Szabolcs Szunyogh

"A zsidó etika két alaptételre épül. Az egyik így hangzik: pikuách néfes, azt jelenti: az élet védelme. Meg lehet törni a szombat törvényét, a kóserság törvényét és az életviteli törvényeket is, ha ezzel megmentünk valakit. Ha nincs más, aki szombaton gyógyszert hozzon, akkor a vallási tilalom ellenére maga a rabbi ül kocsiba, mert ezt írja elő az élet védelmének parancsa. A másik alapelv így szól héberül: tikun olám. Azt jelenti, a feladatunk, hogy azért dolgozzunk: a világ jobb legyen, amikor kilépünk belőle, mint amikor beleszülettünk. A magyar zsidóság jobbá tette közös hazánkat. Ez a könyv a zsidó teljesítményt idéző emlékhelyekről szól. Történelmünk közös kincseiről. Ajánlom azoknak, akiket érdekel az elhallgatott valóság, azoknak, akik szeretnének tájékozódni egy számukra talán alig ismert világban, és azoknak, akik úgy vélik, a tikun olám érvényes iránytű. A menóra a zsidóság egyik legősibb jelképe. Nemcsak pontos leírása található meg a Tórában, hanem a feladata és célja is. Készíts lámpatartót - írja a Biblia -, és készíts hozzá hét mécsest, és úgy rakják fel a mécseit, hogy előre világítsanak. Olyan kulturális örökségről szól ez a könyv, amelyik, mint a menóra, noha a múltban fénylik, mégis előre világít. (Szunyogh Szabolcs)

"Hogyan teremtette Isten a világot? Miért zajlott le az özönvíz? Miképp vezette ki Mózes a népet Egyiptomból? Milyen módon tudta legyőzni Dávid Góliátot? Mit jósolt az Örökkévaló angyala Dánielnek? Kivel vitatkozott a sorsáról Jób? Szunyogh Szabolcs gyerekeknek szóló könyvét nemzedékek olvasták, szerették, és szeretik ma is. Új kiadása jó belépő a Biblia Ószövetség című részének megismeréséhez, mert oldott hangnemben, kedves humorral, korunk stílusában beszél szeretetről, hitről, Istenről és emberről. Hangvételével, látásmódjával segít a gyerekeknek tájékozódni múltban és jelenben. A mesekönyvet Für Emil gondolatébresztő illusztrációi díszítik."

Izgalmas női történetek izgalmas korokból – röviden így jellemezhetnénk a Szerelmes királynék című novelláskötetet. Történelmileg hitelesen, de fordulatos, olvasmányos, novellisztikus feldolgozásban tárja elénk a könyv Szulamit, Eszter királynő, Kleopátra fáraónő, Theodóra császárnő és a titokzatos asszír uralkodó, Szemirámisz életregényét. Ezek a nők évezredek óta izgatják az utókor fantáziáját: szerelmeik, sikereik és vereségeik, rejtélyesen felszárnyaló karrierjük és tragédiájuk újra meg újra regények, színdarabok, operák írására ihlették a szerzőket, hatalmas festmények megalkotására a festőművészeket. Ez a könyv bemutatja a legfontosabb ismereteket, helyenként erotikus, máskor pedig drámai és regényes formában.

A félig magyar, félig indiai Amrita Sher-Gil szerelmei, világhírű rajongói, lázadó házassága a huszadik század első felében óriási botrányt okozott. A törékeny és zseniális fiatal lány mindössze huszonnyolc évet kapott az élettől, de termékeny munkássága ilyen kevés idő alatt is India egyik legnagyobb festőjévé tette. Azokat festette meg, akiket kitaszított a társadalom. Forradalmi látásmódja és embersége úgy mutatta meg a hatalmas India nyomorgóit, mint korábban egyetlen művészé sem. Húszévesen elnyerte a Párizsi Szalon aranyérmét. Képeit kiállították Párizsban, Londonban, Münchenben, műveit kincsként őrzik az Új-Delhi Nemzeti Galériában. Nevét Modiglianival, Chagallal, Frida Kahlóval együtt emlegetik. Jóbarátjaként szerette Karinthy Frigyes, Szőnyi István, Hatvany Lajos, Baktay Ervin. Amrita Sher-Gil története a szenvedély, az életigenlés, a művészet humanizmusának titokzatos és szépséges megfogalmazása.

