Emöke Bagdy

Negyvenes éveinkben, erőnk teljében sokféle értelemben elérünk a csúcsra. Ez a "hegytető" az életközép, innen lehet a legmesszebbre látni, a még meglévő távlatokat, de a már kirajzolódó határokat, korlátokat is átélni. Önkéntelen ráámulás, rádöbbenés következik be ilyenkor, annak megtapasztalása, hogy akár teljesültek a gyermekkori fantáziák, akár nem, már nincs többé az az érzés, hogy mindenre van még idő. Bizonyos perspektíva már bezárult, már nem "minden" lehetséges, csak annyi, amihez az életalapokat eddig megteremtettük. Kénytelenek vagyunk felmérni, mit értünk el, és még mik a (reális) lehetőségeink. Számadásunk sokkolóan hozhatja felszínre az eredményeinkkel való elégedetlenség fájdalmát és a "Hova vezet mindez?", "Mi értelme van az egésznek?" "Merre, hogyan tovább?" nyugtalanító kérdéseit. Közben testi, lelki, kapcsolati és életérzésbeli változások is szembesítenek minket a kisebb-nagyobb veszteségekkel, a "külső" és a "belső" bizonyos mértékű átalakulásával. Mindez átrendezést kíván és átrendeződéseket indít. Az öregedéssel aztán újabb kérdések kerülnek előtérbe. Kiért, miért él az idős ember? Kinek fontos a világban? Ki törődik vele? Milyen célok váltják meg a széthullástól, és hogyan találjon erőt, indítékot a további küzdéshez? Hogyan segíthető emberi méltóságának, identitásának védelme és megőrzött értékeinek továbbadása? Nincs egységes "megoldásrecept", csak individuális utak és lehetőségek. Közelítésünk ezért az egyedi, páratlan, egyszeri személyiség élményvilágának optikájából szemléli és követi az élet második félidejét. Rólad, rólam, rólunk szól, valóságközeli módon, ahogyan a történések erőrendszerében, a sorsmenet dinamikájában végigküzdjük az utat, keresve a célját, értelmét, értékét. Személyes tapasztalataim kiegészítő adalékok ahhoz, hogy a legkisebb károsodással a legkedvezőbb kifejlet felé haladjunk, az elérhető legjobb életminőségben.

Jó ideje szinte egyik krízisből esünk át a másikba. A világban súlyos, életfenyegető dolgok történnek, és mindnyájan a bizonytalanság alapélményét éljük át. Mint amikor egy hullámvasút utasának kinyíló táskájából szerte szóródnak az értékei, és ő azok után kapva vissza akarja nyerni, ami széthullott, ami fontos. Keressük tetteink célját, értelmét. Miben bízzunk? Hol itt a segítség? Hol van a remény? Nehéz időket élünk az emberi kapcsolatok viszonylatában is. Értékkrízisben dagonyázik a világ, letapossa a megtartó éltetőt, és felemeli a szennyet, a pusztítót. Ám nem az a célom, hogy a negatívumokat hangsúlyozzam, hanem éppen az, hogy az ellenszerek lehetőségére, a rehumanizálásra, újra építkezésre hívjam fel a figyelmet, mert erre egyre nagyobb szükségünk van és lesz is a jövőben. Szükségünk van olyan erőre, belső parancsra, amely felemeli a fejünket, hogy tekintsünk előre. Akárcsak egy alpinista, akinek hosszú és fáradságos útján, lavinaveszélyek közepette az előre haladás lépésenkénti feladatával kell megküzdenie, mi magunk is erőtöltésre szorulunk, energiák pótlására, hogy a belső küzdőerők ne szegényedjenek el és a célok elérését szolgálják. Az az erő, amely felemel, átemel, tovább lendít, segít, támogat és az eleséstől véd, előre csalogat a cél elérésének ígéretével, maga a REMÉNY. Könyvem antológia, a válogatott írások a fontosságokat szeretnék tükrözni. Vajon kinek fontosak? Hitem szerint mindnyájunknak. Tanár vagyok. Ez minden soromban kifejezésre jut. Ezért szívesen tanítom (magam is tanultam egykor), hogyan gondolkodjunk a változásról, tegyünk különbséget életnehézség és probléma között, sőt az első- és másodfokú változás között is. Több írásban járom körül, hogy mit kezdhetünk az agresszióval és a depresszióval. Személyes szakmai ars poeticámat, hitvallásomat is összefoglalom - mindazt, amit a nevelésről, sőt tágabban magáról a segítő emberi kapcsolatról fontosnak vélek. Végül pedig igyekszem átadni, hogy születetten és mindörökre társas lények vagyunk - ahhoz, hogy létünk fontosságot nyerjen, ne éljünk hiába, kell, hogy tudjunk kit szeretni és viszont, legyen célunk valakiért-valamiért élni, és belássuk, hogy az individuum gőgjében maradva "egyedül nem megy!". Azt kívánom minden Olvasómnak, hogy az összetartozás egységélménye tartsa mozgásban lelkében az élni akarást, a reménységet!

