Antal Szerb strana 3 z 3

Valami történik. Valami történik. A szálakat szövik a párkák. A llanvygani kastély végzete ébren van valamelyik teremben, a Pendragon-ház története megint egy súlyos fordulat előtt áll. A Pendragon-legenda, Szerb Antal 1934-ben megjelent műve bűnügyi regény, esszéregény és kísértethistória keveréke, és mindezeknek a paródiája is egyben. Maga az író filológiai detektívregénynek nevezte. A fiatal tudós, Bátky János a 17. század misztikusait kutatva belekeveredik az Earl of Gwynedd, a walesi Pendragon-család fejének titokzatos történetébe. Rózsakeresztesek, kísértetek, szélhámosok, gyönyörű nők, ősi rejtélyek, erotika és mindenekfölött a kultúrtörténet iránti olthatatlan szerelem kavarognak e mára kultuszregénnyé vált mű lapjain.

A magyar olvasó Szerb Antal révén érthette meg a leginkább, hogy az irodalom saját életet él, alternatív valóság, amelynek térképe, története van, titkai és csodái vannak, különleges alakjai, akik írják, és hősei, akiket megírnak. Jelképes is lehet, hogy egy időben jelent meg Szerb Magyar irodalomtörténete és misztikus kalandregénye, A Pendragon legenda (1934), mindkettő a korok közt vándorló szellemről.

A maga korában botrányosnak számító, azóta számos - csonka és kevésbé csonka - kiadást megért irodalomtörténet Szerb Antal legtöbbet forgatott műve, amely évtizedek óta most először jelenik meg a maga teljességében. 1958 és 1986 között ideológiai okokból elhagyták az utódállamok irodalmáról szóló utolsó fejezetet, s számos más részletet is töröltek. Kiadásunk, mely az 1935-ös második kiadás alapján készült - ez volt a Szerb által javított utolsó változat -, e hiányokat pótolja, s a hibákat korrigálja. A szöveget jegyzetekkel, a sajtó alá rendező Pálfy Eszter tanulmányával adjuk közre. Szerb Antal (1901-1945) író, irodalomtörténész.

Az ember mániákusan, veszendően, a pokol és a halál határán vágyódik valaki után; keresi, kergeti, hiába, és az élete elsorvad a nosztalgiában.

A tájnak baljóslatú és veszendő hangulata volt, és veszendő volt az a kis figura is, az utas, aki botjára támaszkodva ment át a tájon, feje fölött a hold világa. Ki ez a veszendő utas, és vajon merre van ez a titokzatos holdvilágos táj? E kérdésekre sokféle válasza van ennek a különleges, mélyen rétegzett regénynek, mely egyfelől mély szimbólumokat rejtő bölcsészettudományi kincsesbánya, másfelől a könnyed lektűr jegyeit magán viselő, finom humorú, komplex alkotás. Szerb Antal e műve első megjelenésekor már elismert írónak számított. Noha esszéi és irodalomtörténeti munkái is időtállóak, nevét mégis elsősorban regényei miatt ismeri a szélesebb közönség: ezek közül is talán az Utas és holdvilágot övezi a legnagyobb kultusz. Több nyelvre lefordították, emellett készült már belőle színdarab, film és rádiójáték is. Főszereplője, Mihály olaszországi nászútjukon magára hagyja feleségét, mert a velencei sikátorok kínzó vágyat, ellenállhatatlan nosztalgiát ébresztenek benne elveszett kamaszkora iránt. Ifjúságának legszebb, de szépségében borzongató, misztikával és tragédiával átitatott periódusához próbál meg visszakapcsolódni, melyet a regényben jelképessé vált Ulpius-házban töltött, és amit már lezártnak hitt. Útját immár egyedül folytatja emlékek, intuíciók nyomán, véletlenek sodrásában, és közben nem csupán az olasz táj tárul fel előtte, hanem önmaga keresésében saját sorsának tragikumára is végérvényesen rádöbben.

Valami történik. Valami történik. A szálakat szövik a párkák. A llanvygani kastély végzete ébren van valamelyik teremben, a Pendragon-ház története megint egy súlyos fordulat előtt áll. A Pendragon-legenda, Szerb Antal 1934-ben megjelent műve bűnügyi regény, esszéregény és kísértethistória keveréke, és mindezeknek a paródiája is egyben. Maga az író filológiai detektívregénynek nevezte. A fiatal tudós, Bátky János a 17. század misztikusait kutatva belekeveredik az Earl of Gwynedd, a walesi Pendragon-család fejének titokzatos történetébe. Rózsakeresztesek, kísértetek, szélhámosok, gyönyörű nők, ősi rejtélyek, erotika és mindenekfölött a kultúrtörténet iránti olthatatlan szerelem kavarognak e mára kultuszregénnyé vált mű lapjain.

Mikor döbbenjen rá egy férfi, hogy nem adhatja föl ifjúsága eszményeit, és nem hajthatja fejét „csak úgy" a házasság jármába, ha nem a nászútján? Szerb Antal regénybeli utasa holdvilágos transzban szökik meg fiatal felesége mellől, hogy kiegészítse, továbbélje azt az ifjúságot, amely visszavonhatatlanul elveszett. A szökött férj arra a kérdésre keresi a választ, hogy a lélek időgépén vissza lehet-e szállni a múltba, vajon torzónak maradt élet-epizódokkal kiteljesíthető-e a jelen, és megszabadulhat-e valamikor az ember énje börtönéből vagy hazugnak gondolt „felnőttsége" bilincseitől? Az Utas és holdvilág a magát kereső ember önelemző regénye. Mihály, a regény hőse hiába akar előbb a házassága révén konformista polgári életet élni, s hiába szökik meg ez elől az élet elöl, a regény végén ott tart, ahol az elején: mégis bele kell törnie mindabba, amibe nem akar. „És ha az ember él, még mindig történhet valami" - ezzel a mondattal zárul a finom lélektani részletekkel megírt, először 1937-ben megjelent regény, amely első megjelenése óta hatalmas világsikerre tett szert.