Mária Terézia, mint felvilágosult uralkodónő írta be a nevét a történelembe, aki a jobbágyterhek csökkentésével, az oktatás megreformálásával, az egészségügy korszerűsítésével, a nemzetiségi béke megteremtésével, az ipar és a kereskedelem állami fejlesztésével elérte, hogy a Habsburgok középkori birodalmából megszülessen az a Monarchia, amelyik százötven éven át az itt élő népek és nemzetek számára polgári jólétet teremtett. De milyennek láthatjuk Mária Teréziát, a nőt? Az anyát? A feleséget? A szeretőt? Az embert? A sorcsapások között vergődő asszonyt, aki több gyermekét is eltemette, az érzőszívű, segítőkész barátot és a fiatal lányt, aki megküzdött az önálló szerelem jogáért? Talán ő az első olyan uralkodónő az európai történelemben, akit a modern nő szellemisége jellemzett. Szunyogh Szabolcs könyve nem tudományos szakmunka, hanem ismeretterjesztő regény. Felvonultatja a kor leghíresebb, legizgalmasabb személyiségeit, például a Voltaire-t, Nagy Frigyes porosz uralkodót, II. Katalin cárnőt, II. Józsefet, a „kalapos királyt”, XVI. Lajost, Marie Antoinettet, a sakkozógépet építő Kempelen Farkas mérnököt vagy Franz Anton Mesmert, az első orvost, aki hipnózissal gyógyított. Megjelenik a regény színpadán a nők bálványa, Giacomo Casanova, a nagy költő, Bessenyei Ferenc és a leghíresebb huszár, Hadik András vagy a hírhedett kalandor, Trenk Frigyes is. A szép királynő gyönyörű palotákban, kegyetlen csatatereken és titkos találkozókon zajló története olvasmányosan, izgalmasan tárja elénk a XVIII. század nagy forgószínpadát, emberközelbe hozva a kor dilemmáit, hiteket és szerelmeket, tragédiákat és titkokat.

Az ősmítoszok gyakran brutálisak és heves erotika fűti át őket, nyilván nem függetlenül attól a ténytől, hogy fiatal emberekből állt a törzs, harmincöt-negyven évesnél idősebbek már ritkán akadtak. Feltűnő azonban, hogy ezen túl is milyen sok mitológiában bukkan fel néhány nagyon hasonló történet.

Marco Polo, a világutazó hihetetlen dolgokat mesél a velencei polgároknak a nagy mongol birodalomról, annak udvaráról, Kubiláj kánról, India kincseiről, sohasem látott állatokról. De egyetlen szavát sem hiszik el! György úr, egy történetesen magyar származású nemes Írországban leereszkedik abba a barlangba, amely a korabeli hit szerint a túlvilág kapuja. Neki elhiszik, hogy találkozott az arkangyalokkal. Babonák, véres harcok, rettegés és hősi bátorság jellemzik ezt a kort. Jeruzsálem bevételére induló keresztes lovagok, örök szegénységet vállaló szerzetesek, hölgyük szerelméért a mindent vállaló trubadúrok ennek a könyvben a szereplői. De megjelennek a középkor szenvedői is, koldusok, vakok, leprások, akiknek Till Eulenspiegel, a tréfacsináló szabad szegénylegény szolgáltat igazságot.