Mit kezdünk az élet nehéz, emberpróbáló helyzeteivel? A kihívásokkal, a veszélyekkel, a krízisekkel, az igazságtalanságokkal, a veszteségekkel? Milyen erőforrások és eszközök állnak rendelkezésünkre a megküzdéshez, és min múlik, hogy azokat képesek vagyunk-e eredményesen használni? Van-e bennünk életbátorság, azaz kurázsi és kedv ahhoz, hogy úgy éljünk, ahogy valóban érdemes: a nehézségek elől sem megfutamodva, egyenes gerinccel, ugyanakkor derűre és örömre képesen? Ebben a gyűjteményes kötetben hét olyan előadás átdolgozott változatát adjuk közre, amelyek a Nyitott Akadémián hangzottak el életbátorságról, kitartásról, megküzdésről, és korábban még nem jelentek meg nyomtatásban. A nagyszerű szerzők különböző irányokból és sokféle stílusban közelítik meg a témát, ám az utak végül talán összefutnak. 

A könyv Bagdy Emőke nyolcvanadik születésnapja alkalmából jelenik meg. A szerző a tőle megszokott igényességgel szól arról, hogy mit kell magunk mögött hagyni, és mit viszünk magunkkal tovább mindabból, amit az előző századok emberi sorsunk, történelmünk évgyűrűibe véstek.

Annyi mindenből vizsgáznunk kell az életünk során, jogosítvánnyal igazolni hozzáértésünket. Sajátos, hogy épp a családi életből, a gyermeki személyiség fejlődésének törvényeiből nincs más vizsga, mint a spontán tudáson alapuló gyakorlat beválása, a végeredmény. Ez pedig gyakran mutatkozik elégtelennek. Miért hagyjuk magunkat tudatlanságban vagy téves nevelési vélekedések fogságában? Tanuljunk szülőnek lenni, családot éltetni és boldog gyermeket nevelni! Bízzuk magunkat rá arra a tudásra, amely bizonyítékokon alapul, nem ideákon, hiedelmeken, vélekedéseken. Az egész életen át tartó tanulás jegyében is érdemes, sőt szükséges megismerkednünk azzal a szociális fészekkel, amely az egyre bonyolultabbá váló világban biztos bázis, támpont, szeretetforrás, az elfogadás, kötődés és odatartozás otthona. Csak lehetőségeket hozunk magunkkal, az életre hívó, kibontakoztató hatásokat, a megerősítést és a "hamuban sült pogácsát", mint útravaló lelki táplálékot az emberformálás műhelyében kapjuk meg. Ennek a könyvnek az a missziója, hogy a családi szocializáció legfontosabb tudnivalóit tárja fel. Mikor, hogyan és mit tegyünk az egészséges fejlődés elősegítése, az "elég jó szülővé" válás érdekében? Erről szól ez a könyv, amelyet minden jelenbeli, jövendő vagy a nevelési eredményeire visszatekintő szülő szíves figyelmébe ajánl: a szerző.

