Géza Gárdonyi strana 3 z 10

A ?KÜRTA cselekmény az első világháború idején játszódik, de a háború csak háttérül szolgál az eseményekhez, a szereplők gondolkodásmódját, cselekedeteit határozva meg. Palcsó Zsuzsi, a főszereplő tanítóné akar lenni, de beleszeret az egyszerű, műveletlen toronyőrbe, Ipacs Attilába, s rövidesen hozzá is költözik. Később szakít vele, s feleségül megy Ülleihez, a jómódú szabóhoz. A kényelmes élet nem pótolja a szerelmet, s mikor Attila egyik kezét elveszítve visszatér a háborúból, vállalva a nélkülözést, követi őt a toronyba. A kissé vázlatos, lélektanilag nem eléggé megindokolt mű hűen tükrözi Gárdonyi humanizmusát, háborúellenességét. A regény élvezetes olvasmány a romantikus történeteket kedvelők számára.A KAPITÁNYA háború elején gyakorta írták, hogy nem sülnek el az orosz srapnelek. Íme a történet az orosz srapnelről, amely kétszer is elsült.VALLOMÁSBesztercey Szilveszter önkéntes szakaszvezető hősi érdemérmet kap. Az őt ismerő szerző a híren igencsak meglepődve keresi fel a hős szakaszvezető festőt lakásán. Ott azonban csak a hős feleségével tud szót váltani, és meghallgatni azt a humoros és megható részletektől nem mentes történetet, hogyan is lett az asszonyka a félénk, vegetáriánus, hallgatag festő felesége.

Népies novellafüzér az árva legényről, Mari nénirõl meg Pista bácsiról, a két menyasszonyról, a dóci asszonyokról, valamint a Pöhöly családról.

Az egri remeteként emlegetett, csodálatosan termékeny írónk, Gárdonyi Géza életművéről megosztó vélemények születnek a mai napig. Egyesek a kötelezõ olvasmányok basáját, míg mások az emberközeli, tiszta művészet csillagát látják benne. Ám bármilyen ágendával is közelít az olvasó Gárdonyi alkotásaihoz, a hatás nem marad el. A kötetben helyet foglaló két kisregény, A lámpás és Bibi megírása között több mint harminc év telt el, de mondanivalója egy kötetbe szólítja e kettőt. A babitsi világítótorony-szerű, lámpásként feltűnő tanító hányattatásai és a szintén "ember-pásztor" Wak Lukács vívódásai arra késztetik az olvasót, hogy eltűnõdjön, vajon a leírtak személyes ihletésűek-e. Bárhogy is legyen, a tiszta szó olvasásának élményével mindenképp gazdagodunk, és közelebb kerülünk az íróhoz, aki önkéntes elszigeteltségéből művei által nyújtja felénk kezét.

A detektívregénynek induló történetben a számos csalódást megélt, de mindig bizakodóan újra kezdésre vállalkozó címszereplő két házasságának történetét meséli el. Első felesége – akit egy nemesi kúriából szöktetett meg – pár évi boldog házasság után tragikus körülmények között meghal. Szunyoghy évekig bolyong az országban, sok megpróbáltatás után végül vidéki birtokot vásárol és feleségül vesz egy elszegényedett nemeslányt. Az új feleség – aki tökéletes ellentéte az elsőnek – hamarosan megunja az egyhangú életet, és megcsalja férjét a szomszéd földbirtokossal. Amikor Szunyoghy rájön felesége hűtlenségére, felgyújtja házukat, és elindul, hogy harmadszor, most már Amerikában kezdjen új életet. A fordulatos, néha meseszerű történet az egyik legjobban szerkesztett Gárdonyi-regény.

"...gyermekkoromban kezdődik. Böske még akkor jólábú volt, kis csirke-szemű fehérképű leány, eleven mint a fürj, és hiú mint a pántlikás macska. Ha csak egy percre is megfordult a szobában, mindig felugrott a székre, s belepillantott a tükörbe: igazított a haján, ruháján, csokrain. A mi házunkban laktak akkor a József-útcán. Mink az emeleten laktunk, Böskéék a földszinten. Az én apám kéményseprő volt. Nem afféle kormos, papucsos krampusz, hanem aki már aranyat csinál a koromból. A Böske apja levéltári irnok, afféle szegény úr, aki a pokolba kivánja az olyan hónapot, amelyikben 31 a nap. A két család gyermekei együtt-játszottak. Egyszer az udvaron uzsonnáznak Böskéék, s két leányka a vendégük. Böske igen vidám. Szünetlenül a leányvendégekkel sugdos. Valami olyat sugdosnak, ami engem igen érdekelne. S nevetnek. Megboszankodok. Otthagyom őket." (részlet a Sánta angyal címû írásból)  

„Azt mondjuk: a csodák világa lejárt. Azt mondjuk: nincsen Isten, és puszta véletlenség szülte és kormányozza a világot. Bizony mondom: soha nem látódott még annyi csoda a világon, mint attól az időtől kezdve, amikor az emberi szem a természetre fordul.”