A mahájána buddhizmus hívei, a perzsa zoroasztriánusok és az egyiptomi Hathor-kultusz követői szerint a szerelem és a jóság istennője vízből emelkedett ki. Miért? Hogyan segít a szépségistennők gyakran erotikus története közelebb jutni az ember létrejöttének titkához? A föníciaiak által alapított városokban, Tírusztól Karthágón át Cádizig valamennyi település közepén állt egy hatalmas templom, amelyet a föníciai Héraklésznek szenteltek, aki megpróbálta jobbá tenni a világot. Nem ránk maradt tőle semmi kézzelfogható, csak egyetlen mítosztöredék. Úgy tűnik, ez a férfi messzebbre eljutott, mint utána háromezer éven át bárki. Emléke köztünk él, anélkül, hogy tudnánk. Európa első szupercivilizációja Kréta szigetén jött létre, még a görög hódítás előtt, az egyiptomi piramisok építésével egy időben. Szabad, erőszakmentes, virágzó országról tudósítanak a régészek. A hellén törzsek is tőlük, a krétaiaktól tanulták tudásuk egy részét. Kik voltak ezek az emberek? És valóban nyomtalanul eltűntek? Ha figyelmesen olvassuk a Bibliát, találunk egy választ. Az a nép közelebb van hozzánk, mint hinnénk. Arisztotelész azt tanította: valami csak valamiből lesz, semmiből nem lesz semmi. Tudunk azonban egy görög bölcsről, aki létrehozott a semmiből valamit. Nem beszélt róla, hanem megmutatta, miképp működik a Teremtés. A mítosz nem puszta fantázia. Ősi tudást hordoz, az emberi személyiség szerkezetéről beszél. A mítosz élni tanít.

Ki volt Jézus? Jézus, a vallásalapító; Jézus, a mester; Jézus, a Megváltó; Jézus, az Ember; Jézus, a forradalmár; Jézus, a szegények vezére; Jézus, a szelíd jóság; Jézus, az erő - és sorolhatnánk még hosszan azokat a jellemző jegyeket, amelyek mind-mind a Jézus-jelenséget gazdagítják. De ahogy gazdagodik a Jézus-kép, furcsa módon úgy lesz egyre homályosabb, egyre megfoghatatlanabb. Ezért is történt talán, hogy számos festő, író, zeneszerző, korunkban filmrendező alkotta meg újra és újra a maga Jézusát. Még a rockzenében is megjelent Jézus Krisztus, a "szupersztár". A mi könyvünk is megrajzol egy Jézus-portrét: Jézusét, az ember fiáét. Mesél arról, hogy megszületik Betlehemben a csecsemő, aki miatt Nagy Heródes, a trónjáért reszkető király több ezer másikat meggyilkoltat; arról, hogy felnövekedvén Jézus odahagyja az ácsmesterséget, bebarangolja az országot, és maga köré gyűjti a legszegényebbeket, a számkivetetteket. Halászok, földművesek, vámszedők csatlakoznak hozzá, egyszerű, faragatlan emberek, ők lesznek a tanítványok. Szemünk előtt elevenedik meg újra Jézus elfogatásának története, római katonák léptei dobognak, és megtudjuk, hogyan tagadta meg háromszor is gyáván tanítóját Péter, a halász, akit Jézus első tanítványának nevezett. A majd kétezer éves történet szereplői szinte személyes ismerőseinkké válnak.