„A tájnak baljóslatú és veszendő hangulata volt, és veszendő volt az a kis figura is, az utas, aki botjára támaszkodva ment át a tájon, feje fölött a hold világa.” Ki ez a veszendő utas, és vajon merre van ez a titokzatos holdvilágos táj? E kérdésekre sokféle válasza van ennek a különleges, mélyen rétegzett regénynek, mely egyfelől mély szimbólumokat rejtő bölcsészettudományi kincsesbánya, másfelől a könnyed lektűr jegyeit magán viselő, finom humorú, komplex alkotás. Szerb Antal e műve első megjelenésekor már elismert írónak számított. Noha esszéi és irodalomtörténeti munkái is időtállóak, nevét mégis elsősorban regényei miatt ismeri a szélesebb közönség: ezek közül is talán az Utas és holdvilágot övezi a legnagyobb kultusz. Több nyelvre lefordították, emellett készült már belőle színdarab, film és rádiójáték is. Főszereplője, Mihály olaszországi nászútjukon magára hagyja feleségét, mert a velencei sikátorok kínzó vágyat, ellenállhatatlan nosztalgiát ébresztenek benne elveszett kamaszkora iránt. Ifjúságának legszebb, de szépségében borzongató, misztikával és tragédiával átitatott periódusához próbál meg visszakapcsolódni, melyet a regényben jelképessé vált Ulpius-házban töltött, és amit már lezártnak hitt. Útját immár egyedül folytatja emlékek, intuíciók nyomán, „véletlenek” sodrásában, és közben nem csupán az olasz táj tárul fel előtte, hanem önmaga keresésében saját sorsának tragikumára is végérvényesen rádöbben.

„Bölcsészdoktor vagyok, a fölösleges tudományok tudora, és mindennel foglalkozom, ami rendes embernek nem jut az eszébe” – mutatkozik be Bátky János, Szerb Antal A Pendragon legenda című regényének főszereplője, és egyben az író alteregója. Mégis, mi ez a „minden”, amivel Bátky János foglalkozik? Középkori angol rovarevőkkel vagy ókori olasz cséplőgépekkel? Majdnem. Szép nőkkel, természetesen. Azután meg ott vannak a rózsakeresztesek – az előbbinél ugyan kevésbé rejtelmes témakör, viszont majdnem olyan izgalmas. Különösen, ha a múlt megelevenedik, és vele talán a halottak is…, de „kezdjük a kezdetén”, ahogy illik. Dr. Bátky egy szép napon meghívást kap Gwynedd earljétől, Owen Pendragontól, aki maga is élénken érdeklődik a rózsakeresztesek iránt. Várkastélyában saját laboratóriuma van, melyben különös kísérleteket folytat, impozáns könyvtára pedig maga a paradicsom a miszticizmus kutatójának. Békés olvasgatásról azonban szó sem lehet. „A szálakat szövik a párkák.” Egy legenda életre kel, egy próféta színre lép, apokaliptikus lovas vágtat a zúgó kelta erdőben, és ha még mindez nem volna elég, egy elfajult vagyonosodási harc miatt orgyilkosok veszélyeztetik az earlt és örököseit… A Pendragon legenda Szerb Antal talán legnépszerűbb műve, és nem véletlenül. Ő maga filológiai detektívregénynek nevezte, de valójában nehezen behatárolható műfajú, hiszen egy páratlan stílusú intellektuális kaland misztikummal, filozófiával, szerelemmel, nyomozással, csillogó humorral. Egyszerre nyújt könnyed kikapcsolódást, ajándékoz meg mély gondolatokkal, miközben feltárja a 17. századi angol misztikusok világát: az alkímiától kezdve a fekete mágiáig. Kihagyhatatlan remekmű.

Román Cesta za mesačného svitu je príbeh mladého muža, ktorý na svadobnej ceste v Taliansku prichádza na to, že ešte nie je pripravený vzdať sa svojich mladíckych ideálov. Ako v tranze opúšťa mladú manželku a vydá sa po stopách svojej mladosti, ktorá je nenávratne preč. "Praktický život je mýtus, bluf, ktorý si pre vlastnú útechu vymysleli tí, ktorí nie sú schopní venovať sa duchovným veciam. Lenže ty máš viac rozumu, než aby si im na to skočil." Antal Szerb: Cesta za mesačného svitu

A maga korában botrányosnak számító, azóta számos - csonka és kevésbé csonka - kiadást megért irodalomtörténet Szerb Antal legtöbbet forgatott műve, amely évtizedek óta most először jelenik meg a maga teljességében. 1958 és 1986 között ideológiai okokból elhagyták az utódállamok irodalmáról szóló utolsó fejezetet, s számos más részletet is töröltek. Kiadásunk, mely az 1935-ös második kiadás alapján készült - ez volt a Szerb által javított utolsó változat -, e hiányokat pótolja, s a hibákat korrigálja. A szöveget jegyzetekkel, a sajtó alá rendező Pálfy Eszter tanulmányával adjuk közre. Szerb Antal (1901-1945) író, irodalomtörténész.