A ragasztott ház E-kniha

Egyéni kolozsvári mitológiát teremt Magyari Tivadar a kötet címadó írásában, amely egy belvárosi, zsúfolt társasház lakói között, illetve mellett a nyolcvanas-kilencvenes évekbeli közélet jellegzetes, karikírozott alakjait is felvonultatja. Az eredetileg zsidók által épített, és számos épületrésszel megtoldott ház lakóit egy hosszas beszélgetésből ismeri meg az olvasó: köztük Becsedek Andor professzort, aki az élete főművét jelentő disszertációját Kőmíves Nagy Lajosról írja; feleségét, a néprajzos skiccelő Petyete-Szabó Nancsát; Gyla bácsit, akit nemi irányultsága miatt figyel a rendőrség; Tricskó nénit, a ház őslakóját, aki a negyvenes években két anyósával együtt kapott lakást. A felületesen elválasztott lakásokban mindent hallani, amit a szomszédban beszélnek, a szöveg egyik humorforrása ez az állandó, „áthallásos” beszélgetés, ami a falakon keresztül is zajlik. A kisregénynek valós szereplői is vannak, akik fiktív – de jellegzetesen kolozsvári – problémákra reflektálnak, a többi között maga a szerző is nyilatkozik benne, oktatáspolitikai ügyben. A kötet második írása, az Endre és Ágnes szürreális elemekkel átszőtt szerelmi történet – a főhős barátja képzelt kedvesébe szeret bele. A magányról, szexről és az égi szerelemről szóló, a valóság és a képzelet síkjait váltakoztató játékon alapuló novella Magyari Tivadar egyik legkiforrottabb írása. A Civilek és bolondok a képzeletbeli Brassó állomására vezeti az olvasót: ebben a párhuzamos világban egyre kevesebben dolgoznak hivatalosan az állomáson, viszont egyre több önkéntes csatlakozik hozzájuk – valamennyien megpróbálják felvenni a harcot az épületet és környékét ellepő piszokkal.