Géza Gárdonyi

Az Egri csillagok a műfaj klasszikus remeke. Nem történetszemléletének mélységével, a korábrázolásban rejlő aktuális tendenciák kifejezésével lett Gárdonyi életművének csúcsa, hanem mert ebben a művében meg tudta teremteni a nemzeti mitológiát. Ennek sarokköve az egyszerű emberek hősies helytállása, halált megvető bátorsága és tiszta érzésvilága. Azoknak a hétköznapi erényeknek becsületét állította vissza, amelyeket a századvég kérdésessé tett. Az elbizonytalanodó, kétkedő, illúziót vesztő világba Gárdonyi Bornemissza Gergely alakjával visszaállította a hagyományos értékrendet.

Az 1901-ben megjelent regény megírásakor Gárdonyi Géza egyszerre támaszkodott a történelmi forrásokra és alkotói fantáziájára: a kettő ötvözetéből teremtette meg irodalmunk halhatatlan történelmi regényét. Az Egri csillagok alcíme: Bornemissza Gergely élete. Az ő életét, sorsának alakulását követhetjük végig a műben: a gyermekkorától kezdve megannyi kalandon, a szerelem beteljesülésén át, a várvédő katona hősiességéig. Rengeteg szereplőt, történelmi alakot és írói képzelet által megformált figurát mutat be az író, s bár a középpontban Bornemissza Gergely áll, az Egri csillagok elsősorban nem neki, hanem a török ellen küzdő magyarságnak állít emléket az önzetlen hazaszeretet és hazafiság példájával.

Gárdonyi Géza regénye 1920-ban jelent meg először a Pesti Hírlapban. Minden egy házassági hirdetéssel kezdődik. Ó Péter borkereskedő gazdag hozománnyal, hirdetés útján keres férjet lányának, Idának, aki félárva, és aki eddig egy zárdában nevelkedett. Mielőbb szabadulni szeretne lányától, hogy továbbra is élhesse könnyelmű életét. Sokan jelentkeznek az ajánlatra, és az apa választása Balogh Csaba festőművész-újságíróra esik. A leendő férjnek életmentő a pénz, hiszen tehermentesítheti vele húga birtokát, s jómagának is alkalma nyílik művészi ambíciói megvalósítására. Az esküvő előtt Balogh Csaba és Ó Ida megfogadják, hogy házasságuk kizárólag üzleti alapon, formálisan fog működni, és egy esztendő múltán elengedik egymást…

Egy vak magyar asszony hőstette a szabadságharc idején. Tragédia 3 felvonásban.

Göre Gábor szemszögéből megjrt humoros rajzok a budapesti életből.

Gárdonyi több alteregóban is írt regényeket, ezek közül Göre Gábor falusi bíró az egyik, a maga régies nyelvezetével.Mindönféle levelei, kalandozásai és tapasztalattyai az Katufrék sógorral, mög az Dubrints sógorral. Az én nótám is benne van ebbe a könyvbe.

Egy kisregény a főnemesség elnémetesedéséről és néhány nyelvészeti gondolat a két nyelv összehasonlításával.

Göre Gábor az író alteregója: egy műveletlen falusi bíró. Könyveiben a humor uralkodik.

Apró rajzok állatokról, növényekről.

Elbeszélések, kisregények. A címadó történet témája: két férfi harca egy nő szerelméért.

Agglegények történetei a nő okozta vágyakról.

Palcsó Zsuzsa története, aki makacsul igyekszik kiemelkedni a kofa-sorból.

Nagyobb válogatás Gárdony kisebb írásaiból.

Egy XVI. századi nyelvemlék, a Margit-legen hívta föl Gárdonyi figyelmét IV. Béla király leányának, Margit regényes élettörténetére. A Ráskai Lea másolatában megmaradt legenda föltételezett szerzője Marcellus páter, Margit gyóntatója volt, akivel a regény több jelenlétében mi is találkozhatunk. A 231 lapból álló kódex a Nyulak szigetén, a mai Margitszigeten létesített Domonkos-rendi kolostor híres lakójának életrajzát tartalmazza. Az író szorgalmasan tanulmányozza a kolostori regulákat, a rendház elhelyezkedésének, helyiségeinek rajzát, régi följegyzésekből megismeri Margit apácatársainak nevét, korát, származását. Képzelete azonban túllép a szűkös történelmi adatokon, kitölti a krónika hiátusait, fantáziája rekonstruálja a kolostor és a korabeli Magyarország mindennapjainak életét. Hosszú előkészület után egyetlen év alatt írja meg híres történelmi regényét. Az Isten rabjai első kiadása 1908 áprilisában jelent meg, és azóta az egymást követő nemzedékek kedves olvasmányává lett. „Ez nemességes szent szűz magyari királnak nemes leánya hetet tart vala, az konyhán főz vala az sororoknak, fazekat mos vala, tálakat mos vala, az halakat megfaragja vala nagy hidegségnek idején, úgyhogy az nagy jeges víznek hidegségétől ez gyenge szűznek az o kezének bőre meghasadoz vala, és vér kijű az ő kezéből… Mikoron jutott volna ez szentséges szűz az ő betegségének tizenharmadik napjára, egy szombatnapon, komplétának utánna, első tikszó koron környül állván fráteröknek és sororoknak sokassága Krisztus születetinek utánna ezerkétszázhetvenegy esztendőben, ez szent szűznek kedég huszonkilenc esztendőjében, február havának tizenötöd napján… ez velági országnak birodalmát elhagyta vala” – olvashatjuk a Margit-legendá-ban. Az aszkétaéletű szépséges királyleány legnagyobb tisztelője a kertészfiúból baráttá nevelt Jancsi fráter, aki titkos szerelmét csak el nem küldött levelekben fogalmazhatta meg, féltve nevelgetett liliomait pedig csak Margit holttestére helyezhette. E romantikus vonzalom leheletfinom rezdüléseit és a tatár dúlta Magyarország életét mutatja be Gárdonyi Géza az Isten rabjai-ban, az egyik legjobb magyar történelmi regényben.

A péknek két szép ikerlánya van. Olgába beleszeret egy fiatalember, de megtréfálják az ikrek, és ruhát cserélnek.

A ?kötet  Gárdonyinak az első világháború idején és közvetlenül halála előtt írott kisregényeit tartalmazza. Keletkezési sorrendben: Aggyisten, Biri!, A kürt, Leánynézőben, Ki-ki a párjával. Az Aggyisten, Biri! az írói pályafutás utolsó szakaszának talán legsikerültebb kisregénye. A gyűlöletből szerelemmé változó érzésnek, tehát egy bonyolult lelki folyamatnak reális rajza, s amellett társadalmi vonatkozású mondanivalója (az Amerikába kivándorolt magyarok helyzete) is figyelemre méltó. A kürt: egy érdekes és legyőzhetetlennek bizonyuló boldog-boldogtalan szerelmi kapcsolatnak, a Leánynézőben pedig egy vak muzsikus ébredő és beteljesülő szerelmének vonzó és meggyőző története. A kötet utolsó regénye: Ki-ki a párjával egy férfiaktól gyanakodva idegenkedő, beteg leány egyetlen szerelmének elégikus, költői képe. Mind a négy kisregény a szerelemről szól, de mind a négy más-másféle szerelemről, s az író gazdag költőiséggel és emberismerettel, művészi módon variálja az „örök témát”, s teszi egyetlenné valamennyi történetében.