Géza Gárdonyi strana 2 z 14

A házasélet gyötrelmeinek bemutatása mély ember- és társadalomismerettel.

Gárdonyi egyik legszebb kisregénye. Hatalmas szenvedélyek: gyűlölet és szerelem sodrában küszködő hősök története.

A Göre Gábor könyvek tizedik kötete. Göre Gábor Gárdonyi humoros könyveiben az író álneve.

Göre Gábor az író alteregója: egy műveletlen falusi bíró. Könyveiben a humor uralkodik.

Egy kisregény a főnemesség elnémetesedéséről és néhány nyelvészeti gondolat a két nyelv összehasonlításával.

Történelmi dráma hun mondakörhöz kapcsolva.

Történelmi kisregény egy 17. századi boszorkányper irataiból.

Mikor Zétát, a kis trák kamaszt Konstantinápoly piacán eladják rabszolgának, a világ már a hunok nevétől hangos. Aztán sok viszontagságon megy keresztül, míg végül Priszkosz rétor rabszolgája, tanítványa, barátja lesz. Művelt ifjúvá serdül, s mikor a félelemtől remegő császár küldöttséget meneszt Attilához, Priszkosz kísérőjeként ő is vele megy. Megismeri a hunok országát, elálmélkodik szokásaikon, életükön. Itt, Attila udvarában ejti foglyul a szerelem is. A fiatal rabszolga remény és kétségek között néz fel Emőkére. Ki akar tűnni, fel akar szabadulni, hogy egyenrangú legyen vele, s ezért a hunok oldalán részt vesz a katalaunumi csatában. Nem kíméli magát, de végül is meg kell értenie, hogy a lány Attilát szereti. Nem lehet megérteni az embereket – kesereg. „Az embernek csak az arca ismerhető, de az arca nem ő. Ő az arca mögött van. Láthatatlan.”

Besztercey festőművész lefesti egy nő arcképét, akit egy étteremben szokott látni, de érzelmeit nem meri megvallani a nőnek.

Betyártörténet a népballada alapján, 3 felvonásban.

A ?regény tárgya történeti eseményekhez kötődik, Buda elfoglalása és a török 1552. évi hadjáratának kiemelkedő fontosságú eseménye, az egri vár ostroma szolgál fő témájául. Kibontakozik a három részre szakadt Magyarország állapota: a mohácsi csata után a törökök 1541-ben elfoglalják Budát, az ország középső része török fennhatóság alatt áll. A törökök hatalmuk megerősítését és területük kiterjesztését megcélozva 1552 nyarán újabb hadjáratot indítanak a még el nem foglalt magyar területek ellen, majd több nagyobb végvár birtokbavétele után három seregük Szolnok alatt egyesült erővel indul a végvár ellen. A vár bevételét követően a 80 000 főnyi óriási haderő Eger vára alá vonul, mely Dobó István kapitány vezetésével, maroknyi csapattal küzd meg az egyesült török sereg ellen. A szeptember 11-től többször megrohamozott, ostrom alá vett védősereg keményen helytáll a támadásoknak, így a törökök súlyos emberveszteségeket szenvednek. Az egyre hidegebb, támadók számára barátságtalanabb időjárás, a járványok és a heves ellenállás egyaránt hozzájárulnak a magyar sikerekhez, s végül a törökök október 17–18-án (38 ostromnap után) – feladva a további hadakozást – visszavonulnak és eltűnnek a vár alól. Az egri diadalnak óriási fontosságot tulajdonított a korabeli Európa, a XVI. században ez volt az első alkalom, hogy sikeresen megvédtek egy magyar végvárat a védők, mely kiemelkedő stratégiai fontosságú helyen állt, hiszen az egész Felvidék előretolt védőbástyája volt s több falu is a védelme alá tartozott.

Karácsony ?estéjén tizenkét agglegény-barát találkozik egymással, valamennyien a családias ünnep száműzöttjei, nincs hová menniük, egyedül nem akarnak maradni, s ezért együtt vacsoráznak. Utána pedig, hogy eltöltsék az időt, külön-külön mindegyik elmeséli: miért nem nősült meg. A cím szerint valamennyi elbeszélésnek ezt kellene bizonyítani, hogy nősülni nem érdemes, a „hosszúhajú veszedelem”, a nő nem érdemli meg a férfinem figyelmét és fáradozását. Az efféle oktalan általánosítás azonban nem lehetett kedvére az írónak, s ezért nem is törekedett rá. Vannak nők, akik nem érdemlik meg a fenntartás nélküli szeretetet – ez a legtöbb, amit kiolvashatunk az elbeszélések némelyikéből, ki azért, mert zsarnoki módon féltékeny, a másik önző, s ezt látszólagos önzetlenséggel, vagy konok hazugsággal palástolja. A könyvet azonban az teszi igazán kedvessé és feledhetetlenné, hogy a társaság fele minden célzatos él mellőzésével a szépséges első szerelem emlékét idézi fel. Szépséges és fájdalmas emlékek, hiszen a szerelmeseknek nem rajtuk álló okok miatt kellett elszakadni egymástól. A Hosszúhajú veszedelem egységes keretbe fűzött elbeszéléseiből tehát minden emberhez szólóan a nosztalgia, az évtizedeken át elfojtva parázsló fájdalom remegése, az emlékezés és újraélés sajgó gyönyörűsége a költészet és a szerelem örök szépsége sugárzik.

Két egymásnak felelő novellaciklus: Márta és Mária példáját követve az égi dolgok fontosságát hangoztatva, de nem tagadva meg a földi gondok fontosságát.

A detektívregénynek induló történetben a számos csalódást megélt, de mindig bizakodóan újra kezdésre vállalkozó címszereplő két házasságának történetét meséli el. Első felesége – akit egy nemesi kúriából szöktetett meg – pár évi boldog házasság után tragikus körülmények között meghal. Szunyoghy évekig bolyong az országban, sok megpróbáltatás után végül vidéki birtokot vásárol és feleségül vesz egy elszegényedett nemeslányt. Az új feleség – aki tökéletes ellentéte az elsőnek – hamarosan megunja az egyhangú életet, és megcsalja férjét a szomszéd földbirtokossal. Amikor Szunyoghy rájön felesége hűtlenségére, felgyújtja házukat, és elindul, hogy harmadszor, most már Amerikában kezdjen új életet. A fordulatos, néha meseszerű történet az egyik legjobban szerkesztett Gárdonyi-regény.

Gárdonyi költőként kevésbé ismert, mint a nyugatos költők, nem volt formaújító, de szép verseket írt.

Az árva fiúcska álma, hogy tanító legyen, és világítson az embereknek, mint Krisztus.