Péter Popper strana 4 z 5

A kiadvány igazi kuriózum, a szerző színes, groteszk állatrajzait és azok "magyarázatát" tartalmazza, híven tükrözve különleges humorát.

Megdöbbentő, de társadalmi kényszer, hogy ma az agresszivitást kiemelt fontosságúnak kell tekintenünk. Lehetetlen nem elszörnyedni azon, hogy a 20. század - azelőtt soha meg nem élt - kollektív agressziói, fajgyűlölete és háborúi következtében hány millió ember pusztult el. S minden reményünk ellenére a társadalmi és politikai agresszió ma is egyre növekvő tendenciát mutat. Mindez nem kerüli el egyéni életünket sem. Minden ember nap mint nap szembetalálkozik saját agresszív indulataival, amelyeket az erősödő indulat világában egyre nehezebb elfojtani és eltűrni. A társadalmi bűnök egyéni bűnökké alakulnak. Sigmund Freud szerint a civilizáció akkor kezdődött, amikor először fordult elő, hogy egy ősember haragjában rikácsolt, husángját forgatta, de nem csapott le vele. De mi lecsapunk szavakkal, bombákkal, lágerekkel. Lehet, hogy elpusztul a humanizmusára egykor annyira büszke civilizációnk? S a szeretet vallását követőkből megint megkeresztelt pogányokká zuhanunk vissza? Nem nézhetjük tétlenül... Szabad akaratot kaptunk, felelősek vagyunk önmagunkért! Ezért is különösen időszerűek Ranschburg Jenő, Popper Péter és Vekerdy Tamás e kötetben közölt írásai.

A SAXUM kiadó Az élet dolgai kötetek új sorozatát indítja, Szimpozion címmel. Ezekben a kis könyvekben három-négy ismert pszichológus írja meg véleményét egy-egy témáról, néhol egymással vitázva, polemizálva. Az első kötet a tehetséges gyerekekről sz ól, Zseni? Okos? Különleges? - ez szerepel a címben, és négy bölcs és tekintélyes pszichológus írását találjuk benne: Popper Péter az indigó gyerekekről, Ranschburg Jenő a gepárdkölykökről, Vekerdy Tamás a Rubik kocka forgatásáról, míg Herskovits Már ia a tehetség felismeréséről ír.

A modern korban a technika ugrásszerű fejlődése a kontroll illúzióját is megteremtette a civilizált ember számára. A fejlett eszközök, az információk és a lehetőségek tengerében úgy tűnhet, magabiztosan uraljuk, irányítjuk életünket - egészen az első komolyabb krízishelyzetig, ami "kifordítja sarkaiból a világot". Ezekben az átmeneti, de annál ijesztőbb és fájdalmasabb periódusokban a mindennapok addigi rendje felborul, a megszokott és biztonságosnak hitt keretek leomlanak. Ilyenkor még a legerősebb, legöntudatosabb emberen is eluralkodik a tehetetlenség és a kiszolgáltatottság érzése. A valódi válság mindig új időszámítást nyit az egyéni történelemben: utána már sohasem lesz pontosan úgy, ahogy előtte volt. Ez a folyamat azonban nem csak tragédiát hozhat, hiszen a megoldott krízisek hatására jönnek létre a legnagyobb és legelőnyösebb változások. A krízis - esély azok számára, akik kreatív eszközökkel tudnak élni a megújulás érdekében. Még a legszörnyűbb helyzet is orvosolható valamiképpen, ehhez pedig minden segítséget igénybe kell venni. E kötet tanulmányai is ezt a célt kívánják szolgálni, az élet legkülönbözőbb területeiről vett példákon keresztül szemléltetve a megoldás lehetőségeit.

