Erzsébet Schäffer strana 3 z 3

Jó itt látni az arcodat, ómama. A fiatalasszonyarcodat. Messze nézel, olyan messze, ahová már csak te látsz el. Te voltál most a kapaszkodóm. Te, aki álltad a sarat. Akinek soha nem hunyt ki a huncut fény a szeméből. Aki nem tudott egyedül maradni, ezért választott mindig társat magának ... Egy hölgyfodrászt és három főpincért ... Ők voltak sorban a társaid. A te életed fogja keretbe ennek a könyvnek sokarcú üzenetét. Mind ugyanarról szól: hogyan tudunk hazatalálni ...

Jó néhány mesét rejtettem a párarajzok mögé. Mert most egy könyv erejéig csak visszatértem az útközben megesett történeteimhez. Mondjam, hogy ez a "műfaj" a kedvencem? Hol mosolyos, hol könnyes ismerkedős játék. Nincs nagy hűhó körülötte, elég, ha fölszáll az ember egy vonatra, keresztbe teszi a lábát, és figyel. Vagy leül, mondjuk, pacalt enni a piacon három marcona férfi mellé. De álmodozhat is egy fiú lelkébe bújva egy kék öbölre néző ablakban. Elkísér egy csudanőt Kecskeméttől Alaszkáig. Öreg katonamesét hallgat könnyes szemmel, és szamarat lovagol a rilai kolostort övező hegyekben. Ültek már átkarolva egy biciklivázon szerelmesen? S emlékeznek a koltói nászutasokra? Ugye, igen? És ez még csak töredék mindabból, ami itt szép sorban következik. Schäffer Erzsébet

Schäffer Erzsébet új könyve, a Toronyiránt külső és belső utazások egymásra felelő történet. Szereplői egyben hasonlóak. Akár vándorméhészek, akár a jurtában élő fiatal család, egy vonat egymás mellé került utasai, Csen úr Hainan szigetén, vagy a Lány, aki már nem gyerekkora kockavárát építi – mindannyian hazafelé tartanak. A helyszín hol Mexikó, hol Nyírmada határában egy akácos, hol Borneo szigete, vagy Zalában az Öreghegyen egy présház, lehet a Yalong-öböl Kínában, vagy a balástyai tanyákon egy kecskefarm – mindhez ugyanaz az út vezet. Lakóinak lélektől lélekig tartó útja. Amit ha velük végigjárunk, fogódzókat találunk a magunk megszenvedett, megáldott, életünk utolsó pillanatáig tartó utazásához.

Vallomásos írásai után Schäffer Erzsébet legújabb könyvében kinéz a világba. Kötete, a tőle megszokott izgalmas válogatásban, ismert és ismeretlen emberek életmeséinek fűzére. Ajánlása személyes találkozásaitól átfűtött üzenet. Kincsemberek között élünk. Ha elveszíted a kedved, ha reggel nem akarsz felkelni, gondolj rájuk. Sokszor mesének is beillik a történetük. Pedig egyiküké sem mese. Exupéry írja valahol: "Mily kevés zajt csapnak az igazi csodák!" Találjanak rá a csodákra. A könyvben És önmagukban is. Részlet az egyik beszélgetésből: "Sétálunk a nyíregyházi kiserdőben, a gyerekek most szanaszét vannak. Orosz Anikó rám néz: A megoldások az egyszerűségben vannak. Egyszerűen kellene élni. Ha bajod van, menj ki az erdőre, ne akarj semmit, a fák lehajolnak és elveszik a gondjaidat. Hallgatod egy patak csörgedezését. Csak úgy. Megtisztulsz. Amit nézel, azzá leszel. Ha óriásplakátot nézel, plázába jársz, üres leszel. Ha erdőben jársz, ha mozogsz, keringeted az energiáidat, táncolsz, úszol, szeretkezel, jól leszel. Ha begubódzol, rosszul leszel. Eredj ki a természetbe, dörzsöld át magad, válts hideget, meleget, jól leszel. Nem bonyolult, egyszerű."

