Géza Gárdonyi strana 14 z 14

"A romantikus történetek kedvelőinek ajánljuk. A történet a török időkben játszódik. Andor és Ilona szeretik egymást, de Ilonát egy módos gazdához adják feleségül, aki mellett nagyon boldogtalan. Házasságtörés vádjával kínpadra vonják Andort és Ilonát, ám ők megszöknek... A kötet tartalmaz még két kisregényt: -Az a hatalmas harmadik A szerző eljátszik azzal a keleti gondolattal, hogy a megszületni vágyó lélek hajtja egymás karjába a nőt és a férfit, ő sugároz szerelmet a lelkükbe. -Az öreg tekintetes Az öreg tekintetes egy becsületes falusi úr, aki eladja ősi birtokát és Pestre jön orvos vejéhez, aki elkártyázza apósa rábízott pénzét. Az öreg tekintetes nem találja többé helyét ebben a világban, és nekimegy a Dunának...." (a Kiadó)

"A beteljesületlen szerelem lélektanilag pontos rajza; "az epedés végtelen éneke". A szív és az ész örökös küzdelme elevenedik meg a kisregény lapjain. Bár az író a házasságot a legőrültebb szerződésnek tartja, amit emberi elme valaha kieszelt, mégis van ereje és hite a szerelem és a családi boldogság pillanatait újraidézni. (...)" (a Kiadó)

Népies novellafüzér az árva legényről, Mari néniről meg Pista bácsiról, a két menyasszonyról, a dóci asszonyokról, valamint a Pöhöly családról.

"Zsuzsi a piacon ült, s kelkáposztát, paradicsomot és diót árult. Babot is egy zsákocskában. De két kis hintalovat is, piros nyergűt persze és szürkére festettet. Ült a szakajtókosáron, mint a többi kofa, és árult, mint a többi kofa. Közben-közben feltekintett az emeletes házak résein át a toronyra. (...)" (részlet a könyvből)

"Gárdonyi utolsó regénye, melynek megírására egy házassági apróhirdetés késztette. Az üzleti szellemben kötött, dús hozományra és rangra spekuláló érdekházasság bemutatásakor az író a zárda légköréből kitörni készülő, elárvult lány tragédiáját állítja a cselekmény fő sodrába, hogy lassan-lassan, szinte észrevétlenül lopja majd be a hepiendet történetébe." (a Kiadó)

Gárdonyi Géza kisregénye, A lámpás 1894-ben jelent meg elõször. Személyes vallomás ez a könyv önnön pedagógiai és emberi küzdelmeirõl, a korabeli hatalmakkal és hatalmasságokkal vívott harcáról. Arról a harcról, melyet azért vívott, hogy az egyszerû nép számára fényt sugározhasson, ... Folytatás ›› hogy lámpás lehessen. "Kovács Ágoston néptanító ötven esztendeig tartó szolgálatának ideje alatt minden erejével harcol az ismételten rákényszerített ,véka alá tett gyertya' szerep ellen, s megpróbálja legalább a gondjaira bízott maroknyi ember, tanítványok és szülõk életét a maga szerény fénykörébe vonni" - írja elõszavában Petrõczi Éva, majd így folytatja: "Számomra ez a könyv nem elsõsorban a templom és az iskola minden esélyegyenlõség nélküli küzdelmének regénye. Sokkal inkább kemény hangú vallomás arról, hogy mifelénk a világítás veszedelmes mesterség volt minden idõben. ... Egy bizonyos: ha rajtam múlna, minden oktatásügyi vezetõt A lámpás egy példányával fölszerelve engednék csak hivatalba lépni, hogy látva lássa, hány lelket károsít meg, ha a magukat világításra szánók egyre gyérülõ, egyre inkább a megbecsülés szélére szoruló táborától megvonja a világítás elemi jogát." A(z) A lámpás (Könyv) szerzője Gárdonyi Géza.

A 16. századi magyar történelmet idézi meg az Egri csillagok. Gárdonyi rengeteg szereplőt, történelmi alakot és írói képzelet által megformált figurát mutat be. Az Egri csillagok Bornemissza Gergely életét jeleníti meg. Az ő sorsának alakulását követhetjük végig a gyermekkortól megannyi kalandon, a szerelem beteljesülésén át a várvédő katona tetteiig. A regény két részre tagolódik: az ostrom előtti évek és a néhány hetes ostrom. S bár a középpontban Bornemissza áll, a könyv mégis a török ellen küzdő magyarságnak állít emléket. Az önzetlen hazaszeretet és hazafiság példájával.

"A lámpás én vagyok. Világítok a sötétségben. Utat mutatok. Nálam nélkül vak a látó is. Hát még ha a kormány nem sajnálná tőlem az olajat! De elmondom a balesetemet, amelyet iskolai nyelven életnek nevezünk. Elmondom őszintén, mintha gyónnám. (...)" (részlet a könyvből)