Ez a vademecum ("gyere velem") a kíváncsiak és vállalkozó kedvűek számára született. Azoknak, akik szeretnék megismerni saját lelki működésük titokzatos világát. De nem öncélúan! Szeretnének e tudás által olyan lehetőségekhez és készségekhez jutni, melyekkel elősegíthetik testi-lelki egészségük megőrzését, jó közérzetük, fizikai fittségük, lelki egyensúlyuk fenntartását. Azokhoz is szól ez a könyv, akik hajszoltak, fáradtak, kimerültek, szomorúak, kisebb-nagyobb "ideges tünetekkel" bajlódnak, esetleg valamilyen testi működészavar már előállt náluk. Mi történik velünk életünk stresszeiben? Mi zajlik ilyenkor testi-lelki működéseinkben? Milyen hasznos megküzdési lehetőségeink vannak, és melyek a veszélyes kiútkeresések? Mi tesz bennünket erőssé, szívóssá, küzdőképessé? Mi tart egészségben? A válaszokat praktikus gyakorlati útmutatóval együtt kaphatjuk meg ebben a könyvben. Aki szereti jól érezni magát a bőrében, szeret örülni az életnek, az tartson velünk: kacagjunk, kocogjunk, lazítsunk!

1 db audió cd, 76 perc Bagdy Emőke ebben az előadásában korunk egyik legizgalmasabb kérdéséről beszél. Szüksége van-e a családnak megújulásra? Mennyire alakulnak át a családtagok szerepei? Milyen korlátai lehetnek manapság a családalapításnak? Egy dolog azonban napjainkban is változatlan és vitathatatlan: a család szükségessége és varázsa.

Megismerkedünk, egymásba szeretünk, és eldöntjük, hogy megpróbáljuk együtt az életet. Úgy tűnik, teljesen tiszta lappal indulunk, hiszen ez egy új kapcsolat, úgy alakítjuk, ahogy csak szeretnénk. Ráadásul tele vagyunk lelkesedéssel, bizakodással, egymás iránti pozitív érzésekkel. Hamarosan mégis azon kaphatjuk magunkat, hogy ez a kapcsolat is kezd úgy alakulni, mint az előzőek – sőt, működése gyanúsan hasonlít arra is, amit hajdan otthon, a saját származási családunkban láttunk. Érdemes tisztában lennünk azzal, hogy párkapcsolataink alapmintáját – vagyis azt, hogy miként kötődünk a társunkhoz, hogyan viszonyulunk hozzá, hogyan kommunikálunk vele – a gyermekkorunkból hozzuk magunkkal. Mi is és a társunk is egy-egy „alapcsomaggal” érkezünk a kapcsolatba, és viszonylag hamar kiderül, hogy mély bevésődések határozzák meg közös életünket. Gyakran meg sem tudjuk indokolni, hogy egy adott helyzetben miért érzünk és viselkedünk éppen úgy, ahogy, mert számos automatikus, spontán válaszunk nem más, mint régi sérüléseink visszhangjai. Az is lehet, hogy mindezzel már valamelyest tisztában vagyok, és kijelentjük: mi biztosan nem leszünk olyanok, mint a szüleink, nem úgy fogunk bánni egymással, mint ahogy ők tették. A tudatos elhatározás azonban önmagában kevés a tudattalan minták átírásához, és azzal, hogy megmondjuk, mit nem akarunk lemásolni, még nem tettünk egy lépést előre. Tovább az vezet, ha azt is megfogalmazzuk és kidolgozzuk, mit teszünk helyette. A minket nem segítő minták felülírása komoly, olykor hónapokig-évekig tartó lélektani munkát igényel – de lehetséges! A múltból megérkezhetünk a jelenbe, ahol végre nem a hosszú évekkel vagy évtizedekkel korábban történt események, hanem az adott helyzet, az aktuális pillanat határozza meg érzéseinket és viselkedésünket. A Nyitott Akadémia tematikus gyűjteményes kötetében korábbi előadások és vadonatúj, kifejezetten ebbe a könyvbe készült írások egyaránt helyet kaptak.

