Ignác Romsics strana 3 z 4

A szerző Bethlen Istváról írott életrajza 1991-ben jelent meg először, 1995-ben pedig angolul is kiadták az Amerikai Egyesül Államokban. Az első és az azóta megjelent változatok - így ezen kiadás - között egyetlen lényeges különbség van: az 1993-ban Moszkvából hazakerült iratok szükségessé tették az Epilógusban eredetileg írottak módosítását. Egyértelművé vált, hogy a szovjet vezetés nem azért vitette ki Bethlent Moszkvába, mert Erdélyben vagy Magyarországon politikai szerepet szánt neki, hanem éppen ellenkezőleg, azért, hogy a magyarországi politikai életből mint zavaró tényezőt eltávolítsa. E kiadás utolsó oldalain a szerző röviden utal azokra a levelekre is, amelyeket 1944-1945-ös magyarországi szovjet házi őrizete idején Bethlen írt felnőtt- és időskori szerelmének, Széchenyi Andor Pálnénak. Ezeket a grófné leányunokája bocsátotta a szerző rendelkezésére 2015-ben.

2018-2019 a magyar emlékezetkultúrában többszörösen kerek évforduló. Száz évvel ezelőtt, 1918 őszén fejeződött be az első világháború, amely addig nem tapasztalt mértékű anyagi és emberi veszteségekkel járt. Az ellenségeskedés megszűnésével párhuzamosan felbomlott az Osztrák-Magyar Monarchia, és idegen hadseregek kezdték megszállni a történelmi Magyarország részben nemzetiségek által lakott peremterületeit. Eközben két forradalom söpört végig az országon: először, 1918 októberétől a Károlyi Mihály vezette demokratikus jellegű, majd 1919 márciusától a Kun Béla nevével fémjelzett szovjet típusú. Mindkettő elbukott, és 1919 őszétől a konzervatív-nemzeti beállítottságú Horthy-rendszer kezdett kialakulni. Nagy sikerű életműsorozatának harmadik kötetében Romsics Ignác a 20. századi magyar történelem eme sorsdöntő eseményeivel foglalkozik - a tőle megszokott tárgyilagossággal és kiegyensúlyozottsággal. A könyv néhány tanulmánya még a rendszerváltás előtt, az 1970-es években született, míg a többi - így például a Nagy Háborúval foglalkozó és a Magyarország 1918-1919-ben című írása - az utóbbi években.

Az első világháborút követő hónapokban Közép- és Kelet-Európa politikai térképe gyökeresen átalakult. Az átalakulás egyik legfontosabb eleme az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása és a történelmi Magyarország darabokra hullása-szaggatása volt. A történeti Erdély, valamint a Bánság középső és keleti fele, továbbá az ún. Részek vagy Partium - együttesen 103 ezer négyzetkilométer 5,2 millió lakossal - az új román állam részévé vált. Az 1918 őszétől 1920. június 4-ig tartó folyamatnak több fontos állomása volt. A történelmi háttér felfestése után Romsics Ignác ezeket mutatja be - széles körű hazai és külföldi forrásbázisra támaszkodva. Részletesen foglalkozik az 1918. őszi sikertelen megbékélési kísérletekkel, majd Erdély román megszállásával, valamint az 1918. decemberi 1-jei gyulafehérvári román "nemzetgyűléssel" és ennek következményeivel, továbbá az új helyzetet szentesítő trianoni békeszerződés megalkotásának körülményeivel. A térképekkel gazdagon illusztrált kötet zárófejezete a két világháború közötti és alatti helyzetet, valamint az 1947-es párizsi békeszerződéshez vezető utat ismerteti.

