Magyari Tivadar

„Mindenkinek van olyan haverja, akinek a történeteit szívesen hallgatja akár reggelig. Ha nincs, akkor itt ez a könyv. Ha van, akkor itt van még egy: ez a könyv. Annak, aki valaha egy kicsit is jól érezte magát Kolozsváron, vagy egy kolozsvári társaságában, kötelező olvasmány. Csak annak nem ajánlom, akit zavar, ha hülyének nézik, amiért utazás közben, könyvvel a kezében, néha hangosat horkanva felnevet.” Tóth Szabolcs, Szomszédnéni Produkciós Iroda „Az odáig még rendben is volna, hogy Tihamér emlékeiben az enyémeket ismerem fel. Csakhogy ő olyan részletgazdagsággal emlékezik, amilyennel én – attól félek – még csak nem is éltem. Ettől utolér az irigység, hogy ez a Tihamér tán többet élt volna, mint én. Ettől utolér a szégyen, attól meg az elszánás, hogy na, ezentúl én is jobban odafigyelek. A saját életemre, a másokéra. Talán mától.” Szakáts István, AltArt Alapítvány Magyari Tivadar 1968-ban született Kolozsváron. Szociológus, oktatáspolitikus, korábban újságíróként is dolgozott. Az utóbbi években heti, kétheti rendszerességgel közli humoros írásait a Transindex internetes portálon. Jelen kötetben ezekből nyújtunk válogatást, új, eddig még nem közölt írások – többek között a Tihamér és Jóska című kisregény – kíséretében.

Egyéni kolozsvári mitológiát teremt Magyari Tivadar a kötet címadó írásában, amely egy belvárosi, zsúfolt társasház lakói között, illetve mellett a nyolcvanas-kilencvenes évekbeli közélet jellegzetes, karikírozott alakjait is felvonultatja. Az eredetileg zsidók által épített, és számos épületrésszel megtoldott ház lakóit egy hosszas beszélgetésből ismeri meg az olvasó: köztük Becsedek Andor professzort, aki az élete főművét jelentő disszertációját Kőmíves Nagy Lajosról írja; feleségét, a néprajzos skiccelő Petyete-Szabó Nancsát; Gyla bácsit, akit nemi irányultsága miatt figyel a rendőrség; Tricskó nénit, a ház őslakóját, aki a negyvenes években két anyósával együtt kapott lakást. A felületesen elválasztott lakásokban mindent hallani, amit a szomszédban beszélnek, a szöveg egyik humorforrása ez az állandó, „áthallásos” beszélgetés, ami a falakon keresztül is zajlik. A kisregénynek valós szereplői is vannak, akik fiktív – de jellegzetesen kolozsvári – problémákra reflektálnak, a többi között maga a szerző is nyilatkozik benne, oktatáspolitikai ügyben. A kötet második írása, az Endre és Ágnes szürreális elemekkel átszőtt szerelmi történet – a főhős barátja képzelt kedvesébe szeret bele. A magányról, szexről és az égi szerelemről szóló, a valóság és a képzelet síkjait váltakoztató játékon alapuló novella Magyari Tivadar egyik legkiforrottabb írása. A Civilek és bolondok a képzeletbeli Brassó állomására vezeti az olvasót: ebben a párhuzamos világban egyre kevesebben dolgoznak hivatalosan az állomáson, viszont egyre több önkéntes csatlakozik hozzájuk – valamennyien megpróbálják felvenni a harcot az épületet és környékét ellepő piszokkal.