A Biblia fantasztikus kincsek tárháza. Lapjain nemcsak az emberségről, a becsületről, a jóságról, a szolidaritásról küldenek nekünk az ősök máig érvényes üzenetet, de akár a nőiségről, az erotikáról, a szexualitásról is. A "könyvek könyvének" olvasója meglepően profán kérdésekre is választ kaphat, ha elmélyül a szövegben. Mit tanít a Szentírás a testi szerelemről? Tiltja? Eltűri? Helyesli? Buzdítja? Szabad-e egy vallásos embernek csak azért ölelkezni, mert jólesik? Megengedhető-e, hogy belső indíttatás nélkül, számításból adjuk oda magunkat a másiknak? Például egy kifáradt házasság felpezsdítéséért, a gyermekáldás kedvért haza, a nép megmentéséért? Hol a határ? A történetek sikamlósak és pikánsak, ugyanakkor bölcsek, drámaiak és szépek is: de mit tanulhat belőlük a modern kor embere? A Biblia - gyakran egy-egy leírás oldalszálaként - hihetetlen jelenségekről is tudósít, rendkívül pontosan, konkrétan, tényszerűen és meggyőzően. Megfejtésért kiáltanak a titkok - de vajon megfejtette-e valaki ezeket? Mit tudunk, és mit sejtünk csak? A kutatók számos csodáról kiderítették, milyen félreértett természeti jelenség, illetve miféle politikai cél állhatott a háttérben. Akadnak azonban olyan rejtélyek, amelyek sem csodához, sem hatalmi törekvéshez nem kötődnek, egyszerűen csak beszámol róluk a Szentírás, mintegy mellékesen, de aprólékos, hiteles részletességgel. Ha komolyan vesszük ezeket a leírásokat - és miért ne vennénk őket komolyan? - talán újra kell írni a történelemkönyveinket. A Biblia: valóban kincsesbánya. Induljunk el az ősi titkos alagutakon és nézzünk körül ebben az izgalmas labirintusban! Talán meglátunk olyasmit is, amit eddig senki sem vett észre.

Lemberg - Galícia fővárosa

Jézus neve legalább három, egymástól jól elkülöníthető fogalmat idéz fel bennünk. Az egyik a názáreti próféta, a történelmi személy. A másik a vallások Krisztusa, a felhőkön trónoló Fiú-Isten. A harmadik egy szellemi erő, hasonló a lelkiismerethez, amelyik a keresztény emberek életét irányítja. Ez a könyv az elsőről, a történeti Jézusról szól. Mi történt Jézussal azután, hogy keresztre feszítették? Hogyan parancsolt Jézus a démonoknak? Milyen kapcsolat fűzte őt a nőkhöz? Ki volt az apja? Mit tanított az igazságról? Ki volt Barabbás, és miért fontos ez a név? Jeruzsálemben két barlangot tisztelnek Jézus sírjaként. Most találtak egy harmadikat. A negyedik Indiában van. Melyik az igazi? Készült róla hiteles festmény? Melyik az? Mit írnak Jézusról a titkos zsidó források? Mi az, amit tudni lehet: ki volt ő? A szerzőről Szunyogh Szabolcs 1950-ben született Budapesten. Tanárként végzett, de elsősorban újságíróként, lapszerkesztőként, rádiósként dolgozott. Ifjúsági és ismeretterjesztő könyvek, hangjátékok szerzőjeként is ismert. Munkájáért többek között Radnóti-díjjal és Várhegyi György-díjjal tüntették ki.

A zsidókról eddig tankönyveink csak a holokauszt kapcsán írtak valamennyit. A magyar történelemben játszott szerepükről, kultúrájukról, vallásukról, etikájukról, humorukról semmit.Másféleképpen felnövő új nemzedéket szeretnénk, amely reálisabban értékeli a világot? Amely nem esik téveszmék áldozatául? Amely élni tud az együttműködés és az egymástól való kölcsönös tanulás lehetőségével?Ez a könyv ebben szeretne segíteni. Bemutatja a zsidó vallást, az ünnepeket, a szokásokat, az életvitelt, a kóserság törvényeit, a zsidóság szent könyveit, külföldi és hazai történelmét, fontosabb magyarországi műemlékeit, a legismertebb antiszemita vádakat, kiindulópontjaikat, következményeiket és cáfolataikat, a zsidósággal kapcsolatos legfontosabb történelmi személyiségeket, és képet rajzol Izrael Állam életéről is. Részletesen szól a zsidó kultúra és életmód értékeiről. Bemutatja a nők tiszteletét a zsidó közösségekben, a zsidó vallásjog demokratikus szerkezetét, a zsidó vallás racionális problémamegközelítését, emberközpontú moralitását, a kultúra iránti nyitottságot, a zsidó nevelést, valamint a zsidó humort, amely még a legnehezebb helyzetekben is meg tudja nevettetni az embereket. 

