Péter Popper strana 2 z 4

Popper Péter legendás előadásain egy gombostűt sem lehetett leejteni. Hatalmas műveltsége, karizmatikus előadásmódja, eredeti gondolkodása, fanyar, szarkasztikus humora felejthetetlenné tette ezeket az alkalmakat – nem csoda, hogy hosszú évtizedeken át zsúfolásig megtelt minden terem, ahol meg lehetett hallgatni a neves pszichológust. Ő pedig szívesen mesélt a lélek dolgairól, előadást még betegen is csak ritkán mondott le, mert amíg a színpadon vagy a katedrán ült, a fizikai kényelmetlenségekről és fájdalmakról is megfeledkezett. Amikor az ország különböző pontjain kisebb közösségek előtt beszélt, őt kísérő felesége, Kati olykor kézikamerával rögzítette előadásait, s ezek a felvételek a családi archívumba kerültek. 2020-ban, Popper Péter halálának 10. évfordulóján gyermekei úgy határoztak, hogy emléke előtti tisztelgés gyanánt e zárt körben rögzített és még sohasem publikált anyagokat nyomtatott formában közkinccsé teszik. A könyvben ezek mellett helyet kaptak olyan, a Nyitott Akadémián tartott előadások is, melyek terjedelmi okok miatt nem fértek bele a 2010-ben megjelent nagy sikerű Lélekrágcsálók című gyűjteményes kötetbe. A könyv lapjain megelevenedik valami a hajdani együttlétek hangulatából is, miközben Popper Péter az élet nagy témáiról – sorsról és végzetről, önismeretről, kapcsolatokról, érzésekről és értékekről – gondolkodik a maga összetéveszthetetlenül egyedi és izgalmas módján. Gyakran kételkedve, de örök kíváncsisággal és újra meg újra feltámadó reménnyel kutatja az élet rendjét és törvényét, olykor válaszokat, megoldásokat, máskor pedig csak némi gyógyírt és vigasztalást kínálva azoknak, akik vele tartanak ebben a szellemi kalandban. 

Ismerd meg önmagad, és tudni fogod a sorsodat - mert a sorsod te vagy! Nem külső erők uralkodnak rajtad, jellemed, személyiséged alakítja jövődet, mondta a delphói jósda papnője a hozzá fordulóknak, s ennél nehezebb, ugyanakkor izgalmasabb feladványt aligha adhatott volna nekik. Az ember gyakran önmaga számára is megfejthetetlennek tűnő rejtély: mást gondol, mint amit érez, mást mond, mint amit gondol, és mást tesz, mint amit mond. Valódi belső motivációink nyomába eredni életre szóló kaland, tele olykor felszabadító, máskor zavarba ejtő és fájdalmas felfedezésekkel. A Nyitott Akadémia-sorozat sok év után újra megjelent kötetének neves szerzői azt a kérdést járják körül, hogy mennyire vonhatjuk befolyásunk alá sorsunk alakulását, s a nehéz helyzetekben hogyan szabadíthatjuk fel belső erőforrásainkat.

Mit reméljünk a szerelemtől, az együttéléstől, a házasságtól, ha ahova csak nézünk, kudarcos próbálkozásokat látunk? Hiszen a párkapcsolat évezredek óta megoldatlan problémája az emberiségnek, vélte Popper Péter, aki ennek ellenére - vagy tán épp ezért - rengeteget foglalkozott a témával. Hitte, hogy ha nincsenek is mindenki számára jól működő, univerzális megoldások, néha a sors kegyéből, vagy talán saját döntéseinknek és cselekedeteinknek köszönhetően, létrejöhet két ember között a valódi összetartozás. Az pedig olyan nagy érték, hogy minden erőfeszítést megér. Ebben a válogatáskötetben a szerző életművét jól ismerők is sok csemegét találhatnak, hiszen olyan (pár)kapcsolati témájú előadásokat gyűjt egy csokorba, amelyek kisebb közösségek előtt hangzottak el: a bensőséges légkörben Popper Péter ritkábban tárgyalt kérdésekről is megszólalt, és bátran fogalmazott. Mesélt empátiáról és tapintatról, durvaságról, szeméremről és intimitásról, szakításról és újrakezdésről, férfi- és női szerepekről, hűtlenségről és illúziókról, kompromisszumos kapcsolatokról, elmérgesedett viszonyokról - és nagyon őszintén a szexről. Vagyis a párkapcsolatról, a szerelemről úgy, ahogy józan nappalon nézi az ember: realistán, önbecsapások nélkül, de azért szem előtt tartva a valódi értékeket, és sohasem feladva a reményt.

Mit reméljünk a szerelemtől, az együttéléstől, a házasságtól, ha ahova csak nézünk, kudarcos próbálkozásokat látunk? Hiszen a párkapcsolat évezredek óta megoldatlan problémája az emberiségnek, vélte Popper Péter, aki ennek ellenére – vagy tán épp ezért – rengeteget foglalkozott a témával. Hitte, hogy ha nincsenek is mindenki számára jól működő, univerzális megoldások, néha a sors kegyéből, vagy talán saját döntéseinknek és cselekedeteinknek köszönhetően, létrejöhet két ember között a valódi összetartozás. Az pedig olyan nagy érték, hogy minden erőfeszítést megér. Ebben a válogatáskötetben a szerző életművét jól ismerők is sok csemegét találhatnak, hiszen olyan (pár)kapcsolati témájú előadásokat gyűjt egy csokorba, amelyek kisebb közösségek előtt hangzottak el: a bensőséges légkörben Popper Péter ritkábban tárgyalt kérdésekről is megszólalt, és bátran fogalmazott. Mesélt empátiáról és tapintatról, durvaságról, szeméremről és intimitásról, szakításról és újrakezdésről, férfi- és női szerepekről, hűtlenségről és illúziókról, kompromisszumos kapcsolatokról, elmérgesedett viszonyokról – és nagyon őszintén a szexről. Vagyis a párkapcsolatról, a szerelemről úgy, ahogy józan nappalon nézi az ember: realistán, önbecsapások nélkül, de azért szem előtt tartva a valódi értékeket, és sohasem feladva a reményt. 