Nem szívesen beszélünk, gondolkodunk rossz dolgokról, ezért aztán felkészületlenek, védtelenek vagyunk velük szemben. Menekülünk előlük, holott bátran szembe kellene fordulni velük. Gyakran nem mondunk igazat. Legtöbbször kénytelenségből, érdekből, de sokszor csak félelemből. Mert a képzeletünk irreálisan felnagyítja a kockázatot. Sőt, magunkat is hajlandók vagyunk becsapni. Gondosan őrizzük önmagunkról alkotott illúzióinkat, abban a hitben, hogy akkor már olyanok is vagyunk. Észrevétlenül nagy árat fizethetünk ezért. Mert a valótlanságok a saját lelkünket is rombolják. Ez a kötet arról szól, hogy miért érdemesebb az igazságot vállalni. Lehet, hogy kellemetlen olvasmány, de hasznosak a lelki következményei.

A kötet a pszichológus-író valláslélektani tanulmányait tartalmazza. Sem téríteni, sem tagadni nem akar, szeretne együtt töprengeni az olvasóval. Kalandozni az emberi gondolkodás és képzelet által évezredek során megalkotott Isten-képek bonyolult világában. A gyűjteményes kötet Az Égre néző ember sorozatban megjelent öt kötet szerkesztett anyagát, valamint a témához kapcsolódó, új tanulmányt is tartalmaz.

"Ma már - több kiadás után - talán elmondhatom az Olvasónak, hogy minden írásom közül ezt a könyvemet szeretem a legjobban. Tulajdonképpen regény, de igyekeztem tudásomhoz mérten kortörténeti alapossággal foglalkozni a rómaiak által Júdeának nevezett provincia vallási életével a Második Templom idején, Pontius Pilatus prokurátorsága alatt. A téma - a kereszténység megszületése, a Názáretből (akkori nevén Nócerből) származó rabbi Jesuá Há-Nocri, vagyis Jézus alakja, viszonya ősei vallásához, - engem ma is állandóan foglalkoztat. Számomra a korszak szereplőinek lélektani helyzete is érdekes. Egy művelt római tisztet Júdea helytartójává emel a sors. Idegenkedik a számára barbárnak tűnő zsidó vallásos kultusztól, de mégis egyre inkább bevonódik a messianisztikus eszme vonzáskörébe." (Popper Péter)

"Az évezredek során több könyvet írtam a vallás témaköréből. Az "Írás" két kötete szól az Ó- és Újszövetségről, a "Van ott valaki?" a valláspszichológia alapkérdéseiről, "Az Istennel sakkozás kockázata" és "Az önmagába térő ösvény" a távol-keleti vallásbölcseletekről. Ennek a sorozatnak a zárókötetét tartja most kezében az olvasó. Az évezredek során a vallások többsége eltávolodott az alapítók szellemi világától. Ez az egyik oka annak, hogy irányzatokra bomlottak, pl. ma már nincsen egységes zsidóság, kereszténység, buddhizmus. Baj? Nem baj. Isten olyan hatalmas kozmikus intelligencia, hogy nem fér bele egyetlen szellemi irányzatba sem, sokféle út vezet feléje. Jelen írásomban nem a vallásokról szólok, hanem az alapítók szellemi arculatáról, jelleméről és sorsuk alakulásáról. Nem szeretném, ha valódi személyiségüket lassan elfednék a legendák és az utólagos értelmezések." (A Szerző)

Az orvosi szakirodalom keveset, szinte semmit nem foglalkozik a féltékenységgel... Hiszen alapérzelmeink is alig vannak definiálva. A pszichológus, a szexológus, az író a "Mesterkurzus" e kötetében a férfi-női kapcsolatok buktatóiról beszél, arról, amit gyakran elrontunk, és arról, amit mégis módunk van megtenni a család megőrzéséért a mai családkultúrában.