Bár a Horthy-rendszer immár több mint két emberöltő óta a múlté, emlékezete és megítélése napjainkban is élénk viták tárgya. Vannak, akik a tényekre fittyet hányva még ma is fasiszta diktatúrának tartják, míg mások idealizálják, és a parlamentáris demokráciákkal rokonítják. A Helikon Kiadó ezért határozott úgy, hogy Romsics Ignác életműsorozatát a neves történész Horthy-korszakkal foglalkozó fontosabb írásainak kötetbe gyűjtésével és együttes újrakiadásukkal indítja útjára. Jóllehet a válogatás időben első (1982) és utolsó tanulmányának (2016) megjelenése között harmincnégy év telt el, azokat olyan mérvű gondolati azonosság köti össze, hogy egy-két apró - minden esetben jelzett - módosítástól eltekintve nemcsak a szerző újabb, hanem régebbi, pályája kezdetén írt tanulmányait is változtatás nélkül közöljük. Bízunk benne, hogy az az elfogulatlan, távolságtartó és tényszerű megközelítésmód, amely Romsics minden munkájához hasonlóan ezeket az írásait is jellemzi, sokakat fog hozzásegíteni a Trianon utáni negyedszázad eredményeinek és kudarcainak, fény- és árnyoldalainak fel- és megismeréséhez.

Tényleg igazságos volt Mátyás király? Mi a valóságalapja az Erzsébet királyné és Andrássy Gyula körüli pletykáknak? Hogyan próbálta befolyásolni az európai történelmet Rákóczi Ferenc? Valóban koncepciós per áldozata lett Báthory Erzsébet? Milyen rejtélyek merülnek fel Mohács körül? Miért kellett romba dőlnie az ostromlott Budapestnek, és hogyan menekült meg a pesti gettó? A magyar történelem rejtélyei címmel húsz kötetes sorozatot indít útnak 2016 márciusában a Kossuth Kiadó. Célunk, hogy közérthető, olvasmányos formában megválaszoljuk azokat a kérdéseket, amelyek évtizedek, évszázadok óta foglalkoztatják a történészeket éppúgy, mint a közvéleményt. A fentiekre és sok más történelmi talányra igyekszik fényt deríteni induló sorozatunk, melynek gazdagon illusztrált köteteit az adott téma neves kutatói, szakértői írták.

A múlt egyetlen eseményének és szereplőjének sincs örök időkre és mindenki által egyformán elfogadott olvasata. Bár a szakszerű történetírás elősegíti a biztosra vehető ismeretek folyamatos bővülését, a múlt totalitásának rekonstruálhatatlansága és a mindenkori társadalmak különböző szociokulturális csoportjainak eltérő értékszempontjai, valamint múlttal szembeni elvárásai elkerülhetetlenné teszik az interpretációk sokféleségét. Ez különösen az egyes közösségek sorsának alakulását alapvetően befolyásoló momentumok esetében van így. Ez a kötet a magyar történelem 9 folyamatosan vitatott eseménye és személye körül konstruált, és többnyire még napjainkban is konstruálódó diskurzusát mutatja be. Kitüntetett szerepet a történetírás teljesítményének, vagyis a historiográfiának tulajdonít, ám emellett a múlt egyéb reprezentációs formáit is vizsgálja. Törekvése, hogy világos különbséget tegyen a biztosra vehető adatok, lehetséges értelmezések és hipotézisek, valamint a múlt ismert valóságától elrugaszkodó hiedelmek, legendák és a politikai propaganda különféle termékei között.

Mik voltak a rendszerváltás kül- és belpolitikai előzményei? Reformkommunizmus vagy demokratikus ellenzéki mozgalom? Hogyan alakultak ki az ellenzéki pártok? Mi vezetett Kádár János és az MSZMP bukásához? Mi történt a Nemzeti Kerekasztal tárgyalásain? Miként ment végbe a privatizáció? Hogyan zajlottak az első szabad választások? Mik voltak az Antall-kormány legfontosabb intézkedései? Mik a rendszerváltás tanulságai a mából visszatekintve? A Pont könyvek sorozat új darabja, a Rendszerváltás Magyarországon érthető és logikus válaszokkal szolgál, határozott pontokat téve a kérdőjelek helyére.

A magyarság számára a 20. század nemcsak a minden addiginál gyorsabb technikai haladás és a minden korábbinál borzalmasabb önpusztítás, hanem a szétszakíttatás és a gyakori újrakezdések időszaka is volt. Romsics Ignác ennek a zaklatott korszaknak tíz "sorsdöntő" eseményét mutatja be - kezdve a 1920-as trianoni békeszerződéssel, folytatva a bécsi döntésekkel, s befejezve az 1989-es rendszerváltozással. Műve mindazoknak ajánlható, akik az elmúlt század magyar történelme iránt érdeklődnek.

