az a fajta szkeptikus, aki nem a mindent tagadás híve, hanem aki mindent lehetségesnek tart e világban és a túlvilágon egyaránt. Hol nagyon kicsinynek érezzük magunkat, hol pedig hatalmasnak. De a lényeg végül mégiscsak az lesz, hogy rá kell döbbennünk mennyire behatárolt keretek között éljük életünket, még akkor is, ha ez a számunkra néha a végtelenbe tűnőnek tart. Kiszolgáltatottak vagyunk az elemeknek, a saját megjelenési formánknak, érzékeinknek. Mégis oly sok csoda van bennünk és létezik körülöttünk, hogy egy élet is kevés elmerengenünk mindezen. Megismerni, pedig szinte lehetetlen vállalkozás. Végül marad a fenti gondolat, hogy az egyetlen értelmes dolog elfogadni és szeretni azt amilyenek vagyunk, azt, amivé lettünk, teremtettünk. És talán ide illő még az alábbi elgondolkodtató idézet Jungtól. "Félelmetes kaland odaadni magunkat Istennek, s ugyanoly "egyszerű", mint minden olyan helyzet, amelynek az ember már nem lehet ura."

Popper Péter korai tudományos munkája a bűnöző személyiségét elemzi. Máig aktuális a munka, hiszen a bűn világa változik, de a szomorú emberi mozgatók, s a bűn útjára taszító helyzetek maradnak. Popper Péter ebben a korai munkájában is a humanista pszichológus, aki nem elítélni, hanem megérteni törekszik. Különösen élesen bírálja eközben a bűnözés degenerációs s genetikai elméleteit. A könyvből a sokoldalú személyiségpszichológus szól hozzánk. A szerző célul jelölte, hogy ismereteket, adatokat szolgáltasson arra a folyamatra, melynek révén az antiszociális személyiség kialakul - a vizsgálat a legplasztikusabban a fiatalkorú bűnözők élettörténetének és személyiségének elemzésével követhető. A dolgozat a kriminológiai lélektan főbb irányzatait ismerteti, majd a kriminalitásig súlyosbodó személyiségzavar kialakulását írja le: fejlődéstörténetekkel, vizsgálati módszerekkel, a környezeti ártalmak elemzésével, a bűnözők típusainak ismertetésével..

A "Mesterkurzus" eddigi három összejövetelén igyekezett hűséges maradni rangos címéhez. Meggyőződésünk, hogy kurzusunk szereplői nem tartják magukat mestereknek, hanem tudósai, vagy kitűnő gyakorlati szakemberei egy-egy tudományterületnek. Szándékunk az volt, hogy a mindennapos élet valamelyik fontos problémáját szellemileg körüljárjuk, és több oldalról megvilágítsuk, lehetőleg a fiziológia, a pszichiátria, a pszichológia és a művészet szempontjából. Ez a kötet az első témakör előadásait tartalmazza, vagyis a rosszkedvről, a szomorúságról és a depresszióról szól. Ezekről a lelki jelenségekről, de nem azért, hogy eltöröljük őket az emberek lelkéből... Vajon milyen lenne a világ, ha mindenki állandó jókedvben lubickolna? Talán olyan, mintha a tárgyaknak nem lenne árnyékuk, s mindent csak a kopár fény ragyogna be. Az élet változékony, örömre és szomorúságra, jókedvre és rosszkedvre egyaránt szolgáltat természetes okokat a lelkileg egészséges embernek is. Ám a depresszió más: lelki betegség. Gyógyítani kell. Ezért nem érdemes és nem szabad minden rossz hangulatunkat, letörtségünket depressziónak kinevezni. A mi kultúránkban a legtöbb ember kizárólag a sikerre, a győzelemre, a haszonra állítja be magát. S egyszerűen nincs eszköze arra - s ez a nevelés hibája is - hogy elviselje a kudarcot, túltegye magát a vereségeken és a csalódásokon. Mérei Ferenc nemzetközi hírű pszichológus mondta egyszer, hogy a hiteles élet titka az, hogy az életben nem kell mindig jól járni! Aki le tud mondani erről a kényszeréről, az belsőleg nagyon szabad lesz és nagyon erős. Ajánljuk tehát ezt a kötetet az időnként rosszkedvű, szomorú, ám egészséges lelkűeknek a figyelmébe.

Mindenki igazán felnőtt-e, aki testileg nagyra nőtt, sok évet tudhat maga mögött és állampolgári jogai vannak? -Hátha csak egy felnőtt méretű cipőben, jelmezben botladozó gyermek? -Mit jelent felnőttnek lenni gondolkodásunkban, érzelmeinkben, erkölcsünkben, kapcsolatainkban, szexuális fantáziánkban és az ágyban? -Nem jobb-e valamit megőrizni és vállalni gyermeki és kamaszos világlátásunkból, érzelemvilágukból? Ebben a könyvében az ifjúság és a vénség közötti évtizedekről töpreng és vitatkozik önmagával a szerző.