Évtizedek pszichológiai munkásságának leszűrt eredményeiről szóló gyűjteményes kötetet tart kezében az Olvasó. A szerző, Popper Péter egyetemi tanár, pszichológus, író, akire kollégái már fiatal korában azt a missziót ruházták rá, hogy hozza közelebb az emberekhez a pszichológiát. Popper megfelelt ennek a feladatnak. Bármilyen nehéz kérdésről ír, mindig érthető, soha nem burkolózik a szakma nehézkes nyelvezetébe, sőt meg-megcsillan benne a szerző humora is. Valahogy úgy ír, mintha a mindennapi élettel beszélgetni, az élet dolgai kérdezik, és ő megpróbál válaszolni. Ám azt is vállalja, hogy az élet problémái néha túl nehezek, nem megoldhatók, csak elviselhetők. S az embernek már az is segít, ha együttérzést tapasztal, és megtudja, hogy sokszor kínzó élethelyzeteivel nincs egyedül a világon.

Nagy dolog a gyerekkor - írta Radnóti Miklós. Valóban, a gyerekkor évei a tiszta lapok évei. S ezek kezdőlapjára először a család kezd írni. Azután ír a bölcsődés néni, a dadus, az óvó néni, a tanítók, a barátok, az osztálytársak, a sporttársak, az edzők, a zsenge szerelmek. Írnak a doktor bácsik, az ijesztgető utcai mumusok; írnak a tévében, a moziban, sok-sok helyen... Ó, nagyon sokan firkálnak okos, erősítő, félelmetes és ostoba dolgokat egyaránt. Minden magatartás, amivel a gyerek szembetalálkozik, egy feljegyzés az emlékezetében, egy viselkedésminta, egy helyzet megoldásának a lehetősége vagy kudarca, egy bűn vagy egy jócselekedet. Így alakul a karakter. De ír a gyerek is. Örömöt és kétségbeesést, csalódást és boldogságot - de főként önismeretet a vele és körülötte élők lelkébe. Néha illúziókat rombol szét, néha biztatást ad. Erről kevesebbet szoktak beszélni. Az immár felnőtt gyerek magában tovább viszi a szülők mondatait és mozdulatait: Anya, jól csináltam? Apa, most haragudnál rám? A szülő-gyerek kapcsolat örökké tart. Még a halál sem választja el őket. Ez a kötet - hozzáértő mesterek segítségével - komoly kalandozás a gyermeki és a felnőtt világ találkozásának határmezsgyéjén. Ezért ajánljuk ezt a könyvünket is az olvasó figyelmébe.

Érdemes-e végigmenni az önmagába visszatérő ösvényen? Hiszen ugyanoda érkezünk, ahonnét elindultunk. Mégis útközben sok minden történhet velünk. És bár világossá válik, hogy nincs Start és Cél, megérkezéskor mégis sokfélét másképp látunk, mint elinduláskor. Nem a világ alakul át, hanem mi változunk meg. Mit élt át a szerző többszörös indiai tartózkodása során? Mihez kezd ezzel az élményvilággal Európában? S éppen, mert alázattal tekint Távolkeletre, egyre szilárdabb a meggyőződése, hogy aki nem találja meg a szellemi útját hazájában, az a Himalája hegyei között, vagy a Gangesz partján sem fogja megtalálni.