"Az ezredéves áldomások és vendégségek zajában a minap az a gondolat szállott meg, hogy megnézem azt a völgyet, ahol a mi nemzetünk legnagyobb költője elesett. Nem a kíváncsiság indított oda. A magamfajta ember nem kíváncsi. Az a vágy mozdított oda, ami a mohamedánt viszi Mekkába, a keresztényt a Szentsír templomába, a zsidót Salamon falai alá. A mi nagy költőnk a mi fényességünk, a mi ezerévünknek legszebb csillaga. A félévig tartó örömünnep rózsáiból, amelyekkel megkoszorúzunk minden oltárt és minden emlékkövet, csak arra a sírra ne jusson, ahol ő fekszik? Mert ma már nem várjuk őt. Ott látták utoljára abban a csatában. Most már bizonyos, hogy ott porladozik a szabadság vértanúi között. Reggel hat óra tájban érkeztem Segesvárra. Az EMKE útikönyvében csupán ennyi az útbaigazítás: "Fehéregyházától délre két közös sír." Megindultam hát ki a városból Fehéregyháza felé." (részlet a Zarándoklásból)  

"Bizalmasan - négyszemközt - szerettem volna elmondani valakinek, amit itt leírok. Most Gárdonyi Géza verseit olvasom hónapok óta. Két kötet vers: az "Április" és a "Fűzfalevél, nyárfalevél...". Tudtommal a könyveknek annak idején nem volt olyan sikerük, amilyent megérdemeltek volna, a bírálók se foglalkoztak velük tüzetesen. A nagyközönség pedig pusztán a szépprózája után ismeri Gárdonyi Gézát. Amikor kiadta verseit, meg sem is érthették, a "Nyugat" által folytatott harc, a harc nyomában keletkezett verskultúra - új ízlésünk és új értékelésünk - kellett ahhoz, hogy érdemük szerint méltányoljuk. Az a hitem, hogy állandóan - legalább ötévenkint - revideálnunk kellene az irodalmi ítéleteket. Öt év múltán ismét mást veszünk majd észre egy-egy munkában. Innen magyarázom, hogy e két kedves könyvet évekig hevertettem a könyvesládámban, s ma oly növekvő szeretettel olvasom, hogy még a villamosra is magammal viszem, útitársul. Zaklatott idegélet után úgy hat rám, mint egy tejkúra. Gárdonyi Géza jelentős költő. Ami először feltűnik az olvasónak, az az egyenletes, sugárzó melegsége. Szelíd és egyszerű. Tárgyaival szemben pedig szerény, majdnem alázatos. Igénytelenül nyúl hozzájuk, és minthogy biztosan uralkodik rajtuk, hirtelenül felcsigázza igényeinket. Ezekben a versekben jelentkezik először a magyar primitív költészet, amely elfáradva a szócifrázásban, a lehetõ legrövidebb utat keresi, az egyszerűség raffinementjával hat. " (Kosztolányi Dezső)

A ?kötet a nemrégiben megjelent Dávidkáné, továbbá Ábel és Eszter folytatásaként, Gárdonyinak az első világháború idején és közvetlenül halála előtt írott kisregényeit tartalmazza. Keletkezési sorrendben: Aggyisten, Biri!, A kürt, Leánynézőben, Ki-ki a párjával. Az Aggyisten, Biri! az írói pályafutás utolsó szakaszának talán legsikerültebb kisregénye. A gyűlöletből szerelemmé változó érzésnek, tehát egy bonyolult lelki folyamatnak reális rajza, s amellett társadalmi vonatkozású mondanivalója (az Amerikába kivándorolt magyarok helyzete) is figyelemre méltó. A kürt: egy érdekes és legyőzhetetlennek bizonyuló boldog-boldogtalan szerelmi kapcsolatnak, a Leánynézőben pedig egy vak muzsikus ébredő és beteljesülő szerelmének vonzó és meggyőző története. A kötet utolsó regénye: Ki-ki a párjával egy férfiaktól gyanakodva idegenkedő, beteg leány egyetlen szerelmének elégikus, költői képe. Mind a négy kisregény a szerelemről szól, de mind a négy más-másféle szerelemről, s az író gazdag költőiséggel és emberismerettel, művészi módon variálja az „örök témát”, s teszi egyetlenné valamennyi történetében.