Magyarország 1941. június 26-án, a Szovjetunió elleni támadáshoz csatlakozva kapcsolódott be a második világháborúba, és 1945 áprilisáig vett részt benne. E kötet e vérzivataros négy esztendő történetét mutatja be annak előzményeivel és fontosabb köv etkezményeivel együtt. A szerkesztő és a szerzők arra törekedtek, hogy a történetkutatás legújabb eredményeit is felhasználva, ám ugyanakkor a szélesebb olvasóközönség érdeklődésére is tekintettel sokoldalúan és oldott formában mutassák be témájukat. A tanulmányokhoz gazdag fotóanyag, valamint térképvázlatok, korabeli forrásszövegek, fogalommagyarázatok és a főszereplők életrajzai társulnak.

A magyar történetírás közel ezeréves múltra tekinthet vissza. A magyar ősgeszta vagy őskrónika - amely nem maradt fenn - a 11. század második felében, Anonymus "Gesta Hungarorum" című műve pedig a 12. és a 13. század fordulóján keletkezett. A múlt kü lönböző fejleményeiről és aspektusairól azóta egyre többen és egyre szakszerűbben számoltak be könyvek, tanulmányok és nem utolsósorban forráskiadványok formájában. Romsics Ignác új könyve e gazdag hagyomány utolsó, ún. szaktudományos fázisáról nyújt sokoldalú áttekintést. A különböző 19. és 20. századi irányzatok, iskolák és egyéni teljesítmények bemutatása mellett részletesen foglalkozik a történetírás intézményi hátterével, időről időre megújuló fórumaival és persze vitáival. A magyar történe tírás fejlődésének háttereként a nemzetközi, elsősorban az európai történetírás főbb irányzatait, alkotóit és fontos műveit is tárgyalja. A szerző elemzését hasznosan egészítik ki az 1867-es kiegyezés és az 1989-90-es rendszerváltás közötti időszakba n keletkezett legfontosabb történetírói programok, hitvallások, nyilatkozatok és beszámolók, valamint a 18. század vége óta élt legjelesebb és/vagy legbefolyásosabb magyar történészek lexikonszerű életrajzai. A munka nemcsak a felsőfokú történelemokt atás szakirodalmi feltételeit javítja, hanem a magyar történetírás és történetpolitikai gondolkodás múltja iránt érdeklődő értelmiségiek figyelmére is méltán számíthat.

Ez a könyv Magyarország XX. századi történetének a hazai és a külföldi szakirodalomra, valamint a szerző kutatói eredményeire és oktatói tapasztalataira épülő, nagy ívű összegzése. Romsics Ignác egyetemi tanár a gazdaság-, társadalom- és művelődéstörténeti, valamint a kül- és belpolitikai szempontok kiegyensúlyozott érvényesítésére törekedett. A legfontosabb adatsorokat diagramok, grafikonok és táblázatok teszik áttekinthetővé. A határváltozásokat és hadi eseményeket térképvázlatok illusztrálják, az egyes korok hangulatát gondosan válogatott fotók idézik fel. A kötetet értékelő bibliográfia egészíti ki.

Ez a könyv Magyarország XX. századi történetének a hazai és a külföldi szakirodalomra, valamint a szerző kutatói eredményeire és oktatói tapasztalataira épülő, nagy ívű összegzése. Romsics Ignác egyetemi tanár a gazdaság-, társadalom- és művelődéstörténeti, valamint a kül- és belpolitikai szempontok kiegyensúlyozott érvényesítésére törekedett. A legfontosabb adatsorokat diagramok, grafikonok és táblázatok teszik áttekinthetővé. A határváltozásokat és hadi eseményeket térképvázlatok illusztrálják, az egyes korok hangulatát gondosan válogatott fotók idézik fel. A kötetet értékelő bibliográfia egészíti ki.