A "Mesterkurzus" eddigi három összejövetelén igyekezett hűséges maradni rangos címéhez. Meggyőződésünk, hogy kurzusunk szereplői nem tartják magukat mestereknek, hanem tudósai, vagy kitűnő gyakorlati szakemberei egy-egy tudományterületnek. Szándékunk az volt, hogy a mindennapos élet valamelyik fontos problémáját szellemileg körüljárjuk, és több oldalról megvilágítsuk, lehetőleg a fiziológia, a pszichiátria, a pszichológia és a művészet szempontjából. Ez a kötet az első témakör előadásait tartalmazza, vagyis a rosszkedvről, a szomorúságról és a depresszióról szól. Ezekről a lelki jelenségekről, de nem azért, hogy eltöröljük őket az emberek lelkéből... Vajon milyen lenne a világ, ha mindenki állandó jókedvben lubickolna? Talán olyan, mintha a tárgyaknak nem lenne árnyékuk, s mindent csak a kopár fény ragyogna be. Az élet változékony, örömre és szomorúságra, jókedvre és rosszkedvre egyaránt szolgáltat természetes okokat a lelkileg egészséges embernek is. Ám a depresszió más: lelki betegség. Gyógyítani kell. Ezért nem érdemes és nem szabad minden rossz hangulatunkat, letörtségünket depressziónak kinevezni. A mi kultúránkban a legtöbb ember kizárólag a sikerre, a győzelemre, a haszonra állítja be magát. S egyszerűen nincs eszköze arra - s ez a nevelés hibája is - hogy elviselje a kudarcot, túltegye magát a vereségeken és a csalódásokon. Mérei Ferenc nemzetközi hírű pszichológus mondta egyszer, hogy a hiteles élet titka az, hogy az életben nem kell mindig jól járni! Aki le tud mondani erről a kényszeréről, az belsőleg nagyon szabad lesz és nagyon erős. Ajánljuk tehát ezt a kötetet az időnként rosszkedvű, szomorú, ám egészséges lelkűeknek a figyelmébe.

A világban gonosz erők is működnek. Ezt a gonoszt nevezték el ördögnek, a racionálisan gondolkodók csak szimbolikusan, a hívő lelkek pedig személyes szellemi energiaként. A valláspszichológus szerző követi az ördög jelentkezését a Bibliában. Bemutatja a napkeleti kultúrák különböző ördög-figuráit, a forró és hideg sátánt, az akarat és az öncélú kín okozás ördögét. Elmondja, hogy ez a sötét erő miként tevékenykedik a politikában, a szerelemben és a gazdaságban. Kitér a New Age harcára a vallási és nemzeti elkülönülés ellen, a sátános álvallásokra és az emberiség jövőjére a világosság és a sötétség harca szempontjából. Mindebben sok az élettapasztalat, a filozófia, a humor, a kétely.

Sorozatunk Popper Péter gondolatait próbálja egy-egy téma köré csoportosítani. Ez a kötet a felnőtté válásról, gyerekkori agresszióról és a lelki egészségről szól. Alapjául azon előadások szolgáltak, melyeket szerte az országban tartott. Rávilágít a felnőtté válás nehézségeire és arra, milyen fontos felnőtté válásunk mérföldköveit figyelemmel kísérni. Miként válhatunk felnőtté, önmagunkért és másokért felelős emberré? Van rá megoldás, csak élnünk kell vele. Az agresszió egyre erőteljesebben meg határozza életünket. Mik az agressziót kiváltó tényezők? Mi a felelőssége a szülőnek és a pedagógusnak? Melyek a lelki egészség kritériumai? Van-e lelkileg száz százalékosan egészséges ember? A könyv igen komoly témákat feszeget, de az anekdoták és a humor nem maradnak el. Különlegessége a könyvnek a szerző hangjával megszólaló válogatás a CD mellékleten.

Számomra a rendetlenség olyan rend, amiben csak én ismerem ki magam. Ám adódnak ünnepi vagy szorongásos pillanatok, amikor az ember rendet tesz a fiókjaiban, az asztalán, a szobájában és az életében. Végignéz mindazon, ami az idők során felgyülemlett benne és körülötte. Mit tartson meg, mit engedhet el véglegesen? S mit ér mindaz, amit magával cipel, magában hordoz? Mi az, amit eddig valamiért elzárt a nyilvánosság elől? Természetesen nem az intimitásokról van szó, hanem mindarról, aminek köze van a gondolkodáshoz, a műveltséghez, az alkotáshoz. A kötet egy ilyen rendrakási kísérlet némely anyagát mutatja meg. Egy-két kérdésemre választ vártam ettől a könyvtől, de nem felelt nekem. Remélem, az olvasónak mond valamit, ami érdemessé teszi, hogy lapozgasson benne.