?Mondok a lányomnak mi dolog e Martsa? hát könyvbe borul a lány szöme oszt aszondi, hogy ü nem töhet arrul, mert ki gondóta vóna, hogy ijen korán mögszabadul Jóska az katonaságtul. Mondok hát mi dógod vót vele? semmi aszondi, tsak valami háromszor tanálkoztunk a gyiófa alatt. Mondok hogyan löhet az, hiszen még gyerök vótál. Aszondi mégis össze igérköztünk. Mondok hát nem szeretöd a tsizmagyiát? De aszondi tsakis. Hát mondok vagy egyiket vagy a másikat, de mond mög szived szörint. ? Hát aszondi most mán a tsizmagyiát lyobban kedvelöm.?

?Hogy ím az elso könyvemet úgy széjjel kapdosták, mintha nádmézzel készült vóna, noha egyugyu dógok is tanálkoztak benne, mégis tisztösségöt szörzött néköm. Mondok a zokosabb dógokrúl is összve eszkábálok valami könyvet, a kibul tanulhat az magyar, mert sok tsudálatos és álmélkodásra méltó tapasztalatot szöröztem én az nagy nemzeti kiállításon és én nem Bolond Istókként kukkantottam mög az kiállítást, hanem tövirül högyire, ahogyan biró urnak illik és akárhányszor élet veszödelömbe is forogtam, mert etzör a kötélen is föleresztöttek, etzör az pokolba is lyártam, amit sohse hittem vóna, hogy eleventen mög fordulhatok ,benne ámbátor 50 ven krajtzáromba került mög az tzigányér is füzettem. Én bizony végig ünnepöltem a zegész nemzeti ünnepöt, noha fél esztendejig tartott, és láttam a kirájt is, kirájnét is és sok nagyméltóságu urakat mög az haza koszorus költojét Jókai Mórt, noha épp akkor nem vót rajta, mög mindönkit, Pósa Lajost is és vótam az rátz feredobe is, hogy a zisten süjjessze el, mert el lopták benne az gatyámat. Mejhöz hasolló lyókat kivánok. Göre Gábor biró úr.?

Gárdonyi ?Géza Arany, tömjén, mirha című kötete 1924-ben jelent meg először, Németh József Könyvkereskedése kiadásában. Az azóta eltelt évek alatt szinte feledésbe merültek ezek a novellák, amelyek egykoron az ifjúság számára íródtak. A karácsonyi ünnepkör hangulatát idézi valamennyi elbeszélés, és az adventi várakozásban telő időszak komoly tartalommal töltődhet meg általuk. „Az én aranyom nem a hegyek bányáiból való; Az én tömjénem nem Arábia illatfáin termett; Az én mirhám nem testi sebeket enyhít; De csak oda viszem, ahová a Napkeleti Három” – írja Gárdonyi az Előszóban. Ennek szellemében, írói, emberi hitvallásának megfelelően sorakoznak a kötetben a két ciklusba rendezett, evangéliumi jeleneteket földolgozó, szép mesék. Bibliai történetek elevenednek meg az első rész írásai nyomán (Mária kincse; Karácsony a názáreti házban; Jézus és a gyermek; A szamaritánus álma), míg a második rész, huszadik századi meséi, az egykori csodák továbbéléséről adnak hírt (Két notesz; Egy kép története; Csordásék karácsonya). A karácsonyvárás időszakát – korosztálytól függetlenül – széppé tehetik a lírai hangú elbeszélések.

A kötet Gárdonyi Géza négy kisregényét tartalmazza: Dávidkáné Julcsa kútja Leánynézoben Az a hatalmas harmadik

Ihol az tizedik könyvem akit a zirásajimbul az filyam igazitott röndbe mivelhogy a szömöm nem fogja mán az bötüt.

Mindönféle levelei, kalandozásai és tapasztalattyai az Katufrék sógorral, mög az Durbints sógorral. Az én nótám is benne van ebbe a könyvbe.

A kötet a következo elbeszélésgyujteményeket tartalmazza: Zivatar Pékéknél Amiket az útleíró elhallgat Boldog halál szekerén Hallatlan kíváncsiság