„Szemérmetlenül ?privát gondolatok, amelyekre talán rímel egy-egy találkozás. Bizonytalan vagyok. A kéziratot odaadtam egy barátnőmnek, aki szigorú, s akinek adok a véleményére. Egy sajtcédulán ezt írta: 'Köszönöm a paksamétát. Tegnap este és ma hajnalban is ezt olvastam. Nagyon jó, hogy így együtt van ez a sok gondolat és érzés. Tragédiák és örömök, ismert és ismeretlen emberek életmeséi. Kell, hogy az ember egy kicsit kilépjen önmaga intrikái és mosolyai mögül és rácsodálkozzon egy másik földi halandóra. Őszintén tetszik. És tudd, ezt nem írhatta volna meg más, egyedül csak te. Benne vagy. És ez jó. Gitta' ” Schäffer Erzsébet újságíró, a Nők Lapja kivételes hangú szerzője. A lap hasábjain egyéni hangú műfajt teremtett, amely ötvözi a tárcaírás, a riport és a novella hagyományait. Interjúi különleges beszélgetések. Lázár Ervin írta róla: „Olyan erővel árad belőle a bizalom, hogy szabaddá teszi az embert. ” Ez a bizalom van jelen ebben a kötetben is. Mint előző két könyvét, ezt is úgy veheti kézbe az olvasó, hogy számíthat rá, lélektől lélekig tartó találkozásokban lesz része. A kiadó az ő kötetével indítja útjára a Nők Lapja Műhely könyvsorozatot.

Schäffer Erzsébet új könyve, a Toronyiránt külso és belso utazások egymásra felelo története. Szereploi egyben hasonlóak. Akár vándorméhészek, akár a jurtában élo fiatal család, egy vonat egymás mellé került utasai, Csen úr Hainan szigetén, vagy a Lány, aki már nem gyerekkora kockavárát építi - mindannyian hazafelé tartanak.

Schäffer Erzsébet új könyve, a Toronyiránt külso és belso utazások egymásra felelo története. Szereploi egyben hasonlóak. Akár vándorméhészek, akár a jurtában élo fiatal család, egy vonat egymás mellé került utasai, Csen úr Hainan szigetén, vagy a Lány, aki már nem gyerekkora kockavárát építi - mindannyian hazafelé tartanak.

A megrázó őszinteségű, személyes hangú, leginkább egyfajta sajátos naplóra emlékeztető könyv - anya és lánya "párbeszéde" az élet utolsó szakaszába érve - nem mindennapi kapaszkodót nyújt felderítetlen emberi kapcsolataink kibogozásához, megfejtéséhez. A történetek minden pillanatában ott a dráma, és ott a feloldozás, ott vannak a fogódzók, a megélt tapasztalások, hogy az élet olykor kikerülhetetlennek látszó buktatóin is át lehet evickélni. Az utolsó öt percben is. Nehéz pakkal megrakodva is. Nem biztos, hogy száraz lábbal, de partot érünk.

A szerző ajánlása ezúttal is személyes találkozásaitól átfűtött üzenet. "Kincsemberek között élünk. Ha elveszíted a kedved, ha reggel nem akarsz felkelni, gondolj rájuk. Sokszor mesének is beillik a történetük. Pedig egyiküké sem az... Exupéry írja valahol: "Mily kevés zajt csapnak az igazi csodák!" Találjanak rá a csodákra. A könyvben... És önmagukban is."

Schäffer Erzsébet ismét egy vallomásos kötettel lepi meg olvasóit. Kitár egy kaput, mely mögött egy drámai élethelyzetben lévő férfi és nő kapcsolatának olyan intim tartományaiba vezet, amelyekről nem szoktunk beszélni. Legalábbis így nem. A szerzőben többször felsejlik, talán nem is szabadna ilyen természetű érzéseket idegenek elé tárni. De könyveiből ismert őszintesége, beleérző figyelme és természetessége ezúttal is ledönti a tiltó korlátokat.