André Stern

„Dobrý den, jmenuji se André, jsem chlapec, nejím bonbóny a nechodím do školy!“ Touto větou se autor v dětství představoval dospělým, kteří se divili, jak to, že jej vidí volně běhat v době, kdy ostatní děti sedí ve školních třídách. Poslední část věty se vždy postarala o rozruch – a působí ho vlastně dodnes. Kniha se nepokouší kritizovat školství. Jen popisuje, jak se André ve vší svobodě věnoval matematice a technice, a zároveň tancování, literatuře, stavbě kytar, cizím jazykům a mnohému dalšímu. Bez povinnosti. Děti se učí přirozeně rády, vlastně se ani nemohou něčemu neučit. André bez školy nevyrostl v hlupáka, nevzdělance ani asociála. Jeho mládí bylo bohaté na intenzívní zážitky, a přesto bez stresu, soupeření, tlaku na výkon a honby za dobrými známkami. V Evropě se dnes vede debata, zda školní systém naše děti pomyslně nesvazuje do kazajky, která je jim většinou příliš těsná a může dokonce vést k jejich nemocem. Do této debaty vnáší Andrého kniha nedogmatický pohled. Neobsahuje žádný patentovaný návod, nýbrž zcela osobní příběh šťastného dítěte, které mohlo nerušeně objevovat a rozvíjet vlastní talenty, a nakonec vyrůst v široce vzdělaného, tvořivého a úspěšného muže, kterým dnes André je.

„Mindig attól félünk, hogy gyermekeink bizonytalan anyagi helyzetbe kerülnek. Az igazi veszély az érzelmi szegénységből fakad.”A lelkesedés szárnyakat ad, szabályosan zsenivé varázsol. Ezt ösztönösen tudjuk, de újabban a tudomány is magyarázatot ad arra, mi történik pontosan bennünk, amikor lelkesedünk.„A lelkesedés velünk született. Nem szükséges sem edzeni, sem fejleszteni; olyan, akár egy belső tó. Sokszor mégis felhők és fátylak borítják, amiket elegendő lenne félrehúzni” – írja André Stern.A Játssz, hogy érezz, hogy tanulj, hogy élj! után egy újabb reményt sugárzó könyv a gyermekkorról, az emberiség legfőbb erőforrásáról, a lelkesedés erejéről, amely mindannyiunkban ott lakozik. „Stern könyve tele van ötletekkel és gondolatokkal, amelyek mindenkit megérintenek, akinek gyermekekkel van dolga.” – Neue Züricher Zeitung„André Stern már két legutóbbi könyvével is olyan szerzőként és kortársként mutatkozott be, akinek érvelései túlmutatnak nemcsak a fősodrású, de még az alternatív tanítási koncepciókon is. Mondanivalójának súlypontja mégis az emberi lény érzelmi, szociális és kognitív kompetenciáiba vetett bizalom, aminek a gyermek felnövekedése középpontjában kellene állnia, történjen az a családban, az óvodában vagy az iskolában.” – Winfried Stanzick

A játék egy közvetlen eszköz, ami által a gyermek a hétköznapokhoz, magához a világhoz kapcsolódik. A gyermek számára a szabad játék létszükséglet. Egy adottság, egy késztetés, gyakran egy belső kényszer. A játék mélységes beteljesülés." André Stern mélyen személyes és magával ragadó betekintést nyújt családja hétköznapjaiba, a tanulási folyamatokba, az egymást gazdagító generációk közötti együttműködésbe. Olyan helyzeteket és megoldásokat mutat be, amelyek mindannyiunk életében jelen vannak; olyan szokásokat, amelyeket mindenki, bármelyik pillanatban magáévá tehet, megváltoztathat, és gyakorolhat a családban, iskolában, közösségeinkben (anyagi helyzettől és más társadalmi státuszoktól valóban függetlenül), ezzel messzemenő pozitív változásokat indítva el a saját környezetében.

„A játék egy közvetlen eszköz, ami által a gyermek a hétköznapokhoz, magához a világhoz kapcsolódik. A gyermek számára a szabad játék létszükséglet. Egy adottság, egy késztetés, gyakran egy belső kényszer. A játék mélységes beteljesülés.”André Stern mélyen személyes és magával ragadó betekintést nyújt családja hétköznapjaiba, a tanulási folyamatokba, az egymást gazdagító generációk közötti együttműködésbe. A „Játssz, hogy érezz, hogy tanulj, hogy élj!” André Stern második önálló könyve, amelyben arra kaphatunk választ, hol gyökerezik,  és hogyan jelenik meg a hétköznapok gyakorlatában az a szemlélet, amely mellett a szülei immáron 45 évvel elköteleződtek. André Stern az első könyve (…és sosem jártam iskolába) megjelenése óta eltelt 8 évben kétgyermekes Édesapa lett, így ebben a könyvben a gyermekkori visszaemlékezések helyét átveszik az apai élmények és tapasztalatok. Ezzel egy olyan család életébe kaphatunk bepillantást, ahol már a második generáció növekszik a teljes bizalom, a szabad játék és tanulás légkörében. André Stern könyvében olyan helyzeteket és megoldásokat mutat be, amelyek mindannyiunk életében jelen vannak; olyan szokásokat, amelyeket mindenki, bármelyik pillanatban magáévá tehet, megváltoztathat, és gyakorolhat a családban, iskolában, közösségeinkben (anyagi helyzettől és más társadalmi státuszoktól valóban függetlenül), ezzel messzemenő pozitív változásokat indítva el a saját környezetében.

André Stern annak az új létezési formának az előfutára, amelyben újra kell értelmeznünk a gyermekekhez való hozzáállásunkat, elképzeléseinket a nevelésről, a tanulásról, az egymással való viselkedési formákról.