„Azt írta Rainer Maria Rilke: Változtasd meg életed. Talán nem pont erre gondolt, de én úgy fordítottam le a magam számára ezt a parancsot, hogy ha nem esik az eső, kibiciklizem a Margitszigetre. Először azt hittem, unni fogom. Ugyanaz az út, ugyanazok az akadályok, ugyanaz a látkép – hát nem. Ezt az utat csak élvezni lehet. A világ legszebb városának talán legszebb szakasza ez. Minden alkalommal, amikor meglátom a Dunát, a hidakat, a Parlamentet, a Gellérthegyet, a Várat: hálát adok a sorsnak, hogy ebben a környezetben élhetek. Nagyon sok jó tapasztalatot szereztem biciklizés közben. Nyeregben ülve mindent másképp lát az ember, iszonyatosan fontos, élethalál-dolgok válnak jelentéktelenekké, viszont egy máskor figyelemre sem méltatott apróság, például egy vadkacsamama a fiókáival a Szigeten átvezető autóúton hirtelen főügyemmé válik. Leugrok a bringáról, megállok keresztbe az út közepén, hogyha jönne egy busz vagy villanyautó, feltartóztassam. Jött is valami teherautó, sofőrje intézett hozzám néhány keresetlen polgári szót, mire azt kiabáltam vissza, ahogy csak bírtam, hogy túlharsogjam a motorzajt: KACSACSALÁD! Bringázás közben az ember megváltozik, buddhistább lesz, szemlélődőbb. Ülök egy kövön a bringa mellett, rágcsálom a szendvicsemet, és nézem, ahogy  az emberek babakocsit tolnak, tornáznak, görkoriznak, fára másznak és kacsákat kerülgetnek, és ez örömmel tölt el.”  

Van-e zsidó nőiség, és ha igen, miképp reagál arra a környezet? Van-e zsidó női démon? Felhasználható-e a női vonzerő egyéni céljainkért vagy a közösség érdekében? Mit sugall a zsidó nők életpéldája? Segítette-e vagy éppen ellenkezőleg: megnehezítette a nők sikerét zsidóságuk a tudomány, a film, a költészet, a zene, a színház, a sport, a politika, a festészet, a popzene vagy az üzlet világában? A világkultúra nagyon sokat kapott a zsidóságtól: az egyistenhitet, a Bibliát, a szeretet vallását, a teljesítmények tiszteletét és a semmit sem tisztelő humort – de mit kapott a világ a zsidó nőtől? A Jákób csillagai és a Magyar menóra szerzője legújabb könyvében ezekre a kérdésekre keresi a választ.

„A zsidó etika két alaptételre épül. Az egyik így hangzik: pikuách néfes, azt jelenti: az élet védelme. Meg lehet törni a szombat törvényét, a kóserság törvényét és az életviteli törvényeket is, ha ezzel megmentünk valakit. Ha nincs más, aki szombaton gyógyszert hozzon, akkor a vallási tilalom ellenére maga a rabbi ül kocsiba, mert ezt írja elő az élet védelmének parancsa. A másik alapelv így szól héberül: tikun olám. Azt jelenti, a feladatunk, hogy azért dolgozzunk: a világ jobb legyen, amikor kilépünk belőle, mint amikor beleszülettünk. A magyar zsidóság jobbá tette közös hazánkat. Ez a könyv a zsidó teljesítményt idéző emlékhelyekről szól. Történelmünk közös kincseiről. Ajánlom azoknak, akiket érdekel az elhallgatott valóság, azoknak, akik szeretnének tájékozódni egy számukra talán alig ismert világban, és azoknak, akik úgy vélik, a tikun olám érvényes iránytű. A menóra a zsidóság egyik legősibb jelképe. Nemcsak pontos leírása található meg a Tórában, hanem a feladata és célja is. "Készíts lámpatartót – írja a Biblia –, és készíts hozzá hét mécsest, és úgy rakják fel a mécseit, hogy előre világítsanak." Olyan kulturális örökségről szól ez a könyv, amelyik, mint a menóra, noha a múltban fénylik, mégis előre világít.” (Szunyogh Szabolcs)