Mit tehetnénk korunk digitális forradalmában, a gyors generációváltással és értékkrízissel jellemezhető korban annak érdekében, hogy gyermekeink egészséges, boldog felnőttekké válhassanak? Milyen hozzáférési utak és kapcsolati lehetőségek maradtak még nekünk, szülőknek és nevelőknek, hogy életre szóló értékeket és boldogító képességeket segítsünk kibontakozni? Ebben a könyvben a "mit tehetnénk?" kérdésére a "hogyan tegyük?" szemszögéből, gyakorlatközpontúan, a pozitív pszichológia értékvilágára alapozottan válaszolunk. Testi-lelki-kapcsolati egyensúly, etikus-humánus viselkedés, kulturált kommunikáció, pozitív viszonyulás és életszeretet elérése alkotja gyermekeink pszichofitnessének célkitűzéseit. Fontos a testi edzettség, de a mentális erőkkel való kiegyenlítésre, lelki edzettségre is szükség van. A szülők és pedagógusok számára felkínált gyakorlatcsoportok gyermekeink fejlődési, fejlettségi szintjéhez, korosztályonkénti szükségleteihez igazodnak. Részint mozgásos, részint mentális irányvétellel hatolnak be a változásokat szervező belső folyamatok világába, tanuláslélektani törvényeket követve. Ezekkel a gyakorlatokkal "beültethetjük" és megerősíthetjük az egészséget erősítő és az életet boldogító képességeket. A gyakorlatok együttlétet kívánnak, szülő és gyermek, pedagógus és növendék együttes élményhelyzetben végezhetik őket. Mindazt, amit a gyermek tőlünk, általunk ilyen módon is megtanul, továbbviheti, mint kapott kincset. A kérdés hozzád, kedves szülő: odaadod-e életed drága idejét a legdrágábbnak, gyermekednek? Pedagógustársam: vajon szeretnél-e több örömöt kapni a nevelőmunkádból? Ebben bízva született meg ez a könyv. Fogadd nyitottan, használd bizalommal, és értékeld saját tapasztalataid tükrében!

Lehetünk-e boldogok hatvan év felett is? Mi a titka a lélek fiatalon maradásának, az örömteli életnek? Racionális megközelítés szerint az életközép magaslatáról már csak lefelé haladhatunk. De a szellem örökkévalóságában hívők szerint a rövid földi élet veszteségmérlegének ellensúlya az egyre növekvő égi nyereség, a spirituális valóság növekedése...

Boldogsággrafikonunk jellegzetes U formát mutat. Harmincas éveinktől az elégedettségi görbe ereszkedni kezd, legalacsonyabb pontját az életközepi válság táján éri el, majd szép lassan, ötvenes éveink elején felfelé indul, hogy ott is maradjon egészen életünk legutolsó szakaszáig. Hogy is vagyunk hát, fenn a csúcson, életünk delén vagy boldogságunk mélypontján az U völgyében? De mitől mélypont és miáltal csúcs? - Bagdy Emőke ebben a hangoskönyvben ezekre a kérdésekre ad választ.

„Minden fejben dől el!” – szokták mondani. Talán egyetértünk ezzel, de az is lehet, hogy némi ingerültséget kelt bennünk ez a mondat, annyiszor hallhattuk az elmúlt évek során olyan értelmezésben, hogy elegendő „pozitívan gondolkodni”, s önmagában ettől majd jól mennek a dolgok. Az élet minden bizonnyal nem ennyire egyszerű, s ha ezt már magunk is megtapasztaltuk néhány alkalommal, akkor fenntartásokkal fogadhatjuk a hasonló kijelentéseket. Ugyanakkor ma már sokszorosan bizonyított tény, hogy a mentális beállítódásunk valóban jelentős hatást gyakorol a teljesítményünkre, a közérzetünkre, az egészségi állapotunkra, sőt, még az emberi kapcsolatainkra is. Például az élsportban bizonyos szint felett tényleg majdnem minden fejben dől el, erős mezőnyben a győzelem vagy vereség már jórészt a mentális állapoton és felkészültségen múlik. A gyógyítás világában is evidenciának számít, hogy amit elvárunk egy adott szertől vagy eljárástól, az nagymértékben befolyásolja a hatást. Alaposan dokumentált esetek bizonyítják, milyen lenyűgöző öngyógyító erők ébredhetnek a szervezetben a bizakodó gondolatok, a felépülésbe vetett hit, a pozitív elvárások nyomán. De gyakran a kapcsolataink sorsa is azon áll vagy bukik, hogy elég nagy súlyt helyezünk-e mindarra, ami a mi kezünkben (vagyis a fejünkben) van: az értékeinkre, az elveinkre, a meggyőződéseinkre, a józan mérlegelésre, a stratégiaalkotásra. Annak, aki csakis a folyton változó érzései alapján dönt, nagyon nehéz lesz a kapcsolatait jól működtetni, s azokban kitartani. Ha tehát nem is minden, de számos dolog bizonyosan fejben dől el. Éppen ezért igen hasznos megtanulnunk, miként formálhatjuk a gondolatainkat, a mentális beállítódásunkat úgy, hogy ezek minél inkább segítsenek, ne pedig hátráltassanak bennünket az életünkben.