Ignác Romsics patrí medzi najuznávanejších maďarských historikov súčasnosti. Po minoriadne úspešnej syntéze Magyarország története a XX. században (Dejiny Maďarska v 20. storočí) vydal knihu o jednej z najdiskutovanejších otázok moderných maďarských dejín, o Trianonskej mierovej zmluve. V tejto knihe sa dozvieme o rozporoch medzi národmi rakúsko-uhorskej monarchie, strategických cieľoch prvej svetovej vojny, pokusoch o krízové riadenie uhorských revolúcií v rokoch 1918 - 1919. Spoznáme stanovisk á a rozhodnutia mierovej konferencie, argumenty i protiargumenty maďarskej mierovej delegácie pod vedením Alberta Apponyiho a napokon sa dozvieme ako sa dospelo k samotnej mierovej zmluve a jej realizácii. Neobyčajne informatívne a čitateľsky prístupné dielo čerpá z domácej a medzinárodnej literatúry o danej téme a z domácich i zahraničných archívnych výskumov autora. Súčasťou knihy je 24 máp, dokumentujúcich jednotlivé etapy rozhodovania o hraniciach v tejto časti Európy.

A különböző típusú és terjedelmű történeti összefoglalók iránt a világ minden országában folyamatos és élénk érdeklődés tapasztalható. Különösen igaz ez a legközvetlenebb múlt, illetve a félmúlt esetében, amely az emberek nagy hányadának személyes élménye is. Ezt a félmúltat mutatja be Romsics Ignác történészprofesszor új könyvében közérthető nyelvezettel, világos gondolatmenettel, áttekinthető felépítéssel. A szerző Magyarország és a világ történetének egyenlő arányban adott helyet. A politika és a háborúk története mellett a gazdaság, a társadalom és a művelődés terén végbement korszakos változásokat is súlyuknak megfelelően mutatja be. Einstein, Freud vagy Picasso hozzájárulása az emberiség történetéhez éppoly fontos számára, mint Roosevelt, Churchill, Hitler vagy Sztálin politikája. Emellett kiemelten tárgyalja a környezetszennyezés, a női emancipáció, valamint a kisebbségi kérdés magyar és nemzetközi vonatkozásait is. A könyv magyar és egyetemes történeti fejezeteihez egyaránt gazdag mellékletanyag párosul. A több, mint ezer fotó, térkép, grafikon és eredeti forrásszöveg nemcsak illusztrálja a szerző mondanivalóját, hanem számos esetben ki is egészíti azt. A könyv időhatárai az 1900 körüli évektől a 2000 körüli évekig terjednek. Ebből következik, hogy nemcsak a közelmúlt, hanem a jelen megértése szempontjából is rendkívül hasznos olvasmány.

Eltérően több más könyvétől Romsics Ignác munkájának a címzettjei ezúttal nem a szakemberek, hanem az érettségire készülő középiskolások; az egyetemi képzés társadalomtudományok iránt érdeklődő első, második és harmadik évfolyamos hallgatói, akik még nem döntötték el pontosan, hogy mire is kívánnak szakosodni; és persze azok a felnőttek, akik valamilyen oknál fogva fel akarják frissíteni a korszakra vonatkozó ismereteiket. Ennek megfelelően Romsics új könyvének nemcsak a nyelvezete világos és közérthető, hanem a gondolatmenete és a felépítése is.

Az első rész öt tanulmánya öt nagyhatalom: Franciaország, Nagy-Britannia, Olaszország, Németország és az Egyesült Államok magyar, illetve Duna-medencei politikáját vizsgálja a XX. század első felében. A kötet második részének első három írása ugyanazzal, a XX. század első felének régiónkra irányuló nagyhatalmi politikájával, illetve a magyarság reakciójával foglalkozik, mint az első rész tanulmányai, csupán rövidebben és oldottabban, kevésbé a szakmához, inkább a történelem iránt érdeklődőkhöz szólva. Ezek a történész publicista énjének termékei. Ugyanez mondható el a második rész két utolsó cikkéről is, amelyek - igaz, mindig történeti alapvetésekre támaszkodva - a jelen, sőt a jövő kérdéseit firtatják.