Antal Szerb strana 2 z 3

„Ha a három pompás köteten, a világirodalom regényes életén, mohón és szinte megállás nélkül átvágtuk magunkat, s az első kábulatból ocsúdva visszaidézzük a szinte fizikai jóérzést, amit a rohanás okozott, rájövünk, hogy fiatalságunk támadt fel, és sodort szeszélyes törtében magával... Csak a húszas éveink ismerték a céltalan vélemények, sommás ítéletek pergőtüzét, az értékelések és újjáértékelések, a felfedezések és megtagadások, a célzások és idézetek záporozást, a vélemények fuldokló bőségét, érvek és ellenérvek kifogyhatatlan csatáját. A hajnalig tartó baráti vitákon alkoholnál részegítőbben szállt fel a könyvek gőze, megülte agyunkat, hogy támolyogva mentünk ki a szabad levegőre. Térben és időben milyen felelőtlen száguldás volt ez, népek és stílusok, egyének és korszakok seregszemléje, micsoda távoli szellemek lettek barátainknál bizalmasabbak, szerelmeinknél ismertebbek számunkra, mennyi titok részesei voltunk, miket életük és műveik sugalltak. Voltak kegyencek közöttük, akiknek cinkos módra elnéztük gyengéit, hahotázva idéztük csínyjeit, könyveiken keresztül-kasul szaladgáltunk, mint a játszótereken. Másokat dobogó szívvel tiszteltünk, műveikbe olyan áhítattal léptünk, mint a templomba, és szorongva mutogattuk egymásnak rejtett kincseit. Olvasni, minél többet olvasni, érezni, minél többet érezni - vallottuk mi is a századvég eszményét; beszélni róla, minél többet beszélni - kapcsoltuk hozzá a magunk fiatal igényét."Halász Gábor írta e szenvedélyes sorokat egy „szenvedélyes olvasó" könyvéről, Szerb Antal világirodalom-történetéről. S hogy a szenvedély hullámai a könyv körül csak sokára csitultak el, bizonyítja e jelen tizedik kiadás is.

E köny példányaihoz folyamodtak segítségért a diákok abban az időben is, mikor tilalmasnak számított felvilágosultan polgári szemlélete s szellemtörténeti módszere miatt. Később, mikor már megjelenhetett ugyan, de a marxista irodalomtudomány hozzáadagolta az "ellenmérget": a szigorú elvi kritikát, a kiadó pedig kigyomlálta a legveszedelmesebbnek ítélt részeket, ezt lapozták fel a diákok és az irodalomkedvelők, ha az irodalom irodalmi megragadására szomjaztak meg a tankönyvi dogmák után. Most, mikor kultúránk értékeinek újfajta számbavétele áll előttünk feladatként, s ehhez oly ingatag támaszt ad az elmúlt korszak irodalomtörténet-írása, különösen időszerűvé vált Szerb Antal műve.

"Bölcsészdoktor vagyok, a fölösleges tudományok tudora, és mindennel foglalkozom, ami rendes embernek nem jut az eszébe" - mutatkozik be Bátky János, Szerb Antal A Pendragon legenda című regényének főszereplője, és egyben az író alteregója. Mégis, mi ez a "minden", amivel Bátky János foglalkozik? Középkori angol rovarevőkkel vagy ókori olasz cséplőgépekkel? Majdnem. Szép nőkkel, természetesen. Azután meg ott vannak a rózsakeresztesek - az előbbinél ugyan kevésbé rejtelmes témakör, viszont majdnem olyan izgalmas. Különösen, ha a múlt megelevenedik, és vele talán a halottak is..., de "kezdjük a kezdetén", ahogy illik. Dr. Bátky egy szép napon meghívást kap Gwynedd earljétől, Owen Pendragontól, aki maga is élénken érdeklődik a rózsakeresztesek iránt. Várkastélyában saját laboratóriuma van, melyben különös kísérleteket folytat, impozáns könyvtára pedig maga a paradicsom a miszticizmus kutatójának. Békés olvasgatásról azonban szó sem lehet. "A szálakat szövik a párkák." Egy legenda életre kel, egy próféta színre lép, apokaliptikus lovas vágtat a zúgó kelta erdőben, és ha még mindez nem volna elég, egy elfajult vagyonosodási harc miatt orgyilkosok veszélyeztetik az earlt és örököseit... A Pendragon legenda Szerb Antal talán legnépszerűbb műve, és nem véletlenül. Ő maga filológiai detektívregénynek nevezte, de valójában nehezen behatárolható műfajú, hiszen egy páratlan stílusú intellektuális kaland misztikummal, filozófiával, szerelemmel, nyomozással, csillogó humorral. Egyszerre nyújt könnyed kikapcsolódást, ajándékoz meg mély gondolatokkal, miközben feltárja a 17. századi angol misztikusok világát: az alkímiától kezdve a fekete mágiáig. Kihagyhatatlan remekmű.