A szerző előadásában

"Elfáradtál? Feszült vagy? Nem tudsz elég jól koncentrálni? Nem megy a tanulás elég hatékonyan? Döcög az egészséged? Ideges tünetekkel bajlódsz? Neked készült ez a segítség! Tegyél próbát, miképpen tudod a rejtett belső erőket a szolgálatodba állítani! Tanuld meg felhasználni ... Folytatás ›› erőforrásaidat! Állj szóba a belvilággal, az érzelmi tudatoddal, amely bölcsebb, mint gondolnád. Csak a tapasztalatodban bízz! Mindent megtudsz, megismersz, ha kipróbálod az elmédben rejlő kincsek felhasználását. Jóleső ellazulást, megnyugvást, belső békét, örömteli belső utakat kívánok." ( Bagdy Emőke) A kötet bevezet a relaxáció és a meditáció alapjaiba, hogy jobban értsük azt a csodálatos világot, amelybe a hangoskönyv segítségével belépünk. A CD-n hét, Bagdy Emőke által összeállított és vezetett relaxáció/meditáció szerepel mp3 formátumban. (Közülük négy audio formátumban is meghallgatható.) A programok között akad stresszmentesítő mélyrelaxáció; koncentráció-fejlesztő meditáció; gyors, hatékony önellazítás; egészséggondozó meditáció és a teljesítményhelyzetekre felkészülést megerősítő relaxáció is. Szövegük a könyvben nyomtatott formában is szerepel, azok számára, akik saját hangjukon szeretnék rögzíteni és hallgatni a gyakorlatokat. A(z) Relaxáció, megnyugvás, belső béke (Könyv) szerzője Bagdy Emőke.

Szeretnéd megtudni, mi történik velünk életünk stresszeiben? Mi zajlik ilyenkor testi-lelki működéseinkben? Milyen megküzdési lehetőségeink vannak? Előfordul, hogy fáradtnak, szomorúnak érzed magad? Szeretnéd jól érezni magad a saját bőrödben? Szeretnél örülni az életnek? Tarts velünk: kacagjunk, kocogjunk, lazítsunk! Teljes idő: 117 perc.

"Az a baj, hogy nincs önbizalmam" - halljuk úton-útfélen, még olyan emberek szájából is, akikről adottságaik és körülményeik alapján nem gondolnánk, hogy ilyen problémával küzdenek. Mások nem vallják be, hogy így éreznek, sőt épp az ellenkezőjéről igyekeznek meggyőzni lehengerlő viselkedésükkel, ám arroganciájuk mögött gyakran szintén belső bizonytalanság, az önelfogadás hiánya húzódik meg. Bár egész modern kultúránk énközpontú, narcisztikus, a lelkünk mélyén sokan nem szeretjük magunkat, és félünk, hogy mások is kevésnek, elégtelennek, értéktelennek találnak minket. Éppen ezért védekező pozíciót veszünk fel, visszahúzódunk, nehogy még jobban megsérüljünk - vagy éppen minden erőnkkel bizonyítani próbáljuk, hogy igenis érünk valamit. Ám a bennünk lévő kétséget a külső sikerek csak átmenetileg enyhítik. Ráadásul saját magunkkal kapcsolatos elégedetlenségünket hajlamosak vagyunk környezetünkre is kivetíteni, ezért rossz közérzetet és türelmetlenséget terjesztünk magunk körül. Tiszta szívből szeretni és becsülni önmagunkat azonban nem könnyű, ha fájdalmas kudarcok terhét cipeljük, ha mások bántó, lekicsinylő mondatai belénk égtek, ha a szüleink sem fogadtak el minket feltétel nélkül. Ebben az esetben önismereti munkára van szükségünk, hogy felnőtt fejjel csodálkozzunk rá: minden gyöngeségünkkel együtt is értékes és szeretetreméltó emberi lények vagyunk. Ebben igyekeznek segítséget nyújtani a kötet kiváló szerzői is.