Popper Péter egyik legkülönlegesebb művét tartja a kezében az olvasó: egy rendhagyó életmód- és szakácskönyvet, melyet elsősorban a neves pszichológus indiai tartózkodásai ihlettek. A keleti életbölcseletet és -gyakorlatot saját személyiségén szűri át, és azt mutatja meg belőle, ami meggyőződése szerint egy mai nyugati ember számára is befogadható és hasznos. Szemléletmódot vázol fel az egészség testi és lelki feltételeiről, s mindarról, ami ezen a téren rajtunk múlik, amit önmagunkért tehetünk. A szerző célja semmiképp sem az volt, hogy tankönyvet vagy módszeres ismeretterjesztő művet írjon - a kötetet szabad asszociációi építik fel és teszik igazán élvezetessé. Ha vele tartunk, számos területre nyerhetünk bepillantást ebben a színes szellemi kalandban. Olvashatunk sorsról és végzetről, betegségről és gyógyulásról, a szexuális élet zavarairól és serkentőiről, az ájurvédikus szellemi gyakorlatokról, az ásványi kövek és a gyógynövények használatáról, az ételek színének és ízének hatásairól, masszázsról, légzéstechnikákról, meditációról és jógáról - közben pedig megtanulhatunk különböző izgalmas keleti ételeket és italokat (többek között lasszit, halvát, raszát, dahlt, curryt) készíteni.

Popper Péter 2023. november 19-én lenne 90 éves. A 90. születésnapjára jelenik meg újra az életműsorozat keretében Mihancsik Zsófia beszélgetőkönyve, amelyből páratlanul összetett, árnyalt képet kaphatunk a legendás pszichológusról. Mihancsik Zsófia bátran és sokszor kritikusan kérdez, Popper Péter pedig hasonlóan bátran és nagyon őszintén válaszol. Éveken át beszélgetnek, tabuk nélkül: családról, párkapcsolatokról, politikáról, vallásról, hitről, pszichológiáról, társadalomról, félelmekről, döntésekről - mindenről, aminek Popper életében jelentős szerepe volt. Ritka izgalmas kitárulkozás ez, lebilincselő olvasmány mindazok számára, akik szeretnék jobban megismerni egy korszak megkerülhetetlen gondolkodóját, és megnézni az ő szemével a világot. „'Hát nem tudja? Csak két típusú ember van a világon. Majmok és tigrisek. A majmok nagy csapatban élnek a fákon, mindig izgatottak, valami nagyon fontos történik közöttük. A tigrisek barlangokban laknak, egymástól nagy távolságokra, nyugodtan, méltósággal. Ők a nagyvadak. A beszédükről lehet felismerni őket. A majmoknak sztorijaik, panaszaik, aranyköpéseik vannak. A tigriseknek bolyongásaik, szenvedéseik és megismeréseik. De csak az egyik nyelven lehet beszélni, vagy majomul, vagy tigrisül. A másikat elfelejtjük.' Nagyon fiatal voltam akkoriban, amikor ezek a szavak megmentettek az elmajmosodástól, amire komoly hajlamom volt. Azután egyszer ezt felidéztem Mihancsik Zsófiának, aki addig beszélgetett velem, amíg egy interjúkötet nem lett belőle. Igyekeztem végig az igazat mondani, még ha rossz fényt is vet rám. Fogadják jóindulattal és megértéssel.”

"És ez a legfurcsább: a semmi, hogy lehet többé sohse lenni, - ez a legérthetetlenebb: végső lakójául agyamnak a nagy csodálkozás marad csak, hogy voltam és hogy nem leszek." Szabó Lőrinc: Csak az imént Ebben a könyvben Popper Péter Szabó Lőrincéhez hasonló borzongó csodálkozással igyekszik farkaszemet nézni a nagy, félelmetes titokkal: a halállal. Igen, titokról van szó, hiszen míg a meghalás folyamatáról fiziológiai és pszichológiai értelemben is tudunk egy keveset, magáról a halálról semmit. A halálról csak hiteink, reményeink, feltételezéseink, elméleti konstrukciónk vannak, bizonyosságunk nincs. Ez a kötet sem adhat - nem ezért érdemes kézbe venni. Hanem azért, mert a halál kikerülhetetlenül eljön mindannyiunkért, és minél jobban igyekszünk elnyomni, elhárítani ezt a titokban mindig ott kísértő gondolatot, annál nagyobb lehet bennünk a feszültség és a félelem. Ezek pedig azt is megnehezítik, hogy a maga teljességében éljük meg az életünket, amíg még tart. Popper Péter fel mer tenni magának számos izgalmas kérdést, melyek időről időre bennünk is felmerülhetnek. Jó lenne-e örökké élni? Vagy talán az élet értéke éppen abból fakad, hogy mulandó? Lehet-e már valaki életében halott? Joga van-e az embernek megölni magát? Valóban a semmi, a nemlét marad csak, vagy valamilyen formában a halál után is folytatódhat az élet? Lehetséges-e, hogy van lélekvándorlás, s ha van, az új lény azonos-e a régivel: én fogok újra megszületni, vagy nem én? Megvédhet-e a vallás (vagy bármi más) a halálfélelemtől? Megbékülhetünk-e végül az elmúlással?