"A tájnak baljóslatú és veszendő hangulata volt, és veszendő volt az a kis figura is, az utas, aki botjára támaszkodva ment át a tájon, feje fölött a hold világa." Ki ez a veszendő utas, és vajon merre van ez a titokzatos holdvilágos táj? E kérdésekre sokféle válasza van ennek a különleges, mélyen rétegzett regénynek, mely egyfelől mély szimbólumokat rejtő bölcsészettudományi kincsesbánya, másfelől a könnyed lektűr jegyeit magán viselő, finom humorú, komplex alkotás. Szerb Antal e műve első megjelenésekor már elismert írónak számított. Noha esszéi és irodalomtörténeti munkái is időtállóak, nevét mégis elsősorban regényei miatt ismeri a szélesebb közönség: ezek közül is talán az Utas és holdvilágot övezi a legnagyobb kultusz. Több nyelvre lefordították, emellett készült már belőle színdarab, film és rádiójáték is. Főszereplője, Mihály olaszországi nászútjukon magára hagyja feleségét, mert a velencei sikátorok kínzó vágyat, ellenállhatatlan nosztalgiát ébresztenek benne elveszett kamaszkora iránt. Ifjúságának legszebb, de szépségében borzongató, misztikával és tragédiával átitatott periódusához próbál meg visszakapcsolódni, melyet a regényben jelképessé vált Ulpius-házban töltött, és amit már lezártnak hitt. Útját immár egyedül folytatja emlékek, intuíciók nyomán, "véletlenek" sodrásában, és közben nem csupán az olasz táj tárul fel előtte, hanem önmaga keresésében saját sorsának tragikumára is végérvényesen rádöbben.

A legrokonszenvesebb vonása, hogy nagyrészt Olaszországban játszódik. Ezenkívül főképp a nosztalgiáról van szó benne. A nosztalgiáról általában, arról a nosztalgiáról, ami túlmegy a honvágyon, az ember vágyán az ifjúsága után, arról a nosztalgiáról, ami minden vágy alján a teljesülhetetlenséget jelenti. Ebből is látható, hogy romantikus a regény. Esti olvasásra készült. Szerb Antal 1937-ben megjelent, fájdalmasan szép lélektani regénye ma már igazi klasszikusnak számít.

Szerb Antal az egyik legolvasottabb írónk és legszellemesebb irodalomtörténészünk. Sikerének titkára éppúgy rávilágít ez az életművét összesűrítő" kötet, mint arra, hogy miként gondolkodott az életről és a könyvekről (ami persze nála nagyjából ugyanaz). A világ sokkal több, mint amennyit véges érzékeinkkel felfogunk, véges szavainkkal kifejezhetünk. Tulajdonképpen a nőkkel való foglalkozást szokták életnek nevezni. A nőket differenciálszámítással és kettős könyvvitellel is meg lehet hódítani, ha az ember kellő intenzitással mondja el. A szövegre úgysem figyelnek. A női szépség elmúlik, az életkedv is elmúlik, de él a vers, a tiszta forma, és dacol a tovatűnő idővel. Egy nép egységes maradhat akkor is, ha szétszórják tagjait országhatárok. Egységes és nép maradhat a közös szellemi örökségben, a kultúrában. A történelem mindig utólag alakul ki.

Valami történik. Valami történik. A szálakat szövik a párkák. A llanvygani kastély végzete ébren van valamelyik teremben, a Pendragon-ház története megint egy súlyos fordulat előtt áll. A Pendragon-legenda, Szerb Antal 1934-ben megjelent műve bűnügyi regény, esszéregény és kísértethistória keveréke, és mindezeknek a paródiája is egyben. Maga az író filológiai detektívregénynek nevezte. A fiatal tudós, Bátky János a 17. század misztikusait kutatva belekeveredik az Earl of Gwynedd, a walesi Pendragon-család fejének titokzatos történetébe. Rózsakeresztesek, kísértetek, szélhámosok, gyönyörű nők, ősi rejtélyek, erotika és mindenekfölött a kultúrtörténet iránti olthatatlan szerelem kavarognak e mára kultuszregénnyé vált mű lapjain.

Travelling to Italy on their honeymoon, Erszi and Mihaly are ready to take in all the beauties and pleasures of the country. But when they reach Venice, it is clear that Mihaly prefers to roam around the back alleys and the canals on his own, and as they continue their journey through the Bel Paese there is a growing sense of unrest between them, until Mihaly misses the train to Rome they were due to take together. Wandering alone from city to city, with his marriage rapidly falling apart, Mihaly must confront the ghosts of his past and try to find a sense of purpose.Originally written in 1937, and here presented in a brilliant new translation by Peter V. Czipott, Antal Szerb's gently humorous and psychologically subtle exploration into the workings of a budding bourgeois marriage has been hailed as one of the great rediscovered classics of the twentieth century.

A tájnak baljóslatú és veszendő hangulata volt, és veszendő volt az a kis figura is, az utas, aki botjára támaszkodva ment át a tájon, feje fölött a hold világa. Ki ez a veszendő utas, és vajon merre van ez a titokzatos holdvilágos táj? E kérdésekre sokféle válasza van ennek a különleges, mélyen rétegzett regénynek, mely egyfelől mély szimbólumokat rejtő bölcsészettudományi kincsesbánya, másfelől a könnyed lektűr jegyeit magán viselő, finom humorú, komplex alkotás. Szerb Antal e műve első megjelenésekor már elismert írónak számított. Noha esszéi és irodalomtörténeti munkái is időtállóak, nevét mégis elsősorban regényei miatt ismeri a szélesebb közönség: ezek közül is talán az Utas és holdvilágot övezi a legnagyobb kultusz. Több nyelvre lefordították, emellett készült már belőle színdarab, film és rádiójáték is. Főszereplője, Mihály olaszországi nászútjukon magára hagyja feleségét, mert a velencei sikátorok kínzó vágyat, ellenállhatatlan nosztalgiát ébresztenek benne elveszett kamaszkora iránt. Ifjúságának legszebb, de szépségében borzongató, misztikával és tragédiával átitatott periódusához próbál meg visszakapcsolódni, melyet a regényben jelképessé vált Ulpius-házban töltött, és amit már lezártnak hitt. Útját immár egyedül folytatja emlékek, intuíciók nyomán, véletlenek sodrásában, és közben nem csupán az olasz táj tárul fel előtte, hanem önmaga keresésében saját sorsának tragikumára is végérvényesen rádöbben.