Popper Péter beszélgetős szakácskönyve, "kétségekkel fűszerezett" étel és életreceptjei, az ajurvéda ősi indiai hagyományai alapján. A receptleírásoknál bőségesen merített indiai útjai tapasztalataiból, de elgondolkodhatunk az élet-receptekről is: az életritmusról, a meditációról, egészségről és betegségről, gyógynövényekről és kövekről, a szerző által szellemesen megfogalmazott szövegek alapján.

Számomra a rendetlenség olyan rend, amiben csak én ismerem ki magam. Ám adódnak ünnepi vagy szorongásos pillanatok, amikor az ember rendet tesz a fiókjaiban, az asztalán, a szobájában és az életében. Végignéz mindazon, ami az idők során felgyülemlett benne és körülötte. Mit tartson meg, mit engedhet el véglegesen? S mit ér mindaz, amit magával cipel, magában hordoz? Mi az, amit eddig valamiért elzárt a nyilvánosság elől? Természetesen nem az intimitásokról van szó, hanem mindarról, aminek köze van a gondolkodáshoz, a műveltséghez, az alkotáshoz. A kötet egy ilyen rendrakási kísérlet némely anyagát mutatja meg. Egy-két kérdésemre választ vártam ettől a könyvtől, de nem felelt nekem. Remélem, az olvasónak mond valamit, ami érdemessé teszi, hogy lapozgasson benne.

A kedvelt szerző új könyvében merőben más, tőle nem megszokott stílussal és tartalommal lepi meg olvasóit. Az Izashannak nevezett nyugtalan lélek Szellemi kalandra hív bennünket, és AZ élet örök kérdéseit teszi fel, konokul keresve a válaszokat. A humor és játékosság végigkíséri a könyvet, de megbújik mögötte a kétségbeejtő kiáltás, mely minden magára ébredt lényből egyszer felszakad: Ki vagyok én?

Az ismert pszichológus-közíró szerző azt a kérdést vizsgálja, hogy lehet-e élni hazugság nélkül? Néhány fejezet a kötetből: A hazugság születése - Az igazság szemtanúi - Amit tudunk és amit elhittünk - Lehet-e megváltozni? - A kegyes hazugság - Őszinteség a kapcsolatokban - Az önismeret szakadékai - Lódítasz vagy hazudsz? - Miért hazudunk?

A modern pszichoterápiáról ritkán olvasható összefoglaló ismeretterjesztő mű. A klinikai lélektan ismert képviselője most bepillantást enged szakmája műhelytitkaiba. Megírja, hogy a mai társadalmi valóságban milyen gondok és kétségek gyötrik a pszichoterapeutát és hogy szerinte kiből válhat sikeres gyógyító. Ezután ismerteti a leginkább elterjedt egyéni és csoport pszichoterápiás módszereket, a beszélgetéstől a pszichoanalízisen és a hipnózison át a pszichodrámáig. A könyv igyekszik szétoszlatni a pszichoterápiával szemben támasztott túlzott reményeket, illúziókat, és csodavárást. Ugyanakkor használható ismereteket kínál a kételkedőknek, a nemtudásuk leplezésére fölényeskedőknek, a pszichoterápiára eleve előítéletekkel tekintőknek.

Az ismert pszichológus-közíró szerző azt a kérdést vizsgálja, hogy lehet-e élni hazugság nélkül? Néhány fejezet a kötetből: A hazugság születése - Az igazság szemtanúi - Amit tudunk és amit elhittünk - Lehet-e megváltozni? - A kegyes hazugság - Őszinteség a kapcsolatokban - Az önismeret szakadékai - Lódítasz vagy hazudsz? - Miért hazudunk?

Nem szívesen beszélünk, gondolkodunk rossz dolgokról, ezért aztán felkészületlenek, védtelenek vagyunk velük szemben. Menekülünk előlük, holott bátran szembe kellene fordulni velük. Gyakran nem mondunk igazat. Legtöbbször kénytelenségből, érdekből, de sokszor csak félelemből. Mert a képzeletünk irreálisan felnagyítja a kockázatot. Sőt, magunkat is hajlandók vagyunk becsapni. Gondosan őrizzük önmagunkról alkotott illúzióinkat, abban a hitben, hogy akkor már olyanok is vagyunk. Észrevétlenül nagy árat fizethetünk ezért. Mert a valótlanságok a saját lelkünket is rombolják. Ez a kötet arról szól, hogy miért érdemesebb az igazságot vállalni. Lehet, hogy kellemetlen olvasmány, de hasznosak a lelki következményei.

A kiadvány igazi kuriózum, a szerző színes, groteszk állatrajzait és azok "magyarázatát" tartalmazza, híven tükrözve különleges humorát.

"A Saxum Kiadó tizenöt éven keresztül jelentette meg Popper Péter írásait. Az élet dolgai és az Égre néző ember sorozataiban valamint egyedi köteteinek tucatjaiban. Szerettünk vele dolgozni, s úgy gondoljuk, ő is megkedvelt bennünket. Remek népművelő volt: érdeklődéssel és boldogan figyeltük, amikor a kiadóban sztorizott és gazdag életútjából mesélt történeteket. Örömmel fogadta, és szívesen meghallgatta véleményünket a szóba került témák kapcsán, melyet kiadásra javasoltunk." (részlet az Előszóból)